In My Mind

11. Motel

-Mielőtt kilősz csatold be magad édes, mert csipogni fog a kocsi.-kötötte be magát mellettem.
-Te fogsz kiabálni ahogy kapaszkodsz majd.-vigyorodtam el miközben beállítottam a székem és a tükröket.
-Attól félek én is. -helyezte kényelembe magát.-A pedálokra emlékszel azért ugye? Vagy kell egy gyorstalpaló? -mosolyodott el ahogy végigmért.
-Tanító bácsi leszel?
-Nehogy sarokba állítsalak kicsi szívem.-könyökölt fel a székem támlájára, miközben a hajam elsimította a vállamról. Másik keze a combomra simult ,majd gyengéden megmarkolta.-Kuplung, fék és gáz. Stimmel?-mutatott a pedálokra.
-Képzeld el igen.
-Nagyon ügyes vagy.-csúszott beljebb a keze mire megfeszültem.
-Ugye tudod, hogy a tűzzel játszol.-villantak fel rá a szemeim.
-Szeretek veszélyesen élni.-cirógatta meg finoman az állam. Megunva ezt beindítottam az autót, majd rükvercbe téve hátra tolattam és kikanyarodtam a parkolóból. Chris hanyatt dőlt a székében, de a kezét nem emelte el a lábamról. A szívem ezerre vert, mert kurva nagy volt a kocsi és baromi drága, amit a fizetésemből ki se tudnék fizetni. -Nyugodtan vezess, ne rángasd a kormányt.-simította meg a lábam. A hangja lágy volt, mivel látta rajtam, hogy ideges vagyok.
-Jól van, de az a fasz is minek jön a seggembe.-pillantottam fel a visszapillantóba.
-Ne foglalkozz vele, majd kikerül. Mi szépen nyugiba megyünk és kész.-ahogy a combom fogta apró köröket kezdett leírni az ujjával és próbált nyugtatni, de annyi minden volt zavaró hirtelen, hogy nem tudtam melyik a rosszabb. Az ha összetöröm a kocsit, vagy hogy fogdossa a lábam miközben a testem lángol a keze alatt.
-Menjél már basszalak meg!-kiáltottam el magam, ahogy néztem a mögöttem lévőt. Chris hátra pillantott, majd finoman megnyomta a lábam.-Gyorsíts kicsit.
-Most te kérsz erre?-vigyorodtam el, mire elmosolyodott.
-Igen, de figyeld az utat, most nem rosszalkodunk!
-Pedig vicces . Veled jó rosszalkodni.-vigyorodtam el.
-Tudom, hogy élvezed, ahogy én is, de most figyelünk a vezetésre.-dőlt hátra a székben, mire én felsóhajtottam hangosan.
-Jó kurva messze hozzál el. Most meg vihetem vissza ezt a hodályt.
-Nyugi! Szépen ,nyugodtan vezess és majd hazaérünk. Ne idegeskedj.
-Leszakad a szívem ma már nem tudom hanyadjára.
-Nem szakad le. Csak lazulj el.-kezdte el masszírozni a lábam. Tenyere az egész combom átérte, így nyeltem egy nagyot ahogy félve lepillantottam az ölembe.-Előre nézz!-kapott a kormányért, mire én ijedten felnéztem.
-Kicsi szívem, ne a kezem figyeld, hanem az utat.
-De épp megzavarsz dolgokkal.
-Próbállak nyugtatni, és tudatni veled, hogy nem csak melletted ülök, hanem veled vagyok és segítek.
-Kedves vagy, de kibaszott nagy ez a kocsi.
-Más is nagy, de látod ezt is mennyire jól irányítod, szóval nem hiszem, hogy azzal is gondod adódna.-vigyorodott el, mire megcsaptam a térdét.
-Rossz vagy!
-Én sose. Csak lazulj el. Vagy nyúljak odébb, hogy elengedd magad.-markolta meg finoman a combom.
-Fuu Chris! Fejezd be kérlek!-kezdtem helyezkedni a székben, mire elmosolyodott.
-Csak fogom a combod. Nem nyúlkálok.-cirógatta meg finoman.
-Helyes!- markoltam meg a kormányt mire Chris halványan elmosolyodott.
Percekig csendben telt az út. Egyikünk se szólalt meg.
Már bambultam magam előtt az utat mikor Chris megszorította finoman a combom.
-Lassíts!-mondta higgadtan, de én még mindig csak bambultam. -Chloe! Lassíts!-kiáltott fel mire a fékbe tapostam.
-Mi van?
-Kicsi szívem min gondolkodsz? Nem látják azok a gyönyörű szemeid ezt a kurva hosszú sort itt előttünk?
-De látom.-kapkodtam levegő után, hisz megijedtem.
-Figyelj oda drágám.-fújta ki lassan a levegőt.
-De most mi van? -hajoltam ki az ablakon, de csak az autókat láttam.
-Nem tudom. Várunk. -rántott vállat, majd lejjebb csúszott a széken és széjjelebb nyitotta a lábait. Milyen jó, hogy ő ennyire kényelembe helyezte magát én meg mint a feszület úgy ülök itt és kapaszkodok a kormányba.
-Hhh Istenem.-vágódtam hátra a széknek idegesen.
