1.fejezet

4.7K 78 0
                                    

Teljesen idegen helyen ébredek amikor kinyílik a szemem. Délelőtt 10 óra és én csak fekszem ebben az idegen ágyban, ami már igazából az enyém, de valahogy mégsem érzem a magaménak. Meredten bámulom a mennyezetet és azon töprengek mégis, hogy tűnhetnék el innen, felszívódnék nem hiányoznék senkinek és nekem sem senki. Na jó ez hazugság. Nekem nagyon hiányozna a húgom, és talán én is neki.
Nagy nehezen kimászok az ágyból. Még az összes cuccom dobozokban volt, a ruháim a bőröndömben. Tegnap semmi kedvem nem volt kipakolni semmit sem. Na nem mintha ma lenne. Kihúzom a bőröndömet és elő keresek valami elfogadható cuccot végül egy pamut világos szürke rövidnadrág és egy fekete atléta mellett döntöttem. Hiába csak délelőtt volt mégis nagyon meleg volt, de hát a jó öreg Miamiban mikor nincs meleg?!
Tegnap majdnem 6 órát repültünk csak, hogy kikössünk az új életünkben, de ahogy anya hívja az 'új kezdet'. Amihez őszintén szólva nekem sem kedvem, sem energiám nem volt. Három és fél órás időeltolódás van Seattle és Miami között, az út öt óra ötvenöt perc volt, összesen 5301 kilométer. Furcsa, mert Seattleben még csak 6.30 lenne, ilyenkor elmennék futni, mert friss a levegő, de itt most Miamiban 10 óra és már 28 fok van, ilyenkor már nem igazán szeretek futni, plusz a nap is égetne ahogy látom.

Erőt veszek magamon és egy kis pakolás után kimegyek a szobámból. Mellettem lévő szoba a húgomé, Lilyé. Lily nagyon gyönyörű teremtés. Hosszú szőke haja és tengerkék szeme igazából mesébe illő. 10 éves a húgom kicsit visszahúzódó, de ezért vagyok én neki, aki igazából a szöges ellentéte. Anya ugyanolyan szőke tincsekkel rendelkezik, mint a húgom, a szemünket anyától örököltük, neki is és nekem is teljesen ugyan az az árnyalatú tengerkék. Anya ápolónőként dolgozott Seattleben nehezen, de boldogultunk a fizetéséből. Igaz sok éjszakás műszakot is vállalt, ami plusz pénzt jelentett, így sokat kellet vigyáznom Lilyre ezért sok mindenből kimaradtam, de amikor csak tehettem éltem a 16 éves tinik életét. A sötét hajamat apától örököltem, inkább apára hasonlítottam külsőleg.

Bekopogok Lily szobájába, de nem érkezik válasz, ezért bekukkantottam, de üres volt. Nagy meglepetésemre ő márkicsomagolt, az összes doboz üres volt és a szekrénye is tele volt a ruháival. Az ágyát már bevetette így tovább indultam a keresésére. Kiléptem a szobából és a hosszú folyosón még vagy 5 szoba biztosan volt. Ebből az egyik az anyáé és Danielé. Daniel anya új barátja, na nem mintha annyi lett volna neki eddig apa után. Anya elvált apától, mert apa megcsalta és anya pedig rajta kapta. Ezután anya beadta a válópert és még bírósági ügy is lett belőle, hogy minket hova helyezzenek el. Mind a ketten akarták a teljes felügyeleti jogot, de mivel apa sokat utazik a munkája miatt és egy gyereknek az anyja mellett a helye így a bíróság anyának ítélt minket. Anya pedig bele ment abba, hogy akkor látogat meg minket apa amikor csak akar, de persze előre egyeztetett időpont kellett hozzá. Apa nem volt hajlandó látogatni minket. Születésnapunkra is csak egy kártyát küldött benne némi pénzzel, egyedül mindig karácsonykor látogatott meg, de tavaly ez is elmaradt az üzleti útra hivatkozva. Eltelt három év anyának egy barátja volt apa után, de vele az összeköltözés után abba is maradt a dolog, nem működött köztük. Aztán egy nap anya odajött hozzánk és mondta, hogy szeretné, ha megismerkednénk Daniellel. Aztán kikötöttünk Miamiban Daniel házában.

Daniel Jacobs a három fiával él együtt, a feleségét elvesztette 2 éve, azt hiszem rákban halt meg, anya valami ilyesmit mesélt. Daniel magára maradt a három fiával, Will a legidősebb ő már egyetemista, aztán Reed velem egyidős azt hiszem, majd Ethan a lefiatalabb 12 éves. A fiúk szobája is itt volt az emeleten ezen a folyosón az, hogy melyik szoba kié azt nem tudtam.

