sokkal több.

18.fejezet

Reggel egyedül ébredtem. Mellettem volt Reed telefonja, megnéztem az időt és meglepődtem, hogy még csak reggel fél kilenc van. Nem aludtunk sokat még sem éreztem magam fáradtnak. Néhány percig még feküdtem az ágyban, majd felkeltem, hogy felöltözzek. A ruhám megszáradt így fel tudtam venni.
Az ajtó felől csörömpölést hallottam, egyből oda kaptam a tekintetem. Reed belépett az ajtón, péksütikkel a kezében.
-Jó reggelt. – mosolygott rám.
-Szia. – viszonoztam a mosolyát.
-Hogy aludtál?
-Jól. Hiába keveset aludtunk még sem érzem magam fáradtak. – ugrottam közben vissza az ágyba.
-Majd délután kifog rajtad jönni. – nevette el magát.
-Miért nem ébresztettél fel? – kérdeztem.
-Úgy gondoltam, hogy jobb, ha még egy kicsit pihenni hagylak. Amúgy is csak a közeli pékségbe mentem, hoztam egy kis reggelit.
-Köszönöm. – nyomtam egy puszit az arcára.
Megreggeliztünk, majd úgy döntöttünk jobb lesz, ha elindulunk haza.
Útközben nem nagyon szóltunk egy szót sem. A tegnap esti történtekről nem tettünk említést. Nem tudtam mi lesz ezután, hogy viszonyuljak Reedhez, de reméltem, hogy minél előbb tisztázhatjuk a helyzetet. Amikor leparkolt a ház előtt teljes testével felém fordult.
-Nézd Mia. Talán jobb lenne, ha a szüleink nem szereznének tudomást a tegnap esti történtekről.
-Hát ezzel teljesen egyet értek. – tisztába voltam vele, hogy a tűzzel játszunk. – Nem beszélhetnénk meg ezt az egészet? – kérdeztem meg vonakodva.
-Sajnálom, de most nincs időm rá. Kerítünk majd rá alkalmat. – feldühített, hogy nincs ideje rá. Teljesen homályos volt a látásom vele kapcsolatban és esélyt sem adott, hogy tisztán lássak.
-Úgy kerítünk alkalmat rá, mint a Peter témára? – álltam neki. – Vagy esetleg úgy, mint az illegális verekedésre? – keresztbe tett kézzel elfordultam tőle.
-Megmondtam neked, hogy ne üsd az orrod a dolgaimba. Nem kell mindenről tudnod!
-Cseszd meg Reed! – azzal kipattantam a kocsiból, nem érdekeltek a következmények sem.
Dühös voltam Reedre, titkok álltak közénk és őt nem érdekelte. Nem érdekelte, hogy elveszíthet, ha titkolózik. Nem bántam meg a tegnap esti történéseket, azt hittem le omlott a fal kettőnk között, de most bebizonyosodott, hogy tévedtem és talán az a fal még nagyobb lett.
Berontottam a házba, nemérdekelt, hogy anya és Daniel a nappaliban ülnek, senkivel sem akartam beszélni, csak egy forró zuhanyra vágytam és hogy pihenhessek.
-Szia kicsim. Hogy érezted magad? – pattant fel anya a kanapéról.
-Ne most anya, nincs kedvem beszélni. – azzal fel is rohantam az emeletre, de hallottam ahogy Reed utánam jön.
Bementem a szobámba és kulcsra zártam az ajtót, hogy ne tudjon bejönni.
-Mia, kérlek engedj be. – kopogtatott az ajtón.
-Hagyj békén Reed! – kiabáltam.
-Én nem mozdulok addig amíg nem beszéltünk.
Nem érdekelt mit mondd, az sem, hogy mit akar. Dühös voltam rá és ezt muszáj volt megértenie. Nem titkolózhat többet előttem.
Magamhoz vettem a törölközőmet és elindultam zuhanyozni. Amikor kinyitottam az ajtót, még mindig ott állt, de nem szóltam hozzá egy szót sem.
-Ennyi akkor most levegőnek fogsz nézni? – követett a fürdőszoba felé.
-Mi a fenét vársz tőlem Reed? Tegyek úgy, mintha nem lenne probléma, hogy titkolózol előttem? Hát nem, nem fogok úgy tenni, mert nagyon is probléma!
-Hidd el, elmondok annyit amennyit tudnod kell.
