sokkal több.

21.fejezet

Reggel, amikor felébredtem egyedül voltam a szobámban, anya már nem feküdt mellettem. Tudtam, hogy ma vár ránk egy nagyon kiadós beszélgetés, amit nagyon nem is bánok. Rendezni akartam a viszonyomat anyával, szörnyű érzés volt az állandó veszekedés.
Amikor felültem az ágyban borzasztó fejfájást éreztem, na meg persze a szemem is nagyon fáj és meg is volt duzzadva a rengeteg sírástól.
Gyűlöltem Reedet! Gyűlölöm az érzést, amit kivált belőlem.
Kimásztam az ágyból és úgy döntöttem nem fogok nemfogok miatta búslakodni, ignorálni fogom. Kezembe vettem a telefonom és tárcsáztam Abbyt.
-Szia idegen. – szólalt meg.
-Szia. Mi a helyzet? – kérdeztem, de kicsit rekedtes volt a hangom, amit persze ő is észrevett.
-Mia, minden oké? – kérdezi aggódva.
-Igen persze, nem aludtam jól. – hazudom. – Ami azt illeti, nem lesz esetleg ma valami buli? – terelem el a témát.
-Na csajszi csak nem megjött a kedved a bulizáshoz? – örvendezett.
-Ami azt illeti, de nagyon is megjött. Jó lenne, ha egy kicsit kikapcsolódhatnék.
-Ajaj, ekkora a baj?
-Nem nincs baj, csak rosszul keltem Nem aludtam túl jól.
-Majd elmeséled csajszi. Ami azt illeti lesz egy nyár búcsúztató buli, viszont sajnos Kim tartja. – szuper, elgondolkodom, hogy menjek e vagy sem. – Ő szokta a nyár végi bulit tartani és mindig hatalmas buli lesz belőle, tavaly például a zsaruk is kijöttek. – mesélte nevetve. – Szóval légyszi menjünk el rá, nem fog zavarni senki még a picsa Kim sem, hiszen tényleg sokan lesznek akkor észre sem vesszük majd az idegesítő fejét.
Gondolkodtam, hogy mit kéne tennem, hiszen Kim tegnap éjjel itt volt, sőt lehet még most is itt van és Reeddel fekszik egy ágyban, sőt mi több még az sem kizárt, hogy lefeküdtek. Á tuti lefeküdtem. Dühös lettem Reedre és Kimre is. Nem fogják elrontani a kedvem. Nem teszik tönkre az életem. Egy év. Ennyit kell kibírnom Reeddel. Nemsok, simán kibírom, simán átnézek rajta és jól érzem majd magam. Bassza meg magát Reed Jacobs ott, ahol van!
-Hahó! Mia itt vagy? – Abby zökkentett ki a gondolataim közül.
-Igen, ne haragudj itt vagyok. Még szép, hogy elmegyünk! Értem jössz?
-Ez csúcs szuper! Még szép. Hétre ott leszek.
-Okés, várlak. Viszont most megyek és pihenek még, tényleg nem aludtam jól.
-Rendben, pihend ki magad. Este tali. Puszi. – hallottam Abby hangján az örömöt.
-Puszi. – majd bontottuk a vonalat.
Még egy jó darabig csak ültem az ágyban és meredtem magam elé. Elhatároztam, hogy jól fogom magam érezni és el fogom felejteni Reedet és mindent, ami történt.
Kimásztam az ágyból, majd felöltöztem. Egy szürke melegítő nadrágot vettem fel és egy sima fekete haspólót. Kicsit ki sminkeltem magam, hogy ne nézzek tűnjek annyira nyúzottnak. A hajamat csak felkötöttem. Erőt vettem magamon, majd három mély lélegzet után kiléptem a szobámból. Elhatároztam magam, Reed nem ronthatja el az itteni életem. Inkább átnézek rajta bármennyire is fáj. Erősnek kell lennem csak az lebegett a szemem előtt, hogy Lily és anya most boldog és nem ronthattam el ezt az egész családosdit hiába nem tetszett.
Amikor leértem mindenki lent volt a nappaliban. Anya Daniel mellett ült, aki átkarolta. Lily és Ethan kártyáztak, Will ölében pedig ott ült Ember. Egyedül Reed nem volt lent, amit nem is bántam.
-Kicsim hát felkeltél. – rohant oda anya és megölelt, amit viszonoztam.
-Igen, azt hiszem ideje volt. – mosolyogtam hamisan.
-Ugyan. – legyintett anya. – Kipihented magad?
-Amennyire lehetett.
-Örülök neki. Viszont tudod nekünk még beszélnünk kell. – súgta oda.
-Tudom anya. Sajnálom a tegnapot. – súgtam vissza neki, anya erre csak még szorosabban megölelt. – Na és mi ez a családi kupaktanács itt? – kérdeztem miközben én is leültem a kanapéra, de előbb megöleltem Lilyt.
-Csak beszélgetünk erről arról. – mosolygott Daniel.
-Menj reggelizz Mia, Carmen csinált omlettet. – szólt anya.
-Nem köszönöm, nem vagyok most éhes. – mosolyogtam. – Viszont ami azt illeti lenne egy kérdésem.
-Mond csak kicsim. – nézett kíváncsian anya.
-Este lesz egy buli, Abbyvel elmennénk, ha lehet. Ez az utolsó nyár búcsúztató buli így suli előtt. – mesélem anyának.
-Jaj Kimék ugye? – szól közbe Will, amire csak bólintottam egyet.
