In My Mind

12. A barátnőd?

-Hahó kislány! Már vagy ötször hívtalak!-szólt bele Chris a telefonba.
-Bocs, de volt egy kis gond.-dobtam le ijedten a vibrátort az éjjeliszekrényre.
-Gond? Micsoda? Mért nem hívtál?
-Mert megoldottam magam.-kapkodtam levegő után.
-Nagyon ügyes kislány vagy, de engedj be a lakásodba, mert a szomszéd néni nagyon csúnyán néz már rám.
-Te mégis mit keresel itt?-kaptam magamra egy köntöst ahogy kipattantam az ágyból és próbáltam elpakolni a dolgokat a fiókba.
-Nagyon kapkodsz, bontod a falat vagy mi?-nevetett fel.
-Nem, csak.. csak mondom volt egy kis dolgom.
-Na csattogj ki ide az ajtóhoz és engedd be ezt a bomba pasit a lakásodba.-vigyorgott a vonal túloldalán.
Az ajtót feltépve Chris szemei egyből megakadtak rajtam, majd egy hatalmas vigyor kúszott az ajkaira.
-Na maradsz vagy bejössz?
-Csak nem meztelen vagy a hálóing alatt?-lépkedett beljebb egy huncut mosollyal az ajkán.
-Nem bámulsz! Ülj le a nappaliba.
-Hát pedig nagyon kell pisilnem.-harapta meg a szája szélét.
-Akkor mozogj mert zuhanyoznom kell.
-Miközben pisilek nyugodtan lefürödhetsz.-kacsintott rám vigyorogva majd megindult a fürdő felé, de a szobám előtt megtorpant.-Mért van itt ilyen félhomály? Most keltél?-intett a szoba irányába.
-Neked mért kell mindenről tudni?
-Akkor kihúzom a függönyöd, mert el fognak fonnyadni a virágjaid ha nem kapnak fényt.
-Majd én megcsinálom.-szóltam rá.
-Nem mehetek be? Már jártam itt.-vigyorgott idétlenül.
-Hugyoznod kell nem?
-Hát, de most miből tart kihúznom a függönyt?-lépett beljebb a szobám ajtaján.
-Azt mondtam ne menj be!-szóltam rá erélyesebben, mire feltette védekezően a kezét.
-Jól van na! Menstruálsz hogy ennyire nyűgös vagy?-lépett odébb az ajtóból.
-Nem! Na menj pisilni.-intettem a fürdő felé. Chris egy utolsó pillantást vett a szobámra, majd a füléhez emelte a kezét.
-Hallod ezt te is?
-Mit?
-Mintha fúrnának vagy nem is tudom. Valami zizeg.
-Menj wc-re.
-De .. ez innen bentről jön.-ment vissza a szobába.
-Át szeretnék öltözni menj ki.-intettem a folyosóra.
-Most már nagyon érdekel ki ez. Fúr a szomszéd szombat reggel? -hajolt a falhoz, majd lepillantott az éjjeliszekrényre.
-Kimennél? -Chris rám kapta a szemeit, mivel összetette a kirakóst. Bekapcsolva maradt a vibrátor mivel siettem kinyitni az ajtót és váratlanul ért az, hogy megjelent.
-Te...
-Menj már ki!-lökdöstem kifele a szobámból és rávágtam az ajtót.
A fiókot kirántva kikapcsoltam a vibrátort és felkapkodtam magamra a ruhám. Ideges voltam, mivel úgy nézett rám mintha a szüleim rajtakaptak volna. Annyira égett az arcom, hogy csak idegesen feltéptem az ajtóm és pakolászni kezdtem a konyhában.
Chris csendben sétált utánam és figyelt a pult mellől.
-Chloe!-lágy volt a hangja, de én fel se pillantottam rá. Inkább meg se hallottam hogy szól, nem akartam hallani.-Hé! Elélveztél?-kérdezte még mindig lágyan, miközben közelebb sétált hozzám. Én idegesen pakolásztam a mosogatóba mire Chris megsimította a karom.-Chloe, elélveztél?-suttogta ismét a fülemhez hajolva mire a mosogatóba ejtettem mindent ami a kezembe volt és összeszorítottam a szemeim.-Hé!-simította gyengéden el a hajam.
-N..nem.-kapkodtam levegő után mert fojtogatott a sírás. Kínos volt borzasztóan ez az egész.
-Fejezd be nyugodtan. Nem zavarok.
-Chris nem megy!
-Miért kislány?
-N.. nem megy.-sírtam el magam, mire Chris maga felé fordított és körém fonta a karjait.
-Sshhh... hé. Semmi baj.-cirógatta a hátam gyengéden.-Mondanám, hogy segítek..
-Nem!-vágtam rá azonnal miközben a szemeim megtöröltem.
-Hhhh.. nézz rám kislány.-simította meg az állam. Én sűrűn ráztam a fejem, mire újra kért.-Nézz rám. Ebben nincs semmi se ciki. Teljesen természetes dolog. Gyere menj be a szobába.-húzott finoman mire én megtorpantam.
-Chris úgy nem megy, hogy itt vagy.-pillantottam fel rá félve.
