sokkal több.

25.fejezet

Ez a felismerés teljesen összetört. Így sem álltam biztos lábbal a földön, de ezek után azt hiszem mondhatom, hogy összeestem és nem tudom, hogy fel tudok-e állni.
Másnap reggel kopogásra ébredtem. Ránéztem a telefonomra, hogy megtudjam menyi az idő. fél tizenkettőt mutatott. Mostanság nem aludtam ilyen sokáig, de még így sem éreztem jól magam. Fáradt voltam testileg és lelkileg is.
Nehezen felkeltem az ágyból és ajtót nyitottam.
-Mi az? – kérdezem anyát, aki elég idegesen állt az ajtóban.
-Na szerinted mi? – teszi fel a kérdést és csípőre teszi a kezét, erre én csak vállat vontam, majd az irány az ágyam fele vettem. – Reggel arra ébredek, hogy a ruháid szanaszét hevernek a fürdőszobában, amivel igazából akkora problémám nem lett volna mert összeszedtem, viszont először is a harisnyád ki volt szaggatva.
Megtorpantam. Nem tudtam mit mondhatnék. Éreztem, ahogy a szívem a torkomban dobog úgy izgulok, de valahogy sikerült erőt vennem magamon.
-És? Nem láttál ég kiszakadt harisnyát? – kicsit bunkó lett a stílusom, de ha ez kell ahhoz, hogy anya ne fogjon gyanút akkor ezt teszem. – De ha ennyire tudni akarod akkor elestem és akkor szakadt ki. – hazudom.
-Igen? Na ne mond nekem, hogy elestél. És mégis, hogy ha szabad tudnom? – keresztbe rakta a kezét.
-Könnyen. – vontam vállat. – Te még sosem voltál részeg?
-Szóval részegen elestél és véletlenül egy férfiba botlottál? – kérdezte egyre mérgesebben.
-Honnan veszed ezt egyáltalán?
-Honnan venném édes kis lányom? – nevetett fel hamisan. – Mondjuk onnan, hogy a harisnya pont ott volt kiszakadva.
-Istenem anya. – emeltem fel a hangom. – Semmit nem jelent, tökmindegy hol van kiszakadva egy rohadt harisnya. Kiszakadt biztos, amikor pisiltem és húztam fel vagy amikor kint leültem a földre lehet bele akadhatott valamibe. – tudtam, hogy igaza van még is védekeztem, nem vallhattam be neki az igazat.
-Véletlenül sem valami fiú szakította ki? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Nem anya, egy pasi sem nyúlt hozzám. – kivéve persze Reedet, amiről anya nem szerezhetett tudomást.
-Azért, ha nem haragszol én elvinnélek nőgyógyászhoz. – mondja anya. Tudom, hogy azért mondja mert nem bízik bennem.
-Na figyelj anya. – már a fejemet fogtam. Nem tudtam, hogy titkolhatnám tovább ezt az egészet. – Nem megyek veled semmi féle orvoshoz. Neked az én szexuális életemhez semmi közöd, ha lenne valakim elmondanám esetleg nem gondolnád, hogy védekeznénk? De tudod mit nem ez a lényeg, egyszerűen csak ne hasonlíts magadhoz, mert én nem te vagyok.
-Ezt mégis, hogy érted? – anya egyre dühösebb, de engem is bosszant a faggatózásával.
-Még is, hogy érteném anya?! Én nem fekszem le mindenkivel, és nem vetkőzöm. – kiabálok rá.
-Szóval még mindig erről fúj a szél? Nem fogok tovább magyarázkodni neked, nincs miért magyarázkodnom. Neked lenne mit magyaráznod és ha már az igazat nem akarod elmondani a kiszaggatott harisnyádról akkor legalább azt áruld el, hogy mi a fenéért volt csukva a szoba ajtód? – megőrjített a kérdezősködésével.
-Uram isten anya! Nem lehet magánéletem? – annyira védtem a titkom, hogy ismét sikerült összeveszni anyával. – Tudod mit, inkább ne válaszolj. Menj ki légy szíves. – böktem az ajtó felé. – És a mai program a részemről lefújva.
-Mia, meg kell beszélnünk néhány dolgot ezt te is tudod.
-Menj már ki! – kiabáltam rá.
A szememben könnyek gyűltek. Mély levegőt vettem és ahogy anya elhagyta a szobám újra kulcsra zártam.
Mindenki csak titkolózik előttem, de igazából én sem teszek mást. Titkolom a kapcsolatom Reeddel anya előtt.
Régen mindent megbeszéltünk anyával. Legalább is azt hittem, hogy mindent megbeszélünk. És itt van, nem sokkal később kiderült, hogy nem csak ápoló, hanem táncol. Ha nem ismerkedik meg Daniellel lehet a mai napig táncolna, amiről és mit sem sejtenék. Nem derült volna ki, hogy apa teljesen új családja van. Nem keveredtem volna ekkora szarba Reeddel. Annyi minden másképp is alakulhatott volna, de nem így lett és erről az én titkaim is tehettek.
