In My Mind

3. Múzeum

-Nézd mekkora farka van.-intett Chris az egyik szoborra, mire én az oldalát megbökve csitítani próbáltam. Ez a technikám az elmúlt fél órába egész jól be is vált.
-Chris...
-Nekem nagyobb.-nézett le magára.
-Édes Istenem.-forgattam meg a szemeim és ott hagytam.
-Hé! -szaladt utánam.-Ne hagyj ott! Elveszek a végén.
-Majd a hangosbemondóba bemondatom, hogy Christ várják a bejáratnál akinek nagyobb farka van mint annak a szobornak.-intettem a fejemmel mögé.
-De tényleg nagyobb.-tette csípőre a kezét.
-Erre nekem reagálnom kell?-nevettem el magam.
-Igen! Megnézed?-fogta meg az övét.
-Nem!-kaptam a keze után. -Fejezd be! Vannak itt idősek meg gyerekek is.
-Annak kint lehet a farka az enyémet meg még csak meg se nézed?
-Édes Istenem!-szorítottam össze a szemem.
-Tudod mennyire imádom, hogy látom rajtad mennyire fel vagy oldódva.
-Lezsibbasztod az agyam.-nyitottam ki résnyire a szemeim.
-Szóval? Odaálljak mellé?-mutatott a szoborra.
-Nem állsz mellé, hanem jössz tovább.-indultam el mire még ő hátrapillantott.
-Ez nem lehet igaz.-szorította ökölbe a kezét.
-Chris!-suttogtam mérgesebben a nevét mire utánam sietett.
-Jobb segge van mint nekem.-mutogatott vissza a szobor irányába.
-Ez egy kibaszott szobor!-dörzsöltem meg az arcom.
-De..
-Semmi de. Szerinted te nem nézel ki jól?
-A szobor kidolgozottabb.
-De az .. ajj Chris.
-Szerinted jól nézek ki?-kérdezte halkan.
-Biztos jó ötlet, hogy egész nap együtt vagyunk?
-Én élvezem. Átlagos pasinak érzem magam melletted és ez volt minden vágyam már régóta.-pillantott fel a szemembe.-Úgyhogy köszönöm neked.
-Nem csináltam semmit.
-Mivel nem tudod ki vagyok így azt a Christ ismered meg aki az igazi, nem ami le van írva róla az újságokba. -tette zsebre a kezeit.
-Fájni fog már holnap az arcom a sok röhögéstől.-mosolyodtam el. Zavarba hozott egy kicsit az őszintesége, de nem tagadom, én is nagyon élvezem ezt a napot.
-Pedig szép a mosolyod. Na meg a farmer zsebed.
-Kukkolós.-löktem meg nevetve.
Csendben sétáltunk végig a termeken és nézegettük a falakon lévő festményeket és a terem közepén lévő szobrokat.
-Állj meg.-kapta el a karom.-Fordulj szembe a csajjal.-intett a szoborra aki egy meztelen nőt ábrázolt.
-Akkor át kell mennem a túloldalt mert erre a valaga van.
-Ne mocorogj.-sétált távolabb mögülem.-Ahaam.. hmm, nem is tudom...-hümmögött mögöttem.
-Te mi az istent csinálsz?
-Ne mozogj!
-Chris!-fordultam meg mire a szemei a szobor és köztem cikáztak.
-A tied formásabb.-sétált közelebb vigyorogva.
-Most te komolyan a fenekem hasonlítod össze ezzel?
-Jobb mintha azzal a tehénnel hasonlítanálak össze.
-Na szép.-böktem meg újra az oldalát.
-De magasról vered az összes női alakot. Mindegyik mellé ha odaállnál neked lenne jobb feneked.
-Próbálkozhatsz Evans, de ezt elvesztetted.-ingattam a fejem.
-De hát.. ajj...-dörzsölte az oldalát meg ahogy megböktem.-Auhh.. Hegyes körmeid vannak.-suttogta halkan.
-Épp ezért jobb ha félsz.-fordultam hirtelen szembe vele, de én se számítottam, hogy ennyire közel kerül.
-A kocsiban vagy itt fogsz szétkarmolni?-nyelt egy nagyot.
-Meglepi lesz.-vigyorodtam el, mire közelebb hajolt.
-Csak hogy tudd én is megtudlak lepni.-lehelete megcsapta az arcom így ledermedtem a közelségétől.
-Mivel?
-Mondjuk egy tábla csokival vagy virággal?
-Ajj te.-nevettem fel újra.
-Mire gondoltál? Már megint biztos valami perverz dolog.
-Inkább gyere! És nem jöhetsz mögöttem.-lökdöstem magam elé.
-Olyan vagy.-fonta össze a karjait a mellkasa előtt mint egy durcás kisgyerek.
-Ne duzzogj. Barátnőd mit fog szólni?-értem mellé, mire csak megrántotta a vállát.
-Nem kell tudja. Mért ne nézhetném meg a szobrok fenekét?
-Hát csak az az egy bökkenő, hogy nem csak azt nézted.-löktem meg a vállammal a karját.
-A farmerzsebedet néztem! Az nem ugyan az!
-Az a valagamon van!-morogtam az orrom alatt.
-Neked popsid van.-pillantott felém.
