In My Mind

19. Boldog Szülinapot?

Egy hónap telt el azóta, hogy Chris tudatta velem el kell őt felejtsem örök életemre. Nem mondom, hogy ez könnyű kérés, mert még most is van, hogy napközben eszembe jut. Nem is egyszer.
Minden egyes alkalommal belesajdul a szívem, de nem tudok mit tenni.
Ő egyszer se keresett azóta úgyhogy neki biztos könnyen megy ez a tovább lépés téma.
Mayának nem meséltem el ezt a részét a történetnek. Tudom, hogy mondta, hogy szóljak neki, de nem akartam újra átrágni magam ezen. Elég volt egyszer átélni.
És még azt mondta Chris bulizzunk együtt szülinapunkkor. Hát ez kurvára nem fog összejönni. Ez se! Ahogy semmi más se.
Remek egy szülinap. Életemben nem volt ennyire szar ez a nap, mint a mai.
Tudom, hogy tervez valamit Maya, de hogy őszinte legyek semennyi kedvem nem volt hozzá ahogy mostanában semmihez se.
Elszenvedve magam a zuhanyzóba lefürödtem és megpróbáltam csak egy kicsit is rendbe kapni magam. Még se legyek egy bányarém, ha netalántán beállítana Maya vagy Lena. Másra nem számítok, mert a szüleimmel már a hétvégét lebeszéltem, hogy akkor ünneplünk.
Kiszállva a zuhanyzóból előkerestem amit még Mayaval választottunk ki erre a napra, de ahogy turkáltam a szekrényben, megtaláltam azt a fehérneműt is amit azért vettem, hogy majd Chris kedvében járjak. Szép darab volt tény és való, de jó pár percig álltam felette, hogy végül felvegyem-e.
Megunva az agyalást kikaptam a fiókból és felvettem magamra a bugyit és a melltartót, majd magamra rángattam a ruhám is. A hajamat és a sminkemet is elkezdtem készíteni mikor megcsörrent a mobilom.
-Halo? -szóltam bele unottan, meg se nézve ki hív.
-Boldog Szülinapooooot!-kiáltotta bele Maya boldogan, mire én elkaptam a fülemtől a készüléket.
-Köszi, de hallás károsodást szenvedtem.-mosolyodtam el halványan.
-Na mi a helyzet?
-Semmi. Épp most öltöztem fel és fejeztem be a sminkem meg a hajam. Mivel tudom valamiben sántikálsz.
-Na akkor tipegj ide az ajtóhoz.-kuncogott fel halkan.
-Mi? Te...-vontam össze a szemöldököm.
-Gyere már!-kacagott fel jobban. Elsietve a bejárathoz feltéptem az ajtót és a nyakamba ugrott Maya és Lena is.
-Hát ti?-kerekedett ki a szemem ahogy kapkodtam köztük a tekintetem.
-Meglepi!-ujjongtak boldogan.
-Hát ez meglepi a javából. Gyertek be.
-Nagyon dögös a ruci.-igazította meg Lena a ruhám miközben beljebb sétáltak.
-Köszi.-mosolyodtam el halványan és vissza mentem a fürdőbe, hogy elpakoljak.-Kértek valamit inni?
-Az igazat megvallva nem maradnánk sokáig.-dőlt a két lány a fürdő ajtajának.
-Na? Hogy hogy?
-Elmegyünk és jössz velünk te is. -vigyorgott mind a kettő idétlenül.
-Na az szép lesz.-nevettem fel hosszú idő után most először.
-De ezt fel kell tenned.-nyújtott felém egy kendőt Lena.
-Most kentem ki a fejem! Le fog jönni minden róla.-mutogattam a sminkekre amik még a csap mellett voltak szétszórva.
-Dehogy. Fújd le fixálóval!
-Istenem, de nekem nehogy valami ijesztő helyre vigyetek mert agyon csaplak benneteket!-kezdtem el ideges lenni. Nem szeretem ha nem tudom mi fog történni. Összeszedve mindent egy kis táskába lépkedtem a nappaliba ahol a két leányzó izgatottan figyelt.-Na, azt hiszem meg vagyok.-pillantottam körbe, majd Zénó lépkedett felém álmosan.-Basszus! Meg kell etesselek!-szaladtam a kamra felé és teletöltöttem a tálját.
