In My Mind

6. Vacsora party

Megérkezve az esküvői vacsorára már javában ment a buli. Hátulról beosonva próbáltunk feltűnés nélkül eljutni a bárpultig, mire Chris megragadta a karom.
-Előbb enni kéne valamit nem?-intett a másik asztal irányába ahol sorakoztak a finomabbnál-finomabb sütemények.
-Akkor később hat a pia. Nekünk most van rá szükségünk.
-Nem szeretném, hogy hányj. Úgyhogy szépen eltipegsz velem oda és eszünk.
-Hhhh.. jó. Akkor együnk.-sétáltam utána, majd egy tányért megpakoltunk minden féle édességgel és leültünk egy szabad asztalhoz.
-Jó kislány.-mosolyodott el.
-Majd nem leszek ha iszok.-vigyorodtam el és hátrapillantottam a bárpult felé.
-Azért ne dobjanak ki minket ha kérhetem.
-Nem fognak.-kóstoltam meg az elő süteményt, majd intettem Chrisnek egyen ő is, mert már nagyon szeretnék inni valami fancy italt.
-Ennyire szomjas vagy?
-Kiszáradt a torkom már. Egész nap alig ittam. Csoda, hogy még állok a lábaimon.
-Mit hozzak, hogy ez elmúljon?
-Válassz nekem.-pillantottam fel rá ahogy felkelt az asztaltól.
-De jó kislány legyél addig.-hajolt közelebb ahogy megtámaszkodott az asztalon.
-Én mindig az vagyok.-pillantottam fel rá, mire elmosolyodott. Szemei letévedtek újra a dekoltázsomra, mire én elvigyorodtam.
-Csak nem kalandozol ismét?
-Én.. én nem.-szorította össze a szemeit.
-Na jó fiú legyél.-paskoltam meg a mellkasát és visszafordultam a sütikhez amik a tányéromon voltak. Chris a bárpulthoz sétált és kikért kettő italt magunknak. Hátrapillantva rá egy hölgyet láttam meg a közelében aki nagyon figyelte őt, majd leszólította. Illedelmesen válaszolgatott a kérdéseire, mire a nő közelebb ült hozzá.
Hátradőlve a székemben vártam percekig addig is figyeltem a táncparketten táncolókat. Maya kacagva ült a férje mellett. Boldog volt. Elgondolkodtam , egyszer én is leszek ennyire boldog? Vagy nekem soha se fog megadatatni?
Vissza fordulva Chris felé a nő konkrétan épp a torkán tolja le a nyelvét, mire Chris keze a csípőjére csúszott. Nem ítélem el, hisz neki is vannak szükségletei, de úgy érzem egyhamar nem lesz italom.
Egy pincér sétált el mellettem, mire leintettem őt és kértem egy italt tőle amit perceken belül hozott is nekem.
Ahogy belekortyoltam szétáradt bennem az a bizsergető érzés amit az alkoholtól éreztem. Ezt az egy poharat követte a következő és az utána lévő.
Már cseppet se éreztem magam magányosnak, hisz a szomszéd asztalnál lévő idős házaspárral elegyedtem szóba. Azt se tudom kik ők, de egy fél órás csevegés után már a legnagyobb haverok lettünk.
Az üres poharak sorakoztak az asztalomon. Ahogy végigpillantottam rajtuk éreztem, hogy már lehet nem kellene többet innom, mert akkor vállalhatatlan leszek, így is röhögtem már minden egyes dolgon amit láttam.
Óvatosan feltápászkodva az asztaltól próbáltam odébb támolyogni, ami igen nehézkesen sikerült, de szerencsére kivergődtem magam a szabad levegőre.
Fellélegezve támaszkodtam meg a korlátnál mikor egy ismerős alak közeledett felém.
-Hát te hol jártál?-vigyorodtam el, mire felkapta a szemeit rám.
-Te be vagy baszva?
-Mivel magamra hagytál és belegabalyodtál valakibe.
-Ő támadott le.-sütötte le a szemeit.
-Nem úgy tűntél, mint aki ellenkezne.-löktem meg a vállát.
-Leblokkoltam.
-A nagy nőcsábász Chris Evans leblokkolt? Na ne szopass.-kacagtam fel.
-Le akart..-intett az ölébe, mire leintettem.
-Nem érdekelnek a részletek.
-De nem csináltam semmi!
-És engem ez érdekel? Hogy dugtál-e vagy se?-nevettem el magam. Teljesen kétségbeesett.
-Nem csináltam! Esküszöm neked.-sétált közelebb.
-Nekem nem kell bizonyítgatnod. Azt csinálsz azzal amit akarsz.-intettem a farkára.
-Elmenekültem.
-Chris..-mosolyodtam el.-Most komolyan?
-Igen.-nézett rám kétségbe esve.
-Gyere inkább igyál.-húztam magam után, mire megállított.
-Sajnálom, hogy magadra hagytalak.-ölelt át. Ahogy a mellkasa az enyémnek préselődött éreztem, hogy ezerrel ver a szíve.
-Hé! Mi van veled? Jól vagy?-húzódtam el tőle miközben a mellkasára tettem a kezét.
-Futottam.-nyelt egy nagyot.
-Harapott vagy mi? Veszett volt?-kacagtam fel.
-Nagyon vicces, de még annak ellenér se dugok idegen nőkkel, hogy a csajom mással baszik majdnem minden este.
-Mert te egy jó srác vagy szépfiú.-paskoltam meg az arcát, majd ahogy elhaladt mellettünk egy pincér a kezében tartott tálcáról lekaptam egy egész üveg whiskyt. -Na húzd meg inkább ezt mint azt a rusnya nőt.
-Te nem ihatsz többet.-ingatta a fejét, majd belekortyolt az italba.
