9.fejezet

2.3K 57 0
                                    

Egy húsz perc után Peter meg is állt a házunk előtt. Végig beszélgettük az utat. Mesélt a szüleiről, a nagyszüleiről, hogy 2 éve költöztek ide. Sok mindent megtudtam Peterről, de azt nem, hogy miért akarja Reed és Holly, hogy távolt tartsam magam tőle.
-Köszönöm, hogy haza hoztál.
-Ugyan semmiség. Egyébként is teljesen útba esik, itt lakom két saroknyira.
-Ezt nem is tudtam, hogy ennyire közel laksz.
-Bizony. Szóval, ha gondolod bármikor átugorhatsz. Megnézhetnénk egy filmet, rendelnénk valami kaját, ha gondolod.
-Azt hiszem élek majd a lehetősséggel. Majd írok.
-Szuper, rendben! Akkor jó éjszakát.
-Jó éjt és köszi még egyszer. – nyomtam egy puszit az arcára, majd kiszálltam a kocsiból.
Megvártam míg elmegy csak utána mentem be a házba. A táskámból előhalásztam a kulcsomat és ahogy a házba léptem, rájöttem, hogy már késő volt, hiszen mindenki aludt. Nem is tűnt fel, hogy így elrepült az idő.
Felmentem a szobámba magamhoz vettem a pizsimet és bementem a fürdőbe, hogy lemossam a sminkem és kifésüljem a hajam. Miközben mostam le a sminket pittyen a telefonom, smst kaptam Petertől.
-Jó volt beszélgetni egy kicsit, örülök, hogy jobban meg ismertük egymást. – akaratlanul is mosolyogtam, egyből válaszoltam neki.
-Én is nagyon örülök neki, köszönöm még egyszer a fuvart. – azonnal jött is a válasz, ahogy ezt elküldtem.
-Ne merd megköszönni még egyszer, mondtam útba is esik és nagyon szívesen tettem.
-Jól van akkor, viszont most megyek, Még fogat kell mosnom és le is fekszem, holnap kell mennem beiratkozni és nem kéne lekésnem.
-Igen menj csak, az nagyon nem lenne jó ha lekésnéd. Minden nap látni foglak akkor.
-Bizony. Majd holnap beszélünk. Jó éjt.
-Aludj jól.
Azzal leraktam a telefont a mosdókagyló mellé, kidobtam a sminkes vattapamacsokat, majd fogat mostam és elindultam a szobámba, de amikor elértem az ajtóhoz akkor lépett ki anya a szóbájukból.
-Itthon vagy kicsim?
-Amint látod. – még mindig nagyon dühös voltam rá.
-Mi van veled Mia? Sosem voltunk ilyenek. Sosem volt rossz kapcsolatunk.
-Igen anya, de azt se hagyd ki, hogy sosem hazudtál nekem. Bár ezek után ki tudja.
-Nem hazudtam neked Mia, csak megkíméltelek egy bajtól.
-Nem érdekel a süket duma anya. Most viszont mennék lefeküdni. Holnap korán kell kelnem, rémlik?
-Igen, menj csak. Jó éjszakát.
Nem köszöntem el tőle, besétáltam a szobába és bezártam az ajtót. Lefeküdtem az ágyra és csak gondolkodtam, pörögtek a fogaskerekek a fejemben. Egy perc nyugtom sem volt amióta csak Miamiba jöttünk. Utáltam ezt a helyet. Vissza akartam menni Seattle-be, hiányoztak a barátaim és hiányzott apa. Anya minden jótól megfosztott. Egy anyának az lenne a dolga, hogy bármi van a gyermeke mellett álljon, de az én anyám a közelemben sem volt. Nem tudott semmit sem, hiába mondtam neki, hogy utálok itt lenni annyi volt a válasza, hogy meg kell szoknom. Annyira eltávolodtunk egymástól és ez úgy fájt. Régen mindig elmeséltem neki a pasi ügyimet, de most, hogy is mesélhetném. 'Hé anya figyelj csak nagyon vonzódom Reedhez ja igen a mostoha testvéremhez, ja és képzeld már csókolóztunk is' nem bírnék így elé állni, azzal mindent elrontanék. Igaz ő elrontott nálam mindent, de attól én még nem vagyok olyan szívtelen, mint ő. Lily még kicsi, hogy bármit is felfogjon ebből az egészből, amit nem bánok.
Csak fekszem, múlnak a percek, de a szemem nem csukódik le. Dühös vagyok és szomorú. Anya hazudott nekem, Reed hazudott nekem. Titok titok hátán. Senki sincs, akinek elmondhatnám ezeket. A barátaim Seattle-ben és én pedig Miamiban. Szoktam skype-olni a legjobb barátnőmmel Liaval, de nem mondtam neki semmit, attól tartok eltávolodtunk és már nem nyit úgy felém ahogyan eddig is. Nem tud semmit sem anyáról, sem Reedről. Annyit mondtam neki, hogy hiányzik a régi életem és úgy érzem elég ennyit tudni. Éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe és most hagytam hadd jöjjenek ki, reméltem, hogy megkönnyebbül a lelkem. De nem így lett. Már sírhattam egy ideje amikor arra döntöttem, hogy abba kéne hagynom, de nem tudtam. Görcsbe rándult a gyomrom és csak sírtam és sírtam. Jó pár perc eltelt mire összeszedtem magam. Felkeltem az ágyból és kinyitottam az ablakot, hogy megcsapjon a friss levegő. Egy kicsit levegőztem, majd vissza akartam feküdni az ágyba, de előtte be akartam állítani az ébresztőmet, viszont nem találtam a telefonomat. Rájöttem, hogy a fürdőben hagyhattam.
