Korkülönbség

42 fejezet

Másnap:

Nagy nap. El nemsokára megérkezik,hogy végig hallgassa életem pusztulásának történetét. Érdekes lesz a rég elfojtott bánatot és szenvedést kiengedni magamból. Kiskorom óta nem beszélek a problémáiról senkinek. Soha nem éreztem lét fontosságúnak,hogy ezeket elmondjam bárkinek is. Kölyök koromban mindig azt éreztem,hogy ez nem érdekel senkit hát minek mondjam el. Aztán most itt vagyok a rengeteg gyerek korom óta elfojtott fájdalom majdnem megölt; és velem akarta elvégeztetni a piszkos munkát.

-Jó reggelt Brit!-szakít ki a gondolat menetemből El.
-Jó reggelt!
-Készen állsz a mai napra?
- Kicsit izgulok de amúgy igen. Régóta nyomják már ezek a dolgok a lelkemet. Ideje,hogy távozzon ez a sok negatív energia belőlem.
- Tetszik ez a hozzáállás. Akkor bele is vághatunk?
- Igen!-mondom szinte suttogva.
- Tegnap elmondtad milyen volt az életed a bizonyos leejtő előtt. Ma pedig arra lennék kíváncsi hogy mi vezetett idáig!?

Habozok. Nem merek belevágni. Úgy érzem szorul a nyakamon a hurok. De muszáj lesz elkezdenem. Esünk túl ezen.

-Tegnap ugye ott fejeztem be hogy az akkori barátom Szebasztian hosszú időre kiment külföldre.-El bólint.- Ezzel nem is volt semmi baj.-szünetet tartok.- Amíg kint léte második napján meg nem csalt. Na itt kezdődött minden. Sokáig próbálta magát vissza könyörögni. Szó szerint zaklatott. Egyszer még Danit is megverte. Aztán megrendezésre került Dani szilveszteri bulija. Ahol ott volt az a srác akibe hetedikben halálosan szerelmes voltam. De akkor elutasított. Majd nyolcadikban teljesen rám nyomult. Egyszer Szebasztian,Mike és Dani mentett meg tőle meg a hülye bandájától a városban mikor barátnőmmel elmentünk fagyizni. De aztán ezzen a bulin minden megváltozott vele kapcsolatban. Aznap este lefeküdtünk egymással. Jó volt végre nem Szebasztianra gondolni. Ezért sűrűn összejártunk. De nem randizgatni vagy ilyesmi. Csak a szex miatt. Egy napon viszont éppen edzésre készültem mikor megjelent a kapuban azzal az indokkal hogy kanossan kelt és segítsek rajta. Én természetesen közöltem hogy edzésre kell mennem. Na itt jön az a pont amikor először azt kívántam bárcsak halott lennék. Leon a hajamnál fogva a házba rangatott és szexre kenyszeritett. Az eset után felhívtam Danit aki gyorsan át is jött hozzánk. Neki elmondtam de csak akkor egyszer. Ugyanis ez többször is megismétlődött. Ha valamit nem úgy csináltam ahogy szerette volna meg is vert. Erről a dologról csak ő és én tudtam. Majd jött az öngyilkossági kísérletem előtti nap. Leon az egyik barátjával érkezett megkötözött és ugyan az csinálta mint előtte csak azzal volt a baj hogy a barátja is megcsinálta velem. Aznap döntöttem úgy hogy elég volt. Nem csak Leon volt a probléma. Az iskolában gyakran zaklatak azért amiért idősebb barátom volt majd utána azért mert ő is elhagyott. A rengeteg probléma miatt az edzés sem ment jól. Az álmaim halványodni kezdtek. Ezért arra a döntésre jutottam hogy elegem van ebből az egész elbaszott életből. Tehát a Leonos eset után fel halmaoztam egy csomó gyógyszert. Fájdalomcsillapítót és vérnyomáscsökkentőt. Búcsúleveleket írtam. Eltüntettem minden képet a szobából amin a családom barátaim vagy a lovam voltak. Beszedtem a gyógyszereket. Végre megpihentem végleg. Vagyis azt hittem. De aztán itt ébredtem. És most itt vagyok. - észre se vettem de sírok. El hallgat egy darabig.
-Nagyon erős lány vagy Brit. Nagyon nehéz lehetett neked. És tudom hogy ez jelenleg nem alkalmas de ha már meggyogyulsz én mindenképpen feljelentést tennék.
-Tervben van de jelenleg még nem állok erre készen.
-Majd ha készen állsz rám számíthatsz.
-Koszonom!