In My Mind

21. Újrakezdés?

Fáradtan nyitogatva a szemeim egy erős kéz szorított közel magához.
Körbe pillantva Chris szobájában ,hátra néztem a mögöttem alvó pasira.
-Mi a baj?-suttogta halkan.
-Nem mentünk enni.-döbbentem rá hogy már reggel van és Chris anyukája biztos csinált nekünk vacsorát.
-Semmi baj nincs. Dőlj vissza. Olyan jó, hogy egész este az illatod éreztem.
-Kimegyek mosdóba. Jó?
-Megyek veled.-mosolyodott el, mire elnevettem magam.
-Tudok egyedül is pisilni.-simítottam meg a karját.
-De hiányozni fogsz.
-Sietek.-másztam át rajta és kisiettem a mosdóba. Vissza érve Chris az ajtó irányába fordult, de ahogy megpillantott ismét egy halvány mosoly kúszott az ajkaira. -Gyere ide.-nyújtotta ki a kezét felém.
-Hozzak kávét?-sétáltam oda hozzá, mire ő felült az ágyban és magához húzott.
-Ha az ajkaidat megérzem egyből felébredek. Nem kell kávé hozzá.-pillantott fel rám.
-Más is felébred akkor.-intettem az ölébe.
-Bizony.-mosolyodott el újból.
-Rossz vagy.-nevettem el magam és a nyaka köré fontam a karjaim. Vágytam arra hogy újra egymáséi legyünk, de lehet nem a szülei házában a legcélszerűbb.
-Nem akarod, hogy.. tudod..
-Ha arra gondolsz akkor a válaszom nem.
-Miért?-keseredett el ahogy lehajtotta a fejét.
-Mert anyádék házában vagyunk. Nem lehetek hangos.
-Istenem.. de imádom pedig a hangod.-pillantott fel rám. -Akkor.. akkor csináljuk halkan.
-Chris. Csak gondold végig...
-Ha bele gondolok elélvezek.-ahogy ezt kimondta elvigyorodtam.
-Szóval mivel rég voltunk együtt gyanítom egy elég szenvedélyes szexben lenne részünk így óhatatlan hogy hangosak legyünk.
-Kérlek csak egy kicsit. Nem tolom be akkor az egészet.-nézett fel könyörögve.
-Ha már a makkod becsúsztatod elélvezek.-villantak fel a szemeim az övéibe.
-Istenem..-kapott az ajkam után és a lábaimnál fogva felkapott a karjaiba.
-Chris!!-nyögtem a szájába.
-Kérlek.-harapta meg gyengéden az ajkam.
-Szeretném én is hidd el! De nem itt. -tettem az ujjam az ajkaira megállásra parancsolva.
-Basszus..-dőlt a vállamra. -Ez annyira... annyira nehéz.
-Tudom, de...
-És ha befogom a szád?
-Istenem édes.-nevettem el magam ahogy figyeltem a szemeit.
-Menjünk haza és... és csináljuk amit a szerelmesek szoktak. -simította hátra a hajam ahogy az asztalára felültetett, majd a copfom finoman meghúzta.
-Ugye tudod, hogy ennél majd erősebben kell húzd a hajam.-vigyorodtam el huncutul, mire a nyakamhoz hajolva gyengéden megharapta a bőröm.
-Ki fogom elégíteni a vágyaid, annyi féle pózban amennyiben csak szeretnéd.-nyalta végig a nyakam.
-Helyes.-simítottam végig a mellkasát, majd hátrébb lépett és lepillantott magára.
-Hogy menjek így le?-mutatott a férfiasságára.
-Ügyesen. Megoldod édes.-csúsztam közelebb hozzá az asztalon és egy gyengéd puszit adtam az arcára.
-Ez nem segít baby.
-Gyere.-ugrottam le az asztalról és kézen fogva őt húztam magam után.
Lassú léptekkel sétáltunk a konyha felé ahol Lisa épp reggelit készített.
