In My Mind

5. Az esküvő

Idegesen kapkodva rohangáltam a lakásban. Zénó már elszédül ahogy követ a tekintetével. A sminkem és a hajam már kész már csak a ruhám kell magamra szenvednem és a cipőt.
Korán keltem mivel nem bírtam már magammal úgyhogy már a második kávémon agyalok, hogy megigyak-e még egyet. Hosszú nap lesz a mai úgyhogy nem árthat.
A konyhába sietve lefőztem egy újabb bögre kávét mire megcsörrent a telefonom.
Hátra nézve a mögöttem lévő pultra a kijelzőn megpillantottam Chris nevét. Azonnal a készülékért kaptam és felvettem.
-Szia.
-Szia kislány. Na ? Izgulsz már?-kérdezte mosolyogva.
-Ne is mond. Hajnalba keltem mert nem tudtam aludni, aztán most fogok még egy kávét inni.
-Jajj.. ne izgulj. Minden rendben lesz.
-Szerinted csalódni fognak, hogy nem megy velem senki?-kérdeztem elkeseredve, ahogy a kávém kevergettem.
-Mért érdekel mit gondolnak? Ne foglalkozz ezzel.
-Tudom, de ..
-Hol lesz az esküvő?
-Trinity Church.
-Értem és hány órakor?
-Egykor kezdődik a szertartás de fél egyre oda kell érnem, úgyhogy taxit is intéznem kell. Istenem tiszta ideg vagyok. Azt a nyamvadt göncöt is fel kell vegyem meg a magassarkút.
-Pedig nagyon jól nézett ki, bár nem láttam sok mindent.
-Addig jó. Pofára fogok esni abba a rohadt cipőbe.-doboltam a körmömmel a pulton.
-Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj.-beszélt higgadtan, de én nem tudtam nyugodtabb lenni.
-Csak legyen már vége.-nyöszörögtem.
-Este még buli lesz nem?
-Ja.. mindenki csatak részegen botorkál majd össze vissza.
-Aztán nehogy a nagy ő letámadjon ott.
-Persze.-kacagtam fel.-Ez marha jó vicc volt.
-Nem viccből mondtam. Mi van ha ott lesz?
-Hát kurva szarul jár mert én nem akarok semmit se.
-Ajj te lány.
-Te mit csinálsz?-próbáltam témát váltani, mert már az esküvő gondolatától a falra mászok.
-Nagyon semmit se. Majd Dodgert leviszem sétálni.
-Egyedül vagy?
-Nem. Dodgerrel vagyok.
-Helyes.-mosolyodtam el.
-Köszönsz neki?-vigyorodott el ő is.
-Köszönhetek, de úgy se ismer.
-Csak köszönj neki.
-Szia Dodger. Remélem apád nem csinál hülyeséget mert ha igen akkor én csapom agyon.-vigyorodtam el.
-Én sose csinálok hülyeséget.
-Na igen.-köszörültem meg a torkom, mire elnémult ő is. Gyanítom ugyan arra a hatalmas gondra gondolunk, ami nem más mint a párja és a közte lévő megegyezés amibe nem kellett volna belemenjen.
-Csak egy nagy hiba volt. Hogy nem találkoztam veled hamarabb. -suttogta halkan Chris mire elmosolyodtam. Jól esett mikor ilyeneket mondott. Egy nagyon jólelkű, kedves, vicces és érzékeny pasi.
-Chris lehet le kell tennem, mert felkell szenvednem a ruhám és a cipőm.
-Meztelen vagy?
-Mi?-pattantak ki a szemeim a kérdésére
-Nincs rajtad semmi?
-De van. Mért lennék meztelen?
-Hát már azt hittem. Végülis otthon vagy.
-Nem flangálok itthon így! Szomszédok is vannak.
-Feldobnád a napjukat.-kuncogott halkan.
-Hihetetlen vagy.. egy idős bácsi van a szemközti házban.
-Szívrohamot kapna mert látna legalább valami szépet.
-Persze.. valószínű. Na de, lekell tennem tényleg Chris.
-Rázz le nyugodtan.-magam előtt látom ahogy játsza a sértődöttet.
-Héé.. nekem készülnöm kell!
-Minek ? Hisz szép vagy.
-Aranyos vagy, de sietnem kell.
-Jó kislány legyél.
-Én mindig az vagyok.-mosolyodtam el.
-Tudom, de vigyázz magadra. Kérlek.
-Vigyázok, de te is.
-Szia Chloe.
-Szia Chris.-köszöntem el tőle mosolyogva, majd letettem a telefont.
Ledöntve a kávét a bögrémet a csapba tettem, majd a szobámba a szekrényen lógó ruhámat magamra vettem. Megigazítgattam, majd a cipőmet is felvettem a lábaimra. Most, hogy már indulásra készen állok elpakoltam a kis kézi táskámba és a nappaliban vártam amíg indulnom nem kell.
Az órára pillantva egyre idegesebb voltam mivel percek kérdése és itt van értem a taxi. Zénó a lábaimhoz bújva a közelemben volt. Érezte, hogy feszült vagyok.