-Nyugi!-simította meg a lábam. -Mindjárt megyünk.
-Ez nem úgy néz ki, hogy mindjárt mennénk.
-Max a kocsiba alszunk.-pillantott fel a szemembe.
-Na persze! Hogyan?
-Összebújva ahogy eddig is.-cirógatta meg az arcom.
-Az ágyamban szeretnék aludni.
-A párnád viszont itt van veled.-mosolyodott el mire nekem is egy vigyor kúszott az arcomra.
Lassan araszolva haladtunk előre, mire egy mentőautó szirénázva elhajtott mellettünk.
-Óó bazdki.-dőltem hátra elkeseredve.
-Semmi baj. Nyugi. Csak szépen gurulj előre.
-Eltévesztette a mentős az autót. Ide kellett volna jönnie.
-Majd én újra élesztelek, ne aggódj. Most viszont rántsd jobbra a kormányt és kimegyünk itt a kisúton. -mutatott jobbra, miközben nézett hátra nem-e jön senki.
-Mit rántsak hova?
-A farkam is rángathatod, de most a kormányt jobbra és kanyarodj le arra a kis útra. Megpróbálunk kerülni.
-Hhh oké.-lekanyarodva egy földúton zötyögtünk végig míg egy másik útra nem tévedtünk.
-Lassan menj. Itt nem hasíthatsz.-pillantott hátra mire rákaptam a tekintetem.
-Minden oké?-kérdeztem halkan.
-Persze. Menj csak. Ügyes vagy.-simította meg az arcom, majd vissza pillantottam az útra.
-Chris?
-Hm?
-Te nem vagy éhes?-kérdeztem könyörögve.
-De igen. Majd figyelek hátha látok erre valami kis éttermet.
-De utána átveszed?
-Mit szívem?
-Elfáradtam.-dőltem előre.
-Átveszem, persze, csak addig bírd ki még.-masszírozta meg a nyakam amitől egy jóleső nyögés hagyta el az ajkam.-Naaa! Ne aludj be.-mosolyodott el.
-De jól esik.-nyöszörögtem halkan.
-Majd otthon megmasszírozlak, de most az utat figyeld.-cirógatta meg a vállam, mire egy motelnek a táblája tűnt fel a messzeségben.
-Szerinted ott tudnak mondani valamit, hogy van-e erre kajálda?
-Ha leparkolsz előtte, megkérdezzük.
Ahogy a Motel elé értünk lelassítottam a kocsival, majd egy szabad helyre leparkoltam, bár nem volt nehéz, hisz üresen állt a parkoló.
-Várj!-kaptam a karja után mielőtt kiszállt volna.
-Mi a baj?
-Kérhetek egy szál cigit, mert ügyes voltam? -Chris elvigyorodott, majd intett, hogy szálljak ki.
Felém sétálva átölelt így a mellkasába fúrtam az arcom.
-Elsőnek, had mondjam el mennyire nagyon ügyes voltál.-suttogta halkan a nyakamhoz bújva.
-Féltem.-szorítottam magamhoz.
-De veled voltam és most mosolyogva itt állsz, mert nagyon ügyes kislány voltál.-simította végig a karom.
-De vissza te vezess! Jó?-pillantottam fel rá mire megsimította a hajam.
-Rendben.-mosolyodott el, majd a nadrágja zsebéből előkereste a cigit. -Büszke vagyok rád amiért ennyire bátor voltál.-suttogta halkan, mire átöleltem őt és a mellkasába fúrtam vissza az arcom.
Némán álltunk és szívtuk el a cigit, majd felpillantottam a motelre mellettünk.
-Szerinted van itt valaki? Mert nem látok egy kocsit se.-néztem körbe a parkolóba.
-Megnézzük, ha nincs akkor megyünk tovább. Na gyere szépségem, add a kezed.-nyúlt a kezem után és maga után húzva megindultunk a bejárat irányába.
Már sötétedett így eléggé kezdett para lenni a hely, ahogy a lepukkant motel bejárata felé gyalogoltunk. Chris karjához bújva pillantottam ki a válla mellett mire lenézett rám.-Mi a baj?
-Kicsit furi ez a hely.-néztem körbe. Nem voltam soha életemben egy motelben sem, nem véletlen. Roskadozott az épület. Jó pár helyen jött le a vakolat a falról ahogy a járólap is fel volt töredezve. Nem nyerte meg a tetszésem az már fix. Még szerencse, hogy csak megkérdezzük, ha van itt valaki aztán megyünk is.
Belépve az ajtón megcsapott az a dohos szag ami átjárta az egész váró termet. Bent se volt szebb a motel, mivel a falakon néhol fel volt jőve a tapéta és ahogy lépkedtünk a lábaink alatt recsegett a padló. Minden egyes lépésünknél. Csoda, hogy nem szakadunk be az épület alá.
-Haló!-szólalt meg Chris mellettem mivel egy lélek se volt az információs pultnál. Karját erősebben szorítottam,  nagyon nem tetszett ez a hely és kezdtem félni. A horror filmekben is ilyen egy motel ahol az embereket egy elvetemült barom kinyírja.
-Chris inkább menjünk. Nem tetszik nekem ez a hely.-suttogtam halkan.