-Ó sziasztok! -kapta fel a fejét ránk és egy hatalmas mosoly kúszott az ajkaira ahogy meglátta az összekulcsolt kezünket.
-Szia Anyu.-mosolyodott el Chris mire én is elvigyorodtam.
-Na ezt már szeretem, hogy mind a ketten mosolyogtok.
-Szia fiam.-sétált mellénk Robert és megpaskolta Chris mellkasát.-Chloe! De örülök hogy látlak.-ölelt át boldogan.
-Én is örülök nektek és köszönjük, hogy itt aludhattunk.- néztem fel rájuk hálásan.
-Bármikor jöhettek drágám.-sétált oda hozzánk Lisa és a kezünkbe nyomta a kávés bögrét. -Üljetek le, mindjárt kész a reggeli.
-Köszönjük.-mosolyodtam el, mire Chris megsimította az oldalam jelezve, hogy kövessem.
Az étkező asztalhoz leülve Chris felém fordulva suttogni kezdett.
-Mi lenne ha bebújnék az asztal alá és..-a száját befogva elnevettem magam.
-Nem! Ne itt.-cirógattam meg a bőrét, majd a hajába túrtam.
-De annyira....
-Shhh.. ne itt! Itt vannak a szüleid Chris.
-Tudják mi az a szex.-rántott vállat.
-Én azt értem.-nevettem fel.-De nem.. nem szeretném itt előttük. Tudod romantikusabb ha ketten vagyunk. Nem?
-De igen.-bújt közelebb és megpuszilta az arcom.
A finom reggelit követően a teraszra kisétálva ültünk le, hogy elszívjunk egy cigit, mire Scott jelent meg a teraszajtóban.
-Sziasztok.-vigyorodott el ahogy megpillantott minket.
Mind a ketten mosolyogva öleltük meg őt, mire hangos kopogásra kaptuk fel a fejünket.
-Jön még valaki? -kérdezte Lisa tőlünk, de egyikünk se tudott semmiről.-Robert nézd meg ki az.-szólt a férjének, mire ő a bejárati ajtóhoz sétált.
Lisa leült közénk az asztalhoz addig ,amíg Chris apukája intézi az idegent a bejáratnál.
Hangos kiabálás és dühös léptek zaja közeledett felénk, majd egy eléggé feldúlt lány jelent meg az erkélyajtóban. Én egyből tudtam ki az, még csak be se kellett mutatkozzon.
-Te szemét!-lépett Chrishez és elcsattant egy pofon.
-Hé!-keltem fel mellőle mire Chris a karom után nyúlt megállítva ezzel, csak az az egy baj volt, hogy innentől kezdve nem volt megállás, legalább is számomra. Elpattant az utolsó idegszálam is ahogy ezt a kis cafkát figyeltem.
-Mégis mi a faszt képzelsz? Elveszed a pasim? Kinyírlak te kis kurva.-indult meg felém.
-Fejezd be!-kelt fel Chris és közénk állt. -Már nem szeretlek, sőt undorodom tőled. Menj kérlek innen.
-Hogy a faszomba mondod?
-Na figyelj kiscsillag.- léptem Chris elé, de ő a karomnál fogva hátrább húzott így a mellkasának csapódott a hátam.-Lehet el vagy tévedve, sőt biztos, de legalább személyesen fel tudlak világosítani, ha már telefonon nem értetted és nem jutott el a kicsi agyadig.
-Chris bazdmeg megcsalsz ezzel a lotyóval?-lökte meg a mellkasát, mire a keze után kaptam.
-Nem tudom fel tűnt-e drágaságom, hogy te kúrogatsz félre, nem ő. Már bocsánat.-kaptam a tekintetem Chris szüleire akik csak legyintettek. -Szóval csak is te basztad el ezt a kapcsolatot úgy ahogy van. Ő miért nem jó? Csak arra kellett, hogy felkapaszkodj a hátán kicsi szívem?
-Ó hogy baszódj meg!-indult nekem, mire a két kezét elkapva leállítottam.