-No milyen?
-Mint egy whisky. -rántott vállat, majd a zakója zsebéből elővette a cigarettáját. Felvillantak rám a szemei, majd elém nyújtotta.-Kérsz?
-Ha már így kínálgatod.-vigyorodtam el és közelebb léptem hozzá.
-Ha mást kínálgatnék azt is megfognád ilyen gyorsan?
-De szemtelen vagy.-böktem meg az oldalát mire elvigyorodott.
-Nem mozdulok el mellőled mert ez a nem is tudom mennyi idő .. fél óra? Ez szörnyű volt.
-Azért a valagmaba ne bújj! Mosdóba nem megyünk együtt.
-Pedig te veled biztos jobb lett volna mint azzal a nővel.
-Hát álmodozz csak Chris.-paskoltam meg a vállát, majd intettem neki, hogy adja oda az öngyújtót.
-Nem tudtam, hogy dohányzol.
-Csak ha iszok. Most jól esik azután a nem tudom hány pohár után.
-Nem kellett volna magadra hagyjalak.-ingatta a fejét elkeseredve.
-Mért akkor kikapod a kezemből a poharat ha ott vagy?
-Rád szólok, hogy elég!
-Szerinted hallgatnék rád?-hajoltam közel vigyorogva.
-Ha így feléd állok.-sétált közelebb hozzám és felém tornyosult.-Meglehet, hogy abba hagyod.-pillantott le rám.
-Azt hiszed berezeltem?-kuncogtam el magam.
-Nem félsz?-villantak fel a szemei az enyémekbe.
-Cseppet se.-mosolyodtam el.-De a rúzsfoltot töröld le a szádról. Furán nézel ki ezzel a halvány rózsaszín rúzzsal.-intettem az ajkaira.
-Mért nézed az ajkaim? Talán szeretnél valamit?-törölte meg gyorsan a száját, majd visszafordult irányomba.
-Ezt én is kérdezhetném. Mért nézed ezeket itt?-intettem a melleimre, mire összeszorította a szemeit.
-Én.. én nem..-kezdett bele, de elhallgatott.
-No? Megfogtalak?-kuncogtam halkan, mire csak bólintott és beleivott a whiskybe.
-Láttad mennyien táncolnak ott?-intett a táncparkett felé.
-Igen, de nem fogsz oda rángatni. Azt el is felejtheted.-szívtam bele a cigibe.
-Mért? Kicsattansz a jókedvtől.-lökte meg a karom finoman. -Mindjárt én is elérem azt a szintet aztán mehet bármi.-kortyolt bele újra az italba.
-Nem fogok táncolni! El fogok esni! Így is mire ide kiküzdöttem magam..
-Majd foglak.-állt mellém így ő is neki támaszkodott a korlátnak.
-Nem Chris. Nem fogok táncolni. Verd ki a fejedből.-ingattam a fejemet, mire egy huncut vigyor jelent meg az arcán. Ez rosszat jelent így lehet bele kellene törődnöm a sorsomba, hogy ő márpedig oda fog rángatni.
-Rendben.-húzta le mosolyogva az utolsó kortyot az üvegből. Csodálkozva néztem őt, mire lekapta magáról a zakóját.-Na gyere csinibaba. Menjünk.
-Chris nem! Le fogom égetni magam.
-Dehogy fogod. Add a kezed.-nyújtotta felém a tenyerét.-Vagy fogjam a derekad, nehogy eless?
-Nem fogok táncikálni.-suttogtam közelebb hajolva.
-Csak egy picit, de előtte iszunk még egy rövidet.-fogta meg a kezem és elhúzott a bárpultig. Ahogy loholtam utána a kezét fogva lepillantottam ahogy szorítja aprócska tagom, nehogy elvesszek, majd hirtelen megállt a pulttal szembe. Kikért kettő rövid italt, majd az egyik poharat felém nyújtotta.-Csak hogy ellazulj.-kacsintott rám.
-Chris. Ettől nem leszek jobban.
-Egy ilyentől nem lesz bajod, ha mégis én veled leszek.-odébb sétálva összekoccintotta a feles poharakat és feltartotta.-Egészség!
-Hhhh.. egészség.-húztuk le egyszerre az italt. Amint megéreztem egyből egy furcsa grimaszt vágtam, mivel végigmarta a torkomat.
-Na gyere szépség. Had lássam, hogy táncolsz.-indult el a tánctér felé. Én a fejemet fogva nevettem, ahogy elkezdett táncolni. Még oda se értünk, de ő már érezte a ritmust.
-Istenem.-néztem őt hitetlenkedve.
-Gyere csini.-hívott az ujjával közelebb. Felé megindulva elkapta a kezem és elkezdett táncoltatni.
-Chris én nem tudok táncolni.-nevettem el magam.
-Rázd azt a csinos popsid.-hajolt a fülemhez közel mivel hangos volt a zene így nem hallottuk a másikat.
-Biztos hogy nem!-kiabáltam el magam nevetve. Ahogy néztem őt nem tudtam abba hagyni a nevetést. Jól mozgott, de amilyen grimaszokat vágott.
-Naa.. gyerünk.-fogta meg a csípőm és kezdette el mozgatni.
-Chris...
-Rázzad mert megfogom.-húzott közelebb vigyorogva, mire megcsaptam a mellkasát. A kezeimre pillantva amik a mellkasán pihentek egy pillanatra leblokkoltam. Chrisnek ez feltűnt így táncoltatni kezdte a mellizmait. -Gyerünk kislány. Mutasd meg mit tudsz.-felvillantak a szemeim a kékségeibe, majd megfordultam így a hátam a mellkasának csapódott.
