In My Mind

2. Egy átlagos nap ??

Hetek teltek el a lánybúcsút követően. Épp munkába tartok és egy ici-pici késéssel, mivel otthon a zuhanyzóból nem akart elállni a Niagara vízesés így a gondnoknak kellett szólnom, hogy ideiglenesen állítsa el. Délutánra mindenképp kell egy szerelőt keressen aki kijön és megjavítja.
Nem elég, hogy van ez, de egyre nagyobb a nyomás rajtam mivel Maya esküvője a nyakunkon van, nekem meg még mindig rendületlenül nincs párom.
Nem tudom mit görcsölök ezen, de mégis ott motoszkál az agyamban, hogy nem mehetek egyedül.
Mégis ki az istent rángassak magammal?
A lábaimat gyorsan szedve rohantam be a munkahelyem mellett levő kávézóba a reggeli machiatómért, de a nagy kapkodásban ahogy kifizettem a közvetlenül mögöttem állónak csapódtam.
-Én.. basszus bocsánat. Tiszta béna vagyok. Elnézést.-szabadkoztam, de nem segített a helyzetemen.
-Chloe?-csendült fel egy ismerős hang amit hetek óta nem hallottam.
-Chris?-villantak fel a szemeim a kékségeibe. Ha hosszabb idig nézem még fel is ismerem, de hirtelen annyira máshogy nézett ki mint legutoljára. Most szemüveg volt rajta és baseball sapka.
-Minden rendben?-látszott az arcán mintha talán aggódna, bár ilyen reggel után bárki normális ábrázatot tudna vágni?
-Hát ..
-Haladjon már a sor!-ordította el magát egy türelmetlen pasi a sor végén, ezzel pedig összezavart engem.
-Egy capuccinot kérnék elvitelre. -hajolt a pulton közelebb Chris, majd én menekülni próbáltam, hisz késésben voltam most már tényleg az irodából, így megpróbáltam odébb lépkedni, de Chris megfogta lágyan a karom.
-Várj pár percet.
-Szívesen maradnék, de késésbe vagyok. -pillantottam az órámra, majd elkeseredve rá.
-Csak pár percet kérlek.-a szám szélét rágva vártam idegesen, hogy elkészítsék a kávéját.
-Hhh.. oké.-pillantottam idegesen az ajtó felé már harmadjára, mire egy kéz érintette meg a könyököm, jelezve, hogy mehetünk.
Gyorsan kirohanva a kávézóból belekortyoltam a kávémba, mire ő elém sétált.
-Történt valami ami miatt ennyire feszült vagy?-mért végig lopva.
-Hhh.. reggel a Niagara vízesés kutya fasza volt ahhoz képest ami a fürdőmben volt. Valami elromlott a zuhanyzóban így a gondnokot kértem meg segítsen, de nem vagyok benne biztos hogy jól megcsinálta. Úgyhogy emiatt késésben vagyok, le fognak baszni és nem utolsó sorban nyakamon az esküvő.. szóval úgy szar minden ahogy van.-tártam szét a kezem és már kínomban nevettem, hogy csak én lehetek ekkora mázlista.
-Hívd fel a főnököd, hogy nem tudsz bemenni.
-Itt állok kábé a bejáratnál.-intettem a pár méterrel mellettünk lévő ajtóra. Chris fejében a gondolatok cikáztak, hogy hogyan tudna megnyugtatni. Tiszta hülye vagyok, hogy egy pasi miatt is kések a munkahelyemről, mivel itt csevegek még mindig vele.
A gyomrom összeszűkült mikor megcsörrent a telefon a táskámban. Elkezdtem kikeresni, de természetesen valahol a táska alján volt a készülék így már ez is idegesített, hogy vagy a kávém öntöm ki vagy földnek baszom a táskát telefonostul, mindenestül.
-Add a kávéd meg fogom.-nyújtotta ki a kezét felém és kivette a tartásomból a poharat.
-Köszi..-suttogtam halkan mivel már pattanásig feszült az idegem.
Amint a kezem ügyébe akadt a telefon ledöbbenve láttam a kijelzőn a gondnok nevét. Összeszorítva a szemeim kaptam a fülemhez a készüléket reménykedve, hogy nem azért hív mert eláztattam a szomszédot.
-Szia...-rágtam idegesen a szám szélét miközben hallgattam a vonal túloldalán beszélő idős bácsi hangját. -Már is megyek, csak beszélek a főnökömmel.-kapkodtam idegesen a tekintetem, mire Chris szemein megakadtak. Látta rajtam, hogy szét vagyok esve és pattanásig feszültek már kora reggel az idegeim. -Rendben, köszi. Szia.-tettem le a telefont, majd egyből a főnököm kezdtem tárcsázni. Oldalra pillantva próbáltam úgy helyezkedni, hogy akik most érkeznek az irodába véletlen se lássanak meg, hogy ott telefonálgatok és még egy pasi is áll velem szemben. Sok nő van az én emeletemen úgyhogy gyorsan terjedne a pletyka, ha valaki ezt kiszúrná.