-Velem vagy, nem kell félned.-pillantott le rám.
-Nincs itt senki, menjünk kérlek.-szorítottam meg finoman a kezét mire hüvelykujjával a kézfejem kezdte cirógatni.
-Mindjárt megyünk. Nyugi.-simított meg az arcom mire egy idős bácsi lépett ki az egyik ajtón. Erősebben szorítottam Chris kezét ahogy sétált felénk a férfi, végig szemmel tartva minket.
-Tudok segíteni? - szólalt meg rekedtes hangon.
-Jó napot. Lényegében csak annyi lenne a kérdésünk, hogy van erre fele valahol étterem, vagy egy kis kifőzde ahol meg tudnánk vacsorázni?-kérdezte illedelmesen Chris a pasitól, mire annak a tekintete rám terelődött.
-Mért nem itt vacsoráznak? Az oldalán egy igen finom fogás áll.-mosolyodott el, mire Chris karja megfeszült a kezem alatt.
-Tudom, hogy csinos a mellettem lévő hölgy, de mi éttermet keresünk.
-Szobát nem akarnak kivenni?-mikben van ez a pasi? Mintha nem értené Chris kérdését, emellé meg furán méreget engem.
-Nem szeretnénk, köszönjük.
-Pedig hangszigeteltek a falak, úgy is mindig ide azért járnak az emberek, hogy az ilyen finom hölgyekkel eltöltsenek pár órát.
-Már elnézést, de mi nem szexelni jövünk ide, csak segítséget kértünk.-csattant fel Chris mellettem.
-Mennyiért dolgozik a kishölgy? Szabad kérdezni?-vigyorodott el az öreg, mire nekem a torkomon akadt a hang.
-Mégis mit gondol! Normális maga?-csapott a pultra Chris, mire én próbáltam visszább húzni. Ilyen se volt még, hogy kurvának hittek. Hát ez kész katasztrófa.
-Chris gyere, menjünk!-a pasi csak röhögött ezzel még jobban felbosszantva Christ aki átnyúlt a pulton és megragadta a felsőjét.
-Kurvára pofán fogom baszni két másodperc alatt magát!
-Inkább a kislányt dugja meg és fizesse ki.
-Ő nem kurva! -rántotta neki a pultnak, mire én ijedten Chris karját megfogva elrángattam onnan a kijárat felé.-Ki a faszomnak gondolja magát, maga vén fasz!-ordította ingerülten, míg én kilökdöstem őt az ajtón.
-Chris! Hé!
-Bemegyek és beverem a pofád, te vigyorgó köcsög!-kiabált folyamatosan, miközben próbált ellenállni nekem, hogy visszamenjen.
-Chris!-kiáltottam rá. -Menjünk inkább. Nem ér annyit.
-Már hogyne érne, te nem vagy kurva!-nézett le rám de ahogy a szemeit figyeltem láttam rajta teljesen elborult az agya.-Pofán csapom, leszarom hogy öreg!-erősködött továbbra is, mire az arcára csúszott a kezem.
-Fejezd be kérlek és menjünk! Nem akarok itt lenni Chris. -nagy levegőket véve próbált lehiggadni, de láttam rajta, hogy nem tudja ezen túltenni magát.
-Menjünk a picsába.-indult a kocsi felé mire gyorsan szedve a lábaim utána siettem. Ahogy átment a túloldalra ismét káromkodni kezdett, de mint egy igazi kocsis. Nem értettem mi az isten baja van már megint, így mellé lépve a torkomon akadt a szó.
-Hát ez?-kaptam fel Chrisre a szemeim.
-Kinyírom! Esküszöm bazdmeg..-indult meg a bejárat felé, de én elé ugrottam.
-Állj! Állj meg kérlek.
-Drágaságom menj kérlek előlem, mert ez kurva nagy geciség a részéről, hogy leszedi a kereket a kocsimról.
-Van pótkerék, feltesszük és megyünk.-szorítottam meg a karját ahogy figyeltem őt. Kapkodta a levegőt, fel tudott volna robbanni, de nem akartam se vissza menni a motelbe, se azt hogy szarrá verje azt a vén faszt.
-Még kurvának tart téged, soha életébe nem látott ilyen nőt amilyen te vagy! Meg se érdemli, hogy ránézz. Most meg lelopja a kereket. Eszem megáll.-túrt idegesen a hajába.
-Chris kérlek, gyere és csináljuk meg aztán húzzunk innen.
-Faszom.-dühöngött továbbra is, majd felnyitotta a csomagtartót ahonnan a pótkereket előkereste. Csendben álltam mellette, megszólalni se mertem mivel féltem felbaszom jobban. Nem mondom, hogy én nyugodtabb lettem volna, mivel most kurváztak le, de az nem segít ezen a helyzeten, ha én is ordibálok.
-S..segítsek?-kérdeztem meg félve tőle.
-Nem kell mert összekoszolod magad.-rángatta a kocsit ahogy próbálta feltenni a kereket. Még szerencse, hogy csak egy hiányzik, de mi van ha meglazította a többit? Körbe járva a kocsit a kerekeket bámultam, mire Chris nekem üközött.