-Will ti is mentek? – kérdezte Daniel.
-Még jó. Ez az utolsó buli mielőtt visszamegyek az egyetemre. – válaszolt Will.
-Fiam, neked holnap már indulnod kell és még össze sincs pakolva a holmid. – Daniel hangja szigorúbb lett.
-Apa itt van az egész nap és Ember is segít, és ne aggódj, időben oda érek holnap. – nyugtatta meg Will az apját.
-Egyre itthon lenni, különben nem mész. – parancsolt Daniel.
-Igen is. – tisztelgett Will mint ha Daniel valami kiképző lenne.
-Mivel Will is ott lesz így elengedlek, de te is gyere haza amikor ő. – fordult felém anya.
-Jólvan igaz az még elég korán van, de nem vitatkozom. – örvendeztem, így sem hittem volna, hogy el fog engedni a tegnapi után. – Anya, ami azt illeti holnap tartunk egy anya lánya napot? Elmehetnénk valamerre, mit szólsz?
-Benne vagyok kincsem. – mosolygott közben megsimította az arcomat.
Beszélgettünk még egy kicsit Willről és hogy mit tanul. Megtudtam, hogy jogot, azt is megtudtam, hogy Emberrel nem egy suliba járnak, de nincsenek messze egymástól és ezért sűrűn tudnak találkozni. Anyáék megbeszélték, hogy elmennek várost nézni és viszik Ethant és Lilyt is.
Éppen indultam volna vissza a szobámba amikor valaki nagy léptekkel jött le az emeletről. Persze, hogy Reed az, hiszen nincs akkora szerencsém, hogy ne fussak vele össze. Bár nehéz is lenne, mivel egy házba lakunk. Csak egy fekete rövidnadrágot viselt, a felső testét teljesen szabadon hagyta. A haja még a megszokottnál is kócosabb volt.
-Elveszett bárány haza tért. – szólalt meg Daniel ingerülten.
-Neked is szia apa. Kérhetném, hogy kicsit halkabban ugyanis szétrobban a fejem. – dörzsölte meg az álmos szemét.
-Nem kéne állandóan takony részegre innod magad fiam! – csattant fel Daniel. – Tudod lehet úgy is bulizni, hogy csak mértékkel iszogatsz.
-Túl korán van még a prédikáláshoz, csak azért jöttem le, mert éhes vagyok, amit szereztem valami kaját itt sem vagyok. – elindult volna a konyha felé, de Will megállította.
-Tesó, te is jössz ma este Kimhez? – kiabálta.
-Bassza meg Will, halkabban. – fogta meg a fejét. – Ja ma lesz a nyárzárója mi?
-Ja ja.
-Ott a helyem. – nevette el magát.
-Ki van zárva! – kiabálta el magát Daniel. – Tegnap haza állítottál takony részegen. Ráadásul valami libával. Másból nem állsz ki csak a bulikból. A nyár folyamán könyvet nem láttam a kezedben.
-Apa hadd jöjjön. Utolsó buli és utána ő is bele veti magát a tanulásba, ugye Reed? – szólalt fel Will, Reed ezen csak gúnyosan felnevetett, de amint meglátta Daniel szigorú arcát le is fagyott a mosoly az arcáról.
-Persze, így lesz. Ez az utolsó bulim utána tanulás. – helyeselt Reed.
-Na látod. Plusz így legalább ő is tud figyelni Mia-ra.
Láttam, ahogy anya erre felkapja a fejét, de nem kerülte el a figyelmem, hogy Reed is rám nézett amolyan 'Na ne már, hogy te is ott leszel' nézéssel. Mivel megfogadtam, hogy nem veszek róla tudomást így inkább nem is néztem oda.
-Nem bánom. – egyezett bele végül Daniel nagy bánatomra. – De ide hallgass! – ijesztő menyire kemény hangneme tudott lennie Danielnek. – Ugyan úgy te is haza érsz egyre haza érsz akárcsak a bátyás és a hugod.
-Mostoha. – tört fel belőlem hirtelen.
-Tessék? – fordult felém Daniel, ezzel együtt anya is rám kapta a tekintetét.
-Csak mostoha huga vagyok. – mondtam ki hangosan, mert engem nagyon is zavart, hogy teljes családnak tekintenek minket, pedig két csonka család vagyunk nem több.
-Ez most teljesen lényegtelen Mia. – szólt közbe anya.
-Nekem nem az, ne haragudjatok inkább felmennék.
Azzal a lendülettel nem vártam meg a választ elindultam a lépcső felé. Reedre vetettem egy megvető pillantást és még a vállammal is neki mentem, hogy érezze a dühömet. Nem csak te tudsz dühös lenni Reed Jacobs.
Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, minél hamarabb a szobámban akartam lenni.
Amint beértem, be is zártam kulcsra, ugyan is nem akartam, hogy bárki bejöjjön. Legfőképpen Reed, de anyához sem volt kedvem.
Leültem az ágyra, még csak délután egy óra volt, Abby este hétre jön értem, ami azt jelenti, hogy még pihenhetek buli előtt, ami valljuk be nagyon is rám fért. Beállítottam az ébresztőmet délután négyre, mivel még zuhanyoznom és hajat mosnom is kellet és ha időben kész akartam lenni akkor nem aludhattam el.
Ledőltem az ágyra és fél perc nem kellet, hogy álomba merüljek, hiszen a szemhéjamon ólom súlyokat éreztem, így egyből le is csukódtak.