-Hhhh... rosszkor időzítettem.-húzott magához. -Miért nem szóltál a telefonba, hogy pár perc kell?
-Nem tudom! Összezavarodtam!
-Kicsi lány.-puszilta meg a hajam, majd szorosabban ölelt. -Ezért vagy ennyire feszült akkor.-pillantott le rám.
-Ez annyira kínos.-suttogtam halkan.
-Egyáltalán nem az, inkább izgató.-mosolyodott el mire gyengéden meglöktem. -Szexi dolog ez, nagyon is.-suttogta a fülemhez hajolva. Ajkai a bőrömet súrolták ahogy beszélt hozzám.
-Hhhh... miért is jöttél amúgy?-töröltem meg az arcom, ahogy próbáltam visszarázódni.
-Hát igazából kocsikáznánk egy kicsit.
-Na már megint mit találtál ki?-forgattam meg a szemeim.
-Ha odaérünk elmondom.-mosolyodott el, majd az állam alá nyúlva felemelte a fejem. -De a puszim azt kérném szépen.-vigyorodott el mire megpusziltam az arcát. Ahogy elhajoltam tőle a szomorú szemekkel találtam szembe magam.-Nem kapok a számra puszit?
-Chris az előbbiektől így is zavarban vagyok úgyhogy kérlek..-de nem tudtam befejezni mivel az ajkaimhoz hajolva egy lágy puszit hintett rá.
Lesütve a szemeim próbáltam rendezni a lélegzetvételem és a szívem idétlen dobogását, de sehogy se tudtam megnyugodni, pláne hogy tuti megint valami halál közeli élménybe lesz részem.
-Na figyu! Mondom a tervet bár igen nehezen tudok gondolkodni a finom ajkaid után, de szépen készülődj össze és induljunk.-támaszkodott meg mellettem a pulton így a karjai közrefogtak.
-Chris én lehet most nem mennék sehova se.-néztem rá félénken.
-Ha elmennél jobb kedved lenne?-hajolt a fülemhez mire a gyomrom görcsbe rándult.
-Kérlek ne emlegesd mert...
-Nem ciki édesem! Egyáltalán nem az, gyere. -fogta meg a kezem mire én azonnal kirántottam a tartásából.
-Ne kérlek.-néztem őt könyörögve.
-Becipellek a szobádba!-nézett rám egy halvány vigyorral az ajkain.
-Nem fog menni Chris értsd meg.
-Lemegyek addig dohányboltba, nyugodtan rendezd el magad, utána pedig megyünk.
-Erre rá kell hangolódni Chris ez nem így megy.
-Segítsek ráhangolódni?
-Chris mi nem...
-A barátod vagyok aki mindenben segít.
-De ez nem olyan, amiben segíthetsz...-gesztikuláltam a kezeimmel.-Érted?
-Szerinted nem tudnék segíteni?-lépett közelebb lassan. Olyan közel, hogy a mellkasa az enyémhez ért.
-Chris biztos jó vagy benne, nem kételkedek benne, csak mi.. mi nem csinálhatunk ilyet. Na!
-Nem érek hozzád, nem foglak megerőszakolni, nem veszem elő. Nem teszek semmit, csak ellazítalak.
-Chris... kérlek.-szorítottam össze a szemeim.
-Addig nem indulunk amíg nem élvezel el.
-Akkor itt fogunk egész nap dekkolni.-tettem keresztbe a kezem.
-Ne már.-tárta szét a kezeit.
-Chris nem megy és kész. Szóval faszom tudja hova megyünk de menjünk, mert ez egyre kínosabb.-szedtem össze a cuccaim és pakoltam a táskámba.
-De..
-Semmi de! Induljunk.-mentem az ajtó felé , majd Chris is utánam sétált. Csendben jött mögöttem ahogy mentünk a kocsijához. Én ennél jobban nem lehettem már zavarban így marha jól indul a napom.
A kocsiban nem szóltunk egymáshoz egy szót se. Hogy őszinte legyek kedvem sincs sehova se menni, mivel ez az egész megbélyegezte a hangulatom.
Már az se érdekelt, hogy hova tartunk, de azt hogy én jópofát vágjak bármihez is, na azt ne várja Chris.
-Sajnálom, ha...
-Ne beszéljünk. Csak kussban legyünk kérlek.
-Had mondjam már végig. Értem, hogy zavarban vagy mert megláttam a vibrátorod. És? Mi van akkor? Felőlem itt is csinálhatnád mellettem! Nem zavarna.
-Chris ez kurvára nem ilyen egyszerű! -csattantam fel ingerülten.
-Fogod és magadba tolod, ennyi.
-Chris faszom...
-Drágám engem nem zavar! -nevette el magát, mire én eltakartam az arcom.-Kislány, kérlek.-simította meg a karom.
-Ne érj hozzám.-rántottam el a kezem, mire Chris lefékezett.
-Édesem, figyelj rám..
-Nem! Te figyelj rám! Kurvára nem akarok erről beszélgetni! Érted?
-Én értem, de ne legyél ennyire zavarba kérlek. Ez tök normális dolog.
-De mért kell ezen lovagolni?
