sokkal több.

7.fejezet

Másnap reggel szörnyű fejfájással ébredtem. három órát aludhattam egész éjjel. Ahogy álomba sírtam magam reggel korán keltem, hiába hulla fáradt voltam és másnapos, valahogy még sem tudtam vissza aludni. A bal oldalamról a jobbra fordulok és meglepetésemre két aszpirin és egy pohár víz van a szekrényemen, mellette egy kis cetlivel „Vedd be, jót fog tenni. És ne haragudj a tegnap estéért." aláírás Reedtől. Nem tudtam mit gondoljak. Azt hittem minden esélyemnek annyi Reednél, de talán tévedtem. Nem lenne szabad így gondolnom rá, hiszen a mostohatestvérem, nem tehettem meg ezt anyával amikor megtalálta boldogságot újra. Ráadásul Reed tegnap este úgy fogalmazott' távol kell tartania magát tőlem, 'amit nem értek miért is mondta, viszont ki fogom deríteni.
A mai nap új nap és sok mindenre fényt fogok deríteni. Bevettem az aszpirin és írtam egy smst Reednek, hogy köszönöm, de nem jött válasz így azt gondoltam, hogy még alszik, ezért én is inkább visszafeküdtem, ha már aludni nem tudtam legalább pihenjek kicsit. Úgy érzem hosszú nap előtt állok.
Tíz órakor úgy döntöttem, ideje felkelni, kimásztam az ágyból majd megágyaltam. Észrevettem, hogy a tegnapi piros haspóló és a fekete csipke bugyi van rajtam. Eszembe jutott minden, ami tegnap este történt. Hiába ittam sokat mindenre emlékszem, legalábbis azt hiszem. Reed vissza utasítása még mindig nagyon fájt, nem tudtam, hogy miért utasít vissza, amikor látni lehet a pillantásában, hogy ő is ugyan úgy akar, ő is ugyan úgy akarta.
Egy fekete vékony nacit vettem fel és egy szürke atlétát, mivel ma nem terveztem sehova sem menni így feleslegesnek tartottam, hogy kiöltözzek.
Kopogtatnak az ajtómon, a szívem megdobban és reménykedek benne, hogy Reed lesz az.
-Bejöhetek? – csalódottság fog el. amikor Lily hangját hallom meg.
-Persze, gyere csak be. – félénken bebújt, majd leült mellém az ágyra. – Mi a helyzet? – böktem meg a vállammal.
-Mondd meg te Mia. Mik ezek a veszekedések anya és közted? – nem lepett meg Lily kérdése, mindig is érzékeny lelkű volt, utálta. ha össze vesztem anyával, vagy ha anya meg apa veszekedett akkor mindig hozzám jött be, hogy ne hallja. Igaz akkor még kicsi volt, így sok mindent nem értett nem úgy. mint most.
-Ne haragudj rám Lily. Sok minden van, amit még nem értesz. Nem is tudom neked ezt az egészet elmagyarázni így csak annyit mondhatok neked, hogy sajnálom. – sütöttem le a tekintetem.
-Csak ne veszekedj vele kérlek, csak mi vagyunk egymásnak.
-Igen tudom. – átöleltem. – nem lesz több vita.
Megint kopogtatnak az ajtón, a szívem megdobban, de ahogy kinyílik az ajtó düh lesz bennem, amikor meglátom anyát.
-Lily, hát itt vagy! Gyerünk öltözködni, Daniel elvisz minket állatkertbe. – Lily szemében megcsillan a boldogság. – Te jössz Mia?
-Nem kösz inkább kihagyom. – mosolyogtam egyet Lilyre, majd nyomtam egy puszit a homlokára azzal ki is viharzott a szobámból.
-Ha a tegnapi miatt van, akkor tudnod kell, hogy azt nagyon sajnálom. Nem akartalak megütni.
-Még is sikerült.
-Mia kérlek, Lily megkért engem, hogy ne veszekedjünk. Gondolom most azért volt bent nálad, hogy tőled is ezt kérje, nem?
-De ezt kérte. De ez nem jelenti azt, hogy meg bocsátok, ez csak annyit jelent, hogyha Lily lát úgy teszek, mint ha nem lenne problémám vele, és ennyi nem több nem kevesebb. Van még valami?
-Nem nincs, ha meg gondolnád magad egy fél óra múlva indulunk.
-Nem fogom. – azzal éppen kilépett a szobából, de eszembe jutott valami. – Anya, várj! – azonnal visszafordult.
-Igen?
-Hogy ismerkedtél meg Daniellel?
-Most ezt nem értem. Miért kérdezed? – idegességet vettem észre rajta.
-Csak érdekel.
-Majd máskor elmesélem, kevés most az időnk hozzá.
-Nehéz lenne elmesélni, hogy tánc közben ismerted meg? – anya ledermedt, nem tudta mit mondjon így folytattam. – Igen tudok arról, hogy sztriptízeltél, viszont egyészen mostanáig nem hittem el.
-Mia én el akartam mondani de .
