In My Mind

4. Már vártam, hogy keress!

Szélsebesen teltek a napok és egyre inkább közelgett Maya esküvője. Ma munka után lesz az utolsó ruhapróbánk így borzasztó gyorsan be kell fejezzem még azt a pár anyagot ami itt hever az asztalomon. Chris azóta nem keresett, gondolom a csaja ott volt és mivel jó fiú betartja azt amit kértem tőle.
Az utolsó sorokat legépeltem, majd a táskámat a vállamra kapva rohantam a kijárat irányába. Mindenkitől elköszönve szaladtam ki az ajtón és futottam a ruhaszalon irányába.
Én nem vagyok egy sport ember mint már mondtam így öt perc futás után már minden bajom is volt. Zúgott a fülem, sípolt a tüdőm és szúrt az oldalam.
-Picsába ebbe, hogy majd meghalok már. -pillantottam körbe majd láttam, hogy még két utca van a szalonig.
-Én faszom feladtam, nem futok. Majd odaérek. -indultam meg lassan és próbáltam rendezni a lélegzetem, hogy ne úgy essek be mint aki maratont futott volna. Ahogy a szalon elé értem épp egy kocsi parkolt le az üzlet előtt, de megláttam Lena vigyorgó fejét az ablakban így egyből felsiettem a lépcsőn és nyitottam be az üzletbe.
-Na végre, hogy itt vagy.-ölelt magához Lena. -Annyira izgatott vagyok. Végre tökéletes lesz a ruhánk.-tapsikált örömében.
-Igen.-fújtam ki a levegőt és tettem le az ablak előtt lévő fotelre a táskám.
-Munkából jössz?
-Honnan máshonnan?
-Mondjuk egy pasitól?-húzogatta a szemöldökét, mire én csak megforgattam a szemeim.
-Valószínű.
-Nem jön veled senki?
-Majd Zénó.
-Ajj komolyan kérdezem.
-Én pedig komolyan mondom.-mosolyodtam el, majd megindultam megkeresni a hölgyet akié a ruhaszalon.
-Ne hagyj itt!-sietett utánam Lena, majd kettő ruhának csapódtunk.
-Jajjj.. itt vagytok? Gyertek vegyétek fel.-ijedt meg a kishölgy tőlünk. Nem mondom én is beszartam hirtelen ahogy előttem termett.
Besétálva a próbafülkébe magamra küzdöttem a ruhát és a cipőt.
Lena már az előtérben nézegette magát mikor megérkeztem én is mellé.
-Az igen. -mért végig.-Szépen kiemeli amit kikell.-mutogatott a melleimre mire felálltam én is az emelvényre és körbe forogtam.
Csodaszép ruha volt meg kell hagyni, de a háta derékig ki volt vágva, a dekoltázs is majdhogynem mindent látszatni enged, a szoknya részével viszont nem volt gond. Az ápolt és eltakart.
-Nem szoros sehol sem?-kérdezi a hölgy aki árkus szemekkel figyelt minket.
-Nem, szerintem tökéletes lett.-mosolyodtam el, mire Lena is helyeselt heves bólogatással.
-Kérlek akkor egyesével vonuljatok el ide az emelvényig, hogy megnézzük mennyire tudtok szabadon mozogni benne.
-Rendben.-léptünk le Lenaval egyszerre.
-Mész előre?-kérdezte tőlem Lena.
-Menj csak, addig leülök.-intettem a fotelre, majd megindultam a táskám irányába. Kint már késő délután volt. A nap is lemenőben járt már. Az utcára pillantva megláttam a fekete kocsit ami borzasztó ismerős volt nekem valahonnan.
Közelebb lépkedve az ablakhoz kettő kék szempár fúródott az enyémekbe ahogy ezeknek a tulajdonosa nekitámaszkodott a fekete autónak.
Egy halvány görbület kúszott az ajkaimra mire neki is felfelé görbült a szája széle. Hátra pillantva Lena nagyon belejött ebbe, hogy fel- le sétálgat, így visszafordultam Chris irányába aki lopva végigpillantott a ruhámon.
Lenézve magamra zavarba jöttem mivel tényleg láttatni enged mindent is így inkább hátat fordítottam az ablaknak, hogy ne lássa a fedetlen mellkasom. Így is elég lesz az esküvő napján ezt a göncöt viselni.
