sokkal több.

20.fejezet

Megálltunk egy patikánál és Ember meg is vette nekem a gyógyszer, amit azonnal be is vettem. Kicsit késve, de oda értünk az étterembe, ahol a többiek vártak minket.
-Végre, hogy megjöttetek. Mi tartott eddig? Oké tudom, hogy a kis Fiatodat nem gyorsaságra terveztél, de azért ez nagyon lassú. – gúnyolódott Reed.
-Megálltunk útközben egy helyen azért tartott ennyi ideig te seggfej. – válaszolt Ember.
-Na! Hát kicsik is vannak. – szólaltam meg, közben befogtam Lily fülét.
-Na most, hogy mindenki itt van, döntsük el, hogy mit eszünk. – csapta össze a tenyerét Will.
-Pizza! – kiáltotta el magát Ethan.
-Igen én is pizzát akarok, lehet Mia? Kérlek, Kérlek! – kérlelt Lily.
-Persze, hogy lehet. – nevettem el magam. – Én viszont tényleg nem kérek semmit, nem érzem magam túl jól.
-Minden rendben? – kérdezte Reed, mint ha nem tudná, hogy mi nyomaszt.
-Persze, minden oké.
Körülbelül másfél órán át voltunk az étteremben. Amikor elindultunk a kocsikhoz akkor már Reed kocsija felé mentem és Ember felé csak dobtam ez mosolyt, amit ő viszonzott. Will Emberrel ment. Lily és Ethan beszálltak hátra én pedig Reed mellé ültem előre.
Egy óra volt az út hazáig és már ránk sötétedett. Húsz perce lehettünk úton, amikor hátra néztem és láttam, hogy Lily és Ethan elaludtak.
-Beszélünk? – kérdezte Reed.
-Ne haragudj Reed, de nem fogom úgy megbeszélni a dolgokat, hogy a tesóm itt ül a hátam mögött. – suttogtam.
-De hát alszik.
-Nem tudhatod biztosan. Amúgy sem biztos, hogy olyan mélyen alszik, mi van ha felkel? – kérdeztem, de igazából erre nem vártam választ. – Majd inkább otthon beszélünk. – zártam le a beszélgetést és elfordultam, hogy inkább kifelé bámuljak az ablakon. Reed ezt tudomásul vette és tiszteletben tartotta, nem szólalt meg egész úton.
Ami az illeti dühös voltam Reedre, hiszen csak úgy ott hagyott mondván, hogy majd ő megoldja. Még is, hogy a francba akarta ezt ő megoldani?! Fogta és kisétált az öltözőből, mint aki jól végezte dolgát és mérget vennék rá, hogy meg sem fordult a fejében, hogy hogyan is oldja meg. Pedig ebből tényleg nagy probléma lehetett volna.
Amint haza értünk, óvatosan felébresztettük a gyerekeket, akik nagyon nyűgösen, de felébredtek. Egyből a szobámba akartam menni, persze előtte lezuhanyozni, hátha kicsit ellazított volna, de anyáék a nappaliban vártak minket.
-Na megjöttetek. Végre már! – jött mosolyogva anya. – Hogy éreztétek magatokat kicsim? – fordult Lily felé.
-Jaj anya nagyon szuper volt! – örvendezett Lily és neki kezdett az élmény beszámolónak.
-Ne haragudjatok, de inkább felmennék a szobámba. Elfáradtam nagyon. – mosolyogtam hamiskásan.
-Menj csak Mia. De minden rendben? – kérdezte Daniel.
Éreztem Reed tekintetét magamon.
-Persze csak nagyon elfáradtam, meg a fejem is megfájdult. Biztos csak ki kell magam pihenni.
-Bármi baj van azonnal szólj Mia! – parancsolt rám anya. – Viszek neked fel aszpirint addig te pihenj le.
-Rendben, csak előtte lefürdök. Köszönöm anya. – mosolyogtam rá, majd nyomtam egy puszit Lily homlokára és elindultam fel.
Egyből a fürdőszoba felé vetem az irányt, magamra zártam az ajtót, ha esetleg Reed utánam akarna jönni akkor ne tudjon bejönni. Még nem éreztem magam kész arra, hogy beszéljünk a történtekről. Attól féltem a dühöm felett elveszteném a kontrollt és mindent rá zúdítanék, ami a fejembe jár és ő a hibás érte.
Ennek az egésznek meg sem szabadott volna történnie. Nem kellett volna lefeküdnöm Reeddel.
-Te jó ég! – kiáltottam el magam, miközben szembenéztem a tükörrel.