-B..bocsáss meg.-pillantottam fel a szemeibe félve.
-Hhh.. sajnálom.-ingatta a fejét elkeseredve.-Sajnálom, hogy megijesztettelek.
-Nagyon kibuktál, teljesen érthető.-simítottam meg a karját.
-Nem mondhatnak rólad ilyet.-pillantott fel a házra dühösen, ahogy újra lejátszódott benne a párbeszéd.
-Legalább ezek szerint szexi vagyok.-próbáltam oldani a feszültséget.
-Te szexi vagy! A vak is látja.-kapta rám a tekintetét, mire a füléhez hajoltam.
-Tedd fel a kereket és húzzunk innen.-simítottam végig a kezem a hasán, majd egy lágy puszit nyomtam az arcára.
-Meg akarlak ölelni, de tiszta kosz vagyok.-fúrta az arcát a nyakamba.
-Tedd meg! Mocskosak leszünk mind a ketten. Kit érdekel? -vigyorodtam el halványan.
-Nekem a fantáziám a mocskos.-mosolyodott el ő is.
-Azt tudom.-kaptam fel rá a szemeim, mire egy finom puszit nyomott a nyakamra.
-Hhh.. mindjárt kész amúgy.-intett a kerékre.-Utána mehetünk.
-Rendben.-simítottam meg a hátát, majd ellépet tőlem és befejezte az utolsó simításokat.
Annyi volt a baj, hogy már alig láttunk valamit a sötétben, mire végzett vele. Chris elpakolta a szerszámokat a csomagtartóba míg én fel-le sétálgattam idegesen a kocsi mellett, remélve már húzunk innen a picsába minél hamarabb.
-Ülj be kislány.-csapta le a csomagtartót.
-Az öledbe?-pillantottam felé, mire elvigyorodott.
-Szeretném, hogy ott lovagolj.-nyitotta ki az ajtaját, majd beültünk a kocsiba.
-Koszos az arcod.-pillantottam rá mosolyogva, mire felpillantott a visszapillantóba.
-Francba.-próbálta leszedni, majd egy zsepit keresve a segítségére siettem.
-Engedj oda.-ültem közelebb hozzá.
-Köpj rá. Nyálazd be, úgy könnyebb.-figyelte a tükörben az arcom, mire vigyorogva a füléhez hajoltam.
-Szeretnéd mi, hogy ráköpjek?
-Ennyi idegesség után, mindkettőnk ezerszer nyugodtabb lenne és boldogabb.
-Meglehet.-törölgettem az arcát, mire felém fordult.
-Ha nagyon éhes vagy a kesztyűtartóba talán van egy kis nasi.-simította meg a könyököm.
-Már elment az étvágyam ettől a helytől.
-Nem leszünk visszajáró vendégek.-hunyta le a szemeit ahogy hátradöntötte a fejét.
-Kész vagy szépfiú.-pusziltam meg az arcát mire elvigyorodott.
-Szeretem az ajkaid érezni a bőrömön. Annyira finomak.
-Ha tudnád milyen íze is van.-dőltem hátra és a biztonsági övért nyúltam.
-Megkóstolhatom?-pillantott fel a szemeimbe mire ledermedtem.
-Most te.. te meg akarsz..-a tüdőmben rekedt az összes levegő.
-Már régóta megszeretném kóstolni. Biztos nagyon édesek.
-Chris mi.. mi barátok vagyunk.
-Csak egy puszit adok a szádra, nem dugom le a nyelvem a torkodon.
-Olyan puszi amiket szoktál adni az arcomra?
-Igen. Egy kis apró puszi a szádra.-fészkelődött a székében ahogy próbált közelebb kerülni.
-Ugye nem akarsz a csőbe behúzni.-méregettem őt mire elmosolyodott és a fülem mögé tűrte a hajam.
-Mért akarnálak? Egy puha puszit adok a szádra és ennyi. Nem harapom meg az ajkad. -pillantott le a számra, majd közelebb dőlt.
A szívem ritmusa egy idétlen ütemet vett fel. Nem tudtam mi történik pontosan, de ahogy már csak centikre volt tőlem, hangos kopogás zökkentett ki minket mire megugrottam ijedtemben.
-Mi a fasz! Húzzon innen!-kiabált Chris idegesen. Az öreg pasi állt az autó mellett és bámult minket egy idétlen vigyorral az arcán.
-Chris ne kiabálj. Inkább menjünk.-simítottam a combjára a kezem, mire megfeszült a teste.
A pasi jelezte tekerjük le az ablakot, mire Chrisre pillantottam.
-A faszomat tekerem le, húzzál innen a kurva életbe.-pattant ki a kocsiból.
-Látom nem jutottak messzire.-nézett fel a bácsi Chrisre.
-Mégis maga mi az istent bámul a kocsiba. Kurvára nem jutottunk messzire mert leszedte a kocsim kerekét! -ordítozott továbbra is Chris.
-Így nem fog a kishölgy a pénzéhez jutni. Menjenek be az egyik szobába.
-Maga vén fasz! Nem akarom megbaszni! Ő nem egy útszéli csaj! Mégis mi a kurva anyját képzel magáról.
-Netán a felesége?