-Na gyere. Had tegyem fel rád ezt a kendőt.
-Pofára fogok esni.-fontam keresztbe a karom, de Lena egy gyors mozdulattal megfordított és elsötétült előttem a világ.-Istenem. Ez így baromi szar.-nyöszörögtem.
-Na gyere csinibaba.-karoltak fel engem és a kijárat felé indultunk.-Mi mindent intézünk, te csak gyere.-suttogta vigyorogva Maya és bezárta a lakást.
-Az utcán is így kell mennem?
-Ne kérdezősködj már ennyit!-szólt rám Lena , majd a lift hangját hallottam meg.
-Lányok ebbe a cipőbe ha pofára esek...
-Fogunk! Nyugi van már.-kuncogtak fel mellettem. Az ajkam egy elkeseredett sóhaj hagyta el, ahogy beletörődtem a sorsomba.
Kiérve a házból lassan lépkedtem le a lépcső, mikor kocsi ajtajának a nyitódását hallottam meg.
-Hé! Hova ülök be?-torpantam meg hirtelen.
-Mi is jövünk veled, nyugodj meg.-szorították meg finoman a karom, majd segítettek beülni.
Idegesen piszkálgattam az ölemben lévő kezemen a bőrt, ez már szokássá vált nálam az elmúlt időben.
-Lányok ha ijesztés lesz... nektek annyi!
-Nem lesz! Na! Élvezd egy kicsit.-paskolta meg a térdem Maya, de én cseppet se voltam nyugodtabb. Némán ültem míg hallgattam a két lány csacsogását mellettem mikor megállt a kocsi.
Gyomrom összeszűkült, ahogy hallottam ismét a kocsi ajtajának a nyitódását, majd egy kéz ragadta meg az enyém.-Gyere lassan.
-Félek.-nyöszörögtem halkan.
-Nem kell! Gyere már.-fogta meg Lena is a kezem és kirángattak a kocsiból.
-Kicsit finomabban is kiszedhettetek volna.-igazgattam magamon a ruhám, de karon ragadtak és húzni kezdtek maguk után. -Francba hogy ennyire siettek.-morogtam továbbra is.
-Ne duzzogj.-nevetett fel Lena, majd hangos zene csapta meg a fülem.
-Ugye nem valami táncos fiúkat rendeltetek ide?-kezdtem még idegesebb lenni.
-Hogy neked be nem áll a szád basszus!-kacagtak fel egyszerre.
-Mivel parázok, hogy nem tudom mi az Istent...-nem tudtam befejezni mert abban a pillanatban lekapták a szemem elől a kendőt és csak olyan embereket láttam magam körül akikkel jóba voltam. Régi ismerősök, barátok, sulis társak.
-MEGLEPETÉS!-kiáltotta el magát mindenki, mire én a szám elé kapva a kezem összeszorítottam a szemeim. Annyira de annyira rég láttam azokat az embereket akik most körül vettek. Az az érzés ami hirtelen elkapott az a hatalmas boldogság. A könnyek csurogtak végig az arcomon örömömben ahogy leguggolva még mindig a szám előtt tartottam a kezem.
-Gyere. Itt mindenki miattad van itt.-simította a hátamra a tenyerét Maya. Felkaptam a szemeim rá majd Lenara és a nyakukba ugorva szorítottam magamhoz.
-Hogy a picsába szerveztétek ezt le?-kacagtam miközben patakokban folyt a könnyem.
-Ügyesen.-szorítottak magukhoz mind a ketten.
-Istenem.-töröltem meg a szemeim és boldogan megindultam a többiek irányába.
Annyira jó volt látni őket, a mosolygós arcukat így jó pár óráig csak beszélgettem velük. Kivel mi történt. Volt aki már a második gyerekükkel volt terhes, de volt aki ügyvédnek ment vagy rendőrnek. Izgatottan hallgattam a sztorikat amiket meséltek miközben a pincérek folyamatosan hozták nekünk a finomabbnál finomabb italokat. Annyira jó volt kiszakadni a szürke hétköznapokból és végre felhőtlenül boldog lehettem.