-No te jössz.-lökte meg Lena a karom, mire én nagy levegőt vettem. Szerintem tök felesleges ez a sétálgatás itt. Mennék már haza és vennék egy forró zuhanyt ,ehelyett itt járkálok fel-alá.
-Mit gondolsz csillagom? Jó lesz?
-Igen. Tökéletes.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Itt is jó?-nyomta fel a melleim mire a szemöldököm felszaladt a homlokomon. Mi az istent tapiz ez itt?
-Igen, jó lesz.-pillantottam rá, majd elkaptam a tekintetem róla.
-Akkor ennyi lett volna. Öltözzetek át nyugodtan és majd az esküvő előtti nap várlak titeket és vihetitek is.
-Köszönjük.-szólaltunk meg egyszerre Lenaval, majd az öltöző fülke irányába siettünk. Lefele venni se volt könnyebb a ruhát levenni, de nagy nehezen csak leszenvedtem magamról, mire Lena hangja csapta meg a fülem a próbafülke függönye mögül.
-Csajszi engem vár Dylan úgyhogy sietek, majd írj azért.
-Jojo.. persze... menj csak.-húztam fel a nadrágom magamra.
-Nem haragszol?-aggódott, de nem bántam, hogy hamarabb megy. Remélem Christ még kint találom ahogy kijutok innen.
-Ne butáskodj. Menj csak.-dugtam ki a fejem a függöny mögül.
-Puszillak.-adott egy-egy puszit az arcomra, majd megöleltem.
-Na siess. Le ne maradj valamiről.-hessegettem a kijárat felé, majd felvettem a felsőm és kisiettem a táskámért.
Elköszöntem a hölgytől, majd kilépve az ajtón egy mosolygós arc nézett velem szembe.
Felé lépkedve egyre nagyobb lett a mosoly az én arcomon is, majd elé érve megtorpantam.
-Szia Chloe.-hallottam meg azt a hangot ami már úgy hiányzott. Hiányzott? Igen! Nagyon, mert annyira kimagaslóan jó volt az a nap a többi naphoz képest.
-Szia Chris.
-A hálóinget próbáltad?-intett a fejével a boltra mögöttem.
-Hhhh.. ez a koszorúslány ruhánk.
-Igen? Woww.. huha. Hát ..-vakarta meg a tarkóját- Ha nem találsz addig valakit, ott versengeni fognak szerintem, hogy had legyenek a párod.
-Na ne szédíts. -forgattam meg a szemeim.
-Hát márpedig, teljes mellbedobással fogsz ott jelen lenni.-harapta meg az alsó ajkát ahogy elfojtott egy vigyort.
-Nagyon vicces.-löktem meg a vállát.-És te? Kukkolni jöttél?
-Ííí most lebuktam.-takarta el a szemeit, mire elmosolyodtam.
-És még azt mondtad nem fogsz leskelődni.
-Csak erre jártam. Boltban voltam aztán mikor jöttem vissza a kocsihoz egy olyan csajt láttam.. fúú ne tudd meg. Olyan farmerja volt.
-Milyen?
-Hát, had nézzem.-fogta meg a könyököm és megfordított.-Pont ilyen. Nagyon szép popsija volt így figyeltem hova megy. Aztán bement ide.-intett a szalonra mögöttem.
-Te most kikezdesz velem?-tettem fel én is azt a kérdést amit múltkor ő kérdezett.
-Én? Nem merek.-emelte fel a kezét védekezésképp.-De nagyon csinos ruhában volt ott bent ez a lány. Aztán észrevett az ablakon keresztül így oda a varázs, hogy letudtam volna szólítani.-hajtotta le a fejét.
-És most hol van a lány.
-Itt velem.-kúszott egy hatalmas vigyor az ajkaira, mire én is elmosolyodtam. -Apropó...felmérést végzek kisasszony. Múltkor önnél szereltem a zuhanyzót és érdekelne mennyire volt elégedett a szolgáltatással?
-Hát hogy az igazat megvalljam, a zuhany tökéletesen működik, ellentétben a kád csapteleppel. Ott valami gond van. Esetleg ha van ideje meg tudná nézni?
-Azonnal kisasszony. Üljön be kérem.-nyitotta ki az ajtót.
-Ohh nagyon kedves, köszönöm.-ültem be a kocsiba, majd Chris becsukta az ajtóm és átszaladt a túloldalra.
-Percek alatt ott is vagyunk és meg is javítom.