Lementem a lépcsőn egy csodálatosan nagy nappaliba érkeztem, hatalmas bőrkanapé volt a nappali közepén előtte egy kis dohányzóasztal volt. A kanapéval szemben volt egy hatalmas sík képernyős tv alatta meg egy kandalló volt, ami tele volt fényképekkel, meg is néztem volna őket, de a konyha felől hangokat hallottam így inkább arra vettem az irányt.

Amikor beléptem a konyhába egy hatalmas márvány, fehér konyhapult volt előttem. A konyha mindennel felvolt szerelve és azok közül is a legjobb márkákkal. Megpillantottam egy nőt, aki a tűzhelynél állt.
-Jó napot! – üdvözöltem.
-Áh, Olah. Biztos te vagy Amelia. Carmen vagyok a bejárónő. Az anyukád és a többiek odakint vannak a teraszon, csatlakozz csak hozzájuk már is viszem a terítéket neked és a reggelit is. – mondta kedves hangon, mosolyogva egy kis spanyol akcentussal a hölgy, én meg csak álltam ledermedve és azon gondolkodtam, hogy Danielnek saját bejárónője van.

Elindultam a terasz felé, a konyhából egyből nyílt egy ajtó rá. Egy hatalmas teraszra nyílt az ajtó, a kilátás a Biscayne öbölre nézett ami egyszerűen lélegzet elállító volt. Az asztalnál ottvolt anya, Lily, Daniel és két fia is.
-Végre felkeltél álomszuszék. – mondja anya mikor észrevett.
-Anya Seattleben még csak 7 óra van. Nem aludtam túl sokat, elég furcsa volt.
-Majd megszokod szívem, gyere csüccs le közénk. – anya az egyik üres székre mutat Lily mellett.
Leültem Lily mellé és elejtettük üdvözlésképpen a titkos Watt nővérek kézfogásunkat majd megöleltük egymást.
-Örülök, hogy lejöttél közénk. – mosolygott rám Daniel. – Hadd mutassam be neked a legidősebb és a legfiatalabb fiamat, Will és Ethan.
-Örülök, hogy megismerhetlek titeket. – rájuk mosolyogtam
-Mi is nagyon örülünk Amelia. – válaszolt Will.
-Csak Mia.
-Rendben Mia. – mosolygott rám.
Eddig egész rendesnek tűnnek, Ethan kicsit visszahúzódó akárcsak Lily. Mind a ketten nagyon hasonlítanak az apjukra, világosbarna haj és szürkés kék szem, de persze Daniel hajában már lehet látni az ősz hajszálakat is.
-És Reed? – kérdezte Daniel Willt.
-Este későn ért haza, buliztunk egyet Liamék, de én hamarabb eljöttem.
-Megint csak a bulin jár az eszetek a tanulás helyett, neked nemsokára vissza kell menned az egyetemre, Reed pedig végzős lesz. Hát nem érzitek ennek a súlyát? – szigorúbb hangnemre váltott Daniel.
-Végzős? – értetlenül néztem anyára.
-Igen kicsim rosszul emlékeztem Reed egy ével feletted jár.
-Értem.
-Á emlegetett szamár, végre méltóztattál felkeni. – amikor Daniel kimondta a szavakat mindenki felkapta a fejét és az ajtó felé bámult.
Elállt a lélegzetem amikor megláttam egy fekete kócos hajú, fekete szemű, kigyúrt, tetovált srácot félmeztelenül. A fél karja teljesen kivolt tetoválva, ami átfutott a mellkasára és a hátára. A jobb orrlyukánál egy karika piercing csillant meg.
-És jó lenne, ha felöltöznél, ha már megtisztelsz minket a jelenléteddel a reggelinél. – mondja neki Daniel ugyan olyan szigorú hangnemben.
-Ne aggódj nem maradok, ahhoz még másnapos vagyok. Csak gondoltam megmutatkozom, hogy még életben vagyok nem kell ennyire aggódnod értem. – rekedtes mély hanggal válaszolt.
-Reed gyere ülj le és ismerkedj meg Patricia lányaival, ne legyél tiszteletlen. – Daniel egyre dühösebb lett, már fel is állt a székéből.
-Inkább majd máskor, most megyek és vissza fekszem. – mondta gúnyos mosollyal az arcán és azzal hátat fordított és távozott.
Daniel majd felrobbant olyan dühös lett Reedre, amit egy részem megért viszont a másik részem meg Reedel ért egyet, hiszen nekem sincs kedvem ehhez az új 'családhoz'.

sokkal több.Where stories live. Discover now