Hátra pillantva Maya vigyorgó arcát pillantottam meg így táncikálva megindultam felé kezemben a nem tudom hanyadik pohár koktélommal.
-Ez eszméletlen!-fogtam meg a karját és rángattam táncolni.
-Te be vagy baszva!-nevette el magát.
-Hála istennek! Végre kurva jól érzem magam!-kiáltottam el magam örömömbe, mire kettő égető szempár villant az enyémekbe. Elkapva onnan a tekintetem döntöttem le a poharam tartalmát és húztam Mayát karjánál fogva a bárpult felé. Tuti, hogy csak a képzeletem szórakozik velem!
Biztos vagyok benne hogy nincs itt! Nem lehet itt!
-Most egy kicsit várj a következő itallal.-kapta el a karom.
-Nemár! Pedig annyira jó a buli!-kezdtem el újból táncolni és elkapva a kezét őt is rángattam magammal.
-Ebből hányás lesz a nap végére.-nevette el magát.
-Dehogy lesz! Bírom én.-emeltem fel a kezeinket majd Lena csapódott hozzánk.-Gyere te is! Rázzad csajszi!-rántottam őt is magam mellé. -GYERÜNK MINDENKI!!-kiáltottam el magam. A két lány teljesen ledöbbentek, hogy mit csinálok, mivel ilyennek még nem láttak. A többiek is körénk gyűlve együtt táncoltunk a zenére. A két lány velem szemben kacagva figyeltek engem, mire valaki mögülem felkapott és a vállára ültetve kiemelt a tömegből.-Ez az!-nyújtottam ki a magasba a kezeim nevetve, majd ahogy végigpillantottam a többieken a terem végébe siklott a tekintetem ahol a sötétben egy alak ácsorgott. Biztos valami biztonsági őr ,alakjából kiindulva. Erős és nagydarab.
Lenézve ,a lányok felém nyújtották a kezeiket így elkapva azt szorítottam, mivel eléggé instabil volt a helyem. Percek elteltével letett a srác így boldogan öleltem magamhoz Mayát és Lenát.
-Na gyere csücsülj le egy kicsit.-húzott maga után Lena.-Ki fogsz purcanni.
-Dehogy fogok!
-De igen úgyhogy csücsülj le!-húzott az egyik asztalhoz.
-Elmegyek mosdóba, aztán leülök. Merre is van itt amúgy?-intettem körbe.
-Ott azon az ajtón kimész és a folyosó végén balra. -magyarázta Maya.
-Köszike!-vigyorodtam el boldogan.-Akkor mindjárt itt is vagyok.-hagytam ott őket és indultam meg szög egyenesen arra amerre mondták.
Az ajtónál megtorpanva próbáltam kijutni a folyosóra, de most vagy mivel be vagyok baszva béna vagyok, vagy beragadt az ajtó. Próbáltam lökni, de nem mozdult.
-Faszom! Ezzel meg mi a picsa van!-húztam magam felé, de így se mozdult. Elnevetve magam dőltem az ajtónak.-Valaki nyissa már ki!-kiabáltam nevetve. Jó dolog ez az alkohol. Itt állok és röhögök magamon. Csak én lehetek ennyire béna, hogy egy kibaszott ajtót nem tudok kinyitni.
-Lökd erősebben!-hallottam meg magam mögött Maya hangját, aki alig bírta abba hagyni a nevetést.
-Bazdki! Ti ott röhögtök ahelyett, hogy segítenétek?- léptem hátrébb, de neki estem háttal az ajtó keretnek, mivel elvesztettem az egyensúlyom.
-Mit csinálsz?-kacagott fel újra, de én már visítva nevettem.
-Nem.. nem tudok megállni.-törölgettem a könnyeim.
-Bazdki nem kapsz több piát!-húzott el a sarokból. Én próbáltam rendezni a lélegzetem, de nehezen ment, hisz most őt néztem ahogy szerencsétlenkedik az ajtóval.
-Nem.. nem lehet, hogy zárva?-köszörültem meg a torkom ahogy próbáltam visszatartani egy újabb röhögő görcsöt.
-Pedig ezt mondta a faszi, hogy erre van a mosdó.-nézett hátra rám a válla felett.