-Feleslegesen vergődsz itt, engem kurvára nem hatsz meg vele, szóval légyszíves menj ki azon az ajtón amin bejöttél és hagyd Christ békén.
-Ki vagy te, hogy megmond mit tegyek?
-Tudod mit szeretett volna ő? Képben vagy vele? Családot! Gyerekeket! Tudod mennyire fáj neki, hogy évek óta próbálja ezt, hogy hátha van valaki akivel ezt meg tudja valósítani, de te átbasztad! -Chris gyengéden megszorította a karom ahogy mögöttem állt lehajtott fejjel.
-Baszódjatok meg!-fordított hátat nekünk.
-Ácsi!-állítottam meg egy percre és közelebb lépkedtem.-Ha bármit ki mersz te tenni, egyetlen rossz szót is erről a pasiról, tönkre foglak tenni! Világos?-másztam az arcába ahogy a szemeit néztem. Fel tudtam volna pofozni ezt a kis ribit, de nem tettem. Nem alacsonyodok le a szintjére.
-Azt hiszed téged szeret?-nevetett az arcomba.
-Azt tudom, hogy téged nem.-vigyorodtam el.-Érthető voltam kisbogár? Felfogta az a kurva kicsi agyad amit mondtam? Vagy lerajzoljam?
-Azt hiszed nyeregben vagy?-mért végig.
-Ha egy kibaszott üzenetet is küldesz vagy fenyegeted őt vagy engem ne adj isten, rábaszol! Szóval vésd a kis fejedbe bele és felejtsd el őt.-intettem magam mögé.
-Azt hiszed berezeltem tőled?-fonta össze a karját maga előtt.
-Nem hiszel nekem? Hát jó. Látod ezt itt?-vettem elő a telefonom és mutattam fel a meztelen képeit és azt ahogy az ex pasijával enyeleg.-Na ez fog kikerülni kicsi szívem ha nem takarodsz el másodperceken belül a házból. Világos voltam?
-Chh...
-Világos voltam?-ordítottam az arcába mire összerezzent. Mindenki aki körülöttünk volt megrezzent. Éreztem ahogy figyel Chris családja, de az a támogatás amit küldtek felém, hogy elküldjem a bús picsába ezt a kislányt nagyon nagy erőt adott.
-I..igen.-villantak fel a szemei rám, majd intettem az ajtó felé.-Arra kitalálsz, remélem nem kell kikísérni.-másodpercek alatt fordított hátat és viharzott el. Engem ketté baszott az ideg, mire Lisa felkelt a székből és elém sietve magához szorított.
-Büszke vagyok rád.-suttogta halkan.-Amit a fiamért tettél soha nem fogom elfelejteni kincsem.-simította meg az arcom, mire Scott is odajött hozzánk és ő is átölelt.
-Köszönöm.-kapkodtam levegő után, de reszkettem a kezeik közt. Ahogy hátrébb léptek egyből Christ pillantottam meg az üvegajtóban ahogy ledermedve figyel minket.
-Chris te.. te jól vagy?-pillantottam hátra.
-Szeretlek!-hatódott meg és megszüntetve köztünk a távolságot az ajkaimra tapadt. Lisa, Robert és Scott mosolyogva néztek minket, mire Chris elvált tőlem és magához szorított.-Te vagy az életem, a boldogságom. Nélküled nem lennék senki. Annyira.. annyira hálás vagyok érted, hogy minden tetteddel bearanyozod a napjaim. -fogta a kezei közé az arcom.- Szeretlek téged az életemnél is jobban. -pillantott fel a szemeibe mire halványan elmosolyodtam és megsimítottam az arcát.
-Szeretlek én is.-nevettem el magam ahogy egy könnycsepp legördült az arcomon. Magához húzva szorított erősen mire Chris anyukája hangjára kaptam fel a fejem.
-Chris ő egy csodás lány. Kérdezd meg tőle amit szerettél volna.-mosolyodott el mire én rákaptam a szemeim értetlenül. Mi? Mit kell megkérdezni? Vissza pillantva Chrisre a kezeimet megfogta és felpillantott a szemembe.