-Na menjél kukkolós.-lökdöstem a következő terem irányába.
Csendben sétáltunk. Egy ideig egymás mellett aztán én lemaradtam egy festménynél. Csendben csodáltam miközben olvastam a mellette lévő leírást, mire éreztem, hogy valaki figyel. Vállam felett hátra pillantva Chris kék szemeivel találtam szembe magam, ahogy figyel a terem másik feléből miközben egy kép előtt állt. Nagyot nyeltem, de álltam a tekintetét.
Lassan irányába fordultam ahogy elkezdett felém sétálni.
-Tetszik?-intett a képre.
-Szép nagyon.-pillantottam vissza rá és újra csodálni kezdtem.
-Te is.-suttogta lesütött szemekkel, mire rákaptam a tekintetem.
-Chris...
-Csak felvilágosítalak róla.-lépett el mellettem mire én csak percek elteltével ocsúdtam fel abból amit hallottam. Gyors léptekkel követtem, de mire kiértem a folyosóra eltűnt a szemem elől.
-Nem már! Rosszabb vagy mint egy gyerek.-indultam el egy irányba, de sehol se láttam őt. -Chris!-suttogtam erősebben , de nem érkezett válasz. -Csak be kell mondjalak a hangosbemondóba?
A táskám lerakva egy padra kezdtem előkeresni a telefonom, mire kettő kéz ragadta meg a csípőm.-Az Istenit!-kiáltottam fel, majd a számra kaptam a kezem.
-Meglepi.-nevetett fel, majd elém tartott egy képet. Az a kép volt amit az imént néztem csak egy kisebb kiadásba.
-Hát ez?-kaptam fel rá a tekintetem.
-Ez volt amit néztél bent.
-De..
-Tetszett. Hát megvettem.
-De nem kellett volna.
-Ahogy nézted azt a képet olyan csillogást szeretnék mindig a szemeidben látni. Úgyhogy ha ezt kiteszed otthon mindig ilyen boldog leszel.-óvatosan elvettem a kezeiből, majd felpillantottam a szemeibe.
-Köszönöm.-néztem a kékségeit hálásan.
-Szívesen.-mosolyodott el halványan, mire a táskámba tettem az ajándékot.
-Már azt hittem be kell mondjam a neved.-fordultam irányába.
-Büszkén integettem volna , hogy én vagyok az akinek nagyobb a dákója mint annak a szobornak.
-Gondoltam.-nevettem fel, majd megindultunk a kijárat irányába.
Lefelé sétálva a lépcsőn csendben mentünk a kocsi irányába, majd beültünk. Egy jól eső sóhaj hagyta el az ajkam és hátra tettem a táskám.
-Nem vagy éhes?-fordult felém Chris, de látta, hogy bénázok a táskámmal így hátra nyúlva segített nekem. A keze gyengéden megfogta az enyém és megigazította a táskám, hogy elférjen a szék mögött.
-Egy kicsit.-kaptam fel rá a tekintetem.
-Mi lenne, ha elmennénk enni.-pillantott végig rajtam, majd megállapodott a tekintete a szemeimen.
-Szerinted nem fog a rajongóidnak feltűnni, hogy egy másik csajt furikázol? Mármint mivel híres vagy, az egy dolog hogy én nem ismertelek, de gondolom sokan ismernek és..
-Ne aggódj ezen. Minden meg lesz oldva.
-De.. én nem akarok bajba kerülni.-nyeltem egy nagyot.
-Mért kerülnél bajba?-mosolyodott el.-Mert szétkarmolsz?
-A párod...
-Hhhh... nem olyan a mi viszonyunk. Tudom, hogy félrekúr a volt pasijával akivel "csak"barátok.
-Akkor mért vagy vele?
-Megegyeztünk valamiben.
-Értem.-hajtottam le a fejem. Láttam rajta nehéz erről beszéljen.
-Szóval ne aggódj. Megoldok mindent.-paskolta meg a kézfejem.
-Sajnálom.-pillantottam fel rá szomorúan.
-Hol van az a kép.-nyúlt hátra.-Nem akarom, hogy szomorú legyél.
-Neked melyik tetszett?
-A farmer zsebes.-állt meg egy percre a kapkodással.
-Arról nem tudok képet venni bent.
-Nem is kell.-mosolyodott el halványan.
-De igen, mert szomorú vagy.
-Nem vagyok. Most nem.-kúszott egy halvány görbület az ajkára.
-Hhhh... -hajtottam le keserűen a fejem.
-Kösd be magad és menjünk enni.-paskolta meg a combom lágyan.
-Hogy tudsz így boldog lenni?
-Hát pont egy olyan ember ül mellettem akit a nap folyamán egyre jobban megismerek és megkedvelek, így sikerül.
-Hhhh.. menjünk akkor.-csatoltam be magam, majd felmordult alattunk a kocsi.
-Mit szeretsz enni? Mit kívánsz most?
-Hogy mit kívánok?-fordultam irányába mire elvigyorodott.
-Szeretem, hogy ilyen huncut vagy.
-Nem gondoltam huncut dolgokra.
-Na igen.-vigyorgott szüntelenül.
-Csak te gondolsz ilyenekre.
-Én??? Biztos hogy nem.-tagadta egyből.
-Persze.-csikiztem meg az oldalát, mire egyből visszavágott.