-Hhhh.. értem én hogy zavarba ejtő, pláne hogy egy pasi ül itt melletted aki észrevette ezt, de én tényleg megértem. Hisz mondtam nyugodtan menj vissza és csináld, még el is megyek, hogy békén hagyjalak és ne zavarjalak.
-De ez annyira kínos.-dőltem hátra elkeseredve.
-Nem az, hisz én is szoktam.
-Vibrátort használni?-nevettem fel zavaromba.
-Nem, én a kezemmel csinálom, de én is szoktam. Legyek most én is zavarban? Minek? Hisz természetes dolog! Kicsi szívem.-simította meg az arcom.
-Mért mentél a szobámba.-hajtottam le a fejem elkeseredve.
-Édesem.-húzott magához, mire megkapaszkodtam benne. -Mellettem ne legyél zavarban. -puszilgatta a vállam, a hajam és az arcom.-Nem kell egy percig se rosszul érezned magad, mert ez normális dolog.-cirógatta végig az oldalam.
-Ez az én titkom volt.-szorítottam jobban az ölelésén.
-De mostmár te is tudod az én titkom.-simította meg a hajamat.
-Te.. te mikor csináltad?
-Az este.
-Hol?-döntöttem a vállára a fejem.
-A zuhany alatt.-mosolyodott el kíváncsiságomon.- Érdekel az is mennyi ideig rángattam, vagy hogy mire gondoltam?
-Nem. Nem.-húzódtam el tőle, miközben lesütöttem a szemeim.
-Ne legyél zavarban.-simította meg a kezem.
-Máshol is csináltad? -mire Chris elvigyorodott.
-Tudod, hogy nagyon kíváncsi vagy?-csikizte meg az oldalam mire zavaromban elvigyorodtam.
-Bocsánat.-haraptam meg az ajkam mire közelebb hajolt Chris.
-Az ágyamban szoktam, de volt hogy a kertben a napozó ágyon fekve. Sokszor csinálom, nem tagadom.-egyre kezdett fogyni a levegőm ahogy figyelt és erről mesélt.-Te hol szoktad? Ha már ennyire belelendültünk a titkok mesélésébe.
-Én.. én..
-Az ágyadban biztos igaz?-pillantott fel a szemeimbe mire csak bólintottam egyet halványan.-Máshol is csináltad már?
-Fürdő, erkély..-soroltam mire Chris közelebb ült.
-Az erkélyen abba a menő heverőben?-kerekedett ki a szeme mire zavarba jöttem és lesütöttem a szemeim.
-Igen.-suttogtam halkan.
-Ez izgi.-vigyorodott el az ajkát megharapva.
-Te nézel közben valamit?-pillantottam fel a szemeibe.
-Van hogy igen, de nem mindig. Jó a képzelőerőm így csak behunyom a szemem és rámarkolok.-intett a nadrágjára.
-Ez annyira...
-Intim? Igen! De bízok benned. És te is bennem. Úgyhogy semmi gond nincs.-simította el a hajam a fülem mögé.
Felpillantva rá a nyaka köré fontam a karjaim és magamhoz szorítottam mire a tenyere a hátamra csúszott.
-Köszönöm.-suttogtam halkan mire a nyakamhoz hajolva egy nagy puszit nyomott rá.
-Nincs baj! Oké?-kacsintott rám, majd beindította a kocsit és továbbhajtottunk.
Csendben bámultam ki az ablakon még az előbbi témán gondolkozva. Mennyire lazán veszi a dolgokat és ő egyáltalán nincs zavarban semmitől. Hogy a picsába csinálja? Oldalról láttam és éreztem, hogy figyel így feltettem egy újabb kérdést.
-Te nyögsz közben?
-Ejnye de kíváncsi vagy.-vigyorodott el.-Csináljuk együtt és minden kérdésedre választ kapsz.-pillantott felém mosolyogva.- De szoktam igen.
-Értem. Bocs, hogy...
-Ne kérj elnézést! Nincs baj ha kíváncsi vagy. Te bármit kérdezhetsz én pedig válaszolok neked rá. Ne érezd kellemetlennek.
-Tudod, nem.. nem szoktam ilyeneket kérdezni. Én.. én nem tudom mi van velem.
-Nincs veled semmi! Érdekel ennyi!
-De barátok vagyunk.
-És akkor mi van? Nem tudhatjuk a másikról hogyan csinálja? Mondtam a mi barátságunk különleges!
-Elbaszott egy barátság.-nevettem el magam.
-Mit zavar? Tök jó csapat vagyunk.-mosolyodott el.
-Igen, végülis igen.-pillantottam rá.
-Te hangos vagy kislány?-harapta meg az alsó ajkát.
-Van hogy igen. -kaptam fel rá a szemeim félénken mire egy fél mosoly kúszott az ajkaira ahogy az utat figyelte.
-Szeretem ha...
-Chris... kezd....kezd zavarba ejtő lenni megint.-tűrtem el a hajam, de ahogy megemeltem a kezem láttam hogy remeg.
-Mért? Teljesen normális dolog ha valaki nyög amikor elélvezik vagy kényezteti magát. Nem ciki. Sikoltozhatsz is ,az is szexi. A pasik imádják.-pillantott végig rajtam.