Szerencsémre a főnök normálisan áll az ilyen dolgokhoz és tudja, hogy én csak a legfontosabb esetekben kérek szabit vagy megyek betegállományba, így még ő mondta, hogy nyugodtan maradjak otthon.
-Nagyon köszönöm, tényleg. Hálás vagyok.-sétálgattam fel le ahogy a szívem ezerrel pumpált a mellkasomban. Csoda, hogy össze nem esek már.
Elrakva a telefont fordultam vissza Chris irányába aki felém nyújtotta a kávém.
-Kocsival vagyok, gyere.-biccentett abba az irányba ahonnan percekkel ezelőtt rohantam a kávézóba.
-Dehogy. Nem kell. Neked is van dolgod meg amúgy is...-kezdtem ellenkezni, mire közelebb lépkedett.
-Képzeld, nekem mára pont az volt tervezve, hogy segítsek egy hölgynek, hogy ne árassza el az egész házat vízzel.-kúszott egy halvány mosoly az arcára amitől nekem is felfelé kezdett ívelni az ajkam.
-Csak nem vízszerelő vagy másodállásban?-nevettem el magam.
-Meglátjuk mit tudom tenni. Könnyen feltalálom magam. Abba meg, hogy a másikat megnyugtassam kimondottan profi vagyok. -dugta az egyik kezét a zsebébe, majd előhúzta a kocsi kulcsot.-Na gyere, mielőtt medence partit tarthatsz otthon.
-Jajj istenem, remélem Zénó nem megy a fürdőbe.-tudatosult bennem, hogy nem egyedül lakok hanem az én drágalátos kiscicámmal osztozkodok a lakáson.
-Ömm... fel kell készülnöm egy pofán verésre, ha fölmegyek?-sandított felém Chris.
-Zénó a macskám, nem egy pasi. Bár fiú és kis helyes, de nem bánt.-mosolyodtam el ahogy gyors léptekkel siettünk Chris kocsija irányába.
-Már megnyugodtam.-tette a mellkasára a kezét. Ahogy visszagondoltam az előbbi mondatára megtorpantam. Ő most fel fog jönni a lakásomra, holott még most se ismerem őt igazán. Bazdki Chloe. Chris a kocsit kinyitva megállt ahogy látta rajtam, hogy földbe gyökerezett a lábam. -Mi a baj? Még is medence partit akarsz?-mosolyodott el, de én cseppet se lettem ettől boldogabb.
-Én.. én lehet megyek gyalog...
-Mi? Dehogy! Ülj be!-nyitotta ki a felém lévő oldalon az ajtót.
-Chris.. őszinte leszek. Mi nem nagyon ismerjük egymást és...
-Nem foglak se megerőszakolni, se bántani. Nem foglak esténként a ház elől kukkolni mit csinálsz. Szimplán segíteni szeretnék, mert....az se véletlen szerintem, hogy pont ma a kávézóban összefutottunk. -intett az épületre mögöttünk.-A sors is úgy akarja, hogy megismerjelek ezek szerint.
-Hhhh istenem. Remélem titkon vízszerelő vagy.-ültem be a kocsiba, mire egy halvány mosoly kúszott az ajkára és átsietett a túloldalra, hogy beülhessen ő is.
-Egy idegen a legjobb hallgatóság. -kötötte be magát, mire felpillantottam rá.
-Ha a sors így mahinál, akkor nem leszünk idegenek, mivel mindig egymásba botlunk.
-Akkor meg ne aggódj azon, hogy haza viszlek. Tudom, hogy nem ismersz, de adj egy esélyt. Akkor megtudod, hogy nem vagyok se sorozat gyilkos, se emberrabló. Egy átlagos pasi vagyok Chloe.-rántotta meg a vállát.
-Akkor átlagos pasi induljunk mert a macska már úszni fog a nappaliban.
-A címed megmondod?-mosolyodott el, mire lediktáltam neki, amit ő a GPS-be bepötyögött.
Némán figyeltem a kocsit belülről, mennyire drága autóban meresztem a picsámat éppen. Chrisre tévedt a tekintetem aki az utat figyelte. Egész jól vezet azt szűrtem le első pillanatban ahogy megálltunk egy piros lámpánál. -Ugye nem most tervezel lefújni paprika sprayvel?
-Nem.-vigyorodtam el.
-Akkor megnyugodtam.-kúszott egy halvány mosoly az ajkára.
-Neked tényleg nincs ma dolgod?
-De van! Mint már mondtam egy Chloe nevű lánynál zárom el a zuhanyzóban a csapot. -sandított felém.
-Hihetetlen vagy.-ingattam meg a fejem ahogy elnevettem magam.
-Látod, jobb kedvre tudtalak deríteni, úgyhogy a zuhanyzóban a csap is működni fog.
-Majd lesz segítséged is hozzá. - pillantottam ki az útra és a mellettünk elsuhanó kocsikat figyeltem.
-Igen?-csodálkozott el Chris.
-Zénó nagyon kíváncsi. Pláne, hogy téged nem ismer úgyhogy a nyomodban lesz.
-Csak nehogy megtámadjon.
-Mért támadna meg?