-Tudom, hogy te csikisebb vagy mint én.
-Hagyd abba.-nevettem el magam.
-Nem én kezdtem.
-De folytattad!
-Szeretném igen.-pillantott rám ahogy egy percre abba hagyta a csikizést.
-Micsodát?
-Nem a csikizést, mert nem akarom, hogy megfulladj a nevetéstől.
-De kedves vagy.-döntöttem oldalra a fejem.
-Én rendes srác vagyok. Nem sorozatgyilkos.
-Még bármi lehet.-húztam össze a szemeim.
-Hhh.. pizza, kínai, olasz kaja... soroljam?-tért a lényegre ahogy kikanyarodtunk a parkolóból.
-Legyen pizza.-rántottam vállat.
-Rendben.-taposott a gázra, majd elhajtottunk a Múzeum területéről.
Csendben figyeltem ahogy dúdolja a rádióban szóló zenét miközben az ujjaival adja az ütemet a kormányon. Semennyire se néz ki rossz embernek. Még azt is megkockáztatom, hogy még csak nem is a szex miatt akar tőlem bármit is. Jó barát alapanyagnak tűnik így első pillanatra. -Min agyalsz? -törte meg a csendet.
-Ja semmin.. -ráztam meg a fejem.
-Milyen pizzát kérsz? Csak mert nem megyünk be, hanem elhozzuk.
-Margarita pizza vagy ha van brokkolis akkor olyat.-pillantottam felé zavartan. Nem szeretem ha helyettem fizetnek így kikeresve a tárcám kezdtem átlapozni a papírpénzeket.
-Azt tedd vissza.-pillantott le a tárcámra.
-De...
-Semmi de! Tedd vissza kérlek.
-Chris. Nem randizunk, hogy te vegyél kaját.
-Tudom, de akkor se engedem, hogy kifizesd. Én hívtalak meg, úgyhogy kérlek tedd vissza a tárcád.
-Hhh.. ez nem fair.-fontam össze a karjaim most én és duzzogtam magamban.
-Cuki vagy így is.-mosolyodott el ahogy beálltunk az sorba ahol leadjuk a rendelést.
-Én még nem is láttam ilyen pizzériát ahol kocsiból lehet rendelni.
-Hát látod. Pedig van.-intett maga elé.-Na de akkor ha van brokkolis pizza ha nincs margarita igaz?
-Igen, de kicsit kérlek.
-Nem szereted a nagyot?-kúszott egy halvány vigyor az ajkaira, mire megcsaptam a vállát.
-Attól függ.-néztem a táblát ahol fel voltak sorolva a pizzák.
-Akkor mondjuk egy nagy jégkrém? Azt szereted?-figyelte szüntelenül az arcom miközben én csakis a táblára szögeztem a tekintetem.
-Ne zavarj össze légyszíves.
-Pedig biztos szereted a jégkrémet ami kb így ekkora.-emelte fel a két kezét és tartotta felém.
-Csak szeretnéd, hogy akkora legyen.-vigyorodtam el, mire a mellkasához kapott.
-Na .. most darabokra hullott a szívem.-imitálta a hangját ahogy összetörött a szíve.
-Te mit eszel?
-Téged?-bökött a fejével az irányomba mire rá kaptam a tekintetem.
-Fél fogadra se lennék elég.-támaszkodtam meg a széke háttámláján a könyökömmel.
-Nem eszek sokat, hisz akkor ezek a kockák eltűnnének.-intett a hasára.
-Na ne mond, hogy ennyire ki lennél pattintva.-forgattam meg a szemeim.
-Nem nekem állt el a szavam mikor csurom vizesen álltam előtted.-lökdöste meg a kezem vigyorogva.
-Azt hiszed téged stíröltelek?-nevettem el magam.
-Mért nem néztél meg?
-Nem! Neked barátnőd van! Nem tudom rémlik-e még.
-Én pedig bevallottam, hogy a feneked néztem.-sütötte le a szemeit szomorúan.
-Na Adonisz, ne szomorkodj inkább válasz, mert mindjárt mi jövünk.-lökdöstem meg a karját.
-Engem nem néz meg soha senki.-nézett fel rám elkeseredve.
-Ezt most azért mondod mert nem stíröllek?
-Igen.-folytatta a színlelést. Olyan arcot vágott mint aki mindjárt sírva fakad.
-Ajj Chris ne már.-nevettem el magam.
-Szerinted jól nézek ki?
-Kettőnk közül neked van párod!
-Most ezzel arra célzol te nem vagy szép vagy csinos?-fordult irányomba ledöbbenve.
-Mondhatjuk így is. Na de inkább arra fordulj és válassz pizzát.
-Ez hülyeség! Te szép vagy, csinos és kibaszottul humoros.
-Hát köszi, de amit mondtam már...
-Ajj hagyj már ezzel.. nem vagy hisztis. Te is azokra a dolgokra vágy amire én is.-sütötte le a szemeit miközben elnémult. Csendben figyeltem őt, hogy mennyire a mélybe zuhant ismét az érzelmek tengerében.
-Mit adhatok?-Chris az arcát megdörzsölve próbált felocsúdni, de megelőztem őt. Áthajolva előtte a kormányban megkapaszkodva pillantottam fel a táblára és kezdtem el sorolni a pizzákat.