-Azt szeretnéd, hogy megmutassam mit tudok?-vigyorodtam el, mire a vállamhoz hajolt. Ahogy kapkodta a levegőt az ajkai a bőrömet súrolták.
-Borzasztóan kíváncsivá tettél.-szorította meg finoman a csípőm mire a fenekem az ölének csapódott.
-Rossz vagy. Hová tűnt a jófiú?
-Oda ahol a jó kislány van.-mosolyodott el, mire elkezdtem táncolni. Chris közelebb simult hozzám, így a testünk jó pár ponton összeért.
-Így megfelel?-sandítottam hátra a vállam felett, de azzal nem számoltam, hogy ennyire közel lesz, hogy csak az ajkait látom.
-Tökéletesen csinálod.-fordított szembe magával és a derekamnál fogva magához rántott. -Nem is értem mért mondtad azt, hogy nem tudsz táncolni. Megbabonázol.-villantak fel a szemei az enyémekbe.
-Én csak átkokat szórok.-vigyorodtam el, mire közelebb hajolt.
-Nagyon rossz kislány vagy.
-Te is rossz vagy. Leitatsz aztán meg itt nem is tudom mit csinálsz.
-Épp táncolok veled, amúgy meg kikérem magamnak! Én egy felest ittam veled. Te itattál le a whiskyvel.
-Mivel be kellett hoznod a lemaradást.
-Szóval leitatsz.-vigyorodott el mire felnevettem. Chris a nyakamhoz hajolva közelebb vont magához így a karjára simult a tenyerem.-Zavar a közelségem?
-Nem mivel be vagyok baszva így legalább tudok kapaszkodni.-kuncogtam el magam.
-Na hahó!-hallottam meg Lena hangját mire Chris hátrébb húzódott.
-Szia.-mosolyodtam el, de ahogy néztem ő se volt szomjas már.
-De szépek vagytok együtt.-vihogott idétlenül, mire a párja elkapta, nehogy beboruljon a többi ember nyakába.
-Huha.. valaki sokat ivott.-nevettem fel, mire Chris a fülemhez hajolt.
-Baj van.-erre a kijelentésére felé kaptam a tekintetem.
-Rosszul vagy?-néztem fel rá aggódva.
-Nem.-rázta meg a fejét.
-Akkor?-erre a kérdésre közelebb hajolt.
-Odalent van baj.-próbáltam nem az igazi okra gondolni amire céloz és inkább elvicceltem ezt a választ.
-Bepisiltél?
-Nem, csak.. -pillantott végig magán, majd felvillantak kékjei az enyémekbe.-Takarj el.-rántott közelebb.
-Hát de hogyan?
-Nem tudom. De nem jobb, hogy nekem nyomod a feneked.-kapkodta idegesen a levegőt.
-Akkor hogy álljak?
-Terpeszbe.-szorította meg finoman a csípőm. Chrisnél éreztem, hogy valami kattant. Gyanítom az alkohol segített feloldani egy-két gátat. Én cseppet se voltam zavarban, mivel bennem több volt az alkohol így csak arra tudtam figyelni, hogy ne essek pofára és nem arra, hogy ő neki áll a farka.
-Melyik nőtől izgultál fel ennyire?-pillantottam hátra rá.
-Muszáj válaszolni erre?
-Egyik mami kivette a fogsort és egyből áll mint a zászló?-kacagtam fel.
-Nem vicces. Ne hozz zavarba.-pillantott le magára ahogy a fejét a vállamnak döntötte.
-Na lohaszd le légyszíves, mert szeretnék inni még valamit. -fordultam szembe vele mire ő a kezeivel eltakarta férfiasságát.
-Nem tudom.
-Na gyere.-kaptam el a karját mire ő feszengve jött utánam.
-Ne siess ennyire, mert baromi kényelmetlen.
-Mért nem raktad meg akkor azt a nőt? Nem lenne ilyen gondod.
-Mert nem akarom.
-Akkor menj el wc-re és verd ki.-rántottam meg a vállam.
-Miért? Eljössz velem?-támaszkodott meg a pultnál.
-Na ne idegesíts, hogy egyedül nem megy?
-De, csak..
-Akkor? Használd a képzelőerőd. -Chris összeszorította a szemeit és a pultra döntötte a fejét.
-Adhatok valamit?-kérdezte a pult túloldalán lévő srác.
-Kettő tequilát kérnénk.
-Az úr is kér?-intett mellettem Chrisre.
-Jól van! Minden rendben vele.-simítottam meg Chris hátát, mire a srác hátat fordított és nekikezdett az italoknak.-Kelj fel.-ráztam meg a vállát finoman.
-Áll a faszom!-mondta dühösen.
-Nem tudok ezzel mit kezdeni.
-Rossz ötlet volt a tánc.-morogta az orra alatt, mire felé sandítottam.
-Szóval amiatt van a baj?
-Szerinted?-pillantott fel a karja mögül.
-Hhhh Istenem. Na majd ez segít.-toltam elé a feles poharat.
-Úgy gondolod?-kelt fel az asztaltól.
-Ha nem még ott a wc-s megoldás.-Chris felpillantva a szemeimbe, tartotta elém a poharát, majd ismét koccintottunk. Ledöntve az italt intettem a terasz irányába, egy kis levegő nem árthat egyikünknek sem. Chris gyors léptekkel megindult az ajtó irányába így én futni kezdtem utána.-Hé! Állj már meg!-kiabáltam utána.
-Nem, nem!
-Chris, lehánylak. Ne szaladj már ennyire.-hirtelen megfordult így én nem tudtam megállni és neki estem. A háta az ajtónak csapódott miközben szorosan tartott.
-Minden rendben?
-Te most szórakozol velem?
-Csak el kell szívnom egy cigit.