-Mi de? Nincs semmiféle, de! Hazudtál nekem és én amíg otthon voltam Lilyvel nem élhettem a tinik mindennapi életét te mindig más férfival hetyegtél.
-Nem hetyegtem senkivel sem Mia! Az ápolónői fizetés nem volt elég, ez pedig jól fizetett, ennyi nincs többről szó! Nem feküdtem le senkivel sem.
-Ezek után ne várd el, hogy el is higgyem, amit mondasz. Nem is apa csalt meg hanem te csaltad meg őt nem igaz?
-Mia az apád csalt meg engem! – emelte fentebb a hangját, de még nem kiabált.
-Nem hiszem egy árva szavadat sem anya! Lehet még kurva is lettél ezek után bármit ki tudok nézni belőled! – kiabáltam vele, nem tudtam magamba folytani a dühömet. Anyának ismét lendült a keze, de idejében megállt. – Gyerünk anya, üss meg újra! Aztán arra is mondd azt, hogy nem akartad! – mentem hozzá közelebb.
-Csalódtam benned Mia. – mondta szomorúan. – Nem értesz semmit sem, még nagyon gyerek vagy. – láttam, hogy anya elsírja magát, de nem érintett meg a dolog. Hazudott nekem, hazudott Lilynek és mindenkinek.
-Akkor már ketten vagyunk, akik csalódottak. Én benned csalódtam egy hatalmasat! Bárcsak inkább apánál lennénk és nem nálad. De most, ha megbocsátasz nem vágyom a társaságodra. – kinyitottam neki az ajtót és vártam, hogy kimenjen. Anya egy szomorú pillantást még vetett felém, de tudomást sem vettem róla, amint kiment azonnal becsaptam mögötte az ajtót.
Annyira dühös voltam rá! Hazudott nekem! Kitudja miben hazudhatott még. Lily semmit sem tud az egészről, de még túl fiatal, hogy megértse mi is folyik itt. Reed vajon honnan tudta az egészet? Daniel elmesélte volna? Nem is érdekelt a lényeg, hogy tudta és egyszerűen nem mondta meg a szemembe, viszont mindenki másnak elújságolta. Ettől csak még idegesebb lettem, belegondoltam, hogy mindenki tud anyám mocskos kis titkáról, hála Reednek. Kitudja miket mesélt még el a többieknek. Rá is nagyon dühös voltam a tegnap este miatt is anya miatt is. Azt éreztem az egész világ bosszút forralt ellenem.
Pár perc elteltével újra kopogtat valaki.
-Nem akarok látni senki!
-Még engem sem? – kinyílt az ajtó és Reed lépett be rajta.
-Mit akarsz?
-Fú de durci valaki. Jól vagy? Hallottam a veszekedést anyukáddal.
-Hát persze, hogy hallottad. Te tudtad és nekem egy szót sem szoltál. Szerinted még is, hogy vagyok? – éreztem ahogy könnyek gyűlnek a szememben.
-Azt hittem mindenről tudsz.
-Hogy hihetted azt, amikor még számon is kértelek, hogy miért hazudsz ilyeneket?
-Azt hittem csak védeni akarod anyádat.
-Hagyjuk a süket dumát Reed. Menj ki, egyedül akarok lenni. – nem tudtam már tovább tartani a könnyek lecsordultak az arcomon.
-Nem megyek ki, meg kell beszélnünk. Én nem akartam rosszat, sajnálom oké? Csak ne sírj kérlek. – azzal oda húzott magához, majd szorosan átölelt.
Annyira jó érzés volt, éreztem a szívverését, éreztem a csodálatos illatát, amit ismét magamba szívhattam. 10 perc sírás után összeszedtem magam és elhúzódtam Reedtől.
-Már azt sem tudom, hogy ki vagyok Reed. A rengeted hazugság, titok megőrjít. És a hab a tortán még itt vagy te is.
-Miért én mit tettem?
-Ne add itt a hülyét. Tisztában vagy vele, hogy miről is beszélek.
-Azt hiszem, igen. – suttogta, kerülve a szemkontaktust. – Tisztában vagyok vele. Mia nézd. – nem hagytam, hogy végig mondja, felesleges lett volna végig hallgatnom, tudtam mit akar mondani.
-Nem kell Reed. Tudom, tudom. Nem lehet köztünk semmi.
-Egyrész igen, másrészt pedig nem vagy az esetem. – teljesen szíven ütött, amit mondott.
-Tegnap este nem így éreztem.
-Azt hittem nem emlékszel rá.
-Csalódást kell okozzak, mindenre emlékszem. Ez a szuper erőm, akármennyit iszok mindenre emlékszem. – mosolyogtam bár nem akartam.
-A tegnap este, az csak éppen egy felizgult pillanatomban kaptál el. Akkor ott bárkivel letudtam volna feküdni, még anyáddal is, ha éppen ő mászik rám. – ez nagyon betalált.
-Akkor azt hiszem nincs miről beszélnünk innentől kezdve. Menj ki a szobámból. Nem vagyok kíváncsi több hazugságra. – mutattam az ajtó felé.