-Jó napot! Szeretnék kérni egy brokkolis kisméretű pizzát...
-Kettőt.-suttogta Chris centikről.
-Bocsánat kettőt, és még azt szeretném megkérdezni fagyit esetleg árulnak?
-Milyen fagyit szeretnének?-Chrisre pillantva vártam a választ, de ő elveszett. Nem tudom mégis hol jár agyban, de az tuti hogy nem itt.
Az arca előtt csettintettem egyet mire hirtelen felkapta a szemeimre a tekintetét.
-Tessék?-nézett rám zavartan.
-Milyen fagyit kérsz?
-Legyen csokis.-pillantott a kijelzőre ahol fel volt sorolva a rendelésünk.
-Akkor egy csokis és egy málnás jégkrémet szeretnénk még kérni.
-Üdítőt esetleg adhatok a rendelésükhöz?-ismét Chrisre pillantottam aki gyengéden a fülem mögé tűrte a hajam.
-Hé.. mi van veled?-böktem meg őt.
-Én.. mi?-nézett rám értetlenül.
-Inni kész?
-Víz, csak vizet.
-Kettő buborékos vizet még kérnénk igen. Köszönjük.
-Rendben. Fáradjanak a következő kapuhoz ahol megkapják a rendelésüket.
-Köszönjük, viszlát!-hajoltam el Christől aki lassan előre gurult a kocsival.
-Mi van veled?
-Nem tudom.-rázta meg a fejét.-Bocsánat, hogy...
-Nem történt semmi se.
-Hát csak..
-Nyugi ,mindjárt jön a fagyid.-paskoltam meg a térdét ahogy hátradőltem a székben.
-Honnan tudtad, hogy szeretem a fagyit?-lassított le, majd megálltunk.
-Minek mondtad volna akkor.
-Te gondolat olvasó vagy.-húzta össze a szemeit.
-Isten ments!-kacagtam fel.-Nem akarom tudni mi van a fejedbe.-Chris elvigyorodott, majd felkönyökölt a leengedett ablakra.
-Én olvasnék a gondolataidban.-pillantott végig rajtam.
-Ne akarj.-nevettem fel.-Még a végén megijednél.
-És még azt hiszed én foglak megerőszakolni.
-Feladnám a leckét.-paskoltam meg a vállát.
-Meg kell küzdjek veled?-szaladtak fel a szemöldökei a homlokán.
-Még szép.-kacagtam fel.-Azt hiszed annyira erős vagy?
-Na akkor mutasd mennyire vagy erős.-fordult felém, mire felemeltem a karom és megfeszítettem a bicepszem. Tudni illik rólam, kábé egy hónapig bírtam eddig azt, hogy minden nap edzek. Utána feladtam. Nem vagyok az a nagy sport ember.
Chris megfogta a karom és a szája elé kapta a kezét.
-Kezdek félni.-nézett rám ijedten.-Mi van ha a földbe döngölsz? -elnevettem magam mire neki is mosoly kúszott az ajkaira.
-Akkor mutasd te mit tudsz.-intettem a karjára.
-Én nekem nem ilyen erős a kezem.-sütötte le a szemeit, mint egy szende szűz kislány.
-Na gyerünk.-vigyorogtam szüntelenül, mire felvillantak a szemei rám.
-Akkor tedd a kezed a karomra.- a könyöklőre könyökölt és megfeszítette a jobb karját. Tenyerem alatt mozogtak az izmai, amik kő kemények voltak. Nagyot nyelv elkaptam a kezem róla és visszadőltem a székembe.-No?-egy halvány csillogást láttam a szemeibe ahogy várta a válaszom.
-Az enyém brutálisabb.-mértem végig őt, mire ő helyeselt.
-Igen, igen. Én is így gondolom. Pláne azok a körmök... -pillantott a kezemre.
-Félsz tőlük mi?-vigyorodtam el.
-Igen. Nem akarom, hogy kikapard a szemeim így jó fiú leszek.
-Tudsz te rossz fiú is lenni?-pillantottam fel a szemeibe mire egy huncut vigyor jelent meg az ajkain.
A szemeimet megforgatva csaptam a karjára mire ő lecsúszva a székében szorította a karjára a kezét, színlelve mennyire fáj neki ahogy rácsaptam.
-Auhhh.. ezt a kamerán is biztos látták, hogy eltörted a karom.-kapkodott levegő után.
-Majd elmúlik. Most viszont gurulj előrébb mert mi jövünk.
-De nem érzem a karom.-egyenesedett fel.
-Váltsak én?-fogtam meg a sebváltót, mire Chris szeme letévedt a kezemre.
-Mást is így fogsz meg?-bökött a kezem irányába.
-Fuuu te.. megeszem a te fagyid is!-emeltem fel a karom, mire egyből mentegetőzni kezdett.
-Ne! Kérlek! Könyörgöm.-könyörgött a kezeit összekulcsolva.
-Inkább oda figyelj.-intettem az ablak irányába ahol nyújtották át a rendelésünket. Chris átadta a kezembe a csomagot, majd a zsebéből kivette a pénzt és odaadta a kissrácnak aki az ablak túloldalán volt.
-Köszönjük.-mosolyodott el, majd a gázra taposva elhajtott.