-A kutyát lehet megérzi rajtam.
-Van kutyád?-kaptam felé a fejem.
-Igen.- a pohártartóban pihenő telefonja képernyőjét megérintve fordította irányomba a készüléket. -Dodger.
-De cuki!-mosolyodtam el ahogy megláttam a kutyája képét.
-Jó fiú.-vigyorodott el.
-Ahogy a vízszerelő gazdája?-nevettem el magam, mire ő is felkacagott.
-Pontosan.-pillantott felém mosolyogva.
A ház előtt leparkolva kipattantam a kocsiból, majd a kulcsot előkeresve indultam meg a bejárat felé.-Szép környék.-sétált utánam Chris.
-Igen, szeretek itt lakni. Elég csendes hely.
A lifthez érve megnyomtam a hívó gombot, majd türelmetlenül vártam, hogy leérjen a felvonó. Chris látta rajtam, hogy ideges vagyok, így próbálta oldani a hangulatot.
-Nyugi, nem lesz medence a lakásból.
-Nagyon remélem.-léptünk be a liftbe és mentünk fel vele a negyedikre.
A folyosón gyors léptekkel igyekeztem az ajtómig, majd berontva Zénó kíváncsi szemeivel találtam szembe magam.
-Szia szép fiú. -simítottam meg a buksiját finoman, majd hátra pillantottam mivel Chris megtorpant a bejáratnál. -Gyere be.
-Köszi.-lépte át a küszöböt, majd becsukta az ajtót.
-Arra van a fürdő kedves vízszerelő bácsi.-vigyorodtam el, mire Chris hangosan felnevetett.
-Bácsi?-kapott a mellkasához.-Aúúh, ez most fájt kishölgy.- mosolygott rám szüntelenül.
Ledobva a táskám a kanapéra igyekeztem utána a fürdőbe. Chris komoly arccal nézegette a zuhanyfejet és az egész szerkezetet mire Zénó a lábai közt szaglászott. Lepillantva rá elvigyorodott, majd folytatta a zuhanyváltó elemzését.
-Nagyon komolyan nézi uram.-próbáltam elfojtani a nevetést, de nem volt könnyű. Szerintem fingot nem ért ehhez, de akkor minek jött fel?
-Meg kell húzni ezt itt és jó lesz.-intett az egyik csavarra.- Van itthon fogó?-tette csípőre a kezét mint az igazi szakemberek, mire belőlem kitört a nevetés.
-Eskü jó színész vagy.-kacagtam továbbra is, majd kimentem egy fogót keresni ami jó lehet oda. Csendben pakolásztam a nappaliban a szerszámos dobozból kifelé, mire megcsapta a fülemet Chris káromkodása ami a fürdő felől jött.
-Hogy a kurva életbe.. picsába.-kihajolva pillantotta irányába, hátha mond még valamit, de csak a víz hangját hallottam ami kopogott a zuhanytálcán.
-Minden rendben?
-Persze..-sétált ki csurom vizes pólóban. A torkomon akadt a hang ahogy a fehér póló a mellkasára és a hasára tapadt így láttatni engedte a tetoválásokat amit Lena mondott. Csak az az egy bökkenő, hogy nem egy-kettő volt rajta hanem vagy egy tucat. Gyorsan elkapva róla a szemem felpattantam a földről és egy törölközőért siettem.
-Hogy nézel ki?-suttogtam halkan, de az a baj túl jó a hallása így meghallotta.
-Gondoltam lefürdök.-rántott vállat.
-Ruhástul? -pillantottam rá miközben próbáltam a szemén kívül másra nem nézni.
-Mért ne? Úgy se próbáltam még.-nevette el magát zavarában.
-Furcsa egy vízszerelő vagy.-nevettem már el magam én is, nem bírtam magamban tartani.
-Mindent megteszek azért, hogy az ügyfelem elégedett legyen.
-Fizetnem is kell majd?-pillantottam fel rá, mire egy huncut vigyor jelent meg az arcán.
-Most mondanék valamit, de még nem ismerjük egymást annyira, hogy ezt elmerjem sütni.-vakarta meg a homlokát, miközben végig pillantott rajtam.
-Csak nem félsz?
-Nem akarom elrontani.
-Most fürödtél le a zuhanyzómban.-kacagtam fel újra.
-Csak kinyitottam a zuhanyt, hogy megnézzem hol ereszt, erre kicsapott a víz.-gesztikulált ahogy mesélte a történéseket.
-Értem én.-kuncogtam halkan.-Inkább adok egy törölközőt.-kezdtem el kutatni a szekrényekben. Chris a fogót felkapva meghúzta azt a csavart amit akart és újra megpróbálta megnyitni a zuhanyt, de most a zuhanyajtó mögé állt, hogy ne legyen újra vizes.
-Azt hiszem jobb mint új korában.-intett büszkén a zuhanyzóba ahogy az oldalának dőlve megtámaszkodott.
-Nem mondod?-kaptam a kezembe egy törölközőt és mentem oda mellé.
-Ezt figyeld.-nyitotta meg újra csak elfelejtette, hogy már mind a ketten a nyitott zuhanyajtóban állunk így ő ismét vizes lett, de szerencsétlenségemre én is.