-Nagyon hálás leszek ezért.-pillantottam végig rajta és csak most tűnt fel, hogy a bő póló alatt jó pár tetoválás kilátszik ami a mellkasát és a nyakát díszítik.
-Minden rendben kisasszony? Vagy ..-pillantott le magára.-valami van rajtam ami zavarja önt?
-Az ég világon semmi.-ráztam meg a fejem mosolyogva.
-Akkor indulhatunk?
-Igen.-csatoltam be magam, majd kihajtottunk a szalon elől.
-Hogy érzi magát kedves?-sandított felém.
-Hhh.. fáradtan.-sóhajtottam fel keserűen.-Egyre csak rosszabb lesz ez az egész ahogy közeledünk az esküvő felé.
-Ne görcsölj ezen. Mondtam már neked.
-Könnyű mondani.-hajtottam le elkeseredve a fejem.
-Hátul van a csomagtartóba ami majd feldobja a kedved.-paskolta meg finoman a kézfejem, mire felkaptam rá a tekintetem.
-Micsoda?
-Az titkos.-kúszott egy halvány mosoly az ajkaira ahogy a piros lámpánál figyelte az arcom.
-Mond el kérlek.-döntöttem oldalra a fejem.
-Ha odaérünk megtudod. Addig is türelem.-kanyarodott be az utcába ahol a lakásom volt, majd a múltkori helyre leparkolt.
Kiszállva a kocsiból megálltam a járdán míg Chris pakolászott a csomagtartóban.
Egy zacskóval a kezébe csukta le az ajtót és mellém sétált.
-Mit hoztál? Szerszámokat?-vigyorodtam el.
-Igen. Felkészülten akartam érkezni.
-Akkor gyere.-biccentettem a ház felé és felmentünk a lépcsőn. A liftben némán állva figyeltem a kezemet és piszkálgattam az ujjamon a bőrt. Mostanában elég gyakran kapom ezen magam, mert tudom, hogy napokon belül itt az esküvő.
-Ne piszkáld a kezed.-lökte meg finoman a vállam. Felpillantva rá elengedtem az ujjaim. Chris a kezem után nyúlva megfogta azt és megszemlélte közelebbről. Próbáltam finoman kihúzni a tartásából a kezem, de gyengéden rászorított.-Csak megnézem mit művelték magaddal.
-Semmit se.
-Lassan az orvosi tapasztalataim is alkalmaznom kell?
-Van olyan neked? Nem csak szerelő vagy, hanem már orvos is?-kuncogtam halkan.
-Ha így folytatod..-némult el, mivel kinyílt a lift ajtaja. A lakás ajtajához sétálva azon gondolkoztam, hogy mondjam meg neki, hogy semmi baja sincs a kád csaptelepnek, csak nem akartam ott az utcán a kíváncsi szemek előtt beszélgetni. Azt meg végképp nem szeretném, hogy pletykálni kezdjenek.
Kinyitva az ajtóm beléptem a lakásba, majd Chris a konyha pultra lepakolta a szatyrot amit hozott.
-Na mutasd azt a csapot.-indult meg a fürdő felé.
-Az igazat megvallva...-kezdtem bele, mire megtorpant és felém fordult mielőtt benyitott volna a fürdőszobába.
-Baj van?-mért végig a tekintetével.
-Nem romlott el a csapom.-hajtottam le a fejem, mire lassú léptekkel közeledni kezdett irányomba.
-Szóval kamuztál.-felkapva rá a tekintetem azonnal le is sütöttem a szemeim.
-Csak egy picit füllentettem.-suttogtam halkan mire elém ért.
-Tudod, hogy nem szép dolog.-támaszkodott meg mellettem a pultnál.
-Én..
-Jajj ne legyél beszarva.-nevette el magát.-Gondoltam, hogy nincs baj a csappal.-lökte meg a karom mire én teljesen összezavarodtam.
-Hát de... ide rángattalak.
-És szerinted én nem machinálom úgy a dolgokat, hogy végül mindenképp töltünk egy kis időt egymással?
-Ne..nem tudom.-hajtottam le a fejem mikor észrevettem megint az ujjaimat piszkálom.
-Ezt fejezd be.-fogta meg a kezem.-Inkább fordulj meg és nézd meg mi van a szatyorban.
-Sajnálom.