-A legjobb dolog az életemben az ő, szóval marha gyorsan akadjon le rólunk mert olyat teszek amit kurvára nem akarok.
-Inkább pihenjenek le, itt van étel is, hisz úgy is enni akartak. Nem? -Chris irányomba pillantott, majd pár perc tétovázás után feltépte a kocsiajtót és behajolt hozzám.
-Azt mondja van kaja.
-Menjünk kérlek. Nem akarok itt maradni.-Chris sóhajtott egyet, majd közelebb jött.
-Valamit együnk mert innen még azért nem két perc hogy haza érjünk.
-Chris édes, fura ez a pasi.-intettem a szememmel a kocsi mellett álldogáló fazonra.
-Azt mondtad édes? De szexi a te szádból ezt hallani.-hajolt közelebb mosolyogva.
-Kérlek menjünk.
-Harapjunk valamit utána megyünk.-nyújtotta felém a kezét.
-Te bízol benne? Mi van ha megmérgezték a kaját, vagy egy hullát daraboltak fel és azt sütik meg.
-Édesem, elég beteg dolgokon gondolkozol.-kerekedtek ki a szemeim.
-Mert elbaszott a fazon és a hely is. Ülj be és menjünk-rántottam vissza a kezénél, mire újra kopogott a pasas az ablakomon.
-Bent megterítek egy asztalt. Ha a szépségnek is megfelel.-pillantott rám, majd hátat fordított. Chrisre kapva a szemeim könyörögtem.
-Kislány. Alig ettél ma valamit, gyere.
-Könyörgöm, kérlek! Mit csináljak? Letérdeljek eléd és úgy könyörögjek? Nem akarok oda bemenni!
-Hhhh...-Chris látta a szemeimben azt a mérhetetlen félelmet amit ez a hely kiváltott belőlem így bepattant a kocsiba mellém és elhajtottunk.
-Add a kezed. -húzta magához és finoman az ölébe fogva simogatta a kézfejem.
-Reszketek Chris.
-Érzem, de nem mentünk be. Csak is neked akarok jót.
-Ijesztő volt! Ráz a hideg és még most is úgy érzem, hogy figyel minket. -piszkáltam az ujjait amik szorosan fonódtak az apró kezem köré.
-Nézd ott írja ,két kilométerre van egy gyorsétterem. Megállunk ott. Rendben szívem?-simította meg a hajam.
-Igen Chris. -szorítottam meg finoman a kezét.
Csendben telt az út amíg a kivilágított gyorsétteremhez nem értünk ahogy leparkolt egyből és meg is indultunk a bejárat felé.
-Azt kérsz amit szeretnél.-simította meg a derekam gyengéden.
-Vigyázz rám és maradj mellettem.
-Nem mozdulok mellőled.-cirógatta végig a hátam, majd körbepillantva az étteremben találtunk egy üres boxot és leültünk. Chrissel szemben foglalt helyet míg én az ablak mellé húzódtam, mire a combja az enyémnek simult az asztal alatt. -Válassz valamit szépségem.-tette elém az étlapot.
-Te mit eszel?
-Sajnos a neved nincs a menü közt.-ült közelebb így a lábaimat a combjai közé szorította.
-Te se vagy rajta.-pillantottam rá mosolyogva.
-Akkor ez a desszert csak majd otthonra marad.-cirógatta végig a lábam, amitől végig futott rajtam a hideg.
-Nem tudom mit értesz desszert alatt.-pillantottam fel rá félénken.
-Mondjuk az ajkaid.-villantak fel a szemei az enyémekbe. -Úgy is elmaradt az a puszi, úgyhogy be kell pótolni.-mosolyodott el huncutul.
-Szerintem te más puszira vágysz.-pillantottam el róla, mire közelebb  hajolt és gyengéden megpuszilta a kézfejem.
-Csak egy ilyenre az ajkaidon. -nagyot nyeltem mivel a szemei nem tudtak elszakadni az enyémektől. Izgulni kezdtem a közelségétől így a gyomrom bukfenceket vetett.
Kezembe kapva a menüt kiszúrtam egy hamburgert amire most borzasztóan szükségem volt úgyhogy nem is néztem mást.-Megkóstolhatom? -hajolt közelebb Chris mire a mellkasánál fogva megállítottam.
-Ugye tudod, hogy nem vagyunk egyedül?
-Akkor majd ha visszaülünk a kocsiba.
-Nem adod fel.-nevettem el magam.
-Ilyen gyönyörű ajkakért? Soha! -a pincér pont ebben a pillanatban állt meg az asztalunknál úgyhogy le is adtuk a rendelésünket. Kipillantva a parkolóba figyeltem az úton elsuhanó egy-egy autót amiknek a lámpája megvilágította az utat és érdekes árnyékot vetettek. A telefonom eszeveszett pityegésére lettem figyelmes mire feloldottam a képernyőt.
-Szia kicsi lány. ;)
-Itt ülsz szemben velem és irogatsz? :D
-Még szép ;) Így tudok olyat is mondani amit nem hall senki, de tudatni szeretném veled ;)
-Édes Istenem... annyira rossz vagy!