-Uu basszus.-zárta el a csapot gyorsan. Én csak lehunyt szemekkel álltam, nem mondtam semmit inkább. Tökéletes páros vagyunk. Mind a ketten analfabéta balfaszok. -Úgy sajnálom. Nem.. nem akartam. Én..
-Ez felébresztett.-kacagtam fel. Egy átlagos napot teljesen felborított minden. Viccessé tette Chris én pedig borzasztó jól szórakoztam.
-Töröld inkább te meg magad. Én majd megszáradok.-tette elém a törölközőt, mire én fél szemmel felpillantottam rá.
-Ez csak víz.
-Tudom, de így tök ciki, hogy az ügyfelem csurom vizes.-takarta el a szemét.
-Hát te haláli egy pasi vagy.-nevettem el magamat miközben automatikusan megérintettem a karját egy pillanatra.
-Sajnálom tényleg. De tudsz már legalább zuhanyozni.
-Köszönöm szépen Chris aki színész és vízszerelő is egyben.-mosolyogtam rá szüntelenül.
-Ahol tudok segítek.
-Uhhhh..-kaptam a mellkasomhoz.-Te tényleg olyan lehetsz mint az az Amerika Kapitány vagy ki.
-Kedvelem azt a karaktert. Steve jó ember.-mosolyodott el.
-Az ki?-húztam össze értetlenül a szemöldököm.
-Steve Rogers ő Amerika Kapitány.
-Ohhh vágom! Oké.-töröltem meg a nyakam a törölközővel, de már félig meg is száradtam.-És hogyan hálálhatom meg ezt a hősies tettet?-sétáltam a nappali irányába ahol Zénó már a szerszámos dobozt befoglalta.
-Hát..-lépkedett zsebre dugott kézzel utánam ahogy a földet nézte és gondolkodott a válaszon.
-Huhaa, le kell ülnöm olyan összeg lesz?
-Nem.-nevette el magát.-Nem kérek pénzt, ne is gondolj ilyenre.
-No akkor?-figyeltem őt, nagyon agyalt valamin. Aranyos és kedves egy srác, pláne, hogy most ahogy gondolkozik egész cuki.
-Mi lenne ha nyitnál egy idegen felé és többet beszélgetnétek?
-Attól függ ki az az idegen.-fordultam irányába, mire ő egy kis habozás után magára mutatott, majd felvillantak rám a szemei.
-És egy ilyen profi szakember mit szeretne velem beszélgetni.
-Jó ha van olyan ember akire lehet számítani. Például az ilyen esetekben. Ha nem lettem volna itt, a cica lehet itt lubickolna a nappaliban a vízben.-elnevetve magam csak bólogattam miközben elgondolkoztam azon amit mondott.-Szóval? Esetleg adhatok névjegyet ha mást is meg kellene javítani? Tudja arany kezeim vannak.-emelte fel a két kezét.
-A nevedet tudom Chris.
-Akkor leírom a számom vagy esetleg megadhatod te is. Nem tudom, hogy lenne jobb.-támaszkodott a konyha pultnak.
-Beírom a számod, hátha kell a szaktudásod még.
-Rendben.-nevette el magát, majd közelebb lépett, ahogy lediktálta a számát.
-Mit írjak a nevedhez? Szerelő? Ezermester? -sandítottam fel rá.
-Szerintem elég ha a nevemet beírod.-vigyorodott el.
-Rendben. -rányomtam a mentésre, majd letettem a telefont az asztalra.-Egy kávét kész esetleg? Vagy dolgod van és sietsz?
-Tudod, egész napra be volt tervezve ez a szerelés és lemondtam minden egyéb más munkát úgyhogy tengernyi időm lett, mivel ilyen gyorsan végeztem a zuhanyzóddal.-könyökölt a pultra.
-Hát akkor csinálok egy kávét.-keltem fel mellőle és a konyhaszigetet megkerülve nekikezdtem a kávéfőzésnek. Csendben voltunk, csak néha Zénó nyávogott ahogy sertepertélt a lábam alatt. Addig csinálja ezt míg vagy átesek rajta vagy rálépek.
Chris halkan megköszörülte a torkát, mire én hátrapillantottam rá.
-Most hogy már nem kell idegeskedj a zuhanyzó és a főnök miatt... még mindig aggódsz az esküvőn?-ezt így megjegyezte? Miből van ennek az agya szivacsból? Bár mondjuk a filmekhez a szövegeket, hogy megjegyezze, ahhoz jól jön ez a képesség.
-Igen.-zártam rövidre, de ő nem adta fel olyan könnyen.
-Mért? Hisz nem te mész férjhez. Nem?
-Nem. Nem én. Más az oka ennek...-tettem le elé a gőzölgő kávét, majd belekortyoltam az enyémbe.
-Köszönöm.-ivott bele ő is és folytatta. -Meg szabad kérdeznem mi az oka?
-Hhhhh... muszáj erről beszélni?-néztem fel rá keserűen.
-Tudod egy idegennel könnyebb beszélgetni ilyenekről.