Komolyan mondom nem is tudom mit gondoltam! Hogy lehetek ennyire hülye?! A mostohatestvéremmel feküdtem le. A mostohatestvérem vette el a szüzességem. A mostohatestvérem iránt olyan érzéseket táplálok, amit nagyon nem lenne szabad. Nekem teljesen elmentek otthonról. Klinikai eset vagyok szerintem, erre nincs mentség.
Nem tehetem ezt anyával. Hiába nem volt mindig jó anya, sőt néha kimondottan pocsék, de mégis csak az anyám, aki most tényleg boldog. Nem tehetem tönkre a „családot" azzal, hogy én összejöjjek a mostoha testvéremmel. Egyszerűen nem tehetem meg ezt Lilyvel sem. Annyira szeret itt lenni, ez alatt a pár nap alatt ő tényleg nagyon beilleszkedett ide és nagyon jól érzi magát. Nem lehetek önző, mint anya szokott lenni. Én szem előtt tartom őket. Itt ennek most azonnal véget kell vetnem.
Gyorsan lezuhanyoztam belebújtam a pizsimbe, és szó szerint berohantam a szobámba, véletlenül se kelljen összefutnom Reeddel. De persze mivel imád engem az élet, nem kerülhettem el a találkozást.
Kopogtatnak az ajtómon, amikor már bebújtam az ágyba.
-Gyere. – felkaptam a fejem és kiáltottam az ajtó felé.
-Bejöhetek? – dugta be a fejét Reed.
-Ha nagyon muszáj. – válaszoltam és inkább visszafeküdtem az ágyba.
-Mi a bajod Mia? – hallottam a hangján, hogy mérges.
-Mégis mi bajom lenne Reed? – röhögtem el magam gúnyosan, közben felültem az ágyra. Még mindig éreztem az a dühöt pláne, hogy ő van felháborodva.
-Nem tudom, ezért is kérdezem. – ült le mellém az ágyra.
-Jobb lesz, ha nem most fogjuk megbeszélni ezt az egészet. Hidd el, ha jót akarsz akkor inkább kimész. – mutattam az ajtóra.
-De én most akarom megbeszélni! – csattant fel. – Amióta az öltözőben lefeküdtünk, azóta hozzám sem szólsz még csak rám sem nézel. Mi történ amíg felöltöztél? Még csak a kocsimba sem akartál ülni! És mégis merre voltatok annyi ideig Emberrel? – dühös volt, de teljesen jogtalanul.
-Itt nekem van jogom dühösnek lenni Reed! Mégis mi a faszt képzeltél? Csak úgy ott hagytál mondván, hogy ' baszki nem védekezünk, de ne aggódj megoldom ' és szexel lett elintézve minden dolog, pedig azt sem tudom, hogy mi ez az egész köztünk – mutattam kettőnkre. – Nem tudom Reed mi a francokat képzeltél, de ennyivel nem tűnik el a baj! Mégis, hogy akarod megoldani? Gondolkoztál rajta egyáltalán? Mert mérget vennék rá, hogy meg sem fordult a fejedben. Te csak fogtad magad, felöltöztél és ott hagytál, minden gonddal bajjal együtt. Megfordult a fejedben, hogy ebből mi lehet Reed? Gondolkoztál egyáltalán ezen? – könnyeimmel küszködve fakadt ki belőlem minden. Nem sírhattam, egyszerűen nem láthatta, hogy elgyengülök.
-Csak ezen járt az agyam Mia! Semmi máson csak ezen. Igen tudom, hogy mi lehet belőle és megmondtam, hogy megoldom, te pedig fogod magad és hisztizel.
-Ez kurvára nem hiszti Reed! Te nem érted ezt az egészet? – vágtam a szavába és nem tudtam tovább tartani magam, a könnyek kicsordultak. – Ennek az egésznek meg sem szabadott volna történnie. Hát nem érted baszki? Tönkre teszünk mindent! Tönkre teszünk mindenkit magunk körül! Ennek véget kell vetni. – mondtam hallkan.
-Ne mondj ilyet Mia! Ne tedd ezt. – szomorúság csillant a szemeiben.
-Nem bírom tovább Reed. Ebből nagyobb baj is keletkezhet. Nem akarom tönkre tenni anya és Lily életét. Nem számít én mit akarok, csak ők számítanak nekem és az ő boldogságuk. – nem bírtam Reedre tekinteni.
-És én? Én nem számítok neked Mia? – csattant fel.
-Nem Reed. Te a mostohatestvérem vagy. – a könnyek égették az arcomat és a szavak nagyon nehezen jöttek ki a számon. Egy ólom golyó súlyát éreztem a mellkasomba és éreztem, ahogy megszakad a szívem.