-Hölgyeim, mielőtt beszakítják az ajtót, tudok esetleg segíteni?-jött oda hozzánk egy helyes pasi aki gyanítom pincér lehet.
-Igen! Nekem pisilnem kell! -nevettem el magam, mire neki egy halvány vigyor kúszott az ajkaira.
-A mosdó nem arra van, hanem az a folyosó.-intett a másik irányba.
-Jaa! Hát ez ciki!-kacagtam fel ismét, mire egy halk krákogás csapta meg a fülem. Felpillantva a pasira összeráncoltam a szemöldököm.-Csak nem fáj a torka?
-Mi?-nézett rám értetlenül.
-Miért krákog? Vagy dugni akar valamelyikünkkel?- intettem magunkra, mire Maya megragadta a karom.
-Én nem... nem kisasszony!-kezdett mentegetőzni.
-Nem vagyok hülye! Hallottam!-kezdtem el belelendülni, de Maya elhúzott onnan.
-Inkább gyere, mielőtt baj lesz.
-De mit krákog?
-Nem krákogott a srác!-húzott a folyosó felé.
-Te nem hallottad?-kaptam rá a fejem.
-De igen, de nem ő volt...-némult el mire megtorpantam.
-Na ne bassz... a szellemeket is hallom már?-néztem rá kikerekedett szemekkel mire felnevetett.
-Annyira értelmes fejed van.-csapkodta meg a karom mire felröhögtem már én is, de a tudat akkor se hagyott nyugodni, hogy hallottam valamit ami egyikünk se volt.
Bezuhanva a mosdóba egyből feltéptem az egyik wc ajtót míg Maya megvárt engem. Kiszenvedve magam megmostam a kezeim miközben őt figyeltem. Idegesen rágta az ajkát ahogy a telefonját nézte türelmetlenül, majd felpillantott rám és elmosolyodott.
-Neked mi bajod?-böktem a fejemmel a telefonja felé.
-Jaa semmi! Semmi sincs. Gyere.-intett az ajtó felé.
-Fura vagy. -fontam össze a karjaim magam előtt és megindultunk vissza. Miközben sétáltunk ő folyamatosan a telefont nézte ez pedig kezdett fura lenni nekem.
Visszaérve a többiekhez mindenki egy félkörívbe állt és várt ránk. Maya felé kapva a fejem értetlenül kapkodtam a tekintetem közte és a többiek közt. -Hát itt mi van?
-Gyere.-fogta meg a karom és húzott közelebb. Ahogy előrébb sétáltunk Lena egy gurulós asztalon tolt elém egy hatalmas tortát amin égtek a gyertyák. Mindenki egyszerre kezdett bele a boldog szülinapot című dal éneklésébe amitől ismét könnyek gyűltek a szemembe. Jól esett hogy csak olyanok vannak itt akik fontosak, bár egy valaki hiányzott. Ő neki tudom én nem, de fájt a szívem. Piszkosul fájt, hogy amit mesélt, hogy majd együtt ünneplünk ez tényleg nem fog megtörténni soha.
Elfújva a gyertyákat hatalmas tapsvihar kerekedett. Erőt véve magamon elmosolyodtam ahogy mindenki vigyorogva ölelgetett magához és gratulált.
-Gyere bontsd ki az ajándékokat.-húzott Maya odébb. Egy kanapéra lerogyva figyeltem ahogy egyesével hozza nekem az ajándékszatyrokat és dobozokat. Boldogan bontogattam őket miközben mindig az akinek az ajándékát bontottam hozzáfűzött egy kis történetet a meglepetéshez. Volt amikor fuldokoltam a nevetéstől, de volt olyan is ami megkönnyeztetett.
Maya egy borítékot nyújtott felém következőre amin nem volt semmi. Egy sima fehér boríték volt így értetlenkedve pillantottam fel rá.
-Hát ez?
-Nem tudom. -rántott vállat. -Itt volt az ajándékok közt. -Lepillantva a borítékra gondosan le volt ragasztva így feltéptem és hátra dőlve széthajtottam a lapot.
Drága Chloe!