-Hahóó! Meg van a számod! -tudtommal olyannak adom meg a számom akire kíváncsi vagyok.
-Az azért van, ha valami olyasmi gond lenne mint most volt.-piszkálgatta a bögréje fülét.
-De nem azt írtam a nevedhez, hogy szerelő.
-Szóval?-villantak fel a szemei rám, mire én elpillantottam róla. Az ablakon bámultam ki miközben azon agyaltam, elmondjam neki, vagy inkább kamuzzak valamit. -Chloe! Baj van?-hallottam, hogy ellágyul a hangja, majd vissza fordítottam a fejem az irányába, de nem néztem fel rá.
-A meghívó két személyre szól amit kaptam Mayától.
-Nincs ki elkísérjen? -megráztam a fejem válasz gyanánt. -Senki se jöhet szóba?
-Mindenképp pasinak kell kísérnie, én pedig jó ideje nem ...hhhhh.. nem beszélgetek egy pasival se...
-Nem azért kérdeztem, hogy rossz kedved legyen.
-Most már tudod.-tettem a mosogatóba az üres bögrém. Chris lassan mellém sétált és megtámaszkodott mellettem. Hosszas percekig nézett míg én a vízzel teli bögrémet néztem ahogy a csapból egyesével csöppen bele egy-egy vízcsepp.
-Héé..-hajolt közelebb egy picit.-Biztos vagyok benne, hogy lesz valaki aki elmegy veled.
-Igen.. persze.-nevettem el magam kínomban. -Majd Zénó jön velem. Ő fiú.
-A macskával mész?-intett a cicára aki kíváncsian figyelt minket.
-Mért ne?-mosolyodtam el miközben felpillantottam rá.
-Akkor már egy pasinak se lesz esélye, hogy elkísérjen, ha már ő veled megy.
-Szívesen mennék, de valahogy még se. Annyira más lesz. Maya el lesz foglalva a párjával, meg ugye ez az ő napjuk. Lena is a csávójával lesz...
-A te csávód hol van?
-Jó vicc.-sandítottam felé.
-Komolyan kérdeztem, nem viccből.
-Nem tudom feltűnt-e de semmi féle pasis cucc nincs a lakásban.
-Mért nincs?
-Magamnak minek vegyek fiús cuccokat?-néztem őt értetlenkedve.
-Mért nincs pasid?-támaszkodott közelebb a pulton és felém emelkedett.
-Mert egy kiállhatatlan, hisztis picsa vagyok. Akinek túl nagyok az elvárásai. Aki végre meg szeretne állapodni és közösen tervezgetni a jövőt, de ez sok embernek nem fér bele. Ezért nincs senkim.-ahogy egyre jobban belelovalltam magam egy-két könnycsepp végig csordult az arcomon.-Bocsáss meg kérlek.-siettem el mellette a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. A csapnál az arcomat megmosva próbáltam nem végleg kiborulni. Nem is ismerem mégis mi az isten volt ez itt fél perce. Teljesen beigazolódott ebből, hogy amit elmondtam az igaz. Biztos vagyok benne, hogy ilyennek gondol pedig kurvára nem vagyok ilyen.
Elkeseredve a szemeimet törölgettem ahogy a tükörre siklott a tekintetem. Egy összetört lány nézett szembe velem, aki akármennyire nem akart kiborulni még is sikerült.
Halk kopogásra kaptam fel a fejem ami a fürdőajtóm felől jött. Gyorsan kitöröltem a könnyeim és próbáltam összeszedettebbnek tűnni, mint fél másodperce voltam.
Az ajtót kinyitva torpantam meg, mivel Chris neki volt dőlve az ajtófélfának.
-Gyere, menjünk el valahova.
-Hhh.. nem tudom, én..
-Csak gyere velem.-hangja lágy és együttérző volt, de még így is úgy éreztem, sőt biztos voltam abba hogy egy hisztis, kiállhatatlan nőnek gondol.
-De hova?-kérdeztem sírós hangon, mire megállt és a táskámat elemelte a kanapéról.
Lassú léptekkel közeledett felém, majd közvetlen előttem megállt.
-Hogy egy idegent megismerj és hátha te is megadod neki a számod, hogy tudjátok tartani a kapcsolatot. Főleg, ha ismét elromlana a zuhanyzód. -megtörölve a szemeim nyúltam volna a táskámért, de elhúzta a kezét.-Hozom én, csak gyere.-biccentett az ajtó irányába.
Lassú léptekkel indultam meg arra és elfordítottam a zárban a kulcsot. Chris maga elé engedve kisiettem és bezártam a lakást. Csendben követtem a kocsiig, majd beültem mellé.
-Hova megyünk?-suttogtam halkan ahogy az ujjaimat piszkáltam.
-Keresünk neked kísérőt. -pillantott irányomba.
-Nem akarok. Elmenni se, még is kivel beszélek majd ott?
-Ne aggódj előre dolgokon. Mennyi idő van még az esküvőig?-gyorsított a kocsi ahogy kielőztük az előttünk lassan guruló autókat.
-De..