-Gyanítom te sokszor hallgattad már a csajokat.
-Volt egy pár csajom igen. Egyik se panaszkodott egyszer se, csak ... csak a mostani. De mindegy.-legyintett egyet.
-Nem hiszem el hogy te annyira durva lennél.
-Mert nem is vagyok az.-nyelt egyet mire a kezére pillantottam. Szorította a kormányt ahogy erről beszélgettünk.
-Chris nem tűnsz egy elmebeteg állatnak aki ...
-Elmebetegnek elmebeteg vagyok hisz nézz rám- nevette el magát, majd folytatta- De nem vagyok durva! Arról én nem tehetek, hogy ő bolond és kiakar baszni a másikkal, mert őt ez élteti. Ez teszi boldoggá, hogy tönkretegye a másikat.
-Nem fog tönkre tenni, mert pofán baszom.
-Felesleges, még hülyébb lesz.-vigyorodott el.
-Ennél jobban?-nevettem fel mire ő is felkacagott.
-Szeretem amikor nevetsz.-pillantott felém.-Annyira szép mosolyod van.
-Kedves vagy, köszönöm.-nézte fel a szemeibe, mire megsimította az arcom.
-Ugye nem vagy annyira izgulós?
-Láthattad a motornál mennyire vagyok beszari.-vezettem fel a tekintetem az útra, de ahogy körbepillantottam nem értettem mért vagyunk kertes házak közt. Hova a francba visz engem?
-Akkor, most hamarabb túlesünk ezen az izguláson.-húzta be a kéziféket ahogy leparkolt egy ház előtt.
-Mi? Hol vagyunk? Miért vagyunk itt? -döbbentem le, miközben soroltam a kérdéseket.
-Ebédre vagyunk hivatalosak.
-Hova?-néztem rá értetlenül.
-Pont ide.-intett a házra.
-Chris én.. én nem értelek.-Chris egy vigyor kíséretében kiszállt a kocsiból, majd mutató ujjával hívogatott, hogy menjek, de én ledermedtem. Hol a picsába vagyunk? Nagymamájához jöttünk vagy mi?
Kiszállva az autóból felpillantottam a velem szemben álló házra. Rendezett volt a kert és a ház is csodaszép volt, de Chris vigyorgó feje kitakarta a bejárati ajtót mivel elém sétált.
-Hova hoztál?
-Gyere. -biccentett a ház felé.
-Előbb mond el, mert még menekülőre tudom fogni.
-Nem fogsz elmenekülni mert utánad futok! Na gyere kislány.-simította meg a karom, mire egy nő hangja csapta meg a fülem.
-Chris nem jöttök? -kipillantva az előttem álló Chris mögül egy hölgy állt az ajtóban mosolyogva. Ez az anyja? Mi a fasz? Hát ez bolond!
-Chris te normális vagy?-suttogtam idegesen ahogy közelebb álltam hozzá.
-Meséltem anyának rólad, mert te boldoggá teszel. Szeretném, hogy ők is lássák mennyire felszabadult vagyok melletted és hogy életem legjobb döntését hoztam mikor megszólítottalak.-tördelte az ujjait ahogy felpillantott a szemembe.
-Bazdki Chris. Mi az hogy ők is? Ki még?-kapkodtam levegő után. Remegtek a térdeim a tudattól, hogy az anyukája ott áll pár méterre tőlünk.
-A családom.-tette zsebre a kezeit. Feszült volt ahogy az arcomat figyelte, én pedig az ájulás határán álltam.
-Jézusom!-kaptam a szívemhez. -Én meg így jövök -intettem az öltözékemre.-Semmi ajándékot nem is hoztunk. Basszus Chris!-kezdtem el pánikolni.
-Nem kell! Csak te kellesz! Semmi más!
-Istenem.-szorítottam össze a szemeim, mire gyerekek hangja csapta meg a fülem.
-Chris bácsi!-szaladtak le a lépcsőn. Kettő fiú egy kislány. Boldogan sprinteltek Chris irányába, majd a nyakába ugrott mind a három. Nekem a torkomban dobogott a szívem, levegőt is elfelejtettem venni percekig. Attól tartok el fogok ájulni. Sőt biztos vagyok benne, hogy össze kell kaparni a földről!
-Sziasztok!-nevetett fel boldogan.
-Már úgy vártunk! Az ablakból néztünk mikor jössz!-csacsogott a kislány, majd felpillantott rám.
Egy halvány mosolyt küldtem felé, mire Chrishez hajolt.-Ő az?-suttogta halkan, de végig szemmel tartott.
-Mit mondott Mama neked ki ő?-guggolt le szembe vele.
-Azt mondta a barátod, de engem nem versz át.-vigyorodott el huncutul. Jézus..Mi a picsa van itt? Azt hiszi a kislány, hogy Chris csaja vagyok? Édes istenem! Be fogok hányni. Nagyot nyeltem és a kezeim szorongattam, hogy magamhoz térjek.
-Mi..mivel vernélek át? Mama igazat mondott!-állt fel a földről Chris.