A mobilom megcsörrent így kikeresve a táskából egyből fel is vettem. A taxis hívott. Itt állt már a ház előtt. Zénó fejét megsimogatva ígértem meg neki, hogy sietek haza hozzá. A tálja felé pillantva biztosra mentem, hogy ebben a nagy kapkodásban már megetettem őt úgyhogy nem fog éhen maradni addig amíg haza nem érek hozzá.
Felkapva a cuccaim rohantam az ajtóhoz és zártam be magam után a lakást, majd lesiettem a taxihoz. Idegesen néztem ki az ablakon és figyeltem az utcán lézengő embereket, majd ahogy a park mellé értünk az eszembe villant Chris és az az este amikor itt ücsörögtünk bent a padon. A bizalmába fogadott és ez borzasztó jól esett nekem.
Elmosolyodva pillantottam az ölemben pihenő kezemre. Örülök, hogy jóba lettünk és kirángatott a megszokott mindennapokból. Hálás vagyok azért a pár alkalomért is amikor találkoztunk. Nem rég óta ismerem, de megkedveltem nagyon.
Ahogy a templom elé értünk elfogott az idegesség, a pulzusom az egekbe szökött ahogy megláttam a tömeget akik már gyülekeztek az esküvőre.
-Hh Istenem. Essünk túl ezen.-suttogtam magamnak, majd kifizettem a fuvart és kikászálódtam a kocsiból. Lassú, remegő léptekkel sétáltam a násznép irányába mikor megláttam Lena vigyorgó arcát. Rohanva tipegett oda hozzám és ölelt magához szorosan.
-Jajj de csinos vagy.
-Te is csini vagy.-néztem végig rajta.
-Hova lett a kísérőd?-hajolt a fülemhez, de mire válaszolni tudtam volna megjelent a rendezvényszervező nő és a koszorúslányokat egyből befelé kezdte terelni. Még szerencse, hogy nem kellett válaszolnom. Éreztem, hogy ez lesz az első kérdés amit feltesznek nekem.
Lassan lépkedtem felfele a templom lépcsőjén ügyelve a lábaimra, nehogy itt dobjam el magam, mert az borzasztó ciki lenne.
-Kérek minden koszorúslányt fogják meg a csokraikat és maradjanak itt a közelben.
-Maya hol van? -kérdeztem Lenat, aki egy ajtóra intett. El volt foglalva a ruhája igazgatásával így én otthagytam őt és benyitottam az ajtón.
-Szia.-derült fel barátnőm arca ahogy megpillantott a tükörben. Lassú léptekkel sétáltam felé. Gyönyörű volt! Mindig is hercegnő szeretett volna lenni, egészen kicsi kora óta és most az lehet. Egész nap az lehet!
-Csodásan nézel ki.-öleltem át őt meghatódva.
-Jajj ne sírj, mert én is sírok.-szorított magához erősen.
-Készültem zsepivel.-nevettem el magam.
-Helyes.-simította meg a karom ahogy nézett engem.
-Gyönyörű hercegnő vagy.
-Ajjj ne mondj ilyeneket.-rántott vissza magához, mire a rendezvényszervező hölgy rontott be az ajtón.
-Kisasszony a koszorúslányoknak kint már gyülekező van. Igyekezzen kérem.
-Rendben, megyek máris.-pillantottam vissza barátnőmre.-Csak annyit szeretnék mondani, hogy borzasztó büszke vagyok rád. Mi mindig egymás mellett voltunk jóban-rosszban. Hálás vagyok mindenért amit együtt csináltunk, együtt éltünk át. -Maya könnyes szemekkel hallgatott. Nem mondom nekem is könnyek gyűltek a szemeimbe ahogy figyeltem őt. -Hálás vagyok neked, hogy a barátnőd lehetek és sok sok boldogságot kívánok.
-Annyira szeretlek.-szorított magához zokogva.
-Ne sírj mert lejön a sminked.-simítottam meg a hátát.
-Annyi kiló fixáló van rajta, hogy azt semmi se szedi le.-nevette el magát.
-Ügyes legyél. Ott leszek melletted.
-Köszönöm. Mindent! Hogy az életem része vagy.-suttogta elcsukló hangon, majd megszorítottuk egymás kezét.
-Megyek mert következőre ránk rúgja az ajtót, ha nem megyek ki.
-Ott találkozunk.-mosolyodott el ahogy a könnyeit törölgette.
-Várlak.-mosolyodtam el én is, majd kisiettem az ajtón.
Kint már mindenki a párjával állt sorba így én a legvégére álltam, hisz mellettem nincs senki és a kezembe kaptam a csokrom.
Lena hátrapillantott rám, majd vissza kapta irányomba a tekintetét.
-Mi.. a.. fasz..-sápadt el teljesen. Felpillantva rá értetlenül néztem őt, ezt meg mi lelte?
-Neked meg mi bajod?
-Mi a picsa!?
-Ne beszélj már így! Isten házában vagy.-róttam meg, mire egy kéz érintette meg a derekam.
-Ugye még időben érkeztem?-hallottam meg egy ismerős mély hangot. Felé kapva a tekintetem a torkomon akadt a hang.