-Nem vagyok rossz! Akkor lennék az ha azt mondanám küldjek neked képet? ;)
-Mi? Milyen kép? :O
-Tudod te kincsem milyen képről beszélek ;) vigyorodott el a telefon mögül, mire nekem leesett mire gondolt így a döbbenetet követően gyorsan gépelni kezdtem.
-Nehogy! Nehogy meg merd tenni!
-Tudtad hogy egy pasinak amekkora az arasza akkor a farka? :) ;)
-Mi?- néztem fel rá újból de lángolt az arcom. Felpillantva rám kacsintott egyet egy huncut mosoly kíséretében, majd a telefonom újra jelzett.
Lepillantva Chris keze volt az asztal alatt ahol mutatta mekkora az ő arasza, mire én eltakartam a szemeim.
Halkan felkuncogott és az asztal alatt a combomat megszorította finoman.
-Édes! Csak nem zavarba hoztalak.-nevetett halkan.
-De igen! Úgyhogy most hagyj békén!
-Mutasd az arcodat. Vedd el a kezed.-érintette meg finoman.
-Nem veszem el.
-Kérlek, annyira kis édes vagy pedig.
-Nem vagyok.!-néztem fel rá, mire Chris gyengéden az arcomat megcirógatta ahogy az asztalon támaszkodott. -Mi a baj?-érintette meg az állam, mire nekem a telefonjára nézve megint a videó villant be.
-Megkeresed a videót? -kaptam felé a fejem mire megállt a keze a simogatással.
-Itt szeretnéd nézni ahogy dugok? Mi van ha beindulsz?
-Chris keresd meg, a kocsiba megnézzük.
-Én nem vagyok szégyenlős.
-Én viszont igen, úgyhogy csak keresd meg, ennyit kérek.
-És ha meglátsz valamit a képek közt?
-Tud engem meglepetés érni?-sóhajtottam fel fáradtan.
-Hát...-vigyorodott el huncutul, mire egyből tudtam, hogy valami frappáns választ fogok kapni.-Ha benned járna tudnék meglepetéseket okozni. Ilyen gyönyörben még nem hiszem hogy volt részed.
-Na ne vágj fel ennyire.
-Te is tartogatsz valamit ami meglephet?-kacsintott rám mosolyogva, mire közel hajoltam.
-Kettő lökés után elmész, mert annyira szorosan fogja körül a farkadat a puncim.-suttogtam halkan mire megmarkolta az asztal szélét.
-Basszameg!-szorította össze a szemeit mire elvigyorodtam.
-Na legyél jófiú és váltsunk témát.
-Én most nem tudok másra gondolni csak arra.-intett a lábaim közé.
-Álmodozz.-csapkodtam meg a combját, majd a pincér átnyújtotta a rendelésünket.
Mind a ketten kiéhezve nekiláttunk a vacsorának, mire Chris megbökte a lábam.
-Bekapod a krumplim?-nyújtott elém egy szál hasábburgonyát.
-Szeretnéd, hogy bekapjam?-vigyorodtam el.
-Neki csapkodhatom a nyelvednek?
-Fuuu.. de rossz vagy bazdki.-nevettem el magam mire ő is felkacagott.
-Na nyisd ki szépen a szád.
-Leharapom az ujjad.
-Azt hagyd meg, csodákra képes.-kacsintott rám, mire meglöktem a lábát.
-Borzalmas vagy.-kaptam ki a kezéből a sült krumplit és megettem.
-De.. azt hittem bekapod.-keseredett el.
-Nem teszel te akármit a számba.-haraptam bele a szendvicsembe.
-A fagyimat bezzeg bekaptad.
-Állj le.-csaptam a combjára mire megugrott.
-Auhh.. közel volt a farkam is.
-Örülj, hogy nem arra csaptam.-vigyorodtam el.
-Nem csak én hanem te is rossz vagy!-nézett rám a szemöldökét húzogatva.
-Mert elrontottál!
-Én? Kikérem magamnak!-kapott a mellkasához.
-De te voltál!
-Nem! Én..
-De igen!-kaptam fel rá a tekintetem, mire meglökte a lábam, erre pedig én vissza löktem. Egymás lábat rugdostuk, mint a rossz gyerekek, majd feladta. Hanyatt dőltem boldogan a székben. Végre tele volt a hasam és nem korgott mostmár az éhségtől. Chris duzzogva nézett engem mire felnevettem.-Ne morogj.-csipkedtem meg finoman az arcát.
-Szét vertél!
-Örülnél neki.-kacsintottam rá.-Nem lennél ennyire morcos akkor.
-Nem vagyok morcos csak fáj a lábam így neked kell vezetni.-dőlt hátra.
-A kocsit vagy másban kell irányítsak.-Chris az ajkait megharapva csapkodta meg a fenekem finoman.
-Huncut.
-Nem vezetem a kocsid, úgyhogy te viszel haza.-kacsintottam rá, mire felkelt az asztaltól.
-Akkor gyere kislány, mert mire elsántikálok a kocsiig az még idő lesz.
-Akkor indulj meg.-másztam ki a boxból, míg Chris kifizette a fogyasztásunk és megindultunk az autó felé. Lassan sétált mögöttem, színlelve hogy mennyire fáj a lába. Felnevetve odaszökdeltem hozzá és elkaptam a karját. -Na ne szenvedj ennyire.-nevetgéltem mellette.