-Kisfiam, gyertek be.-sétált oda hozzánk a hölgy is az ajtóból.
-Anyu!-ölelte meg őt boldogan, mire a nő is átölelte Christ.
Én tudtam a történetet, hogy mi volt, mért nem találkoztak, így nem lepődtem meg, hogy elérzékenyült mind a két fél. Chris a szemeit törölgette ahogy anyukája is, majd hátra pillantott rám.
-Anya, had mutassalak be Chloenak.
-Szia drágám. Lisa vagyok, nagyon örülök, hogy megismerhetlek.-ölelt magához Chris anyukája amitől én még jobban lefagytam.
-Ü..üdvözlöm.-nyögtem ki halkan ezt az egy szót.
-Ne legyél ennyire megijedve.-mosolyodott el.-Nem eszünk embert. -pillantott fel rám de én csak nyeltem egy nagyot. A fülemben dobogott a szívem, abba se voltam biztos, hogy meg tudok-e mozdulni.
-Szia én Stella vagyok.-állt oda elém és Lisa közé az aprócska kislány. Szemei ragyogtak ahogy figyelt engem.
-Szia, nagyon szép neved van.-mosolyogtam rá kedvesen, de a hangom remegett még mindig a sokktól.
-Neked is szép neved van, és szép a mosolyod.- erre a kijelentésére még jobban zavarba jöttem hisz mindenki minket figyelt.
-Gyertek beljebb.-intett Lisa nekünk mire a két fiú előre rohant.
-Minden rendben?-simította meg Chris a derekam ahogy a többiek is megindultak a ház irányába.
-El fogom hányni magam Chris. Nem vagyok jól.
-Ne izgulj! Nem lesz semmi sem, végig mellettem leszel.
-De a kislány annyira figyel.
-Mert szép vagy. -mosolyodott el halványan, majd ahogy az ajtóhoz értünk én megtorpantam. Nem tudtam átlépni a küszöbön, mivel olyan szintet ért el az idegesség, hogy már azon agyaltam meglátogatom a mosdót.
-Gyere!-fogta meg Chris a kezem mire körmeim a tenyerébe mélyesztettem. -Hé! Nézz rám!
-Hányni fogok Chris.-szorítottam össze a szám.
-Gyere, nincs semmi baj.-húzott a fürdő felé és bekísért.
-Össze fogok esni.-kapkodtam a levegőt ahogy a hajamba túrva járkáltam fel-alá a fürdőben. Most Chris anyjának a fürdőjét telibe fogom okádni? Kurva jó bemutatkozás lesz.
-Drágám, nézz rám! Nyugodj meg kérlek.-fogta fel a hajam copfba.
-Nem.. nem vagyok jól!
-Mitől félsz? Semmi se lesz. Nem bánt itt senki, mindenki kedves és aranyos. -simította meg az arcom, mire én a kád szélére lerogytam.
-Mit gondolnak rólam. Idejövök és bemenekülök a fürdőbe.
-Ne ezen gondolkozz mit gondolnak. Pisilned kellett. Ennyi. -rántott vállat.
-De veled pisilek? Ne nevettess!
-Hhhh.. Chloe...
-Chris minden rendben?-hallottam meg Lisa hangját. Én egyből rá kaptam a szemeim és ráztam a fejem, hogy meg ne szólaljon, de nem jött össze.
-Rosszul van Chloe, de mindjárt megyünk.
-Mi a baj?-lépett be a fürdőbe mire én csak lehajtottam a fejem.-Drágaságom mi baj van?-tette a kezét a vállamra.
-Csak.. csak izgulós vagyok.-nyeltem egy nagyot.
-Nem kell izgulnod semmiért.-mosolyodott el, mire Chris keze az enyémre simult. Lisa lepillantott a kezeinkre majd felnézett rám.-Gyere, kapsz egy teát amitől pikk-pakk jobban leszel.-simította meg a karom, mire felkeltem a kád széléről és követni kezdtem.
Chris csendben jött utánunk egészen a konyháig. Lisa egyből egy nagy bögrét tett a pultra míg én reszketve álltam a konyha legeldugottabb sarkában, hogy észre se vegyenek.
-Anya a többiek kint vannak?
-Igen drágám. De még várj, Chloe legyen jobban utána kimegyünk.-pillantott fel rám egy kedves mosollyal az ajkain.
-Rendben. Várunk.-simította meg Chris a hátam.
-Köszönöm Lisa.-suttogtam halkan, mire odasétált hozzám.
-Semmi baj nincs.-simította meg a karom.-Kortyolgasd a teát és minden rendbe jön, hidd el.
-Köszönöm és elnézést kérek..
-Nincs miért!-vágott a szavamba.-Semmi se történt, csak megijedtél, gyanítom Chris nem szólt előre.-sandított a fiára.
-Egyszer kérdeztem, de akkor részeg voltam és Chloe azzal volt elfoglalva, hogy jobban legyek.-sütötte le a szemeit Chris, mire nekem bevillant amikor mondta ezt. Épp meztelenül állt a nappalim közepén.
