In My Mind

20. Kínok közt

Napok teltek el a szülinapi buli óta. Maya és Lena mindenről kifaggattak úgyhogy az egész történetet tudják. Én is tudom azt a részét ennek az egésznek, hogy Maya hívta meg Christ a bulimra. Szólt neki hisz azt hitte jóban vagyunk.
Elnyúlva a kanapén próbáltam vissza rázódni a rendes kerékvágásba, de nem volt most se könnyű. Változás kellett az életembe. Ami leköti a figyelmem és kikapcsol. Két napja agyalok azon, hogy edzeni kezdek. Igaz nem voltam sose az a nagy sport ember, de valamit kezdenem kellett magammal.
Elvánszorogva a fürdőbe egy gyors zuhanyt követően magamra kaptam egy cicagatyát és egy toppot, majd egy copfba felkötöttem a hajam.
Le fogok menni az edzőterembe és kezdek magammal valamit. Ez már nem állapot, hogy szenvedek emiatt a barom miatt. A szülinapomat is elbaszta úgy ahogy volt pedig annyira jól indult.
Lesietve a lakásból a telefonomon nézve az útvonalat próbáltam eljutni az edzőteremig.
Én és a tájékozódás...Ez Caprin is megmutatkozott mennyire vagyok profi ebben, akár csak... csak Chris. Faszom! Elegem van. Istenit neki, hogy megint ő van a fejembe. Dühösen szedtem a lábaim ahogy megpillantottam az edző terem logóját az utca túloldalán.
Átsietve berontottam az ajtón és a pulthoz dőlve egy napi jegyet váltottam ki, majd megindultam a gépek felé.
Mintha csak haza járnék úgy intéztem itt a dolgaim, holott azt se tudom mi mire való.
A kezdeti merészségem egyből elillant ahogy közelebbről kezdtem vizsgálgatni a gépeket.
-Hogy a picsába kell ezt használni?-fogtam meg egy kart mire ahogy feltornáztam magam a gép mellől ledőltek a súlyok.- Basszus.-kaptam a szám elé a kezem. Az összes szem rám szegeződött így ennél nem lehet cikibb ez az egész. Ügyetlenkedve próbáltam felszedni a földről egyesével a súlyokat amik szétgurultak, majd egy kéz nyúlt el mellettem. A parfümje illata egyből megcsapott így ledermedtem ahogy felismertem ki lehet mellettem.
Felkelve átgyalogoltam a túloldalra inkább és próbáltam az ott lévő súlyokat felemelni, de meg se moccant.
-Megengeded?-hajolt felém ettől pedig még inkább leblokkoltam. Kurva életbe botlok bele folyamatosan.
Nem válaszolva odébb húzódtam, mire ő egy laza mozdulattal felkapta a földről. Karján megfeszültek az izmok. Lopva végig pillantottam rajta, de nem kellett volna. Összeszorítva a szemeim keltem fel, de ahogy ott hajlongott egy rövidnadrágban és egy trikóban, megszédültem. A mellettem lévő gépen megtámaszkodva próbáltam keresni másik eszközt amit tudok használni is és nem baszom el ahogy hozzáérek. -Nem esett rád?-kérdezte óvatosan, de én csak lesütöttem a szemeim és megráztam a fejem. Chris egy nagyot sóhajtva ellépett mellőlem és visszasétált, hogy folytassa a súlyzók emelgetését. Menekülve egy szobabiciklin akadt meg a tekintetem. Azt csak nem baszom el így megindultam irányába. Letéve a táskám magam mellé és a vizem, felültem a biciklire. Az volt a szerencsém, hogy háttal voltam Chrisnek így a fülest bedugva a fülembe próbáltam kizárni a külvilágot.
Egy fél órát ha tekertem ezen a biciklin. Már fájt mindenem, de leginkább a fenekem, mert sehogy se kényelmes az ülés rajta. Felállva próbáltam helyezkedni mikor az ablak üvegben megpillantottam ismét őt. Közeledett felém ,ettől pedig ismét az idegesség kapott el. Elsétálva mögöttem miközben én a tükörképét figyeltem. Szemrebbenés nélkül mért végig, majd a kettővel mellettem lévő futópadra lépett fel.
Ez valami vicc?! Miért kellett közelebb jöjjön?
Várhatja, hogy beszélgessünk, én nem fogok vele! Csúnyán a lelkembe gázolt, holott szerettem őt. Boldog voltam mellette. Most meg? Mint két idegen.