-Lassan kezdünk!-rohant végig mellettünk a rendezvényszervező kishölgy, de egy percet se tudott érdekelni.
-Te hogy kerülsz ide?-súgtam oda Chrisnek.
-Nem akartam, hogy egyedül legyél, meg ingyen kaja és pia van. Jól jön a kikapcsolódás.-rántott vállat vigyorogva.
Nekem a padlót súrolta az állam ahogy figyeltem őt. Öltönyben áll mellettem,ami borzasztó jól állt neki. Egyszerűen nem tudtam magamhoz térni, hogy itt áll mellettem.
-Csípjen meg valaki, hogy ez most a valóság.-suttogtam halkan ahogy figyeltem a körülöttünk zajló eseményeket.
-Nem is mondtad, hogy ez a félisten veled lesz. Ugye tudod, hogy baromi sok kérdésre kell válaszolnod kisasszony.-súgta hátra Lena nekem, mire én csak megforgattam a szemeim.
Chris közelebb hajolva hozzám megigazította a ruhám pántját, de ügyelt arra, hogy ezt senki se vegye észre.
-Nagyon csinos vagy.-suttogta halkan miközben az ajkaira mosoly kúszott.
-Még mindig nem tudom felfogni hogy kerülsz ide!
-Nem is kell, csak add a kezed és próbálj nem össze esni, mert akkor el kell hogy kapjalak.
-Reszketek.
-Nem lesz semmi. Nyugi, most már van partnered is, feleslegesen idegeskedsz.
-Hogy kerülsz ide.-szorítottam össze a szemeim miközben hitetlenkedve ráztam a fejem.
-Csak szerettem volna látni, ahogy mosolyogsz, na meg persze a ruhádra is kíváncsi voltam.
-Köszönöm.-suttogtam halkan majd félve felé pillantottam.
Felcsendült a zene, ami csak egyet jelentett. Elkezdődött az esküvő. Chris a kezét nyújtva felém kérte, hogy fogjam meg , mire én félve belesimítottam a tenyerem. Gyengéden megszorította, hisz érezte, hogy jég hideg a tagom és reszketek.
-Nyugi.-suttogta halkan, majd megindult a sor eleje.
Apró kezem elveszett a hatalmas tenyerében. Hüvelykujja lágyan simogatta a kézfejem, próbált nyugtatni, csak az az egy baj volt hogy a szívem kezdte feladni a szolgálatot.
Az oltár felé sétálva szét kellett válni a pároknak. Mivel bal oldalt fog állni a menyasszony így a koszorúslányok ott sorakoznak majd mögötte, szembe velünk pedig a fiúk. Amint elfoglaltuk a helyünket Chrisre pillantottam akinek az ajkain egy halvány mosoly bújkált. Tekintete lassan végigsiklott rajtam ez pedig cseppet se segített az így is zakatoló szívemen.
-Ti dugtok?-hajolt hozzám Lena mire könyökömmel oldalba böktem.
-Mi? Nem.-vágtam egy furcsa grimaszt mire Chris arcán nagyobb lett a vigyor.
-Úgy néz, mint aki mindjárt letépi rólad ezt a ruhát.
-Fejezd be. Nincs köztünk semmi.-suttogtam idegesen.
-Akkor mért vagy ennyire feszült?-mosolyodott el Lena.
-Mert hülyeség amit mondasz. -néztem rá szúrós szemekkel.
-Mért van itt akkor?
-Mit tudom én. Nem tudtam róla én se.-rágtam idegesen a szám szélét mire Chris kék szemeivel találtam szembe magam. Megigazítva magán a zakót kacsintott egyet, majd elpillantott a bejárat irányába ahol megjelent Maya.
-Már pedig flörtöl veled. Jó az ágyban legalább?
-Istenem...-szorítottam össze a szemeim.-Fejezd be, mit tudom én!-próbáltam elfordulni Lena irányából, de az utolsó mondat amit hozzáfűzött ehhez a témához az még jobban padlóra küldött.
-Szerintem borzasztó nagy és piszok kemény, szóval kell kapaszkodni amikor pakol.-harapta meg az ajkait vigyorogva.
Levegőre volt szükségem, de ahogy Maya közeledett az oltár felé nem tudtam menekülni. Görcsösen szorítottam a virágot a kezemben mire Chris kérdő pillantásaira lettem figyelmes.
Elkapva róla a szemeim egyből Lena szavai jutottak eszembe. Minden erőmmel a szertartásra próbáltam fókuszálni, de egy bizonyos személy cseppet se hagyta, hogy koncentrálni tudjak.
Végig magamon éreztem Chris tekintetét ettől és a fejemben kavargó gondolatoktól egyre inkább arra kellett figyeljek, hogy nehogy leesek a lépcsőről.
Ahogy elcsattant az első csók, a friss házasok megindultak a kijárat felé így nekünk ismét párokba kellett rendeződnünk és a templom elé kísérni őket.
Mivel én és Chris voltunk az utolsó pár, most fordult a kocka így mi lettünk az elsők.