-Ez nekem nem elég hát nem érted? – kiabáltam rá a fürdőajtóban állva. – Tudni akarom, hogy mi van veled. A tegnap este után miért titkolózol? Mit titkolsz? – nem vártam meg a választ, tovább mondtam. – És tudod mit? Amíg nem vagy hajlandó beavatni, addig ne várj tőlem semmit sem! – majd rácsaptam az ajtót.
Hallottam, hogy bele üt egyet az ajtóba és hogy dörmögött még valamit, de nem érdekelt. Megengedtem a zuhanyt és próbáltam ellazulni.
Hajat mostam, majd megszárítottam, körülbelül fél órát tölthettem bent, majd, amikor kiléptem a fürdőből megint Reeddel találtam magam szemben.
-Mia, hallgass meg. – kérlelt, de én átnéztem rajta.
A szobámba menet Lily és Ethan futott velem szembe.
-Mia, Mia! – kiabálták kórusban.
-Hé, egyszerre csak egy, különben nem értek egy mukkot sem. – mosolyogtam rájuk.
-Akkor elmegyünk ma délután az aquaparkba? – kérdezte nagy örömmel Lily.
Basszus, a közös programunk. Teljesen kiment a fejemből. Épp ehhez nincs semmi kedvem, hogy Reeddel töltsek egy egész napot. Az volt a tervem, hogy bezárkózom a szobába és nem veszek róla tudomást, de nem tehetem meg ez az kicsikkel.
-Persze, hogy elmegyünk. – bólintottam.
-Szuper! Ez az! – kiáltottak.
-Kettőkor indulunk, oké?
-Rendben, addigra elkészülünk. – majd beszaladtak a szobába nagy örömmel az arcukon.
Reedhez fordultam, mivel sajnos a tervem, hogy levegőnek nézzem kudarcba dőlt így kénytelen voltam beszélni vele.
-Kettőre legyél készen, és szólj Willnek is. – teljesen kedvtelenül mondtam neki. – Nem ronthatjuk el a kicsik napját. Én csak őket tartom szem előtt és betartom, amit ígértem. Mindentől függetlenül, ne szólj hozzám, ne is nézz rám. Nem vagyok rád kíváncsi, amíg úgy nem döntesz, hogy elmondod az igazat. – hátat fordítottam és faképnél hagytam.
Hamar elrepült a délelőtt. Anya háromszor próbálkozott velem beszélni, de mindig sikertelenül járt. Nem volt kedvem beszélni, senkivel sem. Senki sem tudhatta meg az igazat. Én és a mostoha bátyám lefeküdtünk. Nagyon nehéz volt úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Főként, hogy ő volt nekem az első és ő ezt pontosan tudta. Annyira tanácsra volt szükségem, hogy mit tegyek, de nem volt kihez fordulnom. Ezzel a témával nem fordulhattam az anyámhoz, hiszen mit mondtam volna? Szia anya, tegnap lefeküdtem Reeddel és nem tudom mi legyen a következő lépés, ja amúgy nem akartam elcseszni a kapcsolatodat Danielel egyszerűen csak szerelmes lettem, de azért bocsi. Hát nem, nem állhattam elé. Igaz anyát nem érdekelte sosem, hogy mi mit akarunk, még is tudom, hogy minket védett amikor nem mondta el, hogy táncol, akkor is, amikor nem mondta meg, hogy apának új családja van. Nem haragudhattam rá ezért. Egyszerűen csak elegem volt, hogy mindenki csak titkolózik előttem. Elég elcseszett egy dolog lett ez, de nem tudtam nem megtörténné tenni.
Délután útra készen voltam, vártam a többieket a nappaliban.
Lily és Ethan rohantak le a lépcsőn ujjongva, már nagyon várták ezt a napot. Will is megérkezett és utoljára Reed jött le a lépcsőn.
-Menjünk a Range overrel. Kényelmesen elférünk. – mondta Reed és az ujja körül megpördítette a slusszkulcsot.
Mindenki bele egyezett, az volt a legnagyobb kocsi így tudtuk, hogy el fogunk férni.
Lily kiáltott Ethannek, hogy üljön mellé hátul és azonnal oda is rohantak.
-Majd én ülök velük hátra. – szólaltam meg, mert nem akartam Reeddel elöl ülni, így is elég, hogy a napot vele kellett töltenem.
-Will ülsz mellém kérlek? – kiáltott fel Ethan.
-Persze öcsi, ülök. – válaszolta Will. – Bocsi Mia. – húzta meg a vállát.