Fel se tűnt ahogy ezen gondolkozok, hogy a könnyeim csurognak végig az arcomon egészen a mellkasomra. Rádőlve a bicikli kormányára próbáltam abba hagyni a sírást mert nem akartam itt zokogni, pláne, hogy ez a jómadár szemmel tart.
Gyorsan megtörölve a szemeim léptem le a bicikliről és hajoltam a vizemért. Kikapva a fülemből a fülest próbáltam rendbe szedni magam, de ismételten megzavartak ebben.
-Ha leszállsz kapcsold le. Még kárt teszel magadban.
-Neked miért kell folyamatosan a nyomomban lenned?-kapkodtam fel a cuccaim a földről, de fel se néztem rá.
-Mert beszélni akarok veled.
-Késő bánat.-ingattam a fejem ahogy odébb léptem.
-Csak... csak hallgass meg.-lépett elém mire én a gyorsan emelkedő mellkasára pillantottam. Hányszor láttam ezt fedetlenül ahogy alattam kapkod levegő után.
-Miért hallgatnálak meg? Hogy újra a földbe tiporj? Nincs nekem erre szükségem.
-Könyörgöm.
-Felejts el Chris. Te kérted. Én megtettem. Te is tedd ezt.-léptem el tőle, de újra megszólalt.
-De nem tudlak! Nem megy! -megtorpanva nagy levegőt véve összeszorítottam a szemeim.
Vágytam a közelségére, hogy halljam a hangját, hogy érezzem az illatát és élvezhessem a figyelmét újra.
-Akkor... majd ha végeztem.-hagytam ott és kezdtem neki nyújtani. Liftezett a gyomrom ha arra gondoltam itt végzek akkor beszélni fogunk.
Féltem. Magától az érzéstől, hogy újra összetörök, bár ennél jobban nem fogok.
Némán végeztem a gyakorlatokat amiktől már az első öt percben elfáradtam, de nem akartam abba hagyni mivel nem álltam semennyire se készen a beszélgetéshez.
-Tartsd meg magad. Lejjebb a csípőd, úgy hatásosabb.-ült le mögöttem az egyik padra mire felkaptam irányába a fejem.
-Itt pusztulok meg, szóval ne szövegelj.
-Akkor hagyd abba. Sose sportoltál, miért csinálsz nehéz feladatokat?
-Mert el akarom terelni a gondolataim.-ültem le a sarkamra ahogy kapkodtam levegő után.
-Ne tereld el, mert én is próbáltam még se ment.
-De én el akarom. Az egy dolog, hogy neked nem megy én addig próbálkozok amíg sikerrel nem járok.-keltem fel a földről és a súlyzókhoz léptem.
-Az nehéz lesz.-suttogta halkan, miközben  felpillantott rám.
-Nem érdekel.
-Tedd le!-kelt fel a padról.
-Nem! Hagyj már had csináljam magam.
-Megemeled magad és kárt teszel magadba. Tedd le!-állt elém.
-Menj innen mert tökön csaplak ezzel a szarral.
-Tedd meg! Megérdemlem.-állt közelebb hozzám.
-Menj innen.
-Nem akarok. Nem megy. Sajnálom.-remegett meg a hangja.-Kurva nagy hülyeséget csináltam, hogy kicsúsztál a karjaim közül.
-Ne itt beszéljük ezt..-keletkezett egy gombóc a torkomban.
-Kérlek. Nem bírom tovább. Beszélni szeretnék veled erről az egészről.-óvatosan eltűrt egy tincset az arcomból.
-Chris...
-Könyörgöm neked Chloe! Ha beszéltünk arcon is vághatsz, meglökhetsz bármit megtehetsz, csak .. csak könyörgöm.
-Miért ütnélek meg?
-Mert tudom, hogy gyűlölsz. Most is rosszul érzed magad a közelemben ami érthető. Én is rosszul érzem magam akár hányszor a tükörbe nézek.-törölte meg a szemeit gyorsan mire felpillantottam rá.
-Akkor vedd el ezt a kezemből, mert egy beszarok, kettő ha lehajolok vele, felborulok. -nyeltem egy nagyot mire ő kikapta a kezemből és félre tette.
-Lezuhanyzok gyorsan.. ugye.. ugye megvársz?- kapta fel reménykedve a szemeit rám.
-Megyek én is lefürdök. -szedtem össze a cuccaim és elindultam a zuhanyzók felé.