-Azért megvárhatnál!-emelkedtem el tőle mire az ingjének a gombja beleakadt a ruhám tüll részébe a mellkasomon.
-Na most mi lesz?-pillantott le magunkra.
-Így maradunk. Nem tudom. -próbáltam kiszabadítani magam, de sehogy se akart szétjönni.
-Nem ellenkeznék ennek a látványnak.-harapta meg az ajkát.
-Ne a melleim bámuld, inkább segíts!
-De olyan szépek és formásak. Mint a popsid.-nyalta meg az ajkait.
-Chris ne ilyeneken gondolkozz, mert megint bajban leszel.-csaptam meg finoman a farkát, mire összerezzent.
-Rossz kislány vagy.-ráncolta a homlokát, de a szemei mást mondtak.
-Tudom.-pillantottam fel rá mosolyogva, majd rákacsintottam.
-Engedj ide.-lökdöste félre a kezeim és megpróbálta most ő. Kézfeje súrolta a mellkasom így lepillantottam magunkra. -Ne hajtsd le a fejed.-hajolt közelebb így a homloka az enyémnek simult.
-Szemmel tartom mit csinálsz.
-Nem fogom a melleid fogdosni.-pillantott fel rám mosolyogva.
-Nagyon helyes.-vigyorodtam el, mire visszapillantott a kezeire.
-Jól beléd gabalyodtam.-ingatta a fejét.
-Mi lenne ha kigombolnád a felsőd? Úgy nem egyszerűbb?
-Kezdjek vetkőzni?
-Lehet azt kéne, csak nem itt az ajtóba mindenki előtt.-toltam kifelé őt a terasz irányába.
-De erős vagy.-vigyorodott el ahogy hátrált kifele az ajtón.
-Félhetsz.-suttogtam vigyorogva.
-Remélem nem harapsz.-pillantott le az ajkaimra.
-Majd meglátjuk.-kacsintottam rá mire egy huncut mosoly jelent meg az ajkain.
-Tetszik, hogy ilyen vidám vagy. Csillognak a szemeid.-simította odébb a hajam a vállamról.
-Azért csillognak mert be vagyok rúgva.-kacagtam fel.
-Na ne hajlong, mert letéped rólam az inget.-nevetett halkan, ahogy próbált megtartani.
-Vetkőzz.-vigyorodtam el huncutul.
-Ezer örömmel.-kezdte kigombolni a felsője gombjait. Ahogy haladt lefelé szemeim elé tárultak a tetoválásai és a kockái. Nagyot nyeltem, majd elpillantottam róla.
Felkapta a fejét, ahogy látta más fele tekintgetek és egy halk sóhaj hagyta el az ajkait.-Nem tetszik?-kérdezte szomorúan.
-Micsoda?
-Hát amit látsz.-nyitotta szét a felsőjét, ahogy próbált azt az egy gombot kiakasztani.
-Nem fogok bámészkodni.
-Pedig engem nem zavar. Megengedem.-nyelt egy nagyot mire a szemeibe néztem.
-Csak bogozz ki.-pillantottam le a kezeire, majd elkalandozott a tekintetem. Chris nem szólt egy árva szót se, csak ügyködött a gombjával. Néha felpillantott a mellkasomra ami gyorsan emelkedett attól a látványtól ami a szemeim elé tárult.
-Kész.-szólalt meg percekkel később.
-Köszi.-mosolyodtam el, majd lesütöttem a szemeim.
-Minden rendben? -simította meg a karom. Felpillantva rá csak megvontam a vállam. Hátat fordítva a tömegnek Chris szembe állt velem és gyorsan visszagombolta a felsőjét.-Mond el mi a baj.-villantak fel a szemei az enyémekbe.
-Fáradok. Fáj a fejem, a lábam ebbe a rohadt cipőbe... Soroljam?
-Le szeretnél ülni?
-Inkább ledőlni.
-Ággyal nem tudok szolgálni, de leülhetünk oda a padra ha szeretnél.-intett mögém a kert irányába.
-Aztán beborulok a rózsa lugasba mi?
-Nem fogsz, mert megtartalak. Add a kezed.-fogta meg a bal kezem és lassan a lépcső felé sétáltunk. A vállának koppant a fejem ahogy lépkedtem mellette.
-Chris...-nyöszörögtem halkan.
-Mondjad?
-Bebasztam.-szorítottam össze a szemeim, mire felnevetett.
-Nem csak te, de ne csodálkozz ennyi pia után.-engedte el a kezem és a tenyere a derekamra csúszott.
-Nagyon rég voltam így berúgva.
-Gyere. Ülj le.-húzott a padhoz, mire lerogytam és a térdeimre könyökölve tartottam meg a fejem. Chris előttem állva a fejét ingatta, majd gyengéden elsimította a hajam a vállamról így szabaddá téve a nyakam. -Ugye nem kell hányni?-Én csak megráztam a fejem. Forgott velem a világ.-Ajjj te lány. Haza vigyelek?
-Chris nagyon nem jó.-sírtam el magam, mire közelebb jött.
-Mért sírsz szépségem? Hm?-hangja lágy volt. Lassan odahajolt hozzám és megéreztem az arcomon az ujjait ahogy törölgetik a könnyeim.
-Mert én soha nem leszek olyan boldog mint Maya.-pillantottam fel rá könnyes szemekkel.
-Dehogy nem leszel! Ilyet ne mondj.-előttem guggolva a térdeimen pihenő kezeimet simogatta lágyan miközben az arcomat figyelte.
-De nem, mert nincs senkim. Semmim. És soha nem is lesz, mert mindig csak rábaszok.
-Drágaságom, figyelj rám. Egy baromi jó fej barátra tettél szert aki nem mellesleg elég jóképű is.-igazgatta mosolyogva az ingét. Egy halovány mosolyra görbült az ajkam ahogy meglöktem a vállát.