Egész nap ki sem mozdultam a szobámból. Felvettem egy szürke rövid nadrágot és egy fehér atlétát, kibontottam a tegnapi elfeküdt fonatom és felkötöttem a hajam. Annyiból állt az egész napom, hogy kimentem a fürdőig és vissza. Még enni sem mentem le, nehogy összefussak valakivel, akivel éppen nem akarok. Nem kockáztathattam így egész nap a szobámba bezárkózva. Zenét hallgattam és olvastam, na meg aludtam.
Este hét óra volt, amikor ismét kopogtak az ajtómon. Viszont most Lily édes vékony hangját hallottam az ajtó mögül.
-Mia kész a vacsora, le jössz enni? – kikeltem az ágyból és kinyitottam az ajtót.
Lily megörült és átölelt, mint akit már hónapok óta nem látott és ez nagyon jól esett.
-Hiányoztál. – őszintén mondtam neki, mert amióta itt vagyunk elhanyagoltam és ezt ő is biztosan észrevette.
-Te is nekem. – húzott magához erősebben. – Le jössz enni? Nem szeretnék egyedül ott ülni. – mondta szomorkásan.
-És Ethan?
-Ethan is ott van, de hát ő nem a nővérem. – mosolygott rám.
-Megyek hugi, egy perc és utánad megyek. – mosolygott, majd lement a konyhába.
Vettem magamhoz egy pulcsit mert az atlétában már kezdtem fázni. Nem is értem miért has atlétát vettem fel, napközben még jó idő van, de estére már nem kicsit le tud hűlni a levegő. Így magamhoz vettem a szürke pulcsim, ami szintén rövid volt így csak éppen annyit takart, hogy ne legyen kint a hasam az atlétából.
Mély levegőt vettem és elindultam vacsorázni. Étvágyam nem volt de Lilyt nem hagyhattam megint egyedül.
Amikor kiléptem a szobából és a lépcsőhöz értem éppen Reed jött ki a szobájából. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, de én elkaptam a fejem és gyorsítottam a lépteimen a lépcsőn, de persze ő könnyedén utolért.
Megfogta a karom, ami mostanság nagy szokása lett így közelebb húzott magához.
-Szerinted, ha levegőnek nézel akkor jobb? – kérdezte dühösen.
-Nem nézlek levegőnek. – néztem mélyen a szemébe, közben ki szabadítottam a karom. – Nincs mit beszélnünk. – azzal ismét elindultam. Éppen leértem a lépcsőn amikor újra utolért.
-Szerintem meg igen is lenne. – nézett szúrósan a szemembe. – Még a strandos akciót sem simítottuk el szerintem. – áh hát innen fúj a szél. Keserűen felnevettem.
-Ne aggódj, azt én megoldottam. – vágom hozzá, mire ő nem leplezi a meglepődöttségét.
-Még is hogy?
-Nem mindegy? Megoldottam és kész. Mehetnénk enni? – kérdeztem közben a konyha felé biccentettem.
-Nem hiszed, hogy ennél azért több magyarázatot kéne adnod? – vont kérdőre. – Ami azt illeti meg kéne beszélnünk mást is.
-Nincs miről beszélnünk Reed. Ha csak a strandos incidens miatt aggódsz meg oldottam. A többit pedig lezártuk.
-Nem Mia! Csak te zártad le! Én nem!
Ekkor belépett anya és Daniel. Egyből kiszúrták, hogy valami nem oké és kérdezősködni kezdtek.
Ma mindenkinek millió kérdése van? És miért kell nekem mindenre magyarázatot adnom?
Holnap kezdődik a suli és nincs jobb dolguk az embereknek, mint engem faggatni. Nem elég ez a nagy nyomás az új suli, a költözés és az új család miatt. Reed és anya sem könnyítik meg a dolgaimat.
-Inkább felmegyek. Amúgy sem vagyok éhes. – mielőtt bárkinek a kérdésére is választ kéne adnom elindultam az emeletre ismét bezárkózni, de anya nem hagyta.
-Mia, most nem mész vissza! – parancsolt rám. – Először is ma még semmit sem ettél, csak úgy, mint tegnap. Másodszor meg kell beszélnünk pár dolgod és hiába nincs kedved muszáj, többek között a holnapi suli miatt is. Harmadszor nekünk is mondanunk kell valami elég fontosat, szóval kérlek gyertek és vacsorázzunk, mint egy normális család.
Vettem egy mély levegőt, nem szóltam egy szót sem és elindultam a konyha felé. Fáradt voltam veszekedni anyával vagy éppen Reeddel. Nem volt semmi energiám hozzá, éppen elég volt, hogy állandóan ezeken járt az agyam.
Daniel leült az asztal egyik oldalára mellette pedig anya ült. Lily leült anya mellé Ethan pedig Lily mellé. Így én Ethan mellé ültem. Daniel másik oldaláról Will ült mellette pedig Ember és persze velem szemben pedig Reed foglalt helyet, aki le sem vette a szemét rólam. Daniel törte meg a csendet.
