sokkal több.

4.fejezet

Reggel veszekedésre ébredtem. Daniel hangját hallottam és Reed hangját. Nem nagyon tudtam, hogy miről veszekedhetnek, mert már csak a végét kaptam el és hogy Reed becsapja a szoba ajtaját. Ránéztem a telefonomra és meglepődtem, hogy még csak reggel fél8 van. Nem aludtam sokat a gondolataim, és a történtek sem hagytak aludni. Hajnali negyed 4-kor még az órát néztem. Gondoltam, hogy még mivel korán van így elmegyek és futok egyet, legalább felfedezem a terepet is. Felvettem egy rövid nadrágot és a fehér atlétámat, majd a futó cipőmet és neki indultam. Mikor kiléptem a szobából Reedbe botlottam, aki elég lehangolt volt.
-Minden rendben? – kérdeztem meg.
-Miért ne lenne? Amúgy meg mi közöd van hozzá? – szokásos bunkó hangnemén válaszolt.
-Meg ne haragudjon mr. tuskó, hogy érdeklődöm, nem fog többet előfordulni.
-Már hiányzott a kedves megszólításod.
-Képzelem mennyire. Na majd jövök. – azzal el is indultam volna, de a karomnál fogva vissza rántott. – Te meg mi a fenét csinálsz, ez fáj!
-Mégis hova a francba mész? – szúrós szemmel nézett rám.
-Mi a fene közöd van hozzá? Amúgy meg futni megyek.
-Sok közöm van hozzá, ha már beraktad a formás kis fenekeded ebbe a házba. – egyre közelebb lépett hozzám, bár ne találtam volna ennyire nagyon vonzónak. A szemem a szája és a szeme között cikázott. – Ne akarj már ennyire megcsókolni, nem nyúlnék hozzád egy ujjal sem, nem vagy az esetem. – mondta gúnyos mosollyal az arcán.
-Nem is kéne, hogy hozzám nyúlj meg teszi azt Peter. – tudtam, hogy ez ki fogja akasztani, de nem sejtettem, hogy ennyire.
-Még egyszer ilyet ne mondj megértetted?! – a gúnyos mosoly eltűnt az arcáról és egyből szúrós lett a tekintete.
-Miért? Mi a fene történt, hogy ennyire utálod Petert?
-Neked ahhoz semmi közöd. Tartsd magad távol Petertől, ha jót akarsz magadnak.
-Amíg el nem magyarázod, hogy mégis mi a fene folyik itt addig nem fogok rád hallgatni. Most viszont, ha megbocsájtasz elmennék futni egyet. – kirántottam a kezem a szorításából majd faképnél hagytam.
Miami kertváros részén lakunk, csendes és nyugodt környék, az utcában mindenki ismer mindenkit, vagy legalábbis a többség. Futottam 4mérföldet, a parton kötöttem ki. Körbe néztem és itt egy megpihentem míg vissza nem indulok. Kisétáltam egy mólóra, ahol volt pár ember, leültem egy padra és egy kicsit nyújtottam, mert éreztem, hogy idefele jövet majdnem begörcsölt a lábam.
-Nem sejtettem, hogy itt fogunk találkozni. – szólt oda egy ismerős hang.
-Hát ezt én sem. Mit keresel itt? – meglepve láttam meg Petert.
-Az öcsémet hoztam el, van itt egy játékterem és itt szokott lógni a haverjaival.
-Neked van egy öcséd? Ezt nem is mondtad.
-Sok mindent nem mondtam még magamról.
-Az igaz, mondjuk, hogy miért is ilyen rossz a viszonyod Reeddel? – ha már választ nem kapok Reedtől akkor hátha kapok Petertől.
-Az teljesen mindegy, sok dolog történt köztünk a múltban és én ott is hagyom. Reed még a múltban él, egyébként egy csajról van szó, amiatt ilyen zabos rám.
-Nekem úgy tűnt sokkal többről van szó. – valahogy kételkedtem Peterben, szerintem ez sokkal többről szólt.
-Hát pedig csak ennyiről, lényegében mi jó barátok voltunk Reed összejött egy Holly nevű csajjal majd a csaj rám mászott egy buliban és én nem álltam neki ellen majd Reed rajta kapott minket. Röviden tömören ennyi. – teljesen hihető volt, amit mondd, de valahogy mégsem éreztem a teljes igazságot.