-Ha ezt akarod Mia, csak tudd, hogy sajnálom.
-Nagyon leszarom a sajnálatodat Reed. Baromira leszarom.
Azzal bezártam az ajtót az orra előtt, biztosra mentem és kulcsra zártam. Nem voltam kíváncsi senkire. Anya végig hazudott nekem, Reed is titkol valamit. A legrosszabb benne, hogy voltak érzéseim Reed iránt. Utáltam magam ezért, nem kellett volna éreznem semmit sem. Megfogadtam, akármennyire is fáj elfogom nyomni az érzéseimet. Reed nem kér belőlem, egyértelműen a tudtomra adta, hogy ő nem úgy érez, és nem csak ezzel volt a baj, hanem az is, hogy a mostoha testvérem volt. Sokan nem néznék jó szemmel, valószínűleg Daniel meg anya sem, bár anya véleménye pont nem érdekelt. Ha Reed nem kér belőlem akkor én sem belőle és ez így volt a legjobb.
Vasárnap délután van, holnap el kell mennem beiratkozni, elkezdődik az utolsó hét a nyárból utána kőkemény tanulás. Anyáék még az állatkertes kiránduláson voltak, összeszedtem magam és elmentem lezuhanyozni, amikor visszaértem a szobába és megnéztem a mobilomat láttam, hogy van egy nemfogadott hívásom Abbytől, tegnap este számot cseréltünk, egyből vissza is hívtam.
-Mi a helyzet csajszi? – szólt bele boldogan.
-Túl boldog vagy. Te nem vagy másnapos?
-Cicám, én sosem vagyok másnapos. Tegnap este kijött, aminek kikellett jönnie, de utána én folytattam a bulit. Miért, te másnapos vagy? – kérdezte.
-Nem, vagyis reggel volt egy kis fejfájásom, amire vettem be gyógyszert azóta pedig már kutya bajom.
-Ezt nagyon nagy örömmel hallom. Akkor ma gyere át hozzám. Csajos buli lesz, nyugi nem vadulunk, vagy talán egy picit. – kuncogta el magát, amin én is elmosolyodtam.
-Mikor kéne mennem?
-Hát a többiek hatkor jönnek. Gyere te is hatra. Royal út huszonnégy a cím. Egy nagy fehér ház sok-sok ablakkal.
-Oké, szerintem oda találok, majd hívok egy Ubert.
-Vagy kérd meg Reedet, hogy hozzon el. Ő tudja hol lakom.
-Inkább nem, nem vagyunk puszipajtások.
-Jólvan csajszi te tudod, várlak akkor. Pusziiiiiii
-Puszi.
Azzal leraktam a telefont és rájöttem, hogy már öt óra elmúlt azonnal a szekrényemhez léptem. Kiválasztottam egy világoskék farmert és egy fehér, spagetti pántú body-t mellé. A fehér- rózsaszín puma cipőmet vettem fel, magamhoz fogtam a fehér dzsekimet majd gyorsan hívtam is egy Ubert. Úgy döntöttem inkább a ház előtt várom meg így útnak indultam. Anyának írtam egy smst, hogy elmentem az egyik barátnőmhöz.
Lesiettem a lépcsőn, hogy még csak véletlenül se fussak össze Reeddel. Amikor kiértem a házból nyugodt szívvel nyugtáztam, hogy meg úsztam a találkozást. De aztán rájöttem, hogy mégsem. Az ajtó előtt álltam, amikor Reed kiszállt a kocsijából. Vicces mert nem is tudtam, hogy eddig nem volt itthon.
-Hova mész?
-Nem mindegy neked? – muszáj volt bunkónak lennem vele, ahogyan ő is az velem.
-De igazad van teljesen mindegy. – azzal vállat vont és elindult a házba.
Pittyent a telefonom, az Uber jelezte, hogy öt percet késik. Szuper, jobb már nem is lehetne ez a nap.
-Nem kell fuvar? – fordult vissza hozzám Reed.
-Nem kösz, megvárom a sofőröm.
-Ugye nem Peterrel mész el?
-És ha igen? Neked semmi közöd hozzá!
-De kurvára van hozzá közöm, ha vele mész!
-Miért lenne? Nem vagy te nekem senkim. – gúnyosan nevettem az arcába, annál idegesebb lett.
-Ne hergeld az oroszlánt, szokták mondani. – közelebb lépett és a fekete szemével az enyémbe nézett. Én hátrálni kezdtem, de a falnak ütköztem. – Hova mész és kivel? Tudni akarom, most!
Ellöktem magamtól és elindultam az út felé. – Semmi közöd hozzá! De, hogy megnyugodjon a kicsi szíved Abbyhez megyek. A másik kérdésre a válasz most érkezett meg. – azzal az Uberre mutattam.
Dühös pillantást vetettem rá és beszálltam a kocsiba. Megmondtam a sofőrnek a címet, majd ahogy elindult vissza néztem Reedre, aki csak állt az ajtó előtt és meredten bámult.