In My Mind

1. Lánybúcsú

-Chloe gyere már az ég szerelmére!-kiabált Lena a háló irányába, ahol én tartózkodtam. Épp a szekrényben túrtam a kabátok közt, hogy mit vegyek fel, mert a drágalátos barátnőmnek ezen a napon van a lánybúcsúja. Maya akit kicsi korom óta ismerek és testvéremként tekintek rá most fog férjhez menni, úgyhogy egy elég kemény este elé nézek, mivel gyanítom senki se marad józan.-Na mi van már!-rontott be hozzám Lena.
-Keresem a kabátot ami tökéletes lehet ehhez az időjáráshoz. Mindjárt leszakad az ég, közben meg meleg van. Nem tudom mit vegyek fel.-tártam szét a karom ahogy a szekrény előtt álltam elkeseredve.
-Mintha olyan kurva kevés ruhád lenne amiből ne tudnál választani. -húzta fel a szemöldökét miközben mellém lépett. A fehér topphoz és a bézs színű lenge nadrágomhoz gondolkoztam fehér kabátban, vagy bézsben, de az túl egyhangú lenne. -Vedd fel ezt a kardigánt.-nyújtotta felém a kötött anyagot ami végül is jól passzolna a szetthez ami rajtam volt így rövidre zárva a dolgot felkaptam magamra és a nappaliba igyekeztem a táskámért. Lena, Maya és én hárman vagyunk barátnők. Igaz én és Maya szorosabb barátságban vagyunk, hisz mi együtt nőttünk fel, Lena meg csak akkor csatlakozott a "bandához" mikor első évesek voltunk.
-Ugye meg van minden!-kiáltottam Lenának, mivel én a konyhapultnál pakolásztam a táskámba és nem voltam benne biztos, hogy meghallja.
-Ne ordítozz. Itt vagyok.-dőlt az ajtófélfának.
-Bocs.
-Igen meg van minden, úgyhogy vonszold kifele a valagad és induljunk. Már kiszáradt a torkom és porzik a vesém.
-Jól van már! Megyek! Csak ideges vagyok. Jól akarom, hogy sikerüljön az este.-szedtem össze a cuccokat és a bejárati ajtó felé vettük az irányt.
-Minek izgulsz? Tudod hogy jó lesz.-mosolyodott el, majd a vállamnál fogva magához rántott. -Ha össze áll a csapat nincs megállás.-nevette el magát.
-Ettől félek én is.-zártam be a lakásom ajtaját, majd roham léptekkel követni kezdtem Lenát. Akár hányszor volt programunk, mindig volt valami. Mi úgy nem tudunk sehova se elmenni, hogy ne vonzanánk a bajt. Gyanítom a ma este se lesz ez alól kivétel.
-Ne agyalj már ennyit.-lökte meg a karom ahogy a kereszteződésnél álltunk és vártuk, hogy váltson a lámpa.
-Azt se tudja, hogy ott leszünk. Davet kértem meg, hogy hívja el "üzleti megbeszélésre".
-Na és?! Majd meg tudja, ha őt nem találja és meglát minket. Ne aggódj ezen, inkább gyere, mert már baromi szomjas vagyok.
-Ugye tudod, hogy míg nem ér oda addig nem piálunk!
-Nemár! Egy mojittot úgy megittam volna.-kezdett el duzzogni, mint egy gyerek.
Lena a csapatban a nagyszájú, hisz minden hármas csapatban van aki ilyen. Én inkább visszafogott vagyok, csak úgy ahogy Maya is.
Az étterem elé érve egyből elfogott az izgatottság. Egy pincér száguldott ki pont az ajtón mikor közelebb sétáltunk a bejárathoz aki csakhogy nem fellökött.
Besétálva, egyből a hátsó udvar felé vettük az irányt ahol megállítottam egy hölgyet, hogy megkérdezzem merre találjuk a lefoglalt asztalunkat. Ő készségesen segített nekünk és elnavigált a helyünkre, mire lehuppantam a karosszékbe és én amíg Lena felakasztotta a kabátját a mellettem levő helyre lepakoltam a cuccaim.
-Puccos egy hely.-pillantott körbe a szőkeség velem szemben, majd helyet foglalt.
-Próbálj ettől most eltekinteni, ez Maya kedvenc étterme.-vettem a kezembe az étlapot és átfuttattam a sorokon a tekintetem.