-Bolond.
-Igen, az vagyok.-nevette el magát.- De ennek a bolondnak fontos vagy, ahogy pár órával ezelőtt mondtad, hogy neked is fontos ő. Nem hagyom egy percig se hogy sírj, mert egyik fasz se érdemli, hogy utánuk akár csak egy könnycseppet is hullajts.-szorította meg lágyan a kezem, majd finoman megtörölte az arcom.
-Haza viszel?-néztem fel rá szipogva.
-Persze. Felvegyelek a karjaimba, vagy el tudsz sétálni amíg keresünk egy taxit?-simította meg a karom ahogy felkelt előlem.
-Csak had dőljek neked.-tápászkodtam fel a padról és megfogtam a karját.
-Gyere. Nem szabad sírni egy percig se. Olyan szép vagy, mért keseregsz ilyenen.-én csak megrántottam a vállam és a fejem nekidöntöttem a mellkasának.
-Nem kellek senkinek.-magyaráztam a felsőjébe, mire a fülemhez hajolt.
-Ez nem igaz.-simogatta meg a hajam, majd a vállaim. Oldalra pillantva még egy utolsó pillantást vetettem a tömegre, majd egy nagy sóhaj kíséretében elindultunk a kijárat felé.
Chris végig az oldalamon tartotta a kezét, nehogy elessek. Az ajtónál szembe fordulva velem előkereste a telefonját és elkezdett taxit keresni aki a leghamarabb haza tud minket vinni hozzám.
Gyengéden a csupasz hátamat cirógatta mire én lehunytam a szemeim és a mellkasához bújtam.-Ne aludj be.-suttogta halkan.
-Olyan jó hallgatni ahogy dobog a szíved. Megnyugtató.-bújtam közelebb hozzá, mire erősebben tartva közelebb vont magához.
-Otthon nem kell altatni téged legalább.-vigyorodott el, majd felvették a telefont így diktálni kezdte a taxisnak a címet. A zakója alá becsúsztatva a kezeim a hátára simítottam és a nyakához fúrtam az arcom.
-Hé.. kislány. Mindjárt itt vannak értünk.
-De olyan jó így. Finom az illatod.-bújtam közelebb.
-A tied is, de addig amíg beülsz a kocsiba el kell engedj.
-Nem akarlak.-szorítottam jobban, mire elmosolyodott.
-Gyere szépség.-húzódott el, de én szorítottam az ölelésemen.-Chloe.-nevette el magát.-Együtt nem tudunk beszállni a kocsiba. Engedj el addig, utána vissza bújhatsz.
-Megesküszöl?-pillantottam fel rá álmos szemekkel.
-Igen, meg.-simította meg a karom, majd mögé pillantva meg is állt a sárga taxi.-Gyere.-húzott finoman a kocsi felé és kinyitotta nekem az ajtót. A táskámat előre dobva beültem, majd mellém ült Chris is.
Ahogy elhajtottunk az esküvő helyszínéről én egyből Chris vállának döntöttem a fejem.-Ölembe dőlsz? Úgy nem kényelmesebb?
-Félre érti a sofőr.-súgtam milliméterekre a fülétől.
-Dehogy érti.-pillantott fel a vezetőre Chris mire én a karja alá fúrtam magam. Kezem a combja mellett pihent, mire gyengéden végig cirógatta a karom. A jóleső érzéstől végig futott rajtam a hideg így a kezem kinyújtva a combjára tettem.
-Még.-bújtam közelebb hozzá.
-Cirógassalak?-hallottam a hangján, hogy mosolyog én nekem pedig attól kerekedett mosoly az ajkaimra, hogy volt aki támaszt nyújtson ebben a helyzetben is. Jól esett, hogy vigyázz rám és óv.
Keze lágyan cirógatta a karom mire a fejem a mellkasára csúszott. Chris óvatosan megpróbált megtartani, de elnyomott az álom. Ölébe borulva a zakóját próbálta levenni magáról, hogy ne legyen kényelmetlen nekem és a fejem alá tette. Hajamat hátrahúzva figyelte ahogy alszok a combjaira dőlve. Egy halvány mosoly ült az arcán ahogy cirógatta a bőröm.
-Uram mindjárt megérkezünk. -szólalt meg a sofőr, mire Chris csak bólintott. Nem volt szíve felkelteni, de valahogy fel kellett jutni a lakásomig így gyengéden az arcomhoz érve maga felé fordított.
-Chloe!Hé!-suttogta halkan.
-Hm?-nyöszörögtem fáradtan.
-Mindjárt otthon vagyunk.-simította meg az arcom lágyan.
-Fel kell kelnem?-kérdeztem halkan.
-Igen, de csak addig míg kiszállunk. Felviszlek a karomban.-cirógatta végig az állam.
-Hol.. hol vagyok?-nyitottam ki résnyire a szemem.
-Az ölemben fekszel.-felkelve onnan a szemeimet dörzsöltem ahogy körbepillantottam, majd Chris szemein akadt meg a tekintetem.
-Bocsánat.-sütöttem le íriszeim.
-Semmi baj nincs. Gyere.-húzott közelebb, majd kifizette a fuvart és kiszállt a kocsiból. Magára kapva a zakót nyújtotta felém a kezét amit én elfogadtam és kimásztam a taxiból. -Köszönjük.-csukta be az ajtót, majd felpillantott rám.-Keresd ki a kulcsod és add ide. Utána nincs több dolgod.
-De...
-Sshhh.. -csitított.-Tartalak amíg keresel.-jött közelebb, majd nagynehezen kitúrtam az apró táskából a lakás kulcsot és átnyújtottam neki.- Köszi.-mosolyodott el, majd a zsebébe tette.-Na gyere gyönyörűm. Kapaszkodj.-kapott fel a karjaiba mire felkuncogtam.