Lelépve a lépcsőről jeleztem neki, hogy jöjjön és megindultunk az ifjú pár után.
-Minden rendben?-kérdezte ahogy a karját nyújtotta. Megkapaszkodva benne megéreztem ahogy a bicepsze megfeszül a kezem alatt. Ez se segített abban, hogy el tudjam felejteni Lena szavait.
-El szeretnék tűnni.-suttogtam halkan ahogy a sorok közt sétáltunk kifelé a hatalmas templomból.
-Mit suttogott neked a barátnőd?
-Azt inkább hagyjuk.-vettem egy mély levegőt mivel már fojtogatott az érzés, hogy a mögöttem lépkedő Lena minden mozdulatunkat figyeli és gyanítom szövi a jobbnál jobb ötleteket.
Kiérve egy oszlop mögé húzódtam , nem akartam a tömegben lenni mivel nem voltam a helyzet magaslatán. Chris a karomnál fogva szembefordított magával így a hatalmas kőoszlopnak nyomódott a hátam.
-Mi a baj?
-Mindenki téged bámul. Gondolom felismertek, vagy mert helyes vagy és csorgatják a nyálukat. Minek jöttél?
-Ha felismertek ez van. Ne aggódj ezen. Amúgy meg azért jöttem, hogy segítsek és ne legyél egyedül.
-De nem kellett volna.-sütöttem le a szemeim.
-Pedig vonzod a tekinteteket ebben a ruhában. Honnan veszed, hogy engem stírölnek?
-Jajj hagyj már.-forgattam meg a szemeim. -Kellemetlenül érzem magam ebben a göncben.
-Pedig nagyon szép.-suttogta halkan a fülemhez hajolva, mire megcsapott a parfümje illata. Nagyot nyeltem, mire egy fej jelent meg köztünk.
-Ne bujkáljatok, vagy menjetek el a gyóntatófülkébe dugni.
-Lena!-szóltam rá, mire Chris ajkain egy huncut vigyor jelent meg.
-Gyere már. A menyasszonnyal fotózkodnunk kell.-fogta meg a karom és rángatott el Chris mellől. Lángolt az arcom, hogy ennyire kellemetlen helyzetbe kerültem Chris előtt.
Maya mellé lökdöstek aki mosolyogva figyelt engem.
-Ne mondj semmit kérlek.-fújtam ki a levegőt idegesen.
-Csak nem lemaradtam valamiről?-kuncogott fel halkan.
-Az ég világon semmiről se.
-Dehogynem! -hajolt közelebb Lena.-Tuti fix, hogy dugnak. Úgy nézi az a szexisten őt, mint aki mindjárt felfalja.
-Istenem.. hagyd már ezt abba!-szóltam rá Lenara.
-Hölgyek! Kérem forduljanak a kamera irányába.-szólalt meg a fotós aki velünk szemben állt. Irányába néztünk, mire Lena újra megszólalt.
-Durván szoktátok csinálni?
-Fejezd be!-sziszegtem a fogaim közt mire Maya halkan kuncogni kezdett.
-Kitölt amikor benned jár?
-Hát ez hihetetlen.-kapkodtam a levegőt mivel a szívem ezerrel vert ezektől a kérdésektől. Attól meg még inkább rosszabb volt a helyzet, hogy Chris csak pár méterre állt tőlem így gyanítom hallja miket mond a drága barátnőm.
Ahogy vége lett a fényképezésnek én menekülni próbáltam, hogy minél messzebb kerüljek Lenatól és Mayatól, de valaki elkapta a karom.
-Hova-hova?
-Haza! El innen, mert ezt már nem bírom.-kapkodtam a tekintetem keresve merre tudnék leghamarabb elmenekülni.
-Pedig nagyon felvillanyozta őket az, hogy itt látnak veled.-mosolyodott el.
-Erről meg pláne nem akarok beszélni.
-Nem is tudtam, hogy ennyire mocskos a fantáziájuk.-vigyorodott el mire szúrós szemekkel felpillantottam rá. -Naaa.. ne nézz így rám.
-Mégis hogy nézzek, ha arról faggatnak mekkora a farkad mérete, hogyan dugsz, vagy hogy kitöltesz-e?
-Mért nem mondtad, hogy a fagyimat nagyon ügyesen nyalod.-vigyorodott el huncutul, mire vállba vágtam.
-Még az kéne!
-Na, ne duzzogj. Maradj itt.-fogta meg a derekam és húzott maga mellé.
-Ez katasztrófa ami itt van.
-Mondtam, hogy nyugi.-suttogta halkan mire megéreztem a csupasz hátamon a tenyerét.
-Borzasztó ciki ez az egész.-szorítottam össze a szemeim.
-Maradj mellettem és én majd elterelem a gondolataid.
-Nem tudod elterelni.
-Már hogyne tudnám. Tedd le azt a csokrot és menjünk odébb. Kitakarja a szép dekoltázsod.
-Ne bámészkodj.-böktem meg az oldalát.-Így is azt hiszik, hogy mi ..-mutogattam magunk közt.
-Mi micsoda? Mond ki.-hajolt felém így kitakarta a mögötte álló tömeget.