-Chloe.-nézett rám mosolyogva.-Tudom, hogy azért hívtál ide, hogy beszéljünk. Én is szerettem volna beszélni veled csak te jobb ürügyet találtál ki. -kapkodta a szemeim közt a tekintetét.-Nem haragszok, hanem inkább örülök, hogy nem csak az én részemről fontos ez a kapcsolat, hanem te is szeretnél velem találkozni. Igazam van?
-Igen.-sütöttem le a szemeim.
-Fordulj meg és nézd meg mit hoztam inkább.-lassan a szatyorhoz lépkedve belekukkantottam és kettő jégkrém nézett velem szembe.
-Most ugye szívatsz? -néztem fel rá hitetlenkedve mire felkacagott.
-Látni szeretném újra hogy eszed azt a fagyit.
-Te tényleg direkt csinálod ezt velem? -nevettem el magam zavaromban.
-Csak szeretem látni mikor mosolyogsz.
-Én akkor elvonulok és úgy eszem meg a fagyit.
-Nemár! Nem! Előttem eszed meg.-jött közelebb és kivette a zacskóból a két jégkrémet.-Még választhatsz is.
-Te melyiket szeretnéd?
-Ha én azt elmondanám, már az ajtón kívül állnék.-intett a bejárati ajtóra.
-Szemét.-löktem meg nevetve.
-Válassz. -suttogta halkan mire a vaníliás fagyira esett a választásom.
-De aztán ne huncutkodj.-lökte meg a vállam mire elvette a másik fagyit és leült a konyhapulthoz.
-Köszönöm Chris.-néztem fel rá miközben a kezemben tartottam a jégkrémet.
Rámkacsintva nekilátott a sajátjának, majd én hátat fordítva neki ,elkezdtem én is enni az enyém, de ez nem tetszett neki.
-Mmm.. nem, nem! Fordulj csak vissza!-én megráztam a fejem, majd hallottam hogy felkel a székből. Gyorsan elfordulva menekülőre fogtam, de ő elkapta a karom gyengéden.-Hova-hova?
-Nem fordulok szembe veled, mert csak piszkálsz és így nem tudom élvezni a fagyim.
-Én nagyon élvezem ahogy nyalod.-kúszott egy huncut mosoly az ajkaira.
-Épp ezt mondom, zaklatsz fagyi evés közben.-löktem meg a kezét.
-Naaa, el fog olvadni. -intett a kezemben tartott jégkrémre.
-Akkor menj vissza oda ahol ültél eddig.
-Nem.-támaszkodott meg a pult szélénél.
-Hát jó, akkor egy tányérba teszem.-kerültem ki, mire a derekamnál fogva visszarántott, majd szembe sétált velem. Ezzel az az egy baj volt, hogy én a pultnak ütköztem így nem tudtam menekülőre fogni.
-Most beragadtál.-nyalta meg a fagyiját mosolyogva.
-Ez nem ér! Az enyém el fog olvadni.
-Akkor nyald meg.
-Akkor tedd alapállásba a szád.
-Durci vagy?
-Kezdek az lenni igen.-pillantottam a fagyimra ami már kezdett olvadni.
-Na akkor hajrá, csendben maradok.
-De fordulj is el, mert bámulsz.
-Nem szabad rád se néznem? -kerekedett ki a szeme.
-Nem! -ahogy ezt kimondtam összeszorította a szemeit. Elvigyorodva végre a fagyimat az ajkaimhoz emeltem mire résnyire kinyitotta az egyik szemét. -Ez nem ér!-csaptam meg a mellkasát gyengéden mire elnevette magát, majd elkapta a kezem. Próbáltam kihúzni a kis vékony tagom a tartásából, de nem engedett.-Ne már! Ennek nyoma lesz!
-A kis vékony csuklód körül? -simította végig hüvelykujjával a bőrömet.
-Igen! Mégis mit mondok majd?
-Volt egy durva estéd.-kacsintott rám, majd elém tette a fagyiját.-Megnyalod?
-Nem csinálod ezt velem újra!-böktem meg az oldalát mire vissza bökött.-Hé!!
-Csak neked lehet?
-Igen. Te fölényben vagy!
-Én? Mégis mért?
-Mert erősebb vagy nálam.
-Naa csak kóstold meg.-tette elém a fagyit újra.
-Addig lóbálod itt ezt míg össze kensz.
-Dehogy is.