-Vicces vagy.-bújtam a nyakához.
-Te pedig álmos.-szorított magához, majd felsétált velem a liftig. Kezem a hátára simult így érezhettem mennyire izmos még a zakón keresztül is.
-Itt alszol?-suttogtam halkan a nyakához bújva.
-A liftben?-mosolyodott el.
-Nem, hanem nálam.-nyitottam ki résnyire a szemem, majd az ingjének a legfelső gombját kezdtem piszkálni.
-Ha arra kérsz maradjak veled, maradok. Ha azt mondod menjek haza, hazamegyek.
-Maradj velem.-simítottam a nyakára a tenyerem és hozzá bújtam.
-Akkor itt alszok.-bújt ő is hozzám, mire kinyílt a lift ajtaja. Chris óvatosan kisétált velem a karjaiba, majd az ajtómnál megállt. -Basszus.-pillantott le magára.
-Mi a baj.-nyitottam ki résnyire a szemem.
-A kulcsod a zsebembe van.
-Melyikben?
-A nadrágom zsebében.
-Kivegyem?
-Nem tennélek le itt az ajtóban.
-Akkor ne ficeregj.-nyúltam le fáradtan a zsebei irányába, de a kezem elsőnek az alhasán, majd az övén megakadt.
-Az nem az kislány.-húzódott egy huncut vigyor az ajkaira.
-Ne magyarázz, nem egyszerű mutatvány ez.-morogtam a nyakába.
-Tudom, csak.. ohh.. az se az.-ugrott meg, mire lángra lobbant a testem ahogy megérintettem őt.
-Bocs.-nyúltam a zsebébe és kihúztam a kulcsot onnan.
-Semmi baj, de felébresztettél ezzel.-nevette el magát zavarában.
-Én még ugyan olyan álmos vagyok.
-Akkor dőlj vissza rám és mindjárt az ágyadban lehetsz.
Chris ügyeskedve kinyitotta az ajtót, majd ahogy beléptünk be is zárta. Zénó halk nyávogással üdvözölt minket, mire Chris elmosolyodott.-Látod! Anyád ekkorát bulizott, hogy a karjaimban kell haza hozzam.
-Attól még, hogy be van csukva a szemem hallok mindent.-böktem meg az oldalát mosolyogva.
-Ne bökdöss mert elejtelek.
-Akkor tarts erősen.-folytattam az oldala bökdösését, mire letett az ágyamra.
-Rossz kislány vagy megint?
-Én sose.-nevettem el magam, mire Chris végigpillantott rajtam ahogy feküdtem az ágyon.
-Cipőbe alszol Hamupipőke?-ajkain egy félmosoly jelent meg mire kinyújtottam felé a lábam.
-Nem.-vigyorodtam el mire leesett neki mire megy ki a játszmám.
-Ja hogy még vegyem is le? Nem elég, hogy felcipeltelek, vegyem is le a cipőd.
-Igen.-nevettem fel, mire elkapta a bokám.
-A ruhád is nekem kell levegyem?
-Nem, mert nincs rajtam melltartó.-ráztam meg a fejem.
-Pfuhhh..-szorította össze a szemeit miközben elkezdte kicsatolni a cipőm pántját. -Ezzel most nem segítesz.-villantak fel rám a szemei.
-Mivel segítenék rajtad?
-Hát azt nem mondhatom el.-rázta a fejét sűrűnk miközben a másik cipőm is leszedte a lábamról.-Na gyere, pattanj fel és kapd le ezt a göncöt.
-A fürdőben van a felsőm.
-Ezzel arra célzol hozzam ide. Igaz?
-Idehozoood?-néztem rá könyörögve mire nevetve megforgatta a szemeit.
-Istenem te lány.-indult meg a fürdő felé nevetve.
-Köszíí..-örvendeztem az ágyon elterülve és nyújtózkodtam egy hatalmasat, mire a hasamra dobta a toppom.
-Na sipirc öltözni.
-Gatyát nem hoztál?
-Még az is kell? Nincs elég meleg itt? -kerekedett ki a szeme.
-Bugyiba flangáljak előtted?
-Felőlem meztelenül is sétálgathatsz, csak azzal számolnod kell, hogy akkor én is úgy leszek.-vigyorgott huncutul.
-Olyan vagy.-keltem fel az ágyról és meglöktem a mellkasát.
-Na szedd a kis virgácsaid és öltözz.
-Te pedig akkor vetkőzz. Vagy így alszol? Elegánsba?
-Hogy aludhatok?
-Csukott szemmel.-vigyorodtam el ahogy a fürdő ajtónál megálltam.
-Most komolyan kérdem. Mibe aludjak?
-Hogy szeretsz aludni?-erre a kérdésemre egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán. Közelebb lépkedve hozzám megtámaszkodott az ajtónál ahol én álltam és felém hajolt.
-Meztelenül alszok kislány.
-Úgy nem alszol.
-Hhhhh..-hajtotta le a fejét elkeseredve.
-Az ing alatt van valami?
-Én.-villant fel rám a szeme.
-Alszol gatyában. Na ne tarts fel.-csuktam rá az ajtót, majd lerángattam a ruhám magamról. Felkapva a toppom és a kisgatyám , majd kiléptem a fürdőből. Besétálva a szobámba Chris az ablak előtt állt és bámult kifelé, bár a sötétben nem hiszem, hogy sokmindent lát. -Na nem vetkőzöl?
-Kimegyek és..-fordult meg, de a torkán akadt a hang. Tekintetét nem tudta levenni a felsőmről így én csettintettem egyet, mire felkapta a szemeit rám.