-Minek agyalsz rajta. Hátha menet közbe lesz egy idegen pasi akivel annyira jóba lesztek, hogy el megy veled az esküvőre. Lehet aztán meg jön a kedve és hatalmas rózsaszín köd lesz és szerelmesek lesztek. Ki tudja?
-Nem akarok szerelmet.-hajtottam le a fejem.
-Csalódtál?-kapta felém a fejét.
-Nem egyszer...
-Hhhh.. Chloe. Tudod, hogy nem könnyű a szerelem.
-Te neked van.. mármint..
-Van párom igen.-ezt ahogy kimondta egyből máshogy álltam a dolgokhoz. Kattant bennem valami és még jobban elkeseredtem. Mégis mit vártam? Helyes egy pasi, azt gondoltam, hogy nincs senkije? Hosszas csend állt be köztünk ahogy agyaltam és próbáltam rájönni ha van csaja mért velem van? Minek kellett a számom? A nő ki fog akadni, ha magamból indulok ki, hogy van egy ismeretlen csajnak a száma a telefonjába. Vagyis még nincs és nem is fogom megadni inkább, mivel nincs szükségem még több idegeskedésre és balhéra. -Minden rendben?-csendült fel Chris hangja.
-Persze...
-Nem úgy érzem.-lassított le egy piros lámpánál.
-Én inkább haza megyek. Kérlek húzódj félre. -nyúltam hátra a táskámért, de megállított ahogy megfogta a karom.
-Nem akarom, hogy hazamenj. Szeretném, ha beszélnénk.
-Mért nem a barátnőddel vagy? -kérdeztem halkan, kis csalódással a hangomban ahogy az utolsó szót kimondtam.
-Az egy kicsit bonyolultabb ennél..-markolta meg a kormányt, majd elindult a kocsi így esélyem se volt kiszállnom.
-Az én életemnél nem lehet bonyolultabb...
-Hát ez sajnos az.
-Akkor minek vagy vele, ha bonyolult?
-Megállapodás.-nyelt egyet, mire én lesokkolva figyeltem őt profilból.
-Nem tudtam, hogy ez így megy a híres embereknél.-sütöttem le a szemem.
-Cseppet se könnyű. Úgyhogy kérlek maradj velem és legyen mind a kettőnknek jó napja.-kapta fel rám a szemeit. Könyörgést láttam benne én pedig nem mertem nemet mondani. Lehet nincsenek jóba a párjával, vagy össze vesztek és kicsit ki akar kapcsolni. De mért pont én??
Az meg mit takar, hogy jó nap? Lehet akar egy jót dugni és arra megy ki a dolog? Mi van ha féltékennyé akarja tenni a párját. Na neem! Biztos, hogy nem! Ilyenben én nem veszek részt.
Az egyre rosszabb gondolatok, a rengeteg kérdőjel mellett kezdtek kilökni a jelenből. -Chloe. Kérlek.
-Mi van ha van más szakmád is a vízszerelés és a színészkedés mellett?
-Ha úgy érzed, hogy sok vagyok... Légy őszinte. Látsz bármi jelét annak, hogy nem tudom... sorozatgyilkos lennék, vagy hogy meg akarlak erőszakolni vagy elrabollak?
-A kocsidba ülök. Simán egy kihalt pusztára elvihetnél és ott erőszakolsz meg és nyírsz ki.-rántottam vállat.
-Ha szexet akarnék, a lakásodon már megtörtént volna, de nem így történt. Egy ujjal se értem hozzád.
-De! A karomat megfogtad a kávézóba!-pillantottam felé komolya arccal, de egy aprócska, nagyon halovány vigyor az arcomra kúszott.
-Akkor te is letapiztál a fürdőben a zuhanyzónál!-kapta felém a fejét.-Sőt ez már majdhogy nem megerőszakolás volt!-élte bele magát mire egyre nagyobb lett a mosolyom.-Én majdnem elsírtam magam, mert láttam a szemeiden..!!
-Mit láttál?-kuncogtam fel halkan.
-Hát, hogy amikor véletlen csurom víz lettem és bocsánatot akartam kérni, hogy összemocskoltam a fürdőd akkor ott az ajtóban úgy néztél mint aki ki van éhezve.. és én.. annyira megijedtem.-tettette mintha sírni kezdene, mire megcsaptam a karját gyengéden.-Auúúh... most is kezded...-ordított fel színlelve, hogy mennyire fáj a keze. -Ki fogsz kötözni itt a kocsiba? Tudod én szerintem te fogsz megerőszakolni és nem én téged. Most is vigyorogsz én meg... be vagyok szarva és azt se tudom merre megyek... Nézd a kormányt is már rángatom félelmemben..-mozgatta meg jobbra balra a kormányt, mire a kezére szorítottam.
-Elééég!!!-kiáltottam el már fuldokolva a röhögéstől.
-Na...most is itt durvulsz!-vigyorgott már ő is. Fehér fogain csillogott a napfény ahogy nevetett mellettem.
-Elég már.-kapkodtam levegőért miközben a hasamat fogtam.
-Akkor mi legyen? Te vagy én erőszakollak meg?