-Értem, mindent értek. Hát majd megbékél azzal, hogy mi barátok lettünk.
-Szóval barátok vagyunk? – elmosolyodott.
-Hát tudtommal nincs rá okom, hogy ne legyek a barátod. – viszonoztam a mosolyát. – Viszont, ha most nem haragszol nekem még haza kell futnom.
-De hát az 4 mérföld. Ne hülyéskedj itt a kocsim elviszlek. – közben a kocsi felé intett.
-Nem köszi, ide is futva jöttem, imádok futni és most nincs az a nagy meleg sem.
-Hát talán még esni is fog, elég felhős az idő. Biztos ne vigyelek el?
-Igen tuti, simán haza érek egy 20 perc.
-Rendben akkor, vigyázz magadra. Hívj, ha esetleg kellenék útközben. Add a telód beírom a számom. – azzal odanyújtottam a telefonom míg ő bepötyögte a telefon számát.
-Köszi de szerintem nem lesz itt semmi gond. Akkor majd még találkozunk.
-Igen remélem. Szia. – azzal megölelt, ami engem meglepett hiszen még alig ismer, de viszonoztam az ölelést.
-Szia. – majd hátat fordítottam és elindultam.
Tényleg eléggé elborult, és elég fülledt lett a levegő. 5perc futás után el is kezdett cseperegni az eső, majd nem sokra rá már szakadt, mint ha dézsából öntötték volna. Szuper még legalább 15percet fogok futni az esőben és már így is bőrig áztam. Egy autó kezdett mögöttem dudálni, amikor oda fordultam megláttam Reed kocsija áll mögöttem. Lehúzta az ablakot majd ki kiáltott rajta.
-Te miért esőbe futsz? – már szinte röhögött.
-Nagyon vicces vagy de amikor elindulta még egy felhő sem volt azégen.
-Gyere szállj be elviszlek. – intett a fejével, hogy üljek be.
-Nem köszi, nem ülök be bunkók mellé. Inkább futok tovább.
-El ne indulj már ilyen időben, ígérem meg sem szólalok, de ilyen időben életveszélyes futni.
-Akkor tényleg ne szólalj meg.
-Nem fogok csak szállj be. – hallgattam rá ismét és beszálltam.
-Honnan tudtad, hogy itt futok? Mondtam, hogy futni megyek, de nem mondtam, hogy merre. – kíváncsiskodtam.
-Bárhol felismerem a formás kis popsidat – mosolyra húzta a száját és közben végig nyalta az alsó ajkát.
-Egy nagy barom vagy ugye tudod? – forgattam a szemem és inkább ki bámultam az ablakon.
-Na látod nem könnyebb így. – rá néztem, de nem mosolyogtam így értette a célzást. – Rendben oké nem szólalok meg.
-Nagyon helyes. – keresztbe raktam a kezem, de csorgott belőlem a víz, így inkább leengedtem az ölembe.
-Most meg mindent összevizezel a kocsimban.
-Először is, nem kértem, hogy vigyél el, te ajánlottad fel. Másodszor is lett volna más is, aki haza visz.
-Na igen és mégis kicsoda? Kit ismertél meg két nap alatt? Vagy te is olyan vagy mint az anyád és bárkihez beszállsz mi? – olyan dühös lettem ettől a mondattól, hogy megbírtam volna folytani egy kanál vízbe.
-Te mégis mi a francot képzelsz magadról? Kinek hiszed magad, hogy ilyeneket vágj a fejemhez? Nem is ismersz! Szart sem tudsz rólam! – kiabáltam vele, de mind ha meg sem hatotta meg.
-Eleget tudok rólatok és az nekem bőven elég. Na térjünk vissza ki lett volna a másik sofőr? – tért vissza a kérdésre, de annyira dühös voltam, hogy muszáj volt az orra alá dörgölnöm Petert.
-Peter, találkoztam vele a mólón és megadta a telefonszámát úgy, hogy akár meg is állhatsz felhívom, hogy jöjjön értem. – mosolyogtam rá csak, hogy jobban idegesítsem.
-Na azt várhatod szépségem, biztos nem állok meg, hogy vele menj haza. – villámokat szórt a szeme a dühtől.