-Vacsora után Will és Ember elindulnak az egyetemre, csak karácsonyra jönnek haza, ha minden igaz.
-Olyan sokáig maradtok? – pillantottam Emberre.
-Igen, most keményebb évünk lesz így tanulnunk kell és nem annyira fér bele a járkálás. De ahogy tudunk jövünk. – mosolyodott el, amit én is egy halvány mosollyal és bólintással viszonoztam.
Egész vacsora alatt csak tologattam az ételt a tányéromba, nem bírtam enni egy falatot sem.
-Ami azt illet még egy dolgot meg szerettünk volna veletek beszélni. – szólal meg Daniel.
Mindenki felkapja a fejét, nekem minden megfordult a fejembe, olyan is, ami nem tetszik, de minden lehetőséget lefuttattam abban az öt másodpercben míg nem folytatta a mondanivalóját.
-Ami az illeti én és az anyátok elutazunk a hétvégén.
-Hova mentek anyu? – szólalt meg Lily.
-New Yorkba kicsikém. – válaszolt mosolyogva anya.
-Lesz egy konferenciám ott és elviszem magammal Patriciát is, kicsit kimozdulunk kettesben. – Daniel megfogta anya kezét, majd egymásra mosolyogtak. Itt nekem valami nagyon gyanús volt, de nem volt kedvem kérdezősködni. – Amit kérek tőletek, hogy nincs buli, ne gyújtsátok fel a házat és hogy vigyázzatok a gyerekekre. Lesz segítségetek is, mert átjön majd Carol nénikétek. – mondta Daniel.
Nálam már az kiverte a biztosítékot, hogy elutaznak minket itt hagyva az első sulis napok után.
-Szuper! – mondtam gúnyosan és egy hamis mosolyt erőltettem magamra.
-Most még is mi a baj Mia? – kérdezte anya.
-Ugyan anya, semmi. – nevetem el magam. – Menj csak utazgass, nem is kell haza jönnötök legalább megkímélsz a rengeteg hülyeségedtől. – csattantam fel.
-Amelia ne beszélj így! – emelte fel a hangját anya.
-Ó kérlek ne most kezd el a nevelő szülőt játszani. Tudod mit nekem elegem van ebből, menj csak el jobb lesz mindenkinek. Eddig is én vigyáztam Lilyre ezután is menni fog. – felpattantam a székből és folytattam tovább. – Csak tudod mit nem értek anya? – vártam egy kicsit, de mielőtt megkérdezte volna, hogy mit gyorsan válaszoltam. – Azt, hogy te mondod nekem mindig, hogy mondjam el mi van velem vagy éppen számon kérsz, hogy milyen pasi járt tegnap a bugyimban. – Reed egyből felém kapta a tekintetét, de nem foglalkoztam vele. – De te meg nem vagy hajlandó elmondani az igazat, hogy miért is utaztok el. – anya szemei kikerekedtek, mint ha azt üzenték volna, hogy ne most mondjam el de nem tartottam magamban a dolgot. – Mondd csak el, hiszen mind egy nagy és boldog család vagyunk nem? – újra könnyek szöktek a szemembe, de keserűen nevettem is közben. – Anya és az édes apátok össze fognak házasodni. – mindenki szeme elkerekedett, Reeden észrevettem a dühöt. – Szóval anya, ez már nem titok, mind egy nagy boldog család leszünk ugye? – kérdeztem és hiába mosolyogtam a könnyek kiszöktek a szememből.
-Amelia fejezd be! – szólt rám anya.
-És ha nem? Mi lesz anya? Megütsz? Vagy esetleg elküldesz apához? – a könnyek tovább folytak a szememből.
-Most már elég legyen! – csapott az asztalra Daniel, amitől megrezzentem.
-Igazad van, elég is ebből. Kellemes utat nektek remélem már holnap indultok és vissza sem jöttök. – mondtam majd elindultam a szobámba, de Daniel megállított.
-Mia miért kell neked mindig keresned a konfliktust? Mi csak egy család szeretnénk lenni! – már ő is felállt a székéből és úgy beszélt hozzám.
-Tényleg apa? Egy család? – nevetett fel Reed.
-Mindenkinek elment a maradék esze is? – kérdezte Daniel.
-Ne veszekedjetek kérlek. – kiabálta el magát Lily.
Oda mentem hozzá, megpusziltam és a fülébe súgtam, hogy sajnálom. Majd nem vártam meg, hogy anya vagy Daniel szóljon egy szót is inkább elindultam a szobámba.
Felértem az emeletre, odaértem a szobám ajtajához, amikor Reed is felfutott az emeletre. A pillantásunk találkozott, elkezdett közeledni felém, de én bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Nem bírtam több kérdést elviselni, nem akartam több választ adni, nem akartam senkivel sem beszélni, csak egyedül akartam lenni.