-Legyél a barátnőm kérlek.-csorgott végig az arcán egy könnycsepp mire én megszeppenve figyeltem őt. Barátnő?-Nem akarok csak barát lenni Chloe. Nem bírnám.
-Chris..-remegett meg a hangom, mivel zavarban voltam a családja előtt. Hülyeség volt azt mondjam, hogy legyünk csak barátok, hisz én se tudnék úgy hozzáállni ehhez a kapcsolathoz. Ahogy tegnap este megéreztem az ajkait onnantól kezdve tudtam, hogy ismét fellobbant az a láng ami régen volt.
-Könyörgöm neked.-szorította meg finoman a kezem. Végigpillantva rajta reszketett. Félt a választól, a visszautasítástól, hogy ismét a rossz döntése miatt újra nemleges válasszal találja szembe magát.
-Csak akkor ha nem engedsz el soha.-ahogy ezt kiejtettem a számon egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel az ajkaiból és magához szorítva ölelt. Hol a hátam, hol a derekam szorítottam. Kezeim alatt rázkódott a válla így gyanítom ő is sír.
-De édesek.-hallottam halkan Lisa hangját ahogy odasúgja a többieknek, majd csak arra eszméltem fel, hogy csak mi állunk már a teraszon.
-Szeretlek.-simította az orrát az enyémnek Chris, mire elmosolyodtam.
-Szeretlek.-csókoltam meg az ajkait ahogy közelebb húztam magamhoz.
-Soha nem foglak elengedni és nem hagyom hogy a karjaim közül kicsússz újra. Minden egyes pillanatban melletted szeretnék lenni. Amit pedig az előbb tettél értem még jobban megerősített abban, hogy te kellesz nekem és te rád vártam egész életemben.
-Akkor ma nálam alszol.-mosolyodtam el ahogy a füléhez hajoltam.
-Ha fogunk aludni.-vigyorodott el ahogy az ajkait megharapta.
-Ne harapdáld az ajkaid, én akarom.-nyomtam neki a korlátnak ahogy az orrom az övéhez simult.
-Harapdáljak mást?-pillantott fel a szemeimbe, miközben a csípőmet gyengéden megszorította.
-Vigyél haza Chris! Most!-nyaltam meg az ajkam ahogy végigmértem. Értette a testbeszédem és ahogy a szemeim figyelte egyből a bejárat felé kezdett sietni ahogy a kezemet elkapva maga után húzott.
-Hé! Lassan gyerekek!-állította meg Christ Lisa.
-Anya vészhelyzet van. Chloe cicáját meg kell etessük. Sietnünk kell.-talált ki valami ürügyet amiért el kell mennünk, mire Lisa csak bólintott.
-Legalább vigyetek az ebédből.
-Rendben anyu.-adott neki egy gyors puszit és felsietett a szobájába ahol a cuccaink voltak. Elmosolyodtam ahogy figyeltem őt mennyire feldobódott, de én is ezerszer jobban voltam. Lelkileg meg pláne.
-Boldog vagyok csillagom, hogy te vagy a fiam mellett.-fogta meg a kezem Lisa. -Remélem sokáig egymás mellett lesztek és megajándékoztok minket unokákkal is.-mosolyodott el, mire én zavartan elvigyorodtam.
-Köszönöm Lisa hogy ilyen csodás fiút neveltél fel. Hatalmas szíve van és annyi szeretet benne...-pillantottam fel rá csillogó szemekkel mire ő is meghatódott és magához ölelt.
Chris rohanó lépteire lettünk figyelmes aki megtorpant ahogy meglátott minket.
-Már is mehettek drágám.-törölgette meg a szemeit Lisa és elpakolta a nekünk szánt ételeket egy szatyorba. Hátra pillantva Chris kérdő tekintetével találtam szembe magam mire csak én legyintettem. Nem volt semmi baj. Most már minden rendben volt.