-Ne legyél már rá dühös csak mert éppen elszedte az aktuális csajodat. – rám szegezte a tekintetét és kérdően rám pillantott. – Igen elmesélte, hogy rajta kaptad őt meg Hollyt.
-Mi van? Ezt mondta neked az a barom? – dühében csak a kormányt markolászta.
-Miért nem igaz? Mert én hihetőnek hallom.
-A közelében sincs az igazságnak! Kurvára péppé fogom verni ezért a kamu szövegért.
-Hozzá ne merj érni!
-Különben mi lesz? Te pont nem fogsz megállítani! Ne üsd az orrod olyanba, amihez semmi közöd sincs.
-De van közöm hozzá.
-Nem kurvára nincs, szépségem. – azzal, mint aki lezárta a témát meredten bámulta az utat, közben még mindig szorította a kormányt.
Haza értünk az eső még mindig zuhogott, kiszálltunk a kocsiból és Reed egyből elindult az ajtó felé, de én megtorpantam. Lehet fel kéne hívnom Petert? Nagy bajt okoztam ezzel, hogy elmondtam. Reed vajon miért ennyire mérges? Nem igaz, amit Peter mesélt nekem? Annyi de annyi kérdés kavargott bennem, csak álltam ott az esőben és mint aki megbénult. A gondolataim egymás után jöttek. Mi van, ha ebből Reednek baja lesz? Vagy mi van, ha baja esik? Nem kellett volna, hogy érdekeljen még is nagyon érdekelt. Reed zökkentette ki a gondolataim közül.
-Na mi van nem jössz?
-De. – csak ennyit tudtam kinyögni, semmi más nem jött volna ki a számom éppen akkor. Elindultam és Reeddel szemben találtammagam.
-Nézd, ne haragudj rám, de ebből te semmit sem értesz és hidd el jobb ez így. Tartsd magad távol Petertől, semmi jó nem származik abból, ha a közeledben van.
-Nem értek ebből semmit sem csak nem akarom, hogy neki menj dühből, abból semmi jó sem nem sülhet ki. – néztem fel a szemébe és még szerencse, hogy esett mert különben észrevette volna a könnycseppeket.
-Majd én tudom mit csinálok és mit miért teszek. Peter nagyon is megérdemel már egy két büdös pofont.
-Te tényleg nem értesz semmit sem? Ennyire vak vagy? Vagy csak hülye?
-Még is mi a fenéről beszélsz Mia?
-Semmiről Reed, semmiről. – azzal elindultam az ajtó felé, de Reed vissza rántott.
-Mondd meg mi a fenéről beszélsz? – a sötét szemeivel a szemembe nézett és én már egyre nehezebben tudtam magam tartani, ahogy ott voltunk a zuhogó esőben és csak a két szemem bámulta, elkezdett közeledni és a szívem vadul kezdett verni vártam a pillanatot, hogy végre a száját a számra tapassza, de nem jött el az a pillanat, ugyanis Lily és Ethan kinyitották az ajtót.
-Mia gyere megfázol. – kiáltott oda Lily.
-Máris megyek Lily. – egy utolsó pillantást vetettem Reedre, majd elindultunk a házba.
Amikor beértünk a házba folyt a rólunk a víz. Gyorsan levettem a cipőm, majd Lily adott egy törölközőt és gyorsan megtöröltem a hajam.
-Le kéne venni a ruháidat így végig csurgatod a vizet. – szólalt meg Lily.
Ekkor a szemem sarkából egy huncut mosolyt láttam meg. Láttam ahogy ő kap az alkalmon és levette a pólóját, egyből rá szegeztem a pillantásom és végig néztem a felső testén, Megunhatatlan látvány volt, a kockás hasa az izmos melle, ahogyan rá fut a karjáról a tetoválás.
-Vigyázz még a végén kifolyik a nyálad. – Reed sosem tartotta magában a gondolatait.
-Csak azon gondolkoztam, hogy jó lenne, ha eltakarnád magad hiszen a húgom s itt van. – Lily felé mutattam, aki Ethannel beszélgetett.
-Reed fájt a tetoválás? – érdeklődött tőle Lily.