-Dugunk.-villantak fel a szemeim rá, mire megrebbent a szempillája.
-De erotikusan mondtad ezt ki.-harapta meg az alsó ajkát, mire megforgatva a szemeim fordítottam neki hátat. Chris utánam sietve mellém sétált, majd elállta az utam.-Ne menekülj.
-De menekülök. Rád nézek és csak ez jut eszembe.
-Nekem is ha rád nézek, de nekem nem kellett hogy felvilágosítsanak erről.
-Mi?-néztem rá értetlenül.
-Húzom az agyad.-nevette el magát.-De most így eljátszottam a gondolattal, mi lenne ha..
-Szörnyű vagy.-löktem meg a karját.-Menthetetlen.-fordultam el tőle mire Lena torpant meg előttem.
-Hova szaladsz?-pillantott rám, majd a mögöttem álló Chrisre. -Vagy dolog van?-mutogatott köztünk.
-Figyelj. Tisztázzuk a dolgokat! Mi köztünk semmi nincs.-intettem Chrisre és rám.-Ne kérdezd hogy a faszomba keveredett ide, mert nem tudom. Én egyedül jöttem ahogy azt láthattad is.
-Akkor mért vagy ennyire feszült?
-Figyelj Lena.. ugye? -szólalt meg Chris mögöttem.
-Igen.
-Egy kicsit beszélgetek Chloeval ha megbocsátasz egy pillanatra.-lépett közbe Chris és a karjaimra simította a kezét.
-P..persze oké.-nézett el róla zavarában, majd Chris a kezemnél fogva odébb húzott.
-Most meg mi van?
-Nyugodj meg. Tiszta ideg vagy és ahogy magyarázol a melleid meg össze vissza ugrálnak, ezzel engem pedig összezavarsz.
-Menj a ..-löktem meg a mellkasát, de meg se érezte.
-Nem. Állj meg és figyelj rám. Semmi nincs! Ne foglalkozz azzal amit gondolnak. Próbáld meg élvezni.
-De azt hiszik, hogy baszunk!-mondtam már hangosan, mire egy idős pár felénk pillantott.
-Ezt halkabban kérlek. Majd az ágyba sikoltozhatsz, de ne itt kiabálj.-vigyorodott el, de nekem már szét pattantak az idegeim.
-Chris.. kurvára messze mész! Nem kellett volna jönnöd. Ezért teljesen felesleges.-hagytam ott meg se várva a válaszát. Mayat kezdtem keresni idegességemben, de ahogy megpillantottam jelen helyzetben el volt foglalva.
Kibuktam. Elegem volt az egészből, Chrisből is mert csak a hülyeséget tudja mondani és kurvára nem segít rajtam ezzel. Berontva a templomba magam se tudom hova tartok, de az egyik eldugott kis sarokba lerogytam egy padra. A telefonomat előkeresve próbáltam megnézni a neten azt a taxi társaság oldalát ahonnan napközbe is rendeltem a taxit. El akartam tűnni innen. Mayanak úgy se fog feltűnni, ha nem vagyok ott a több száz ember közt, meg úgy is el lesz foglalva.
Egy kéz húzta el a vállamról a hajam, majd leült mellém.
-Menj innen.
-Nem fogok.
-De igen. Mert elegem van. Úgyhogy mielőtt olyat mondok neked kérlek menj és hagyj békén.
-Sajnálom.-ahogy ezt kimondta összeszorult a torkom. Levegőért kezdtem kapkodni, mire újra megszólalt.-Sajnálom Chloe. Én csak segíteni akartam abban, hogy ne legyél egyedül.
-Chris nem tudom feltűnt-e, de nagyon messze mentél a beszólásaiddal.
-Bocsáss meg. -a fejemet ingatva eltettem a mobilom és a tenyerembe döntöttem az arcom.
-Elegem van.
-Had tegyem jóvá. Ígérem befogom a szám és nem mondok olyan dolgokat.
-Chris haza akarok menni.
-Csak próbáld meg leszarni azt mint gondolnak mások. Irigyek az emberek.-rántotta meg a vállát.
-Szóval azt mondod Lena irigy mert itt vagy velem?
-Meglehet. Nem tudom. Lehet nem volt megdugva és szexet akar. Mit tudom én. De kérlek, próbálj picit lehiggadni.
-Neked mért mindig ilyenen jár az eszed?
-Lehet mert én is rég csináltam. -tárta szét a kezeit.
-És ezeket a megnyilvánulásaid csak én hallgatom.
-Mondjam inkább neki? -intett egy öreg nénire aki a templomban az egyik padban ült és imádkozott.
-Ne piszkáld már szegényt.-böktem meg az oldalát.
-Biztos nem harap.-mosolyodott el mire meglöktem őt ahogy felkeltem a helyemről.
-De gonosz vagy.-néztem őt szúrós szemekkel, de egy halovány mosoly megjelent az arcomon.
-Csak szeretném, hogy mosolyogj.
-Valami nincs rendben idebent.-bökdöstem meg a fejét.