-Állj csak meg!-kapott a derekam után mire az égboltot egy hatalmas villámlás világította meg. Mind a ketten felkaptuk a fejünket ahogy olyan világos lett hirtelen mintha nappal lett volna.
-Basszus.-szorítottam meg Chris kezét ijedtembe.
-Gyere a kocsihoz.-indult meg gyors léptekkel, de nem tudtunk olyan gyorsan az autóhoz érni, hogy ne szakadjon a nyakunkba az eső.
-Chris!-sikítottam ahogy siettünk.
-Mond!-fordult szembe velem, de másodpercek alatt ami eső a nyakunkba szakadt, eláztatott minket teljesen.
-Ne állj meg! Elázunk!-kiabáltam mert a gondolataimat se hallottam annyira zuhogott az eső.
-Akkor táncolj velem.-mosolyodott el.
-Te megbolondultál? Basszus csurom víz vagyok.-néztem le magamra, majd a szemeim felsiklottak az ő fehér pólójára ami a mellkasára tapadt.
-Én is.-villantak fel a szemei az enyémekbe.
-Chris, gyere már!-fogtam meg a csuklóját és húztam a kocsi felé, mire megtorpant így ahogy visszarántott a mellkasának csapódtam.
-Ne rohanj el.
-Bazdki a bugyimig vizes vagyok. Így hogy üljek be a kocsiba?
-Csak gyere ide.-fogta meg az állam gyengéden.
-Chris csurog végig rajtam a víz!
-Szép vagy.-suttogta halkan, majd közelebb hajolt.
-Marhára szép lehetek vizesen, elázva. Csurog belőlem a víz basszus...-Chris nem tétovázott. Belém fojtotta a szót azzal, hogy az ajkamra tapad és egy lágy puszit nyomott a számra. Ahogy elhúzódott, gyengéden végighúzta a számon a hüvelykujját.
-Ne magyarázz.-mosolyodott el, mire lepillantottam magamra.
-Ezt kurvára megbánod!-villantak fel a szemeim rá.
-A puszit vagy azt, hogy eláztál?
-Mind a kettőt.-löktem meg a mellkasát, mire elvigyorodott.
-Én nem bánom, hogy azokért az édes ajkakért szarrá áztam.- elkapva róla a szemem nyúltam a kocsi kilincséért, de be volt zárva. Zavarba hozott, még pedig annyira, hogy csak most tudatosult bennem, hogy levegőt kell vennem.
-Nyisd ki!-ahogy kimondtam már kattant is a zár így ahogy voltam beültem a kocsiba.
Chris is mellém vágódott, majd hátra simította a haját.
-Bekapcsolom a fűtést.
-Inkább azt találd ki, hogy mi legyen. Nálam nincs ruhád így meztelen leszel. Nálad nincs ruhám így én szívtam meg.
-Átviszlek magamhoz ott pedig kapsz tőlem pólót.
-De...
-Alsó nélkül leszel. Nem zavar engem.-rántott vállat. Nekem a szempilláim megrebegtek, hogy ennyire könnyedén veszi.
-Nem leszek bugyi nélkül nálad!
-Akkor majd kitalálunk valamit. De indulunk, úgyhogy kösd be magad!
Hanyatt dőlve a székben csurgott végig rajtam a víz ami borzasztó zavaró volt. Chrisre pillantva viccesen nézett ki vizes hajjal így egy jót mosolyogtam az arcán ahogy törölgette magát, hogy lásson valamit az útból, de ahogy lejjebb vezettem a tekintetem azok a kockák piszkosul átlátszottak a fehér anyagon, így elfordultam inkább tőle. -Baj van? Fázol?
-Szar vizesen ülni!
-Mindjárt ott vagyunk és leveheted. Sietek.-pillantott fel rám, majd kinyújtotta felém a kezét. Én csak néztem a tenyerét, de nem fogtam meg a kezét.-Haragszol?
-Mért nem ültünk be a kocsiba? Nem kellett volna bohóckodnod.
-Az a puszi nem volt bohóckodás.
-És a kocsiba nem tudtál adni, inkább a szakadó esőben kellett.
-Így romantikusabb.
-Romantikus? Én nem gondoltam volna hogy velem romantikázni akarsz?-kerekedett ki a szemem ahogy rápillantottam.
-Mért ne? Hisz kedveljük egymást.-rántotta meg a vállát.
-Ugye te most szopatsz!
-Egy puszi volt! Nem a világ vége az.-pillantott rám, de elszomorodott ahogy az arcomat kémlelte, hisz neki az jött le ebből, hogy én tényleg nem élveztem. Ami nem igaz, hisz jól esett, de egy pillanatra ahogy az ajka az enyémhez ért megszűnt minden hirtelen. -Sajnálom.-vezette a tekintetét az útra. Felé pillantva láttam rajta, hogy magába zuhant. Nem mondott semmit se amíg haza nem értünk, csak meredten nézte az utat és támaszkodott az ajtón ahogy próbálta törölni az arcán lecsurgó vízcseppeket. A ház előtt megállva, Chris gyorsan kiriasztotta , majd visszaszaladt a kocsihoz.-Ha eláll az eső beviszem a cuccaid. Fuss be kérlek.-hadarta el, miközben rám se nézett.