-Nem kicsi lány, egyáltalán nem fájdalmas. – ekkor láttam meg, hogy Reed tekintete mennyire ellágyult. Annyira kedvesen bánt Ethannel és Lilyvel is, hogy egy új oldalát ismerhettem meg ezzel.
-Hát veletek meg mi történt. – kérdezi anya, aki Daniellel jelent meg.
-Semmi anya, tudod esik odakint. – cinikus válaszommal tudtára adtam, hogy igen még haragszom.
-Mia légy szíves fejezd be ezt a hangnemet.
-Miért mi lesz anya? Szobafogságba kerülök? Én benne lennék, legalább nem jönnék ki és nem látnálak.
-Amelia azonnal fejezd be! - parancsolt rám, de engem hidegen hagyott. Azóta haragszom rá amióta egyik napról a másikra bejelentette, hogy elköltözünk.
-Nem anya nem fejezem, nem érdekel bármit is mondasz. Tudod mit anya, magadnak köszönheted ezt az egész helyzetet! Te tehetsz mindenről! Arról, hogy így viselkedem. Arról, hogy itt vagyunk messze apától, barátainktól. Azt is magadnak köszönheted, hogy apa megcsalt és – nem tudtam tovább folytatni mert anya felpofozott. Égett az arcom, és égett a szemem is éreztem, hogy elárasztanak a könnycseppek. A kezem az arcomra tapasztottam, hogy tompítsam a fájdalmat, ránéztem anyára, aki a meglepődéstől a kezét az arca elé kapta.
-Annyira sajnálom Mia, én nem akartam. – ő is elkezdett sírni.
-Nem érdekel anya, már nem. – azzal én hátat fordítottam és felmentem a szobámba.
Pár perc elteltével kopogtat valaki.
-Megmondtam anya, hogy nem érdekel. – kiabáltam az ajtó felé.
-Békével jöttem. – mély, rekedtes hangot hallottam meg és közben nyílt az ajtó, majd megpillantottam Reedet.
-Mit akarsz Reed? Nem kérek a kínzásodból.
-Nem kínozni jöttelek csak meg akarom kérdezni, hogy hogy vagy?
-Jól, minden okés. Miért, rosszul nézett ki valami? – azzal gúnyosan mosolyra húztam a számat.
-Mia, ha segíthetek valamiben csak szólj. Tudom milyen érzés az egyik szülővel élni és vele pedig csak veszekedni. – meglepett, hogy kezdett megnyílni, a tekintetem megint a meztelen felső testére vándorolt és újra elkezdtem azt a lüktető érzést érezni.
Erőt vettem magamon, hogy válaszolhassak. – Köszönöm, de meg vagyok. Nem ez volt az első veszekedésem anyával bár az igaz, hogy ez volt a legdurvább, de majd jól leszek. – azzal adtam egy hamis mosolyt és hátat fordítottam, hogy elrejtsem a könnyeimet.
-Szólj, ha tehetek érted valamit. – fordult volna ki a szobából, de ekkor beugrott egy ötlet.
-Ami azt illeti, lenne itt valami. – nagy mosolyra húztam a szám ő pedig gyanús aggódó tekintettel nézet vissza.
-Nem tetszik nekem ez a nagy mosoly.
-Ne aggódj, csak egy buliról lenne szó.
-Milyen buli?
-Hát gondolom lesz ma valahol valami buli nem? Szombat van, nyár van és hiába tegnap volt buli nem úgy tűntek azok az emberek, mint akik ott megállnak.
-Lesz buli Benéknél. 8kor kezdődik, amúgy is menni akartam, de nem gondoltam, hogy te is jönni akarsz. – meglepettség ült ki az arcára.
-Hát pedig menni szeretnék, és jól szeretném magam érezni. – mosolyogtam tovább rá és kis bociszemeket mutattam neki, hogy meghassam.
-Hát jól van akkor este buli.
-Ez az! – sikítottam fel örömömben és a nyakába ugrottam, de ő ahelyett, hogy viszonozta volna az ölelésem ellökött magától.
-Csurom víz vagy, és borzasztó hideg. – nevetésben törtünk ki. – Jobb lesz, ha átöltözöl mielőtt még megfázol.
-Igen is főnök, amúgy is megyek le zuhanyzok. Akkor este tali. – azzal elindultama fürdőszoba felé közben kívül belül mosolyogtam, elfelejtkeztem minden gondról.