-De igen.-majd ahogy ezt kimondtam a pólómon landolt a csoki fagyi. Szúrós szemeim felvillantak rá mire lehervadt a vigyor az arcáról.
-Hupsz. Bajban vagyok?
-Hatalmas bajban!
-Had szedjem le.-ette meg gyorsan a fagyit és egy konyharuhát a kezébe kapott, majd a csap alá tartotta, hogy bevizezze.
Amíg bűvészkedett a csapnál addig megettem a fagyim nyugodtan. Nem tudom mit idegeskedik, hisz úgy is a szennyesben landolt volna ez a póló. Én cseppet se haragudtam rá, de őt szemmel láthatóan nagyon zavarta, hogy összekent.-Fordulj ide.-érintette meg a vállam.
-Nyugi van.
-Nincs nyugi. Hülye voltam.-gyűrögette a kezében a vizes rongyot.
-Add ide.-nyújtottam ki a kezem, mire megrázta a fejét.
-Csak had próbáljam meg. Én okoztam a bajt.
-De nincs baj!
-De igen van. -lépett közelebb hozzám.-Kérlek emeld fel a fejed.
-Chris leszedem magamnak.
-Bocsáss meg, hogy hülye voltam.-lépett még közelebb, majd óvatosan megpróbálta lemosni a foltot a felsőmről.
-El kell hogy keserítselek, de nem fog kijönni így.-pillantottam fel rá.-Leveszem és átöltözök. Majd a mosógép kimossa.
-Úgy sajnálom.-hajtott le a fejét.
-Semmi se történt.-löktem meg finoman a vállát.
-De láttam rajtad, hogy kezdelek felhúzni.
-Hát.. leszokhatnál erről a fagyis dologról.-mosolyodtam el.
-Pedig így még senkit se láttam fagyit enni. Te olyan..
-Ne folytasd!-csitítottam le.-Múltkor már elmondtad.
-Zavarba hoztalak vele?-pillantott fel rám, mire csak halványan bólintottam.
-Sajnálom. -hajtotta le a fejét.
-Ülj le a nappaliban. Átöltözök és jövök.-hagytam ott magára, de láttam maga alatt volt. A hálóban magamra zártam az ajtót és felkaptam egy toppot meg egy nadrágot, majd a felsőm ami fagyis lett a fürdőbe vittem, hogy kiszedjem belőle a foltot. Chris csendben az ajtófélfának dőlt és szomorúan figyelt. Nem hallottam hogy idejött volna így ahogy oldalra pillantottam a szívem kiszakadt hirtelen a helyéről ahogy megláttam őt.
-Basszus Chris. A frászt hoztad rám.-kapkodtam levegő után, de ő csak némán nézett.-Héé, minden rendben?
-Nincs.-jött közelebb.
-Chris.-láttam rajta, hogy valami nem oké. Nem hiszem, hogy a fagyis dolog lenne a baja, ez csak rátett szerintem az egészre.-Chris mi a baj?-kérdeztem halkan ahogy elengedtem a csapban lévő ruhát és megtöröltem a kezem.
-A volt pasija kúrogatja érted?-nézett rám elkeseredve.
-Nem lehet sehogy se...
-Nem.-hajtotta le keserűen a fejét.
-Biztos van megoldás. Mindenre van. Még erre a pólóra is. Nézd.-emeltem ki a vízből a felsőm.-Látod?
-Ügyes vagy.-mosolyodott el halványan, de ahogy a kékségeibe néztem a torkomon akadt a hang. Könnyek ültek a szemében. Észre vette, hogy látom így elkapta rólam a tekintetét.
-Chris.-mondtam halkan a nevét mire ő megrázta a fejét.
-Jól vagyok.-köszörülte meg a torkát, majd szipogni kezdett. Karját megérintve lágyan megszorítottam.
-Kérsz valamit inni?-néztem az arcát, de ő próbálta elfordítani felőlem. Gondolom nem akart gyengének tűnni, de a szívem megesett rajta. Ő is érző lény. Oké, hogy férfi, de neki is vannak érzései.
-Van sör vagy whisky?-mosolyodott el, majd felpillantott rám.
-Gyere megnézem mi van.
-Köszi.-sétált utánam, majd lerogyott a konyhában a székre.
-Nyugodtan a kanapéra is ülhetsz.
-De az messze van.
-Honnan?
-Tőled.-a kezem megállt a levegőben. A tarkómon éreztem a szemeit, hogy figyel.
-Sör van.