Borzasztóan bánt ahogy viselkedtem veled, de mindezt azért tettem, hogy inkább utálj engem, amiért nem volt merszem elmondani mi a valódi ok, hogy nem találkozhatunk többé.
Fáj borzasztóan a hiányod.
Amiket a fejednek vágtam az mind nem igaz, mivel azóta is még mindig szeretlek és csak te jársz a fejemben. Sajnálom, hogy csalódást okoztam, pedig te egyáltalán nem érdemled meg. Fáj, nagyon fáj a szívem amit tettem veled.
Tudom, hogy arra kértelek, hogy felejts el, de egy pillanatra is csak kérlek nézz fel. Szeretném látni a szemeid akár mennyire is fáj, hogy nem lehetek a közeledben.
Ui: Emlékszek, hogy veled szerettem volna egy nagy bulit csapni szülinapunk alkalmából, ez sajnos nem jött össze. Én ennek ellenére eljöttem csak, hogy lássam az arcod.
Szeretlek Chloe!
Chris.
A könnyeim végig folytak az arcomon egészen a fehér papírlapra ami néhol átázott a sós cseppektől. Félre dobva a levelet botladozva felkeltem és kikerülve mindenkit kezdtem menekülni.
Mivel itt van ő is abból kiindulva amit a levélben írt, nem akartam ránézni. Menekülni akartam, mert úgy érzem megfulladok.
-Chloe! Mi.. minden rendben?-kérdezte aggódva Maya. Én megrázva a fejem rohantam ki a teremből. Azt se tudom merre, de levegőre volt szükségem. Mindenki csak döbbenten állt és nézett, még a pincérek is. Egy üvegajtóhoz érve kitártam azt és kirohantam egy teraszra.
Eddig próbáltam visszafogni a könnyeim amennyire csak tudtam, de itt mivel nem volt senki összezuhantam újból.
Fuldokolva a könnyektől egy padra rogytam. Térdeimre dőlve próbáltam elterelni a gondolataim az előbb olvasott levélről, de nem ment.
Az üveg ajtó halkan kinyitódott, majd lassú léptek közeledtek irányomba. Nem tudott érdekelni ki az és mit csinál, volt nekem elég gondom. Egy baj volt, hogy a léptek mellettem értek véget és az illető leült közvetlen közel hozzám.
-Chloe!-suttogta halkan mire én felpattantam a helyemről, nem akartam vele beszélni se a közelében lenni.-Kérlek.
-Takarodj!-fordítottam hátat miközben a ruhám igazgatva kerestem a menekülő útvonalat.
-Sajnálom Chloe! Kérlek.-könyörgött, de én ennek ellenére se akartam beszélni vele. Semmiről se!
-Húzz a büdös picsába Evans! Nem akarlak látni! Soha, de soha többé.-ordítottam el magam, mire a karom után nyúlt.
-Könyörgöm, csak hallgass meg.-sírt csendben, mire én kitéptem a kezem a tartásából.
-Te meghallgattál? Nem! Ordítoztál velem! Most én ordibálok, mert gyűlöllek!-kiáltottam az arcába a szavakat.
-Tudom. Tudom, hogy utálsz. De értsd meg, hogy mindenről ő tehet. A telefonomban turkált miután látta az üzeneteid.
-Szerinted érdekel ez bármennyire is? Menj vissza hozzá és neki teperj. Basszad őt miközben az exe is dugja. Elbaszott egy pasi vagy. Egy félős kisfiú. Egy senki!-léptem el mellőle és hagytam magára.
Bevágva az üvegajtót indultam meg a bárpult felé és kikértem egy whiskyt, de ezt se tudtam nyugodtan meginni mivel Maya lépett mellém.
-Tedd le!-fogta meg a poharam, de elhúztam a kezem.
-Most ne! Hagyj kérlek Maya.-döntöttem le a poharat és kértem a következőt. Chris ebben a pillanatban lépett be a terembe mire mindenki szeme ráterelődött.
-Bazdki.-döbbent le Maya mikor látta Chris kisírt szemeit, majd rám kapta a tekintetét.-Mi.. mi történt?
-Semmi, de őt tüntesd el innen de kibaszott gyorsan.-ittam bele az italomba újra. Fájt a szívem, kurvára fájt, hogy újra előttem állt centikre.