Zavaromban a bögrét a számhoz emeltem és inni kezdtem a teát, hogy ne lássák mennyire elpirult az arcom magától a gondolattól, hogy ez a pasi meztelen volt előttem.
-Rendes tőled Chloe, hogy segítesz a fiamnak. -mosolyodott el mire kivágódott a terasz ajtó és Stella rohant be.
-Chris bácsi játszol velünk?-sétált oda hozzánk.
-Stella, mit mondtam a futkározásról?- szólalt meg Lisa miközben kavargatta az ebédet a tűzhelynél állva.
-Bocsánat.-hajtotta le a fejét, mire Chris megsimította az arcát.
-Mindjárt megyünk. Rendben?
-Chloe neked megmutathatom a babámat? -pillantott fel rám, mire én letettem a bögrém.
-Persze. Szívesen megnézem.-mosolyodtam el majd a kezét nyújtotta irányomba.
-Akkor gyere.-mosolyodott el, majd a nappali felé húzott ahol tele volt pakolva az ágy játékokkal.
Lopva körbepillantottam majd egy családi fotón akadt meg a szemem. Egy halvány mosoly kúszott az ajkaimra ahogy néztem a képet mire Stella a kezembe adta a babáját.
-Ő Mia. Az én babám.-pillantott fel rám és leült mellém.
-Hát nagyon szép kislány, mint az anyukája.-mosolyodtam el ahogy rá vezettem a tekintetem. Stella elmosolyodott zavarába és megigazította a babája ruháját.
-Sírni is tud meg nevetni.-nyomta meg a baba hasát aki felsírt a kezemben.
-Ó szegény. Lehet éhes.-simítottam meg a baba hasát. Stella egyből a cumisüvegért ment és adta oda nekem.
-Megeteted?
-Meg szabad? Nem fog sírni, hogy engem nem ismer?
-Nem fog, mert te kedves vagy vele.-bújt a karomhoz mire a kezemre fektettem a babát és a szájához tettem a cumisüveget.
Chris a konyhában állt édesanyja mellett majd lopva felém pillantott. Elmosolyodott ahogy nézett minket, majd Lisa megzavarta.
-Ide adod a tésztaszűrőt?
-Ömm. Aha..-kezdett el kapkodni Chris mire Lisa elnevette magát.
Hangos csörömpölésre kaptuk fel a fejünket mivel Chris kirántott minden lábost a fiókból ahogy megtalálta a tésztaszűrőt.
-Chris bácsi! Most sír Mia.-szidta le Stella Christ.
-Felveszem addig tedd helyre Christ.-intettem Stellának mire ő morcosan megindult felé.
-Bocsánat, csak béna voltam.-villantak fel rám a szemei míg én a nappaliban álltam a játék babával a kezemben. Ahogy néztük egymást hirtelen egy furcsa érzés kerített hatalmába így gyorsan elpillantottam róla. Nem tudom mi volt ez most, de nem is akarom tudni.
-Majdnem elaludt Mia.-tette karba a kezeit ahogy Chris előtt állt.
-Sajnálom, bocsánat. De jól van azért ugye? Nem ijedt meg nagyon?
-Hhh.. nem. Szerencse Chloe megnyugtatta.-intett felém, majd ott hagyta Christ és mellém sétált. -Tegyük be a babakocsiba. -fogta meg a kezem Stella és húzott maga után.
-Lehet pelust kell neki cserélni.-suttogtam halkan mire egy vicces grimaszt vágott.
-Fuujj.. Mamaaa! Bekakilt Mia!-kiabált Lisának, aki elmosolyodott ahogy szűrte le a tésztát.
-Kérd meg Christ tegye tisztába.-bökött a fia irányába mire ő értetlenül kapkodta a fejét. Én próbáltam visszafogni a nevetést ahogy az arcát néztem, de Stella csak oda rángatta őt.
-Chris tisztába teszed?
-Én? Te vagy az anyukája!-állt meg mellettem csípőre tett kézzel.
-De te tedd tisztába!-bökött felé az ujjával.
-És ha elhányom magam?-erre a kijelentésre el kellett takarjam a szám mert egyre nagyobb lett a vigyor az arcomon.
-Chloe ,Chris béna! Te tisztába tudod tenni?
-Hol van pelenka?- pillantottam fel Stellára, mire ő gyorsan a babakocsihoz szaladt. Chris tekintete égetett ahogy figyelt, de nem szólt semmit.
-Itt van, de Chris figyelj, mert következőre te fogod.-nézett fel rá Stella mire Chris mellém ült.
-Rendben figyelek.-suttogta mögülem mire én lefejtettem a baba ruháját. Éreztem a hátamon Chris tekintetét, majd a derekamon végigsimította az ujját. Ledermedtem az érintésétől így gyorsan kicseréltem a pelenkát és átnyújtottam Stellának a babáját.
-Neked van kislányod?-pillantott fel rám kíváncsian, mire nekem a tüdőmben rekedt a levegő.
-Stella, menj és szólj a fiúknak, hogy jöjjenek teríteni.-szólalt meg egyből Chris, mire ő rám kapta a tekintetét.