-Gyerünk.-dobtam el magam hason az ágyon.
-Inkább bújj be a takaró alá.-sétált odébb az ablaktól és elkezdte kigombolni az ingjét. Én feljebb mászva eldőltem és fél szemmel figyeltem őt. A zakót a szék háttámlájára akasztotta, majd felém fordult.-Ne öltözzek inkább kint?
-Csak vedd már le és feküdj le.-húztam le a takarót a mellettem lévő helyről.
-M..melletted aludjak?
-Hhhh.. ha nem akarsz..
-Neem.. nem azért mondom! Csak meglepett.
-Barátok szoktak aludni együtt nem?-ültem fel az ágyba és néztem rá csillogó szemekkel.
-Én.. nem tudom.-nevette el magát zavarában.
-Na most akkor alszol. De nem fogdosol! Mert neked annyi!
-Nem fogdoslak.-mosolyodott el, majd kibújt az ingjéből. Szemeim kipattantak ahogy megláttam őt félmeztelenül.
-Bazdki!-takartam el az arcom.
-Mi az?
-Hogy nézel te ki?
-N..nem jó?-kérdezte keserűséggel a hangjában.
-Hogy lehet ilyen..-mutogattam rajta mire lehajtotta a fejét.
-Vissza vegyem?-kérdezte szomorúan, mire felpattantam.
-Ne!-ültem fel a sarkamra, mire közelebb lépkedett.
-Ez maradjon? Vagy ha leveszem akkor is így reagálsz?
-Mond hogy van rajtad boxer.
-Van! Mért ne lenne?
-Akkor vedd le és feküdj le.
-De nem fogsz undorodni mint ahogy ennél?-intett a mellkasára.
-Miből gondolod, hogy undorodok? - pillantottam végig rajta, mire megfogta az övét és lassan elkezdte kicsatolni. Szemeim a kezét figyelték ahogy nyitja szét az övét, majd felpillantott rám.
-Nagyon figyelemmel kísérsz.-szólalt meg komoly hangon.
-Zavarba vagy, hogy figyellek?-vezettem fel lassan a tekintetem a szemeire.
-Valami most történni fog, hogy ennyire komoly lettél?
-Nem tudom. Mond meg te?
-Én.. én levenném a nadrágom.
-És mért nem tetted eddig meg?-néztem a szemeit szüntelenül.
-Mert.. mert lefagytam -remegett meg a szempillája-Ahogy előttem térdelsz az ágyon, melltartó nélkül és egy falatnyi gatyában ami lassan bugyinak minősül, miközben veszem le a gatyám.
-Elfelejtettem amit most mondtál, mert..-pillantottam végig rajta újra.
-Ne csináld ezt.-nyelt egy nagyot.
-Micsodát?
-Ezt a nézést. Felmérsz épp?
-Felmérjelek?-másztam közelebb az ágy széléhez ahol állt.
-Chloe, tudom mire megy ki a dolog, de berúgtál. -mondta higgadtan.
-És akkor mi van? Te is.
-Igen én is. Épp ezért most... most csak dőljünk le.-próbált az ágy másik fele irányába terelni, de nem mozdultam.
-Szerinted nem vagyok szexi?-erre a kérdésre Chris lefagyott.
-Most.. most ezt tényleg megkérdezted?-jött zavarba.
-Igen meg. És választ várok.-majd közelebb mentem hozzá, annyira, hogy a mellkasa hozzáért az enyémhez.
-Nem tudom, hogy azt mondjam amit barátként mondanék, vagy a férfit kérdezed aki.. mondjuk nem barátként akar közeledni?
-Hogy érted ezt a nem barát dolgot?
-Hhh... magam sem tudom mert zavarba vagyok.-pillantott le rám félve.
-Mitől?
-Attól ami történik épp.
-Nem kell félned. Csak kicsit fog fájni.-vigyorodtam el.
-Mi?-kapta rám a tekintetét.
-Csak kikötözlek és megerőszakollak. Ennyi.-vigyorodtam el, mire hátralökött az ágyon.-Auuhh...-nevettem fel, mire újra felkeltem,de ő visszalökött és felém mászott.
-Te csak szívatsz igaz?-fogta a fejem fölé a két kezem, a combjaival pedig összeszorította a lábaim.
-Igen.-nevettem fel újra.
-Fúú , de elverem a feneked, gyere ide.-fordított volna meg de kapálózni kezdtem miközben fuldokoltam a nevetéstől.
-Nem! Nem fenekelsz el.
-De igen! Fordulj meg!-mosolyodott el, ahogy látta az arcomon, hogy már majdhogynem megfulladok.-Levegőt vegyél azért.-hajolt közelebb.
-De nem tudok kimászniii..-kapálóztam tovább.-Engedj el.
-Nem. Most nagyon, de elmondhatatlanul nagyon rossz kislány voltál!
-Nem.-fordultam meg és a csuklója köré fontam a kezem így a vállamhoz hajolva tartotta magát felettem.
-De igen. Most meg nem tudom mit csinálsz, de fordulj meg, mert így .. hogy is mondjam.-pillantott le a fenekemre, mire felcsattantam.
-Ne bámészkodj!-erre felkapta a fejét és odahajolt hozzám.-Le foglak lökni!
-Biztos, hogy nem.-nevette el magát, mire a fenekem nekicsapódott az ölének.
-Szállj le rólam.-löktem meg újra.
-Ezzel az a baj, hogy csak mást érsz el és nem azt hogy lemásszak rólad.-lökte odébb a hajam így hátrapillantottam a vállam felett.
-Mit érek el vele?-sandítottam az ajkaira amik mosolyra íveltek.
-Azt, hogy rád fekszek.- engedte rám magát, mire felnyögtem.