-Héé.. óvatosan!-fogtam meg mindent egyszerre ahogy elkezdett felém borulni a két vizes palack és a fagyik is irányomba csúsztak.
-Fogjad erősen azokkal a karokkal.-pillantott rám egy másodpercre.
-És most? Nem eszünk?-néztem rá ahogy kikanyarodott a főútra.
-Van itt nem messze egy nagy park. Ott megesszük.
-Te aztán nem vagy semmi.-ingattam a fejem.
-Mért?
-Semmi..semmi..-ráztam meg a fejem. És próbáltam rendszerezni a kezemben lévő dolgokat, hogy kibírja az utat míg oda nem érünk a parkba.
-Jó illata van.-intett a pizzára.
-Éhes vagyok.-kordult meg a gyomrom.
-Mindjárt eszünk, nyugi.-kúszott egy halvány mosoly az ajkaira és lefordult az útról.
-Piknikezünk mi is? -intettem ahogy elhajtottunk egy család mellett aki plédet leterítve terítettek meg rajta.
-Nálunk nincsenek gyerekek, de kb így fogunk kinézni mi is.
-Csak fogd majd meg, hogy ki tudjak szállni.-emeltem meg a kezemben lévő pizzás dobozokat.
-Azt hittem már mást mondasz.-törölte meg a homlokát.-Levert a víz.-fejemet ingatva nevettem rajta. Hihetetlen egy pasi.
A kocsi megállt, majd Chris kipattant és átsietett hozzám. A kezemből kikapva a cuccokat kiszálltam én is, majd hátranyúltam a táskámért.
-Siess mert elejtem.-hallottam meg a hangját a kocsin kívülről ahogy be voltam hajolva a hátsóülés felé.
-Mi?-néztem hátra a vállam felett.
-Csak... mindegy.-szorította össze a szemeit.
Kikapva a táskám csuktam be az ajtót és szembe fordultam vele.
-Mi bajod?-Chris csak megrázta a fejét miközben a szemeit még mindig csukva tartotta. -Na menjünk.-böktem meg a karját mire kinyitotta a szemeit.
-Leteszem ide egy kicsit.-pakolt le a motorháztetőre, majd megindult a csomagtartó felé. Értetlenül figyeltem mit csinál, majd egy pléddel a kezében jelent meg.
-Hát az?
-Nem akarom, hogy összekoszold ezt a szép farmert.
-Hát de...
-Hozod kérlek?-nyújtotta át nekem a plédet, majd felkapta a pizzákat és a többi apróságot.-Gyere, keresünk egy nyugis helyet.
-Itt fogsz kaja után kinyírni?
-Én inkább tőled félek.-pillantott hátra rám vigyorogva.
-Helyes.-nevettem el, majd a hátának csaptam finoman a plédet.
Csendben sétáltunk keresve a megfelelő helyet, majd egy fa árnyékában meg is találtuk. Leterítettem a plédet míg Chris fogta a cuccokat.
-Haaaj Istenem.-sóhajtott fel hangosan, mire hátra pillantottam ahogy igazgattam a plédet a földön.
-Te csak így hangosan tudsz levegőt venni?
-Ha azt látnád amit én akkor te is így vennéd.-suttogta halkan inkább magának mint nekem.
-Na dobd le magad.
-Hát mindjárt el is dőlök szívrohamban.-pislogott sűrűn ahogy próbálta letenni a pizzás dobozokat és a többi dolgot.
-Rád kell hívjam a mentőket is? Nem elég, hogy a múzeumban is eltűntél és már akartam menni a biztonságiakhoz.
-Csak képet vettem neked.
-Nem is tudom miért.-ingattam meg a fejem miközben kinyitottam a dobozt amiben még gőzölgött a pizza.
-Mert azt szeretném, hogy mindig olyan boldog legyél és ne aggódj előre mindenen.
-Már pedig az esküvő a nyakamon.-dalolásztam.
-Akkor nézz körbe hátha látsz egy jó pasit aki elmegy veled.-énekelte ő is ahogy én.
-Nem is tudtam, hogy ilyen jó hangod van.-kúszott egy fél mosoly az ajkaimra ahogy beleharaptam az első szelet pizzába.
-Te se panaszkodhatsz.-intett felém a pizzájával, majd beleharapott ő is.
-Isteni finom.-hunytam le a szemeim.
-El ne élvezz.
-Te neked folyton a szexen jár az agyad?- dőltem oldalamra és megtámaszkodtam az egyik kezemen.
-Elég sűrűn igen. Mért neked nem?
-Azt se tudom már milyen.-nevettem fel kínomban.
-Mikor..khm.. mikor voltál utoljára pasival?-kérdezte óvatosan miközben felpillantott a szemembe.
-Rég.
-Tudom, hogy nem szeretsz erről beszélni, de hátha valakivel megtudod végre ezt a témát úgy igazán beszélni, mert úgy vettem ki, hogy a barátnőidnek nem a teljes storyt mondtad el. Ami igazán a baj lenne.-ahogy rátapintott a lényegre egyből az étvágyam elment így letettem a pizzát a dobozába. -Én nem okoskodni akarok, csak segíteni. Hogy fel tudj lélegezni.