Szuper, akkor még elöl is kell ülnöm közel Reedhez. Muszáj kibírnom, ezt a pár órát. Megígértem Lilynek és nekem ő mindentől fontosabb.
Beraktuk a csomagtartóba a táskákat, majd elindultunk. Egy óra volt az út az aquaparkig, amikor megérkeztünk nem volt könnyű parkolóhelyet találni, eléggé tele volt.
Kiszálltunk, kivettük a cuccainkat, majd megvettük a jegyeket. Megbeszéltük, hogy tizenöt perc múlva találkozunk a bejáratnál majd fiúk és én is Lilyvel elindultunk az öltözők felé.
Lily felvette az egyrészes fürdőruháját, majd megvárta még én is át öltözöm. A tegnapi után nem örültem ennek az egésznek, de mivel megígértem így nem okozhattam csalódást a kis hugomnak. Úgy gondoltam majd el lubickolok elöl, ahol nem mély a víz, ahogy álltalában szoktam. Felvettem a fehér bikinimet, magamhoz fogtam a törölközőt és belebújtam a papucsba. Lilyvel megkerestük a szekrényünket, majd beraktuk a cuccainkat és elindultunk a fiúkhoz.
A fiúk már készen vártak minket. Elállt a lélegzetem, amikor megláttam Reedet fürdőnadrágban. Számtalanszor láttam már félmeztelenül, tegnap még meztelenül is, de sosem tudtam megszokni a látványt és persze eszembe jutott a tegnap este. Egyre közelebb értünk hozzájuk, Reed észrevette, hogy figyelem és egy öntelt mosoly ült ki az arcára. Egyből el kis kaptam a tekintetem róla, de előtte még vetettem rá egy dühös pillantást.
-Na szuper! Mehetünk is akkor! – csapta össze a két kezét Will.
Beléptünk a nagyterembe, elég sok ember volt, de a nagy helyen megoszlottak. Legalább öt medence volt és mindegyik különböző. Volt hullám medence, úszómedence, csúszda medence, baba medence, és melegvizes. Ethan és Lily egyből a csúszda medence felé vette az irányt.
-Lily! Csak óvatosan! – szóltam oda neki.
-Tudom Mia! Nyugi. – mosolygott rám.
-Ti nem jöttök csúszni egyet? – kérdezte Will.
-Mia nem tud úszni. – szólalt meg nevetve Lily.
-Köszi Lily. – forgattam meg a szemem.
-Tényleg nem tudsz úszni? – nevette el magát Will.
-Nem mindenki tud, te barom. – förmedt rá Reed.
-Jól van na csak furcsa, hogy tizenhét éves és nem tud úszni.
-Majd ma megtanul. – mosolygott Reed.
-Inkább kihagyom, megyek a melegbe, ha keresnétek. – azzal elindultam a melegvizes medence felé.
Persze nem maradhattam egyedül, míg Will Lilyékkel tartott, Reed jött velem és ennek nagyon nem örültem. Reménykedtem benne, hogy legalább egy kicsit sikerül elkerülnöm. Lehet sikerült volna nekem elkerülnöm, de egyértelmű volt, hogy ő nem akart elkerülni.
Reed nem próbált meg beszélgetni, és én sem nyitottam felé.
Amikor Lilyék oda jöttek Willel már ott volt a barátnője Ember.
A gyerekek nem bírták sokáig a meleg vizet és át is akartak menni egy másik medencébe.
-Van egy ötletem, menjünk a hullám medencébe. – javasolta Will.
-Igen. – kiáltott fel Ethan.
-Menjünk! – mondta Lily.
-Én inkább maradnék, úgyis marad Mia is gondolom. – mondta Ember amire csak bólintottam.
-Rendben van bébi. – nyomott egy puszit az arcára Will. – Te jössz Reed?
-Azt hiszem veletek tartok. – végig rajtam tartotta a szemét miközben válaszolt.
Kettesben maradtunk Emberrel, sokkal jobb társaságnak ígérkezett, mint Reed.
-Mióta vagytok együtt Willel? – törtem meg a csöndet.
-Most lesz két éve. – mosolygott.
-Azta, az nem semmi. Akkor elég hosszú ideje.
-Igen. Kialakult köztünk a dolog, de nem mindig volt zökkenőmentes.
-Hát a Jacobsokkal elég nehéz. – mondtam nevetve.
-Na igen, ez az egy száz százalékban biztos. – ő is elnevette magát. – Kérdezhetek valamit? – egy kicsit komolyabb hangnemre váltott.