-Chris szállj le! Szállj le rólam mert összenyomsz.-nyögtem fel alatta.
-Sose mondták még ezt.-fogta le a kezeim az ágyra,így most ő volt fölényben.
-Szállj már le, megdöglök.-hasam alatt átvezette a kezeit és a hátára gurult így én háton feküdtem rajta.-Basszus Chris.-kapkodtam levegőért, mire felnevetett.
-De kapkodod a levegőt kiscsillag.-nyúlt az állam alá és felemelte a fejem.
-Az öved kibaszott csattja a gerincem nyomja! Mért vagy nadrágban még mindig? -ficeregtem rajta, mire egy laza mozdulattal lelökött magáról így oldalra gurultam.
-Így megfelel?-mosolyodott el ahogy felkelt és kizipzározta a nadrágját.
-Te! Neked annyi!- másztam utána majd a nadrágjában megkapaszkodtam.
-Hé! Nincs más gatyám úgy rángasd!-kapta hátra rám a fejét.
-Nézd mit csinált az öved.-fordultam meg és mutattam a derekam ahogy felsértette.
-Hhhhh.. mert hancúrkodni kell az éjszaka közepén, miután már majdnem elaludtál! -szidott meg, de hallottam hogy szüntelenül vigyorog.
-Kezeld le.-nyomtam ki jobban a csípőm, mire Chris megragadta két kézzel a derekam.
-Ne riszáld itt a feneked, mert rácsapok! És nem leszek kíméletes, mivel már nagyon rossz kislány vagy így a kezem nyoma is ott lesz a kis csinos, formás, falatnyi popsidon!
-De dühös vagy.-mosolyodtam el huncutul.
-Rá csapok Isten bizony!
-Huuu de félek.-kacagtam fel, mire az ágyra dobott.-hangosan kacagva másztam volna vissza hozzá, mire megállított.
-Ott maradsz! Mostmár leveszem ezt a rohadt nadrágot és elverem a kis kemény feneked.
-Csak szeretnéd.
-Meg is teszem.-dobta a zakóra a nadrágot, majd közelebb sétált.-Gyere ide.-kapta el a bokám és rántott magához. Ahogy végig csúsztam az ágyon felcsúszott a felsőm így egyből az anyag után nyúltam.
-Engedj el!
-Nem foglak, mert a feneked elverem utána meg beragasztom a sebed.
-Szép! Most végig rángattál az ágyon, lehet szétnyílt. -szomorodtam el, mire Chris felsóhajtott.
-Mutasd.-fordított meg, majd elnémult.
-No? Nagyon csúnya?
-Inkább gyönyörű.-köszörülte meg a torkát.
-Ne a valagam bámuld!-rántottam fel a lábam mire a fenekét eltalálta a sarkam.
-Auuhh.. akkor most engem is ápolj le légyszíves.
-Ragaszd le.-néztem rá könyörögve.
-Leragasztom, csak hol az elsősegély láda?
-A fürdőben, a nagy szekrényben.-pillantottam rá a karom mögül.
-Addig ne mocorogj.-kelt fel az ágyról és elindult a fürdőbe. Perceket volt bent, már kezdtem azt hinni, hogy eltévedt, de szerencsémre másodpercek múlva az ajtón sétált be. -Na mutasd.- szorította a combjai közé a lábam.
-Hogyan? Ennél jobban nem tudom!
-Felhúzom a pólód. -én csak eldőlve piszkálgattam a takarót mire egy kéz simította feljebb a felsőm.-Teszek rá fertőtlenítőt.
-Jó.-suttogtam halkan, de amint megéreztem a hátamon felszisszentem.
-Tudom, hogy rossz, de mindjárt megvagy.
-Csíp.
-Tudom.-suttogta halkan.-Bocsánat.-simította meg az oldalam, majd elemelte a fertőtlenítős vattát a sebről.
-Kész?
-Leragasztom és bújhatsz az ágyba.
-Jó.-ásítottam egy hatalmasat, majd odébb söpörtem a hajam a vállamról. Chris letapasztotta a sebet, majd kidobta a vattát és a ragtapasz papírjait a kukába.
-Reggel vissza viszem a dobozt.
-Csak zárd be és gyere.-másztam fel a párnák közé, mire Chris az ágy mellé sétált. Óvatosan elhúzta a takarót, majd felkapta rám a szemeit.
-Biztos aludjak veled?
-Nem foglak este megerőszakolni.-nevettem el magam, majd megpaskoltam az ágyat.
-Tuti?
-Gyere már.-rángattam be az ágyba a karjánál fogva.
-Nem akarom, hogy zavarba legyél tőlem.-dőlt el hanyatt a párnák közé, mire én hasra fordulva lehunytam a szemeim.
-Csak aludj.-paskoltam meg a mellkasát.
-Köszönöm.
-Micsodát?-morogtam a párnába.
-A bizalmad, a mosolyod, a hatalmas szíved... elfeledteted a rosszat és csak a jó létezik, ha veled vagyok.-suttogta halkan ahogy figyelt.
-Annyira jó hangod van.-simítottam meg a mellkasát.
-Amit mondtam nem is számít?
-Simizel?-bújtam közelebb.
-Simizzelek? Mi vagyok én?-nevette el magát ahogy lepillantotta a kezemre ami a mellkasán át volt vezetve.
-Kérlek?-könyörögtem, mire finoman végig cirógatta a karom. Egy jóleső sóhaj hagyta el az ajkaim, majd ásítottam egy nagyot.
-De álmos valaki.-húzódott egy halvány mosoly az ajkaira.
-Nem engedlek el.-bújtam közelebb hozzá, mire a másik keze a hátamra simult.
-Én se engedlek.-suttogta halkan.