-Honnan tudjam, hogy nincs hátsó szándékod ezzel. A kérdezősködéseiddel.
-Megesküszöm hogy nincs.-tette a szívére a kezét.
-Tudod nem ismerlek annyira...
-Egy idegennek..-kezdett bele a szokásos szövegébe.
-Ne vágj a szavamba! -szóltam rá mire a szájára csapta a kezét.-Szóval ez a pár óra ami alatt rengetegszer megtehettél volna bármit, tényleg bármit, hisz a lakásomon voltál utána az autódban ültem ahol magunkra zártad a kocsit.
-Ha szexelni akarnék elmondanám. Egyenes ember vagyok.
-Te nem tudod alapállásba tenni a szád mi? -nevettem el magam hitetlenkedve.
-Akkor betömöm a pizzával.-emelt fel egy újabb szeletet és nekikezdett az evésnek miközben rendületlenül figyelt.
-Nem tudom, hogy a picsába, de bízok benned.-Chris félrenyelte az egyik falatot és köhögni kezdett.
-Várj!-fuldoklott továbbra is.
-Hátba vágjalak?
-Lécci.-mondta rekedt hangon, mire odamásztam hozzá és a hátát kezdtem ütögetni.
-Na! Chris!
-Jó.. már jó.-kapkodott levegőért.-Bár a szájból szájba lélegeztetés jobban tetszett volna.-törölte meg a szemeit amik könnyesek voltak a köhögéstől.
-Szemét.-nevettem el magam és vállánál fogva meglöktem.
-Aghhh.. meghalok. Agyon akart ütni!-dobta hanyatt magát miközben a mellkasát fogta.
-Nem is a mellkasod ütöttem.-nevettem fel újra.
-Ohh tényleg! A hátam, a hátam úgy fáj..-fordult az oldalára és fogdosta a hátát már amennyire elérte.
-Te nálad valami elgurult.-törölgettem a szemeim ahogy nevettem rajta.
Chris eldőlve figyelt míg én is abba hagytam a nevetést.-A mentőket neked kell rám hívni nem nekem rád.
-Újraélesztelek ha kell.
-Gondoltam.-forgattam meg a szemeim.
-Gyere inkább nyald meg a fagyid.-nyújtotta felém a jégrémet.
-Inkább elfordulok és úgy eszem meg. Nem akarom hallgatni a jobbnál jobb ötleteid.-fordítottam neki hátat és elkezdtem nyalni a fagyim. Chris is kibontotta az övét, majd hatalmas csend állt be köztünk. Én már elmerengtem a parkban lévő csodaszép virágok és fák látványában mikor közvetlen mögülem meghallottam Chris hangját.
-Mást is így szoktál a szádba..
-Fejezd be.-csaptam a karjára mire elnevette magát.-Szörnyű vagy! Szörnyű!-nevettem már én is zavaromban.
-Pedig nagyon jól csinálod. Ebből látszik nem felejtetted el hogy hogyan kell.-kacsintott rám.
-Fúú te.. hogy a picsába nem tudsz evés közben csendben lenni.-néztem őt hitetlenkedve. Be nem áll a szája.
-Megnyalod az enyém?
-Nem! Nem nyalom meg.
-Pedig csokis. Akkor én megnyalhatom a tied?
-Jéézus. Még a fagyinál tartunk?-kacagtam fel. Már fájt a hasfalam az egész napos nevetéstől.
-Gyere nyald meg.-jött közelebb.
-Nem!
-Naaa csak egy kicsit. Nem a farkamat teszem a szádba hanem a fagyim.
-Így becézed?- kuncogtam fel mire ő is elnevette magát.
-Na nyisd ki azt a szép szád.
-Ha meg mered mozdítani a kezed!-néztem őt szúrós szemekkel.
-Maximum remegni fog a kezem, de nem dugom le a torkodon.
-Fúú ez kezd félre menni ez a beszélgetés.-ráztam meg a fejem, mire még közelebb ült.
-Csak kapd be.-nyújtotta közel a fagyit mire kibukott belőlem a nevetés. Szó szerint zavarban voltam ettől ami most történik.-Naa.. ne hozz már zavarba.-lökte meg a vállam finoman.
-Bocs,de ...-kapkodtam a levegőt a nevetéstől.-de nem bírom.
-Ajj el fog olvadni, már csöpög.-nevetett ő is már. Kívülről hogy nézhettünk ki, azt nem tudom. De két idióta ül egy pléden a fa alatt és sírnak a röhögéstől.
-Na. Ne mondj semmit, mert megfulladok.-próbáltam össze szedni magam és komoly ábrázatot varázsolni.
-Már csöpög.
-Csönd!-nevettem el magam, de megpróbáltam vissza rázódni.
-Jó. Csendben maradok.-közelebb hajolva a kezét megfogtam, biztosra akartam menni nem mozdítja meg egy centit se. Végig nyaltam a fagyijának az oldalát ahol megfolyt a csokoládé, majd a tetejét bekapva megszívtam. Szemeim felvillantak Chrisre, de nem kellett volna. Elhajolva tőle próbáltam lenyelni a fagyit és nem megfulladni.
-Ez nagyon erotikus volt.-nyögte ki halkan.
-Maradj csendben.-emeltem fel a kezem.
-Édes istenem. -sóhajtott fel hangosan.