-Hhh jó, de akkor had kérjek egy mojittót.-nézett rám könyörögve.
-Mindjárt jön a pincér és akkor kérünk.-pillantottam fel rá, majd mellette elnézve egy ismerős alakot pillantottam meg. Apró, törékeny alakja megtorpant a bejáratnál és tanácstalanul nézett körbe, gyanítom Davet kereste.-Itt van!-fogtam meg Lena kezét, ahogy bebújtam a takarásába.
-Nem merek mozdulni.-nevetett fel halkan.
-Ne is mert egyből kiszúr. -rágtam idegesen a szám szélét.
-Ne izgulj ennyire, nem egy hírességgel találkozol.
-Tudom, de mondtam már, ez az ő napja. Nem akarom, hogy rosszul süljön....
-Ezt én nem hiszem el!-hallottam meg Maya örömteli hangját.
-Meglepii!!!-keltem volna fel a helyemről, de ő meg se várva egyből a nyakamba ugrott.
-És én?-hallottuk meg Lena hangját, mire Maya a karjánál fogva odarántotta hozzánk és hárman öleltük egymást. Örültem, hogy a barátnőm arcán boldogság ült. Hálás vagyok neki nagyon sok mindenért, de annak leginkább, hogy a legjobb barátnőm.
Elengedve egymást helyet foglaltunk és kikértük az első kör italunkat. Mostmár Lena megnyugodhat, hogy nem fog kitikkadni itt a vacsora alatt.
-Hát ezt én el se hiszem. Jajj csajok annyira örülök nektek.-örvendezett boldogan Maya.
-Meglepődtél?-hajoltam közelebb ahogy megtámasztottam a könyököm az asztalon.
-Meg! Nagyon! Nem gondoltam volna, hogy ezt tervezitek.-nevette el magát örömében.
-Örülök, hogy látlak.-mosolyogtam rá boldogan, mire legörbült a szája és magához rántott. Ahogy öleltem őt megcsapott az a parfüm illat amit ezer közül felismerek és csak is mindig ő jut róla eszembe, így hatalmas nyugodtság lett úrrá rajtam.
-Úgy hiányoztál már.-suttogta halkan. Éreztem, hogy a kezeim alatt megremeg a válla így erősebben szorítottam magamhoz.
-Ne sírj mert én is sírok.-nevettem el magam, mire ő is felkacagott, majd elengedett.
-Na csajok inkább nézzük meg mit eszünk.-nyitotta ki Lena az étlapot , majd hatalmas öröm ujjongásba tört ki. Megtalálta azt az ételt ami már régóta a szíve vágya volt, hogy ehessen olyat, így ő hármunk közül már el is döntötte mit fog választani. Maya és én hosszas percekig lapozgattuk a menüt és tanakodtunk, mi is lenne a tökéletes, de szerencsére nem kellett annyira sok idő ahhoz hogy megtaláljuk mi is a megfelelő fogást.
A pincér a már kikért italokkal sétált felénk miközben mi leadtuk a következő rendelést.
-Na és milyen menyasszonynak lenni?-fordult Lena Maya felé.-Ugye tudod, hogy nemsokára itt a nagy nap.-vigyorgott miközben a szemöldökét húzogatta.
-Nagyon izgulok.-dörzsölte össze a tenyerét izgalmában.-Remélem minden úgy fog alakulni ahogy elterveztük.
-Biztosan tökéletes lesz.-mosolyogtam rá boldogan, majd a bejárat felé tévedt a tekintetem ahol épp egy csapat férfi lépett be. Hangosan nevetve mentek a pincérekhez, látszott rajtuk, hogy már jó kedvük van és kicsit ittas állapotban vannak.
Elpillantva róluk inkább Mayát figyeltem ahogy meséli az esküvői terveket és sorolja a dátumokat, hogy mikor kell nekünk ruhapróbára mennünk.
Feleszmélve a dátumok hallatán előkaptam a táskámból a határidőnaplóm és jegyzetelni kezdtem az említett napokhoz, hogy hány órakor lesz találkozónk, majd megjelent a pincér a rendelésünkkel.
-Úúú de jól néz ki.-nézte Lena nyálát csorgatva az elé tett tésztás ételre, majd felkapta ránk a tekintetét.-Csináljunk egy képet amíg még józanok vagyunk és elviselhető az ábrázatunk.-vigyorgott felénk és a kezébe kapva a telefonját csinált hármunkról egy selfiet.