-Egyikünk se.-dőltem hátra a székbe és próbáltam levegőhöz jutni ezután a nevetés után.
-Legalább mosolyogsz.-pillantott rám boldogan.
-Bolond vagy.-ingattam a fejem ahogy felelevenítettem az előző pár percet.
-Mondták már.-rántott vállat.-Nem te vagy az első.-nézett rám egy idétlen grimaszt vágva.
-Én magamtól fogok meghalni.-kuncogtam a fejem ingatva.
-Mért?
-Meg fogok fulladni a röhögéstől.-nevettem el magam újra.
-Ne már! Akkor csendbe maradjak?
-Tudsz olyat?-vigyorogtam rá.
-Hahhh... na szép.-fordult el felőlem sértődöttséget színlelve.
-Ne emeld fel annyira a fejed mert karambolozunk.-böktem meg az oldalát, mire ugrott egyet.-Naa.. csak nem csikis vagy?
-Ez nem ér! Te tuti az vagy!-bökte meg az oldalam, mire megugrottam.-Óóó.. úgy látom eltaláltam.-kezdte belelovallni magát és folytatta a piszkálásom.
-Chirs ne!-kacagtam fel.-Hallod! Ne!-sikítottam fel mire a térdemre tette a kezét.
Kapkodva a levegőt a könnyeim próbáltam kitörölni a szememből. Ettől a sok nevetéstől már a víz is levert.
-De éles hangod van.-vigyorodott el ahogy a fülét fogta.
-Te hibád. Mert piszkálsz!
-Képzelheted mit láttak ezek itt mellettünk a másik kocsiba.-vigyorodott el, mire feleszméltem, hogy nem csak mi vagyunk az utakon.
-Basszus, nem merek arra nézni.-nevettem el magam.
-Én se mernék.-harapta meg az ajkát.-Egy olyan morcos tekintetű néni van ott, hogy fuhhh... nagyon csúnyán néz.
-Chris!-csaptam meg finoman a karját nevetve, mire gyengéden megszorította a lábam és a sebváltóra csúsztatta át a kezét.
Eddig a lábam fogta! Basszus, mi az isten van itt?
-Szeretnél köszönni neki?-hajolt közelebb mire a keze az ajtó oldalán lévő gombokra csúszott.
-A hosszú ujjaid vedd le onnan! Meg ne nyomd!-kaptam fel a szemeim rá.
-Ezek a hosszú újjak sok mindent tudnak. Főleg ezeket a gombokat megnyomni.-simította végig rajta az ujját.
-Ne hogy meg tedd!-emeltem fel az ujjam.
-Te ujjaid mit tudnak?-intett a szemei előtt tartott mutatóujjamra.
-Szét karmolni! Úgyhogy az asszonynak magyarázkodhatsz.-húztam össze a szemeim.
-Vadmacska vagy? -húzogatta a szemöldökét, majd folytatta.- Durván szereted?-vigyorodott el huncutul.
-Hangosan fogok sikítani, ha folytatod és megnyomod a gombot.-hajoltam közelebb.
-Legalább azt hiszik, hogy dugunk. Nem hiszem, hogy a néni ennél csúnyábban tudna nézni.
-Mondom , hogy te akarsz megerőszakolni! -böktem meg a mellkasát.
-Mi? Én? Te akarsz megkínozni, hogy szétkarmolsz!-kapkodott levegő után hitetlenkedve.
-Peersze! Hogy bírnék veled szembe.
-Én egy törékeny virágszál vagyok, már megbocsáss.-fordult el irányomból.
-Az igen. Pont az vagy.-nevettem fel, majd megpaskoltam a karját. Oldalra pillantva a némi szemeivel találtam szembe magam, mire megindult a kocsi és lemaradt mellőlünk.-Mint egy boszorkány úgy nézett ez ki.-rázott ki a hideg.
-Befűtsek?-nézett rám.
-Kimelegszek a röhögésben, nem kell.-nevettem el újra magam.
-Na akkor konszolidáljuk magunkat és gyere.-húzta be a kéziféket.
-Mért is? Templomba megyünk vagy mi?
-No most összezavartál! Kinek lesz akkor esküvője? Neked vagy a barátnődnek?
-Nekem sose lesz.-ingattam meg a fejem és kipillantottam az ablakon.
-Már mért ne lenen? Ne butáskodj. Biztos van olyan pasi aki durván szereti a szexet és hagyja, hogy szét karmold.
-Ajj te.-csaptam meg a karját újra. -Szörnyű vagy!-nevettem fel.
-Pedig nem szokták ezt mondani.-vigyorodott el. Összefontam magam előtt a karom és felé fordultam.
-Hova hoztál?
-Múzeumba!-intett maga elé.
-Minek?
-Hogy eltöltsük a napot valami értelmes dologgal is, mint például, hogy arról beszélünk milyen vadmacska vagy az ágyba.
-Te nem mondtad milyen vagy? Beledöngölöd a csajod a párnába?
-Bírnád mi?-vigyorodott el.
-Fúú te... szörnyű vagy!-próbáltam kinyitni az ajtót, de nem ment.-Hé! Te bezártad?-kaptam felé a fejem.