-Lehet valaki elveszi az eszem.-pillantott fel rám, mire elfordultam tőle, de nagyobb lett a mosoly az arcomon. Chris felkelt és utánam sétált, de azzal nem számolt, hogy hirtelen megfordulok, mivel még mondani szerettem volna neki valamit. Mondjuk én se számítottam arra, hogy ilyen gyorsan beér, így a mellkasának nyomódott a mellem. Szemei egyből letévedtek, majd felvillantak az enyémekbe.
-Légyszíves moderáld magad és egy nyikkanást se szeretnék hallani.
-Max az egyik kocsi hátsó ülése nyikorog majd.
-Mondtam!-szorítottam meg a karját mire mélyen beszívta a levegőt.
-Csak egyet had mondjak még.-könyörgött halkan, mire megadtam magam.
-Mi lenne az?
-Borzasztó szexi amit csinálsz.
-Tökön rúglak.-nevettem el magam, majd hátat fordítottam neki.
Kiosonva a templom ajtaján láttuk, hogy elkezdtek szállingózni az emberek a vacsora helyszínére így a táskámból kikeresve a meghívót néztem, hogy hova is kell menni.
Chris mellém lépve a kezeivel védve férfiasságát úgy nézte a meghívót ő is. Lepillantva rá elvigyorodtam.
-Min nevetsz? Kezdek félni.
-Helyes, mert még egy ilyen és kiheréllek.
-Jó fiú leszek.-nézett fel rám könyörgő szemekkel, mire a mellkasát megcsapkodtam a meghívóval.
-Remélem kocsival vagy.
-Azzal jöttem, de be is ülsz mellém?
-Kénytelen leszek.
-Direkt reggel kitisztíttattam a kedvedért.-pillantott fel a szemeimbe.
-Komolyan? -kúszott egy halvány vigyor az ajkaimra, mire ő sűrűn bólogatni kezdett.-Jó fiú.-simítottam meg a karját, majd megindultam lefelé a lépcsőkön.
-Had segítsek.-nyújtotta ki a kezét irányomba, de én nem fogadtam el.
-Inkább mond hol parkolsz.
-Kövessen a kisasszony.-biccentett a fejével a parkoló irányába.
Némán szedtem a lábaim, mire megláttam az ismerős kocsit. Csillogott villogott, ezek szerint tényleg kitakarította kívül-belül.-Kinyithatom az ajtót.
-Inkább dobd be magad. -intettem a vezető ülésre, mire megtorpant.
-Én próbálom, de nem nyeri el a tetszésed.
-Mi?-álltam meg a kocsi túloldalánál ahogy nyúltam a kilincsért.
-Azt mondtad dobjam be magam.
-A kocsiba basszus. Ülj be.-mutattam az ülésre, mire a tekintete letévedt a szemeimről.
-Ja.-csodálkozott el.-Azt hittem már másra célzol.-hajtotta le elkeseredve a fejét.
Kinyitva az ajtót beültem, mire ő is mellém csapódott. Helyezkedve próbálta kényelembe helyezni magát, de a zakó borzasztóan zavarta.
Mosolyogva néztem ahogy szerencsétlenkedik mellettem, majd nem bírtam már magamban tartani, meg kellett szólaljak.
-Csak egy ötlet. Mért nem veszed le a zakód?
-Le szabad vennem?
-Segítenem kell, hogy levedd?
-Levetkőztetsz?-csillant fel a szeme.
-Csak a zakód veszed le, a többi marad.
-Hhhh.. ezt se hallottam még nőtől.-ingatta csalódottan a fejét, majd kibújt az öltönyéből és hátra tette a hátsó ülésre. A vékony ing láttatni engedte ismét a rengeteg tetoválását, majd a nyakánál lévő pár gombot is kigombolta, hogy ne feszengjen ebben az öltözetben.
-Sminkelni is fogsz?-mértem végig vigyorogva.
-A gyönyörű sminkedet elkenhetem még.
-Mért? Annyira megbántasz, hogy úgy fogok sírni?
-Soha nem akarlak megbántani. -nézett őszintén a szemeimbe.
-A hajad viszont igazítsd meg.
-Hol?-nézte magát a tükörben.
-Itt.-érintettem meg a haját, de el is húztam a kezem.
-Nem látom ebbe a picsányi tükörben.-fészkelődött tovább a székben.
-Megigazítsam?
-Megtennéd?-kapta rám a tekintetét.
-Gyere ide. Fordulj felém.-majd ahogy irányomba fordult a hajába túrtam. Puha volt és lágy, ettől pedig egy furcsa érzés kerített hatalmába, de ahogy az arcát figyeltem, teljesen megváltozott nála is minden. Elkaptam a kezem róla, majd visszadőltem a székembe.
-Köszi.-suttogta halkan, majd beindította a kocsit. Némán ültem mellette és bámultam kifele az ablakon. Ő se mondott semmit kivételesen most. Valami volt ennél a haj igazításnál amit ő se , de legfőképp én nem tudtam hova tenni.
A kezemben lévő meghívó széleit piszkálgattam és hallgattam a rádiót amiben halkan szólt a zene.