Boldogan nekiálltunk a vacsorának, de én fél füllel a mellettünk helyet foglaló fiú csapatot hallgattam. Nagyon jó kedvük volt, talán túlságosan is egy ilyen étteremhez képest. Kezdett zavarni az ordítozásuk, hisz nem a sarki kocsmában vagyunk.
Szúrós pillantással oldalra néztem és figyeltem némán őket, de ügyeltem arra egyikük se vegye észre, hogy nézem őket. Nem akartam balhézni, de lassan nem hallom a gondolataim se, nemhogy amit a lányok mondanak nekem.
-Ne duzzogj, inkább igyál.-lökte meg Lena a lábával az enyémet.
-Aú..-siklott át Lenára a tekintetem.
-Ne pasizz, hanem igyál.-vigyorodott el ahogy belekortyolt a mojittójába.
-Apropó! Pasik.-vigyorodott el Maya és közelebb hajolt az asztalhoz. Tekintetét rám szegezte, hisz csak nekem nincs senkim ebből a trióból. -Kivel jössz az esküvőre?
-Hhhh.. utálom ezt a kérdést.-szorítottam össze a szemeim, ahogy hátradőltem a székben.
-A meghívó két személyre szól. Kit hozol magaddal?-nézett kíváncsiskodva.
-Majd hozom magammal Zénót.-rántottam meg a vállam.
-Komolyan a macskát hozod magaddal?-kerekedett ki Lena szeme.
-Fiú cica.-emeltem a számhoz egy újabb falatot.
-Senki sincs a láthatáron?-hajolt közelebb Maya elkeseredve, mire én csak megráztam a fejem.
-Akkor szemezgess a mellettünk lévő asztaltól.-biccentett Lena a fejével a fiú csapat irányába, mire én sűrűn kezdtem rázni a fejem nemleges válasz gyanánt.
-Pedig van egy-kettő helyes köztük.-húzogatta vigyorogva a szemöldökét, amire nekem csak egy sóhaj volt a válaszom. Nem akarok senkivel se menni, kevés idő van már a nagy napig így biztos nem lesz egy olyan pasi se aki mondjuk egy randi után, ha bele is mennék a randevúzásba, eljönne velem a barátnőm esküvőjére. Meg amúgy is, minek kell párba menni? Mért nem jó, hogy én megyek és kész?
-Na váltsunk témát, nem én miattam vagyunk itt, hanem Maya miatt. Őt ünnepeljük!
-Csak nézz át a másik asztalhoz, hátha van ott olyan aki szimpatikus lehet.-nézett a szemembe Maya könyörögve.
-Be vannak baszva! Én ugyan nem fogok kikezdeni egyikkel se, még a végén elrángat és megerőszakol. Biztos ,hogy nem lányok!-dőltem hátra, mivel kezdett elmenni az étvágyam is ettől a témától.
-Ne legyél már ennyire beszarva!-csattant fel Lena, mire Maya bokán rúgta, hogy fejezze be inkább. Maya látta rajtam már, hogy nincs ínyemre ez a beszélgetés.
-Mindjárt jövök!-keltem fel a helyemről.
-Ajj ne már csajszi! Én nem úgy gondoltam! Kérlek!-könyörgött Lena, de én leintettem.
-Mondtam mindjárt jövök.-léptem el az asztalunktól és óvatosan átbukdácsolva a székek között igyekeztem a folyosó felé, ahol a mosdó is volt. Maya követett a tekintetével, majd másodpercek elteltével utánam indult.
-Beszélek vele. Maradj itt.
-Én nem úgy gondoltam.-nézett fel rá Lena.
-Tudod jól, hogy nem könnyű neki... mindegy, mindjárt jövünk.-hagyta ott Maya is Lenat.
-Mi a baja a kis barátnőidnek?-szólt át a mellettünk lévő asztaltól az egyik pasi Lenanak.
-Semmi.
-Együtt menstruálnak, vagy mi?- kacagott fel azon amit mondott, majd a többi srác is nevetésben tört ki, egyet kivéve. Ő cseppet se nevetett.
Lena csak megforgatta a szemeit és inkább próbált úgy fordulni a székével, hogy semennyire se lássa ezeket a jómadarakat.