-Most nagyon rosszfiúnak gondolsz mi? A kocsijában ülsz és ki tudja mit akar ott a Múzeumban.-biccentett a fejével az épület felé.
-Na mit?
-Ha te azt tudnád.-legyintett egyet, majd a háttámlámon megtámasztva a kezét közelebb hajolt.-Tudod mit csinálnék ott bent veled?
-Kezd para lenni ez.-pillantottam fel a szemeibe.
-Szóval tudnád mit csinálnék ott bent? -próbálta visszafogni a nevetését így az ajkait harapdálta.
-Mit?
-Körbejárni veled, jókat dumálni és ugyan ilyen faszságokon röhögni, csak természetesen csendben.
-Kezdtem pedig berezelni.-nyeltem egyet.
-Ha a szemembe nézel láthatod az igazat. -bökte meg a vállam finoman.
-Nem tudok kiigazodni abba amit látok.-néztem fel rá, mire nagyot sóhajtott.
-Hát nekem is feladtad a leckét. -kapcsolta ki a biztonsági övet, majd kinyitotta az ajtókat.-Lesz dolog bőven , hogy azt a kupit rendezni tudjam.
-Kupi??- kaptam a keze után de gyorsabb volt és kipattant a kocsiból vigyorogva.
-Le vagy lassulva kislány.
-Nincs kupi a fejemben! A tiédbe van hatalmas káosz!-gesztikuláltam, mire bemászott a kocsiba így hirtelen borzasztó közel került az arca az enyémhez.
-Az meglehet, sőt biztos. De szeretnék én is rendet ott gyanítom ahogy te is és szerintem én a legtökéletesebb embert találtam meg erre aki tudna nekem segíteni.
-Én nem vagyok pszichológus. Csak egy irodában ülök a gépnél.
-Én se vagyok. Csupán érzem, hogy te veled jól kitudnék jönni és ahogy a példa mutatja... majdnem itt fulladtál meg mellettem a röhögéstől.
-Mert vicces vagy.-sütöttem le a szemeim, de a mosoly ott bújkált az ajkamon.
-Te se panaszkodhatsz. Jó dolog ha az ember magán is tud nevetni.
-Hát én nonstop röhögök magamon. -ingattam meg a fejem.
-Én is, a sok baromság ami eszembe jut. De látom veszed az akadályokat, így nap végére lehet meg is kedvelsz talán.
-Ebben bízol mi?-nevettem el magam újra, majd előre kaptam a táskám és kiszálltam a kocsiból.
-A remény hal meg utoljára.-súgta a fülemhez hajolva ahogy mellém ért és bezárta közbe a kocsit. Mellkasa a vállamnak csapódott ahogy közelebb jött így picit félve felpillantottam rá.-Na gyere vadmacskám. Sipirc befelé.-vigyorodott el és intett a múzeum bejáratára.
Fejemet ingatva indultam meg a hosszú lépcsősort megmászva míg Chris mögöttem caplat felfelé velem együtt. Percenként halk krákogás hagyta el a torkát így megtorpanva hátra fordultam.
-Jól vagy? Vagy már nem megy a lépcsőzés?
-Nem vagyok olyan öreg. Csak valami a torkomon akadt.-köszörülte meg újra a torkát.-Lehet a szívem? Megakadt a torkomon és ott dobog?
-Ennyi faszság honnan jön neked? -nevettem fel.
-Csak úgy jön. Nem tudom, de lehet a farmer zsebed miatt van mind ez.
-Mi? Mért ? Mi van rajta?-fordultam meg ijedten, mire halk kuncogás csapta meg a fülem. Vissza pillantva Chris lassú pillantással mért végig, majd ahogy megkerült szemrebbenés nélkül csekkolta le a fenekem.-Te szemét!-kapcsoltam egyből, hogy ő eddig is a fenekem nézte így sprintelni kezdtem utána felfele a lépcsőn.
-Ajjaj.. segítség! Segítség!
-Gyere ide! -kacagtam ahogy siettem utána, de ahogy felértünk meg kellett álljak mert kiszakadt a tüdőm a helyéről.
-Így még nem fárasztott ki egy nő se!-sétált közelebb mire én a karjára csaptam.
-Leskelődős.
-Hát de!
-Nem tudod kihozni magad ebből jól!-emeltem fel a kezem leintve őt.
-De hát az volt szem magasságba. -tárta szét a kezét.-ha becsukom a szemem akkor pofára esek így kénytelen voltam azt nézni.
-Pimasz vagy.-löktem meg a mellkasát.
-Neked pedig jó a feneked. Na.-tárta szét a kezeit újra.
-Persze! Marhára.-fordítottam hátat neki, mire elkapta a karom és gyengéden vissza húzott.
-Nem hiszel nekem mi?
-Nem Chris! Nem hiszek!
-Pedig jó lenne. Mert nem is értem, mért nincsenek pasis cuccok a lakásodban.
-Hát te hihetetlen vagy.-nevettem el magam és indultam meg a bejárat felé, mire Chris gyorsan a nyomomba eredt.