-Chloe!-ijedt meg Maya mire a kezemben összeroppant a pohár így a szilánkok végig vágták a tenyerem. Lassan a piros vér keveredni kezdett a pulton csordogáló arany sárga folyadékkal.-Uram Isten!-sikított fel Maya majd Lena is. Én meg se éreztem, hogy fájna az a jó pár vágás a tenyeremen.
-Orvost kell hívni.-pánikolt Lena , mire egy erős szorítást éreztem meg a vállamon. Fejben egyáltalán nem voltam magamnál. Gyűlöltem Evanst! Nem akartam egy percig se látni őt, de megint a kibaszott hangját hallom. Már megőrülök ettől, hogy mindig az ő hangja viszhangzik a fejemben.
-Adjon egy rongyot! -kiáltott mögülem a pultosnak aki ledermedve állt.-Ne álljon ott mint egy fasz! Adja már azt a kurva rongyot!-ordította el magát. Mellkasa a hátamnak ütődött ahogy áthajolt a pulton és kikapta a pasi kezéből a rongyot.-Mutasd.-próbált maga felé fordítani.
-Húzz a faszomba!-löktem el a kezét.
-El fogsz vérezni! Minden csupa vér Chloe!-kapta fel a szemeimbe az övét.
-Legalább ha megdöglök már nem szenvedek tovább. Na takarodj a szemem elől.-Chris állkapcsa megfeszült a hallottaktól. Másodpercekig csak figyelt, majd megelégelve az egészet a karomra szorította kezét és magához rántotta a tenyerem. -Eressz el!
-Nem!
-Menj már a picsába!-ordítottam az arcába mire rászorította a kezemre a rongyot.-Maya hívj mentőt.-fordult a lány felé aki teljesen ledöbbenve figyelt minket. Mivel nem tudott arról mi történt gondolom azt hitte minden rendben van köztünk. Hát ez nem éppen volt így.
-Ne hívj senkit se!-szóltam rá. Ő szegény értetlenkedve kapkodta köztünk a szemeit, hogy mi tévő legyen.
-Hívd! Gyerünk!-szólt rá Chris. Én megpróbáltam kitépni a kezem a szorításából, de erősen tartott.
-Én vagyok a barátnőd! Ennek a senkinek a szavára ne hallgass!-Chris teste újra megremegett a szavak hallatán amivel illettem őt.
-Maya fontos neked is Chloe ahogy nekem is. Kérlek hívd a mentőt.
-Fontos?-nevettem el magam.-Ez kurva jó vicc.
-Nem viccnek szántam. Mindegy. Beviszem én a korházba.-húzott volna maga után, de ahogy lerántott a székről én összerogytam a földön.
-Uram Isten!-sikított fel Maya ijedten.
-Hívd a mentőt!-utasította Chris, majd lekapta a zakóját és a fejem alá tette. -Picsába Chloe.-remegett meg a hangja miközben a kezemen próbált a kötésen szorítani.
-Mi.. mindjárt itt vannak.-remegett meg Maya hangja. Az összes ismerős ,mindenki engem bámult ahogy a földön eszméletlenül fekszek. Chris az arcomat ütögette ahogy próbált magamhoz téríteni, de esélytelen volt.-Ugye.. ugye jobban lesz?-sírta el magát Maya.
-Minden rendben lesz. Nyugodj meg.-pillantott fel rá Chris, majd finoman a pulzusomat kezdte keresni a nyakamnál.
-Na?-sírt fel Maya.-Mi... mi van?-törölgette a szemeit kétségbe esve.
-Van pulzusa. Nyugodj meg.-pillantott vissza rám.
-Vedd le rólam a kezed.-löktem el a kezét és megpróbáltam felkelni, de elkapta a karom.
-Ne ugrálj! Most ájultál el.
-Hagyj a picsába.-próbáltam felkelni, de kivágódott az ajtó és kettő mentős pasi száguldott irányomba.-Faszomat. Minek hívtad?-néztem fel Maya szemeibe aki lekuporodva hozzám átölelt.
-Mert nekem fontos vagy. Megijedtem ahogy mindenki.-sírt csendben, mire ellökdösték tőlem.