-Teljesen jó.
-De várj! Te kocsival vagy.-néztem hátra rá, mire ő megrántotta a vállát.
-Majd lassan megyek.
-Chris. Elveszik a jogsid akkor. -sétáltam felé a kezemben a sörrel.
-Majd akkor alszok a kocsiba. Mindegy nekem.
-Nem alhatsz a kocsiba.-a kezét kinyújtva kivette a tartásomból a sört, majd kinyitva azt ,belekortyolt.
-Te nem iszol valamit?
-Igyak veled én is? Aztán ki lesz józan?
-Senki.-nevetett el magát.-Na gyere. Igyál egyet te is.
-Hogy fogsz hazamenni így?
-Ezen ne aggódj. Egy sör az semmi.-rántotta meg a vállát.
-Nem szeretném ha karamboloznál.-hajoltam át a pulton hozzá, mire letette a sört és ő is közelebb hajolt.
-Nem fogok karambolozni. Max egész este az ablakod alatt alszok.
-Nem fogom engedni. Add ide ezt.
-Nem! Már bele ittam.
-Chris. Ne vitatkozz velem. Majd én megiszom.
-Itallal kínálsz és megiszod helyettem?-dőlt hátra a székben csodálkozva.
-Mert összezavarsz és utána jutott eszembe, hogy kurvára haza kell még vezess.
-Mondtam a hátsó ülésen elalszok. Úgy is ismerem és tudom mennyire kényelmes.-vigyorodott el, majd kivette a kezemből a sörös üveget és újra belekortyolt. Én undorral az arcomon húzódtam hátrébb.
-És nekem még ott volt a táskám.-szorítottam össze a szemeim.
-UV lámpával nem világítanék én ott körbe.-mosolygott rám huncutul, mire én hátat fordítva neki kikaptam magamnak is egy sört.
-Undorító vagy. Többet nem ülök be a kocsiba.
-Ajj ne már. Csak viccelek.
-Halálosan komolyan mondod.-böktem meg a mellkasát.
-Az tény és való, hogy dugtam már nőt ott a hátsó ülésen.
-Istenem.. mért velem beszéled ezt meg?-ingattam a fejem miközben a szemeim összeszorítottam.
-Én nem lőttem félre, maximum ők spricceltek élvezés közben.
-Fujj már, lehánylak.-csaptam meg a vállát mire felkacagott.
Én a nappaliba a kanapéra levágódtam és Zénót kezdtem simogatni, mire Chris mellém sétált.
-Most undorodsz tőlem?
-Nem csak.. vizuális típus vagyok.-Chris halványan elmosolyodott és mellém ült. Térdével meglökte a lábam így felé pillantottam.
-Egészség.-nyújtotta a sörét felém mire összekoccintottuk az üvegünket.
-Egészség.-kortyoltam bele én is.
-Amúgy, csak hogy témánál legyünk..
-Jajj istenem, csak azt ne mond ahol én ültem ott is volt valami.-néztem rá könyörögve.
-Ott csak ujjaztam a csajt. De..-nevetett fel újra.
-Istenem.-takartam el a szemeim.-De mért? Mért kell nekem erről tudnom?
-Szóval. Sose élveztél el még úgy hogy spriccelj?
-Chris?-vágtam karon.
-Auuhh..
-Nem fogok a szexuális életemről mesélni!-néztem rá hitetlenkedve.
-De... de mért?
-Mert nem. Na! Váltsunk témát.-kortyoltam bele újra a sörbe.
-Cikinek érzed vagy mi a baj?
-Csak.. kérlek beszéljünk másról.
-De nem ciki semmi se. Nem foglak kinevetni, vagy ilyenek..
-Elvetéltem érted bazdmeg? Ezért nem akarok a szexről beszélni! Azért mert gyerekem apja egy kurva nagy fasz volt és elhagyott egy kibaszott ringyó miatt, majd amikor elmondtam neki, hogy babát várok ő közölte velem, hogy mással kúr. Szóval kibaszottul ne az én szexuális életemről beszéljünk.-kiabáltam már ingerülten ahogy a könnyeim patakokban folytak az arcomon. Chris lassan letette a sörét a dohányzó asztalra, majd felkelve mellőlem zsebkendőt kezdett keresni a zsebében.
-Hé..nézz rám.-kapta el a kezem gyengéden.