-Nincs kislányom.-nyögtem ki halkan, mire ő megölelte a babáját.- Te is lehetsz az anyukája Miának.-nyújtotta felém mire elérzékenyültem.
-Egy tündér vagy, de te vagy az anyukája.-simítottam meg a karját.
-Mért sírsz Chloe?-kérdezte halkan.-Rosszat mondtam?-ijedt meg ahogy figyelte az arcom, de én csak megráztam a fejem.
-Nem, dehogy is.
-Stella kérlek szólj a srácoknak!-hallottam meg ismét Chris hangját mire a Lisa is felkapta a fejét ránk.
-De, Chloe szomorú. Én nem szeretném, hogy szomorú legyen.
-Én sem szívem. De ha megterítetek és ebédelünk utána már boldog lesz.-Chris lágyan megcirógatta a hátam, próbált nyugtatni, de nagyon sok erő kellett ahhoz, hogy ne sírjam el magam.
-Hhh.. jó szólok neki, de addig vigyázol Miára?-nyújtotta felém.
-Persze.-mosolyodtam el mire egy könnycsepp gurult végig az arcomon. Stella pár másodpercig még figyelt, majd kiszaladt a terasz felé.
Chris gyengéden megszorította a vállam míg én az ágyon fekvő játék babának a ruháját igazgattam.
-Nyugi. Semmi baj. Minden rendben.-suttogta halkan. Lisa csendben pakolászott, de biztos voltam benne, hogy látta mennyire nem oké valami.
-Igen, persze. Minden rendben.-töröltem meg a szemeim.
-Kérsz egy zsepit? -simította odébb a hajam.
-Nem. Minden oké.-pillantottam hátra rá, majd az ölembe vettem a babát.
Chris finoman megsimította a kézfejem, mire a három gyerkőc berontott a házba.
-Itt vagyunk!- kiáltották egyszerre, majd Stella felém sétálva mellém ült.
-Fiúk, kérlek terítsetek meg.-hallottam Lisa hangját, majd adta az instrukciókat a két ifjú legénynek.
-Nem sírt?-pillantott fel rám Stella.
-Nem. Minden rendben volt.-mosolyogtam rá, mire ő a karomnak dőlt.
-Te szeretnél kisbabát?-pillantott fel rám mire Chris megköszörülte a torkát.
-Majd igen, persze.-nyeltem egy nagyot.
-És kitől? Chris bácsitól?-villantak fel a szemei rám mire én ledermedtem.
-Stella!-szólt rá Chris.
-De ...
-Semmi de! Ilyet nem kérdezünk!
-De ő nem a barátnőd?-hajolt át előttem Stella. Chris teste megfeszült mellettem én pedig lefagytam.
-Nem a barátnőm, ezt már mondtam. Mi barátok vagyunk.
-Akkor mért nézed mindig őt?
-Stella! Gyere kérlek!-hívta magához Lisa. Ahogy felkelt mellőlem félre tettem a babát és felálltam a kanapéról.
-Hova mész?-fogta meg a kezem Chris, de én fel se mertem rá nézni.
-Mosdóba!
-Minden rendben? Menjek veled?
-Nem kell, megoldom magam.-húztam ki a kezem a tartásából és menekültem a fürdő irányába.
Ahogy oda értem magamra csuktam az ajtót és megmostam az arcom, hogy össze szedjem magam. Nehezebb lesz ez a nap mint gondoltam és még a kint lévő emberekkel nem is találkoztam.
Halk kopogásra kaptam fel a fejem, majd egy vékony hang szólalt meg.
-Chloe, be szabad jönnöm?-kérdezte félve Stella. Kinyitva előtte az ajtót elmosolyodtam mire ő átölelte a derekam.
-Hé! Mi a baj?-simítottam meg a haját.
-Nem akartalak megbántani.-szomorodott el így én leguggoltam hozzá.
-Nem! Dehogy bántottál meg csillagom!-simítottam meg az arcát. -Csak .. tudod nekem volt egy kisbabám, akit nagyon szerettem már akkor mikor nagyon de nagyon pici volt még.
-Volt kisbabád?-kapta fel a szemeit rám. -Ő hol van?
-Fent az angyalok közt.-mosolyodtam el könnyes szemmel, mire Chris jelent meg az ajtóban.
-Ő akkor nincs többé?-szomorodott el, mire én megráztam a fejem.
-Nincs sajnos, de majd lesz. És ha barátok leszünk majd te is játszhatsz vele.-töröltem meg az arcát mire a nyakamat átölelte és hozzám bújt. Chris lehajtott fejjel állt Stella mögött míg én nyeltem a könnyeim. Fájt a tudat, hogy nincs gyermekem és nem ölelhetem őt át úgy mint most Stellát.
-Sajnálom Chloe.-suttogta halkan mire megsimítottam a hátát. Felpillantva a mögötte álló Chrisre kapkodni kezdtem a levegőt, hisz ő is a könnyeivel küszködött.
-Na gyere, mossunk kezet.-simítottam meg a haját és felkeltem a földről.
-Ülhetek melletted?-pillantott fel rám mire elmosolyodtam.