-Mutassa a kezét.-térdelt le elém a mentős és vizsgálni kezdte a tenyerem.
-Jól vagyok. Semmi bajom.
-Most ájult el, nemrég tért magához.-hallottam meg Chris mély hangját mögülem.
-Mint mondtam jól vagyok.-próbáltam figyelmen kívül hagyni a mögöttem lévő Christ.
-Elsőnek a kezét nézem meg, utána pedig megvizsgálom magát. Rendben?
-Nagyon örülök.-mondtam unottan. A pasi lefertőtlenítette a sebem majd gyorsan leragasztotta. Elfordulva a táskájában pakolászott míg én a térdemre dőlve támasztottam a fejem.
-Nézzen fel!-érintette meg a karom, majd egy lámpával a szemeimbe világított.
-Basszameg.-szorítottam össze a szemeim, mire megragadta az állam és visszafordított maga felé.
-Ne nézzen el!
-Megvakít az a szar!-intettem a lámpára mire Chris rám szólt.
-Chloe!
-Te neked kuss!
-Chloe!-szólt rám most Maya. Tele volt a tököm. Mindennel, leginkább ezzel a barommal mögöttem.
-Minden rendben. De pihenjen le. Ne ugráljon és ne igyon többet, ha kérhetem.
-Oké.-forgattam meg a szemeim és keltem fel a földről. Maya mellém lépve magához ölelt és szorosan tartott mire Lena is mellénk sétált.
-Úgy megijedtem.- sírt Maya a nyakamban.
-Még élek. Sajnos.
-Ne mond ezt!-nézett rám mérgesen. Én csak bólintottam és elvonulva az egyik asztalhoz lerogytam a székre. Mindenki csendben volt. Felpillantva Chris a pultnál ült lehajtott fejjel. Elnézve róla az asztalon lévő művirágot kezdtem piszkálni, majd a két lány égető tekintetére lettem figyelmes.
-Na ne legyetek ennyire beszarva már.
-A szívbajt hoztad ránk! Meg amúgy is mi történt ott az előbb? Miért voltál olyan Chrissel?
-Megérdemli. Itt se kéne legyen.
-Mi történt Chloe?-hajolt közelebb Maya.
-Hagyjuk. Nem akarok erről beszélni.-ingattam a fejem. Ismét felé pillantva ő még mindig magányosan ült a pultnál, de ahogy találkozott a tekintetünk keserűen elpillantott és lehajtotta a fejét.-Megkérhetlek benneteket, hogy küldjétek el?-néztem fel a lányokra.
-De szomorú! Ahogy ott ült olyan mintha gyászolna.
-Nekem az nem újdonság.-nevettem el magam, pedig fájt. Kurvára fájt a szívem.
Lena felkelve mellőlünk elment egy italért, majd később Maya is magamra hagyott. Az asztalon támaszkodva nézegettem a bekötözött tenyerem mikor véletlen valaki a székemet meglökte ahogy elhaladt mögöttem.
Mérgesen felpillantva Chris ment ki a terasz felé ahol rágyújtott egy cigarettára. Az én táskámban is volt, de úgy voltam vele megvárom míg bejön. Nincs kedvem vele beszélgetni.
Várva a megfelelő alkalmat, hogy visszajöjjön és végre kimehessek meguntam. Fél órája dekkolok az asztalnál, de ő nem jött be. Nagyon remélem, hogy haza takarodott így felkapva a táskám kisétáltam a teraszra.
Rágyújtva egy szál cigire, nekidőltem a korlátnak mikor halk sírás csapta meg a fülem. Próbáltam nem figyelni rá és kizárni, de csak nem akarta abba hagyni.
Nem fogok odamenni hozzá, ő se vígasztalt.
Elnyomva a leégett cigim visszaindultam az ajtó felé, mikor meghallottam halkan a nevem.
-Chloe!-suttogta sírva. Ledermedve álltam az ajtóban aminek a kilincsét szorítottam.-Csak.. csak Boldog Születésnapot és .. és hogy szeretlek. Ennyit akartam mondani.-szipogott továbbra is.
-Ez egyáltalán nem egy boldog szülinap. -téptem fel az ajtót és ott hagytam.