Chris felém pillantott ahogy megállt egy piros lámpánál és elhúzott egy kósza tincset a vállamról. -Nagyon csendes lettél.
-Ahogy te is.-pillantottam fel rá, mire megcsörrent a telefonja. Chris arca teljesen megváltozott, így gyanítom ki keresheti épp. A szívem ritmusa gyorsabb ütemre váltott ahogy folyamatosan csörgött a telefon.
-Maradj csendben egy kicsit kérlek. Fel kell vennem.-nyelt egy nagyot.
-Rendben. Meg se nyikkanok. -bólintott egyet, majd rányomott a gombra.
-Szia.-szólt bele egyből miután felvette.
-Szia Baby. Merre jársz?-hallottam meg a nő nyávogó hangját amitől a hideg futkosott a hátamon.
-Épp dolgom van, vezetek.
-Ohh igen? Nem lenne kedved, hogy erre felém legyen dolgod?
-Fontos megbeszélésem lesz. Nem tudom meddig fog tartani.-markolta meg a kormányt. Éreztem, hogy feszült volt így felé pillantottam.
-Pedig megdolgozhatnál. -kuncogott fel.-Olyan rég voltunk együtt. Nem hiányzik, hogy elélvezz édes?
-Tudod jól, hogy mostanában elég sok a munka.
-De nem kéne csinálj semmit. Majd én kényeztetlek.-én az öklendezés határán voltam, ahogy hallgattam ezt a vinnyogó hangú picsát. A homlokomat masszírozva próbáltam kizárni, de igen nehezen tudtam. Mondhatni semennyire.
-Figyelj, most lekell tennem, mert mindjárt odaérek.
-Chris, te félrekúrsz?-jött az a kérdés mire egy hatalmasat fékezett az autó. Chrisre kaptam a tekintetem aki fel tudott volna robbanni az idegtől.
-Én?
-Igen te! Sose akarsz velem semmit.
-Hát ez hihetetlen.-nevetett fel kínjában már Chris.
-Hát eléggé, mert akit úgy tudsz dugni ahogy te akarod, nem igen találsz még egy ilyet. Én nem picsogok mikor durva vagy.-csak pislogtam ahogy néztem a mellettem ülő férfit aki szégyenében elsüllyedt volna.
-Nem kúrok félre.
-Akkor mért nem kellek?
-Le kell tennem. Szia.
-Chris csajjal vagy?-de rányomta a telefont. Kifele bámult az ablakon miközben cikáztak a szemei ahogy a gondolatok megrohamozták. Az ajkát rágta miközben a kormányt markolta.
-El fog törni az ujjad.-szólaltam meg halkan.
-Nem érdekel.-rideg volt a hangja.
-Chris.-hajoltam közelebb.
-Csak hagyj!-csattant fel idegesen, mire vissza dőltem a székembe.
Kipattanva a kocsiból hátra sétált és kikapta a zakóját. Én minden mozdulatát figyelemmel kísértem, mire kivett valamit a fekete zakó zsebéből és izomból bevágta a kocsi ajtót. Kicsatolva magam hátra fordultam és figyeltem őt.
-Mi az istent csinál?-nyújtózkodtam, hátha látom, de háttal volt nekem.-Faszomat ebbe a nőbe.-tártan ki a kocsiajtót és mentem utána.
-Chris!-sétáltam el a kocsi mellett mire fehér füst szállt fel Chris előtt. -Hé! Te mit csinálsz?-értem mellé mire felmutatta a kezében égő cigarettát.
-Dohányzok. -szívott bele újra a cigarettába, majd idegesen kifújta a füstöt. Némán mellé álltam és figyeltem ahogy szívja a cigarettát. Nem szólt semmit, de láttam borzasztóan ki van bukva.
Elé sétálva intettem ,adja oda a félig leégett cigit, mire meggyötört pillantással felnézett rám.-Kérlek had szívjam el.
-Egy slukkot nem kérhetek?
-Egy egész szálat is kérhetsz.-kereste elő a dobozt.-Bocsáss meg, hogy nem kérdeztem meg, csak..
-Nem történt semmi.
-Vegyél nyugodtan.-nyitotta ki a dobozt ami már csak félig volt tele.
-Köszi. -húztam ki egy szálat, majd ahogy az ajkamhoz emeltem Chris meggyújtotta.
-Bocsáss meg, ahogy az előbb válaszoltam neked... én..
-Megértem, hogy ideges vagy.
-Megalázó.-hajtotta le a fejét.
-Nyugodtan hazamehetsz, ha szeretnél.-érintettem meg a karját.
-Bele fogok hajtani az első árokba.-feszült meg az állkapcsa.
-Nem, mert nem engedem.
-Úgy sajnálom, hogy ezt kellett hallgatnod. Fel se kellett volna vennem.
-Chris te jó fiú vagy.
-Nem, nem vagyok az mert ezek szerint én kúrok félre.-lovallta bele újra magát.
-Mégis kivel?
-Mit tudom én, de ő majdhogynem minden nap lovagolja azt a kis faszkalapot, arról egy kibaszott szót se regél. De én biztos félre dugok fűvel-fával.