-Persze.
-Mi van köztetek Reeddel? – mondhatnám, hogy meg lepett a kérdése, de nem. Ezek szerint még egy vak is észre venné, hogy van köztünk valami. Viszont választ adni nem tudtam – Nem, mint ha közöm lenne hozzá, csak érdekel.
-Ami azt illeti még magam sem tudom erre a megfelelő választ. – vallottam be.
-Nem kell félned, nem mondom el senkinek még Willnek sem. Csak, ahogy Reed rád néz, vagy ahogy te rá. Állandóan civakodtok vagy ha nem akkor meg túl jól kijöttök egymással. Igazából, ha egymás közelében vagytok izzik a levegő.
-Még magam sem tudom, hogy mi ez az egész dolog, ami azt illeti ennek nem is szabadott volna megtörténnie, hiszen ő valamilyen formában a testvérem.
-Semmilyen vérkapcsolat nem fűz hozzá! Ne járjon ez az agyadban.
-Csak tudod, ha lenne is kötünk valami akkor anyáék kapcsolata a kukában landolna, valószínűleg.
-Ezt nem tudhatod biztosra. Ha nem kockáztatsz sosem tudod meg.
-Ez igaz. – nagyon is igaza volt. – Viszont itt nem csak ezzel van a baj tudod, amit az előbb mondtam, hogy nehéz a Jacobsokkal, azt tapasztalatból mondtam.
-Nekem ne mondd! Ahogy én is mondtam, nem volt minden zökkenőmentes. Idő kellett, hogy olyan legyen a kapcsolatunk, mint most. Rengeteg dolgon mentünk keresztül. Reed éppen mit csinál? – érdeklődött. Töprengtem, hogy elmondjam-e a dolgokat, valahogy megbíztam Emberben, nagyon rendes lány volt.
-Rengeteg a titok, és nem úgy néz ki, mint aki tisztázni akarja a dolgokat.
-Mint például?
-Megismertem Peter Scottot, és Reed minden áron távol akar tartani, bár az okot nem mondja el. Aztán láttam őt verekedni lent a parton, ami illegális, de nem ez volt belőle a lényeg, hanem az, hogy utána valami Luke-t emlegettek Willel, de nem hajlandó elmondani, hogy ki is az illető. Na meg persze a legfontosabb, tegnap este elkezdett kicsit megnyílni, elmondott pár dolgot, hogy hogyan is érez, de nem volt annyira tiszta a kép, hogy hányadán is állunk, így ma, amikor beszéltem volna vele ő nem akart. Így elküldtem a picsába, azóta nem vagyok rá kíváncsi.
-Őszinte leszek. Ebből sok mindent tudok és sok mindent nem. Viszont, ha megérted, nem az én dolgom, hogy elmondjam neked a dolgokat. – bólintottam, mert ebben nagyon igaza volt. – Will a kapcsolatunk elején ugyan ilyen volt. Mindent eltitkolt és semmiről sem akart beszélni. Mindig az volt a válasza, hogy majd megbeszéljük vagy éppen, hogy tudok eleget. Így én is lefektettem pár alapszabályt. 1. Nincs titok. 2. Mindent megbeszélünk 3. Ha valamelyikünknek problémája van akkor elmondja a másiknak míg a másik türelmesen meghallgatja és együtt találunk rá megoldást.
-Számtalanszor próbáltam vele beszélni, de hajthatatlan.
-Egy jó tanács. A Jacobs fiúkat irányítani kell a tudtukon kívül. Szeretem Willt, de ha nem én tartottam volna a gyeplőt akkor nem is lennénk már kapcsolatban.
-Köszönöm, hogy elmondod nekem ezeket. – mosolyogtam rá. – Tudom, hogy alig vagyok még itt pár napja, de Reed annyira megbabonázott.
-Ó hidd el ezt nagyon is megtudom érteni. Amilyen nehéz velük, annyira lehetetlen nekik ellenállni. – mondta nevetve.
Beszélgettünk még egy kicsit. Mesélt, hogy hogyan találkoztak Willel, és hogy miben volt még nehéz a kapcsolatuk elején. Ellátott pár jó tanáccsal is.
Annyira jó volt végre megbeszélni valakivel ezeket a dolgokat. És tudom, hogy Ember nem ítél el, ahogy mások tennék. Egy kő esett le a szívemről, hogy elmondhattam mi bánt. Ráadásul nem csak meghallgatott, de még segített is.
Innentől kezdve én irányítok Reed Jacobs.