-Persze.-felpillantva a tükörbe Chrisre vezettem a tekintetem aki az ajtónál állt még mindig és a szemeit törölgette. Kiborult ahogy én is, de én ezen már annyiszor átrágtam magam.
-Chris bácsi te is ülsz mellettem?
-Persze Stella.-remegett meg a hangja, majd irányába fordultam. Az apró leányzó gyorsan a nappali felé rohant míg én lassan behúztam a fürdő ajtaját.
Chris karját megsimítva léptem volna el tőle, mire megragadta a karom és magához rántott.
-Úgy sajnálom.-suttogta halkan, mire szorítottam az ölelésemen.
-Minden rendben lesz.-sóhajtottam fel.
-Szeretném látni a mosolyod.-simította meg az arcom. -Szeretném látni, hogy boldog vagy, mert te csak ezt érdemled. Fáj, piszkosul fáj a szívem, hogy ezt tették veled Chloe.-remegett meg újra a hangja miközben a könnyei végig csorogtak az arcán.
-Chris kérlek ne mondj ilyet mert így is piszkosul nehéz visszatartsam a bőgést.
-Nekem is nehéz, látod nem is megy nekem. Te jóval erősebb vagy mint én.-simította hátra a hajam.
-Ez nem igaz.-ráztam meg a fejem.
-De igen. Borzasztó erős nő vagy akire felnézek.
-Chris.-homályosodott el a látásom ismét.
-Nagyon, de nagyon kedvellek Chloe.-lépett közelebb és fonta körém a karjait szorosan.
-Én is téged Chris.-simítottam végig a tenyerem az oldalán, mire egy gyengéd puszit nyomott az arcomra.
-Chris bácsi te mit csinálsz?-hallottuk meg Stella hangját mire mind a ketten elengedtük a másikat.
-Semmit.-törölte meg a szemeit majd a kislányra mosolygott. -Menjünk enni.-indult meg felé mire Stella örvendezve szaladt a konyhába.-Gyere gyönyörűm.-suttogta halkan és kinyújtotta felém a kezét.
Tenyerébe simult a kezem mire megállt és kipillantott a folyosóról. Kapkodtam a szemeim rajta és a nappali között, ahol Stella és a fiúk boldogan nevetgéltek a többiekkel akik ebben a pillanatban léptek be a kertből.
Chris vissza fordult hozzám és közel hajolt, hogy súgjon valamit.
-Adhatok egy puszit a szádra?-szorította meg finoman a kezem.
-Mit fognak gondolni?
-Csak szeretném az ajkaid az enyémen érezni. Egy baráti puszit akarok adni.-villantak fel a szemei, mire halványan bólintottam. Chris nem tétovázott. Megszüntette a köztünk lévő távolságot és gyengéden megpuszilta az ajkam. Ahogy elvált tőlem újra a szemeimet nézte, de én elvesztem az övében.-Nagyon fontos vagy nekem.-suttogta alig hallgatóan, mire közelebb hajoltam.
-Köszönöm Chris, hogy mellettem vagy.-simítottam meg az arcát, hogy letöröljem a maradék könnycseppeket róla.
Nagyot sóhajtva mind a ketten megindultunk a konyha felé, majd csak akkor engedtük el egymás kezét mikor minden szem ránk szegeződött.
-Hát szia!-mosolyodott el egy srác aki kiköpött hasonmása volt Chrisnek.
-Szia.-mosolyodtam el félénken.
-Scott vagyok, Chris tesója.
-Chloe.-nyújtottam felé a kezem, mire hátra pillantott a válla felett.
-Ők pedig Shanna , Carly és apukánk Robert.
-Üdvözlöm.-lépkedtem közelebb félve az apjuk felé, mire ő elmosolyodott.
-Tegezz bátran.
-Ahogy engem is.-szólalt meg Lisa mögülem.
-Nagyon örülünk, hogy megismerhetünk.- jött oda Shanna és ö is megölelt majd Carly is.
-Én nagyon örülök neked.-bukkant fel mellettem Stella, mire elnevettem magam.
-Látom jóba vagytok.-mosolyodott el Scott.
-Igen! Chris nem tudta bepelenkázni Miát így Chloe segített.
-Hát pedig Chris lassan gyakorolhatnád.-sandított felé anyukája mire ő lesütötte a szemeit.
Ahogy néztem őt láttam rajta, hogy zavarba van ettől, hisz anyukája gondolom szeretné, hogy végre tőle is legyen unokája, de ahogy a helyzet alakult abból nagyon úgy tűnik erre még várnia kell. Az a csaj nem normális, így még lehet jobb is, hogy nem csúszott be egy gyerek.
-Ülsz mellettem?-fogta meg Stella a kezem mire rákaptam a szemeim.
-Persze. Hova üljünk?
-Ide. -intett az asztal széle felé, majd mindenki helyet foglalt. Chris csendben mellém ült és az asztal alatt megéreztem a kezét az enyémen.
Zavarba jöttem, hisz mindneki engem figyelt mivel én voltam a vendég, de Chris megszorította finoman a kezem. Próbált nyugtatni, hisz izgultam, de nagyon jól esett, hogy mellettem volt. Nagyon sokat jelentett, hogy sose hagyott egyedül.