-Azt mondtam...
-Hogy maradjak csendben! Ilyen kibaszott szexin nő még nem nyalt fagyit! Pláne az enyémet.
-Dugulj el és egyél.-keltem fel mellőle és odébb állva nyugodtan próbáltam megenni a fagyimat.
-Mért mentél olyan messze?-kiabált utánam.
-Hogy ne halljalak és nyugton megtudjam enni ezt a kibaszott fagyit.
-Gyere vissza. Befejeztem a hülyéskedést.-hívott magához.
-Nem-nem! Nem dőlök be neked! Nem húzol be a csőbe Chris.
-Térden állva könyörögjek?
-Egy hangot se!-emeltem fel a mutató ujjamat, mire ő hatalmas szemeket meresztett rám. Csendben leültem mellé és folytattam a fagyim evését, mire megint megszólalt.
-Annyira szépen nyalod.-suttogta halkan.
-Hát ez nem igaz.-keltem fel, de elkapta a csuklóm.
-Ne menj el.
-Te már elmentél nem?
-Amit a fagyimmal csináltál azok után csodálkoznál?
-Minden hülyeségre ráveszel. -löktem meg a mellkasát.
-De látom a szemeidben borzasztóan élvezed.-mosolyodott el huncutul.
-Úgy gondolod?-pillantottam fel rá.
-Igen. Teljesen meg vagyok ebben győződve.
-Hm..-a számhoz emelve a fagyit újra megnyaltam, mire ő összeszorította a szemeit.
-Picsába. Hogy tudod így enni a fagyit?-csattant fel.
-Pont úgy ahogy te.
-De te közbe nézel engem azokkal a szemekkel és..
-Be vagy szarva mi?-vigyorodtam el.
-Inkább azt mondanám, hogy ettől kanos az ember, de..
-Na nyugodjál le, együk már meg végre ezt a kurva fagyit nyugiba. Mostmár az enyém is csöpög.
-Csak le ne..-késő volt hogy kimondja mivel a mellkasomra csöppent a fagyi. Felpillantva rá ő neki is torkán akadt a szó.
-Hupsz.-vigyorodtam el miközben le se vettem róla a szemeim.
-Keresek egy zsepit.-túrt a zsebében, majd odanyújtotta nekem.
-Köszi.-töröltem meg magam, majd elcsomagoltam a pálcikát.
-A szád is töröld meg.-intett az ajkaimra.
-Te is.-erre a kijelentésemre egyből keresett magának is egy zsebkendőt és megtörölte a száját. -Így jó?-hajoltam közelebb hozzá mire az ajkaimra siklott a tekintete.
-Nyald meg a szád szélét. Ott még kicsit fagyis.-mutatott a jobb oldalamra.
-Így?-nyaltam végig az ajkam.
-Te nagyon rossz kislány vagy most ugye tudod?
-Én? Mért?
-Te most kikezdesz velem?
-Éééénn????-kerekedtek ki a szemeim mire felkuncogott.
-Igen te. Lenyaltad a fagyim. Utána a melleidre csöppent a fagyid aztán most ahogy nyalod a szád.. Te ki akarsz velem kezdeni!
-Hát te meg vagy huzatva. -nevettem el magam.
-Most mért? Én ezt látom!
-Nem tudom ki bámészkodik egész nap dugdossa a számba a fagyiját.-böktem oldalba, mire ő eldőlt a földön. Közelebb mászva folytattam a piszkálását, mire ő felkacagott.
-Nem dugdostam a fagyim a szádba.-nevetett fel újra.
-Szörnyű vagy.-kacagtam én is mellette ülve.
-Várj!-kapta el a csuklóm.
-Mi az?-kapkodtam levegő után miközben a könnyeimet töröltem az arcomról.
-Most jön a megerőszakolós rész?-támaszkodott fel a könyökére.-Most fogod csinálni igazam van?
-Istenem de bolond vagy.-löktem meg mire a karomat megfogva maga mellé rántott a földre. Eldőlve figyeltük a fa leveleit ahogy fújja a tavaszi szellő és néhol átsüt a lombkorona közt a nap.
-Soha nem nevettem ennyit mint ma veled.-fordította felém a fejét.
-Hát én se. Már kockás szerintem a hasam ennyi röhögéstől.-vigyorodtam el
-Muti.-pattant fel mellőlem,mire a keze után kaptam.
-Nem!Nem nézed meg!
-Naaa.. mért vagy ilyen. Megmutassam az enyém?
-Te ne mutogass inkább semmit se!-dőlt vissza mellém, majd ismét megszólalt.
-Megadod a számod?-a nap elején amit gondoltam, hogy a barátnője ehhez mit fog szólni ez most is bevillant. Levert a víz és a torkomban kezdett dobogni a szívem.
-Én..figyelj..
-Nem akarod? -keseredett el a hangja, mire rákaptam a tekintetem. Az arca is ugyan azt árulta el nekem mint a hangja.
-Chris..
-Túl sok vagyok?-nézett fel a szemembe szomorúan.
-Nem, bár néha igen.-nevettem el magam.- Én szívesen megadom a számom, csak egy bökkenő van.
-A párom.-sóhajtott fel elkeseredve.
-Igen Chris. Én nem szeretnék balhét, tudod jól, hisz ezt már mondtam.