-Nem. Nem akarok erről..-kapkodtam levegő után, de Chris magához húzott és átölelt.
-Hé.. shhh...-simította a hátamra a tenyerét. Reszkettem a karjai közt. Fájt újra a szemeim előtt látni a múlt eseményeit. -Úgy sajnálom.-simította végig a karom, mire én a sör után nyúltam és meghúztam.
-Ez van.-szipogtam halkan és megtöröltem a szemeim. Chris hátra dőlve a kanapén csendben nézte az ölében pihenő kezeit mire végig pillantottam rajta. Teljesen elveszett. Egy borzasztó nehéz időszak volt nekem amin talán sohase tudom túltenni magam. Nagyot sóhajtva felkeltem mellőle és a fürdő irányába mentem és megmostam az arcom.
Csendben visszasétálva megálltam a kanapé szélénél mire Zénó a lábamhoz dörgölőzött.
Chris felpillantva rám kinyújtotta felém a kezét.
-Gyere ide.-kért lágy hangon, mire elkeseredve odasétáltam mellé.-Ülj le, gyere ide.-húzott maga mellé és a vállamon áttéve a karját magához húzott.
-Tudod mennyire rossz volt?
-Nem tudom, de el tudom képzelni.-szorított finoman magához.
-Azóta se tudtam túltenni magam. Családra vágytam, gyerekekre.-szipogtam halkan.
-Úgy sajnálom.-simította el a hajam a vállamról.
-Én is.-csuklott el a hangom, mire Chris közelebb húzott és másik kezét is körém fonta.
-Ssshhh.. minden rendbe fog jönni. Ne sírj.-simogatta gyengéden a hátamat.
Percek kellettek, hogy megtudjak nyugodni és abba hagyjam a sírást.
Elhúzódva tőle Chris az arcomat figyelte szüntelenül, majd a sörömért nyúlt.-Igyál egy picit.-kivéve a kezéből az üveget újra belekortyoltam, majd hátra döntöttem a fejem és a plafont kezdtem bámulni.
-Ugye tudod, hogy nem mehetsz most már ki azon az ajtón.
-Nem szívesen hagynálak így itt.-pillantott a szemeimbe. Őszinte együttérzést láttam benne és ez annyira, de annyira jól esett.
-Meg vagyok. Volt ez rosszabb.
-Nem érdemelted ezt.-ingatta a fejét keserűen.
-Hát ez van. Nem tudom visszacsinálni.
-Megkérdezhetem mitől ment el a baba?
-A sok hazudozástól, attól ahogy viselkedett velem az utóbbi időben... undorító volt. Rengeteget idegeskedtem és magamat hibáztattam, hogy biztos én rontottam el valamit, holott már rég más csajjal volt.
-Mikor történt ez?-fordult felém, majd a kezeimre pillantott amik még most is remegtek.
-Másfél éve. -Chris a tenyerét felém tartva kérte, hogy tegyem bele a kezem, de én csak bambultam magam elé.
-Annyira, de annyira sajnálom.
-Én is Chris. Elhiheted mennyire, így ezért se látsz itt pasis cuccokat, mert nem akarok újra ebbe a hibába esni. Azt én nem élném túl.
-Megértem. Teljes mértékben érthető.-ült közelebb mellém. Nekem csak csorogtak le a könnycseppek az arcomon némán. Zénó előttem a lábamnál ült és nézett a hatalmas kék szemeivel, mire elmosolyodtam.
-Szia szépfiú.-nevettem el magam mire felugrott az ölembe. Az arcomhoz bújva letörölte a könnyeim így magamhoz öleltem és a kis okos fejét elárasztottam ezer meg ezer puszival.
-Milyen aranyos.-suttogta mosolyogva Chris ahogy nézett minket.
-Egy nagyon okos cica vagy Zénó.-cirógattam meg a nyakát majd az arcocskáját mire a fejét a tenyerembe döntötte és eldőlt az ölemben.
-Látom kitetted a képet.-bökött a tv melletti szekrényre ahol a festmény volt amit kaptam tőle.
-Igen. Kitettem.-húzódott egy halvány mosoly az ajkaimra.
-Jó volt az a nap.-sóhajtott fel Chris.
-Igen. Annyit életemben nem nevettem.-pillantottam rá mosolyogva.
-Ismételjük meg.-pillantott végig rajtam.
-Este mit akarsz csinálni? Már sötét van kint.-néztem az erkély felé.