-Chris!
-Csak siess be.-csukta be az ajtót, mire kipattanva a kocsiból berohantam a házba.
Dodger boldogan ugrált gazdája körül, de Chris csak elsietett mellette. A fürdőbe rohant ahonnan kettő törölközőt rángatott ki. -Menj vedd le a ruhád!-intett a fürdőre miközben lekapta magáról a felsőjét.
-Chris! Állj már meg.
-El akarok tűnni a szemed elől. Kérlek menj be oda.
-Nem tűnsz el a szemem elől!
-De igen.-nyitotta ki a fürdő ajtaját.
-Zavarban vagy?
-Én? Nem!
-Látom rajtad. Vagy rosszul gondolom?
-Én.. én.. csak menj be.-hagyott ott mire magamra csuktam az ajtót és lekapkodtam a ruháim. A csapba bedobálva őket megtöröltem magam és körbecsavartam a törülközőt a testem körül. Kinyitva az ajtót Chrisnek csapódtam aki a kezében egy pólót szorongatott.
-Chris mond el!
-Hülye voltam! Ennyi!
-Nem voltál.
-Te sose akartál semmi ilyet. Én pedig egy fasz voltam. Most miattam eláztál. Mi van ha beteg leszel? Nem gondolkoztam.
-Ahogy most én se.-simítottam a nyakára a kezem és magamhoz húzva egy lágy puszit leheltem az ajkaira.
Ahogy elhúzódtam Chris szemei az enyémekbe villantak. -Csak egy szimpla puszi.-rántottam vállat, majd kikaptam a kezéből a pólót és becsuktam előtte az ajtót.
-A ruháid, majd add oda.-kiabált be az ajtón. Hallottam a hangján, hogy elmosolyodik így tudtam, hogy nincs baj már. Amúgy is egy ártatlan puszi, ez nem jelenti azt, hogy lefeküdtünk. A mi barátságunk egy ici picit elbaszott, de hát mit lehet tenni. A kezdetek óta ilyen. Egy halvány vigyorral az arcomon nyitottam ki újra az ajtót, mire végig siklott rajtam a tekintete.
-A bugyim minél hamarabb kérem, úgyhogy találj ki valamit.
-Mássz be addig az ágyba. Elintézem.-intett a szobájába mire ügyelve, hogy végképp ne lásson semmit bemásztam a takaró alá.
Chris hosszas ideig a fürdőben pakolászott, majd a mosógép hangja csapta meg a fülem.
Kimossa a ruhám?
Ahogy az ajtó felé pillantottam egyből megjelent és becsukta maga után.
-Adjak valamit, hogy ne legyen ennyire kényelmetlen neked?
-Hhh.. mindegy. Hagyjad.-dőltem hanyatt, mire mellém sétált.
-Bebújhatok melléd?
-Ez a te ágyad!-néztem fel rá értetlenül.
-Tudom, csak nem kellemetlen-e, hogy tudod...
-Feküdj le inkább.-húztam le a takarót a mellettem lévő helyről, mire bebújt mellém.
-Egy ártatlan puszi.-pillantott fel a szemeimbe ahogy eldőlt mellettem.
-Egy ártatlan puszi.-ismételtem meg mosolyogva amit mondott.
-Baráti puszi.-folytatta ennek a ragozását.
-Igen, bár furi, de igen.-mosolyodtam el halványan.
-Te fontos vagy ezért neked ilyen puszi jár.-jött közelebb és elsimította a hajam.
-Azért megkell hagyni komoly egy nap volt.-nevettem el magam.
-Tetszett azért?-nézett fel rám félve.
-Igen.-vigyorodtam el, majd az arcomhoz hajolva gyengéden megpuszilt.
-Ez akkor csak fél baráti puszi?-sandítottam rá.
-Ja, hogy ezek után csak a szádra szabad adnom?
-Azt mondtad különleges a barátságunk!
-Igen az, mert te egy nagyon különleges lány vagy.-cirógatta meg az arcom, mire én a mellkasához bújtam.
Chris finoman körém fonta a karját és magához vont.
-Na hol a különleges puszim?-kuncogtam halkan fel.
-Nézz fel rám és megkapod.-cirógatta meg az állam, mire felemeltem a fejem. Chris közelebb hajolva apró puszikat lehelt az ajkaimra, majd az utolsó puszit elnyújtotta. Gyengéden kóstolgatta az ajkaim mire elnevettem magam.
-Na, ez már nagyon extra baráti puszi volt.-pillantottam fel a szemeibe, de éreztem, hogy lángol az arcom.
-Azért ugye tetszett?-suttogta halkan.
-Nem volt rossz.-haraptam meg az ajkam vigyorogva mire elmosolyodott ő is.
-Akkor még gyakorolnom kell, hogy tökéletesítsem.
-Inkább csukd be a szemed és aludj.-nevettem el magam ahogy visszadőltem a mellkasára. Hallgattam ahogy a szíve gyors ütemet diktált, csakúgy ahogy az enyém. Nem tudom mi ütött belénk, de meg kell hagyni jól bánik az ajkaival.