-Ennyi hiányzott, hogy kinyomjam a mobilod.-mutattam fel az ujjaim.-De nem akartam közbe avatkozni, mert nem ilyennek neveltek. -sütöttem le a szemeim.
-Ég és föld köztetek a különbség. Te intelligens, csinos, vicces, kedves, jólelkű vagy. Ő pedig.. chhh.. tiszta szégyen ez az egész. Egy szerencsétlenség vagyok.-ingatta elkeseredve a fejét.
-Nem vagy az.
-De igen. Még azt mondja durva vagyok. Én sose vagyok az!
-Elhiszem neked Chris.
-De esküszöm neked.-csuklott el a hangja ahogy végre rám nézett.
-Elhiszem.-pillantottam fel a szemeibe mire elkeseredve lehajtotta a fejét.
-Annyira megalázó.-ingatta a fejét.
-Hhh.. Chris.
-Anyám se beszél velem. Mind emiatt a nő miatt van. Istenem.-zuhant még mélyebbre, mire a mellkasára tettem a kezem.
-Nézz fel.
-Nem.. nem megy. Nem tudok a szemedbe nézni..-ingatta a fejét.
-Hol van az a Chris aki múltkor azt mondta, hogy véget vet ennek? Hol van ő?
-Eltűnt. Megszűnt létezni.
-Nem. Ezt nem hagyom.-léptem közelebb hozzá.-Chris üljetek le és vess véget ennek az egésznek.
-Nem érdekel senkit se, hogy velem mi lesz. Fogom magam és behajtok egy árokba. Ezt.... ezt nem bírom tovább...
-Nem hajtasz be semmi féle árokba, mert kitekerem a nyakad. És csak úgy megsúgom valakinek fontos vagy. A családodnak nagyon is, legfőképp a szüleidnek. Ott vannak a barátaid is akik szeretnek. Nekik is fontos vagy. Ez a nő kit érdekel? Lesz más!
-Nem lesz.-ingatta szomorúan meg a fejét.
-Mert mért ne lenne? Ne szédíts ezzel a hülyeséggel.
-Te neked fontos vagyok?
-Ha nem a fagyidat tolod le a torkomon ,igen. -erre a kijelentésemre elvigyorodott.-Na. Nem szeretném ha hülyeséget csinálnál. Oké?
-Oké.-bólintott halványan.
-A szemembe nézz és ígérd meg, mert fontos vagy nekem is.-erre a kijelentésemre felpillantott rám.
-Fontos vagyok?
-Igen Chris. Szóval had halljam.
-Megígérem. -nézett végig a szemembe, majd megtörölte az arcát.
-Jó fiú.
-Nem vagyok az.
-De igen. -simítottam meg a karját, mire eldobta a leégett cigarettáját. Én is követtem a példáját, majd az arcát kezdtem figyelni. Most már csak a szomorúságot láttam rajta, de szerettem volna ha ez is eltűnne így nem tágítottam tőle.
-Mi van ha nem fog sikerülni?
-Elbeszélgessek én vele? Nem hiszem, hogy elfelejtené azt az alkalmat. Örök életére nyomot hagynék.-suttogtam odahajolva a füléhez.
-Ennyire durva lennél?
-Azért aki fontos nekem átgázolok mindenen.
-Olyan vagy mint anyám.-mosolyodott el.
-Esti mesét ne várj tőlem. -vigyorodtam el, mire ő is felkuncogott.
-Köszönöm, hogy mellettem vagy.-pillantott fel rám.
-Még is hol lennék, ha nem melletted?
Chris egy hirtelen mozdulattal rántott magához és ölelt át szorosan, mire a hátára simítottam a kezem. Percekig álltunk így, ami már kezdett zavarba ejtő lenni.-Chris.
-Bocsánat.-engedett el, majd elhúzódott tőlem.-Elnézést hogy..
-Semmi baj.
-Hhhh.. menjünk inkább.-intett a kocsira, de elkaptam a karját ahogy indult volna már.
-Parkolj le valahol, aztán majd taxival hazamegyünk.
-De...
-Csak parkold le valahol a kocsit.
-De hol?
-Hhhh.. nézzünk a közelben egy parkolóházat.-siettem előre a telefonomért. Kutatva a táskámban Chris beült a kocsiba, majd megköszörülte a torkát. Felkapva rá a tekintetem értetlenül figyeltem mégis mi baja.-Mi az?
-Ömm.. én..
-Na...-mond már az ég szerelmére.
-Csak.. csak szépek a ..-magamra kapva a tekintetem egyből kikaptam a táskám és beültem a kocsiba.
-Bámészkodsz már megint?
-Bocsánat.-sütötte le a szemeit zavarában. Én a telefont bújtam, mire megakadt a szemem egy helyen ami közel volt mindenhez.
-Na figyelj kukkoló. Itt a sarkon van egy parkolóház, két utcára van a lakásom, szóval meg is van oldva.
-Akkor leparkoljak oda?
-Igen. Ma bebaszunk.-paskoltam meg a combját, mire egy halvány vigyor jelent meg az ajkain.