-Cseszd meg Mia! Kurvára ketten kellettünk ehhez! De te most kettőnk nevében beszélsz, kettőnk nevében baszod el ezt az egészet. – könnyek gyűltek az ő szemében is, láttam, hogy küszködik velük.
-Ha ez kell ahhoz, hogy ennek vége legyen akkor igen, kettőn helyett döntök helyesen és ezt te is nagyon jól tudod!
-Ez nem helyes döntés, de tudod mit hitegesd csak magad nem érdekel! Én ebből kiszálltam. – legyintett egyet és elindult kifelé.
Amikor kinyitotta az ajtót meg torpant és én is elfelejtettem levegőt venni. Anya ott állt és fene se tudja mióta lehetett az ajtóm előtt, ki tudja mennyit hallhatott ebből az egészből.
Reed elviharzott anya mellett, anya belépett a szobámba és tudom, hogy látta a sírást, de akkor nem érdekelt. Magzat pózban összekuporodtam az ágyon és ki engedtem az addig tartogatott összes feszültséget és csak sírtam és sírta.
Anya oda jött hozzám leült az ágyra, a fejemet az ölébe hajtottam és szorosan ölelt magához, nem kérdezett semmit, nem mondott semmit csak ölelt. Ezért nem lehet elég hálás neki. Bár tudtam, hogy amint megnyugodtam el kell neki mondanom a dolgokat. De erre nem nagyon gondoltam. Akkor ott csak ki akartam adni minden fájdalmamat, amit addig tartogattam.
Nem tudom hány óra lehetett, meddig sírhattam anya ölében, de arra ébredtem, hogy anya mellettem fekszik és alszik. Iszonyatosan fájt a fejem és a szemem, amik meg is voltak dagadva a rengeteg sírástól. Nem beszéltem még anyával semmiről, de tudtam, hogy elfog jönni az ideje. Megkerestem a telefonom és meglepődve láttam, hogy hajnali négy van.
Ajtócsapódásra lettem figyelmes, ami lentről jött. Kimentem a szobából, hogy utána nézzek mi is volt ez a zaj. Amikor a lépcsőhöz értem láttam, hogy Reed tántorog fel egy szőkehajú bombázóval az oldalán. Reed nagyon imbolygott ezért a csajra támaszkodott, aki szinte összeesett Reed súlyától. Amikor fentebb jöttek akkor ismertem meg a csajt, és a szemem is elkerekedett. Kim volt az, akit már minden buliba láttam, akiről Peter azt mondta 'méhkirálynő'.
Oda rohantam, hogy segítsek neki felcipelni Reedet, mert láttam, hogy tényleg nagyon küszködik szegény.
-Segítek. – azzal Reed másik oldalára álltam és a karját a nyakam köré tettem, hogy rám
is támaszkodjon ne csak Kimre.
-Köszönöm. – sóhajtott fel Kim. – Azt hittem sosem jutunk haza.
-Ugye nem így vezetett? – kérdeztem aggódva.
-Nem, de hogy is. Én vezettem idáig. – nyugtatott meg. – Nem értem mi történhetett, sosem szokta ennyire kiütni magát. Most nem volt ott Will így kénytelen voltam haza hozni én.
-Hé, ne beszéljetek úgy mintha itt sem lennék. – csattank fel Reed, közben alig lehetett érteni, amit mondd annyira akadozott a nyelve.
-Csss. – csitítottam el. – Mindenki alszik, ne verd fel az egész házat.
-Kit érdekel? – kiabált még hangosabban. – Amúgy is te engedj el! – fordult felém és kirántotta a kezét, amikor felértünk a lépcsőn. – Kimi bébi, gyere megmutatom a szobám. – majd arcon csókolta.
A szívem össze szorult, de tudtam, hogy csak bosszúból csinálja. Ismét a könnyeimmel küszködtem, de tudtam, hogy Kim előtt nem sírhattam el magam.
-Reed Jacobs be akar jutni a bugyimba teljesen részegen. – röhögte el magát Kim.
-Miért? Nem most történne először. – húzta mosolyra a száját Reed erre Kim csak kuncogott.
Elkapott a hányinger és inkább a szobám felé vettem az irányt mielőtt ott robbanna ki belőlem minden érezelem.
-További szép estét kedves hugi. – kiabálta gúnyosan Reed.
Hátra sem fordultam csak mentem tovább és a szobám helyett a fürdőbe kötöttem ki. Bezártam magam mögött az ajtót és az ajtónak dőlve lerogytam és ismét csak sírtam és sírtam.