El is indultam a fürdőbe, viszont amikor beléptem nem voltam egyedül. Reed volt ott félmeztelenül és a telefonomat tartotta a kezében.
-Te meg mit művelsz? – mutattam a telefonomra.
-Jót beszélgettek akkor ma azzal a pöccsel? – ironikus volt a hangja. – És még is mi a francokat képzeltél, hogy vele jöttél haza? – kért számon.
-Nincs jogod elolvasni azüzeneteimet! És ahhoz sincs jogod, hogy számonkérj! Nem hallottál még a magán életről?
-Mindenhez jogom van, ha ez a szemét szerepel benne. Miért ilyen piros a szemed? Te sírtál? – meg döbbent amikor észrevette. Basszus én pedig el is felejtettem, hogy nézhetek ki, ha így kiszúrta a sírást.
-Semmi közöd nincs ehhez sem akárcsak a telefonomhoz! Add vissza, most! – nyújtottam a kezem, de esze ágában sem volt, hogy ide adja a telómat.
-Meg mondtam, hogy közöm van hozzá, ha ez a szemét is benne van! Miatta sírtál? Csinált valamit? Bántott? – ezzel pedig engem lepett meg, már miért bántott volna?!
-Dehogy is, Peternek ehhez semmi köze. Kérem a telefonomat és itt sem vagyok. Mennék aludni, holnap korán kelek, mennem kell beiratkozni.
-Igen tudok róla, hiszen így minden nap láthat. – megint irónia hallatszott a hangjában.
-Reed, nincs energiám ehhez. Kérlek add ide a telefonomat. – nyújtottam a kezem ismét. Tényleg nem volt hozzá energiám, csak aludni akartam, semmi másra nem vágytam.
-A picsába Mia. Miért nem érted meg, hogy tartasd magad távol ettől a pöcstől?! – fentebb emelte a hangját.
-Nem adtál rá okot Reed. Te meg Holly titkolóztok, hazudoztok akárcsak anya. Megmondtam, hogy ha adsz rá okot akkor oké, távol tartom magam, de így biztos, hogy nem. Nekem semmit sem ártott, ő az egyetlen személy, aki az első perctől kedves velem. – megint könnyek gyűltek a szemembe.
-Cseszd meg Mia, én csak védeni akarlak, hát nem érted? – már kiabált, és leszarta, hogy ki hallja meg.
-De mi a fasztól Reed? – már én is kiabáltam vele.
-Attól, hogy bajod essen. Ettől a pöcsfejtől! – a telefonomat megszorította, majd teljes erejéből földhöz vágta.
Össze rezzentem és kicsordultak a könnycseppek a szememből. Csak bámultam magam elé és jöttek a könnycseppek a szememből, nem tudtam megállítani őket. előjött pár nagyon rossz emlék a történtek miatt. Ránéztem Reedre, aki csak bámult rám. Felvettem a telefonomat a földről, és jól sejtettem, hogy nem működik. Ripityára tört a kijelzője.
Összeszedtem magam, még egy pillantást vetettem Reedre, aki ugyanúgy bámult. Minden további szó nélkül megfordultam és a szobám felé vettem az irányt, ám mielőtt beléphettem volna, Daniel és anya jött ki a szobából.
-Itt meg mi a fene történik? Mi ez a hangzavar éjnek éjjelén? – kérdezte kicsi bosszúsan Daniel.
Nem tudtam megszólalni, attól féltem, ha megszólalok ismét előjönnek a könnycseppek. Csak ránéztem anyára és ő is látta rajtam, hogy sírtam, illetve, hogy nem bírok beszélni róla. Bólintott egyet jelezve, hogy menjek csak be a szobámba ő majd elintézni. Azzal így is tettem. Fél füllel hallottam, hogy Daniel még mondja, hogy ne menjek sehova, de anya azt mondta ő majd megoldja. Bejött utánam. Rá néztem, akkor és ott nem éreztem a haragot iránta. Újra az az anya volt, mint régen. Ott volt, ha szükségem volt rá.
-Ó drágám. – azzal oda jött és szorosan magához ölelt. Összeroskadtam a karjaiba és ismét zokogni kezdtem. Újra előjött a gyomorgörcs, az erőtlenség. De anya ott volt és tartott, ölelt amilyen erősen csak tudott.
Lefeküdtünk az ágyra. Egy szót sem szóltam, nem is kérdezett semmit, csak ölelt és ölelt. Végül anya ölelésében álomba sírtam magam.

sokkal több.Where stories live. Discover now