-Tudom, de mi csak barátok vagyunk. Ezen kívül a szádba dugtam a fagyim amit ügyesen leszoptál, de ennyi.
-Istenem te és a szókimondó mindened.-fogtam a fejem.
-Meg néztem a feneked nem egyszer és kaptál egy képet ami mindig mosolyt csal az arcodra. De ezt neki nem kell tudnia. Ez a mi titkunk lenne.
-Chris, kedves srác vagy.
-Kérlek.-könyörgött halkan. El volt keseredve borzasztóan.
-Hhhh..soha az életben nem volt egy napom se ennyire jó mint a mai. Ezt mind neked köszönhetem. -felpillantott rám, mire kinyújtottam a kezem.-Add ide a telefonod.-a szemei felcsillantak a boldogságtól, majd gyorsan kikapta a zsebéből a készüléket. Elvettem tőle és bepötyögtem a számom. Átnyújtva neki hosszasan nézte a számsort, majd felpillantott rám.
-Megcsörgethetlek?
-Nem bízol bennem? Azt hiszed más számát adtam meg?
-Kérlek.-nézett fel a szemeimbe.
-Hívj fel akkor. Tessék.-kerestem ki a táskámból a telefont, majd rányomott a hívás gombra. A kezemben lévő készülék megcsörrent és felvillant a képernyőn Chris neve.
-Köszönöm.-mosolyodott el hálásan.
-Szívesen. De kérlek beszéljük meg, otthon nem hívsz fel!
-De nem is lakik velem. Egy héten egyszer vagy kétszer találkozunk, de ennyi.
-Akkor azokon a napokon nem beszélünk!
-És ha titokban felhívlak mert szomorú vagyok?
-Nem hívsz fel titokban sem! Nem akarok vitát.
-De ő dug az exével! Én mért nem beszélhetnék más nővel?
-Mert te jó fiú vagy Chris nem igaz?
-De igen.-hajtotta le a fejét.-De annyira nehéz. Ha hazaviszlek utána én kivel fogok beszélgetni?
-Ott a kutyusod. Vagy hívd fel anyukád, vele jóba vagy igaz?
-Igen.-mosolyodott el ahogy az anyukájára gondolt. -Egy csodás erős nő és csodálatos anya.
-Na hát akkor hívd fel.
-Mesélhetek neki rólad?-fordult szembe velem boldogan.
-Szokott a csajoddal találkozni?
-Igen.-hajtotta le ismét a fejét elkeseredve.
-Akkor sajnos nem a válaszom.
-Nem újságolhatom el senkinek mennyire jó nap volt ez a mai?
-Hhh Chris... Nem akarok bajt. Jobb megelőzni.
-De.. de én annyira boldog vagyok.
-Én is jól éreztem magam.-mosolyodtam el, mire felkapta rám a tekintetét.
-Nem akarom, hogy vége legyen a napnak, de lassan későre jár.-keseredett el, mire a vállára tettem a kezem.
-Gyere jó fiú. Menjünk.-keltem fel mellőle és össze szedtem a cuccainkat. Chris összehajtotta a plédet és csendben elsétáltunk a kocsihoz.
Hazafele végig némán ültünk egymás mellett. Néha Christ figyeltem aki teljesen maga alatt volt és rettegett attól, hogy ha kitesz otthon utána magányos marad így lassú tempóban kanyarogtunk a város utcáin. Direkt nem sietett.
Hogy őszinte legyek én se akartam hazamenni. Annyira jó nap volt a mai, hogy az összes gondom elfelejtettem. Ezt csak is neki köszönhetem. Egy nagyon rendes jólelkű srác, aki remélem nem szegi meg a kérésem, mert akkor baromi nagy galibába keverednék amire kurvára nincs szükségem.
Az autó motorja leállt Chris pedig felsóhajtott keserűen.
-Itt vagyunk.-piszkálta az ujjait csendben.
-Ne szomorkodj kérlek.
-De én sose voltam ennyire felszabadult, boldog mint ma. Most ha hazamegyek nem lesz semmi se ilyen. Dodger örülni fog nekem én is neki, de ennyi. Nem akarom, hogy bemenj az ajtón.
-Chris..-lágyult el a hangom.
-Ugye .. ugye még találkozunk?-nézett fel rám reménykedve.
-Ha elromlik a zuhanyzóm egyből hívni foglak.-mosolyodtam el.
-Rohanni fogok. De akár ha nagyon nem lehet megjavítani fel tudom ajánlani, hogy nálam fürödj.
-Kedves vagy, de itthon szeretnék fürdeni.-mosolyodtam el, majd az ajtó kilincse után nyúltam, de Chris megfogta a karom.
-Felkísérhetlek az ajtódig?
-Ennyire nehezen tudsz elválni?-kúszott egy vigyor az arcomra mire ő csak bólintott. Annyira édes volt, mintha egy kisfiú ülne mellettem aki nem akarja, hogy hazamenjen a játszópajtása. -Gyere.-intettem az ajtó felé mire boldogan kipattanta a kocsiból és követni kezdett a liftig. Csendben szorosan mellém állt a liftben így a tükörben figyelni tudtam az arcát. Gondolkodott. Hogy micsodán?
Magam sem tudom.