-Sétáljunk egyet.-rántotta meg a vállát.
-De már átöltöztem.-pillantottam le magamra.
-Akkor öltözz vissza. Nem sietünk sehova. Holnap hétvége.
-Istenem.-temettem az arcomba a kezem.-Jövő héten esküvő.
-Ne idegeskedj ezen. Nincs értelme. Gyere.-kelt fel mellőlem és nyújtotta ki a kezét felém. Zénót óvatosan letettem az ölemből a kanapéra, majd elfogadva Chris kezét felkeltem a helyemről.-Öltözz át aztán kiszellőztetjük a fejünket. Mind a kettőnknek jót fog tenni.
Elsietve a szobámba magamra kaptam a farmerom és egy laza pólót, majd vissza siettem Chrishez. Épp Zénó barátkozott vele. A kezét szaglászta miközben Chris óvatosan megsimogatta a fejét.
-Barátkoztok?
-Igen.-mosolyodott el ahogy felkapta rám a fejét, majd lassú pillantással végig mért.
-Mehetünk?
-Csinos vagy.-sétált közelebb majd a söröket felkapva az asztalról elindult a kijárat felé.
-Köszi.-sütöttem le a szemeim ahogy követtem őt.
-Azokat hozzuk?-intettem a kezében tartott üvegekre.
-Nehogy megigya.-intett Zénóra, mire elvigyorodtam. Az ajtót bezárva hagytuk el a lakást és siettünk le az utcára. -Merre menjünk?-nyújtotta át a söröm, mire én csak megrántottam a vállam.
-Nem tudom, te merre mennél?
-Csak utána.-mosolyodott el halványan, majd egy gyors körbepillantást követően intettem balra amerre tudom, hogy van egy nagy park. Remélem most már így este fele kevesebben lesznek ott kint így nyugodtan tudunk sétálni.
Chris bólintott, majd megindultunk a park irányába.
Az első pár métert csendben tettük meg, mire felé kaptam a tekintetem.
-Nem kell haza menj?
-Tegnap meg előtte aludt ott nálam. Úgyhogy nincs ma otthon senki csak Dodger.-dugta zsebre a kezeit.
-Értem.-hajtottam le a fejem.
-Azért is nem hívtalak mert megkértél rá, hogy akkor ha ott van akkor ne keresselek.
-Köszönöm Chris. Te egy nagyon rendes srác vagy, de tényleg.
-Aranyos vagy.-mosolyodott el.-Köszönöm.
-De örülök, hogy ma összefutottunk.
-Hiányoztam?-vigyorodott el.
-Az igazat megvallva, már vártam, hogy keress.-hajtottam le a fejem.
-Nehéz volt az a két nap. Veled annyira más.
-Ez rosszat jelent?-néztem fel rá ijedten.
-Cseppet se. Borzasztó jól érzem magam veled.-sandított felém, majd ledöntötte az utolsó pár korty sört.
A park  bejáratához érve beljebb sétáltunk és kerestünk egy eldugott padot ahonnan a sötétbe burkolózott virágoskertet csodáltuk, már amennyire a méterekre lévő utcalámpa elvilágított idáig.
-Milyen csend van.-pillantottam körbe. Egy lélek se járt erre felé, pedig sokan szoktak ebbe a parkban lenni. Van egy hatalmas kutyafuttató is itt, na meg a kicsiknek játszótér is. Mindig látom munkába menet mekkora a nyüzsgés itt, de most csend volt. Messzebbről a szökőkút hangja is elhallatszott idáig ahogy csobogott a víz benne.
-Jó ez a kis nyugalom. Megnyugtatja az ember lelkét.-nézett felém.
-Te hogy bírod, hogy olyan nő fekszik be az ágyadba aki mással kefél? -kérdeztem félve, mire felsóhajtott. Ez a sóhaj nagyon, de nagyon mélyről jött. Fájdalmas volt.
-Nehezen Chloe. Ő nem tudja, hogy tudom.
-Nem?
-Nem.-rázta meg a fejét.
-Chris hogy bírod? Hogy ...
-Nem szexelünk már jó ideje. Mindig találok ürügyet, hogy ne kelljen hozzá érjek.
-Chris ez neked nagyon nem lesz jó.-fordultam irányába.
-Már most nem jó. De mit csináljak? Van egy megállapodás én nem tudok tenni semmit. El kell viselnem így ahogy van.
-Chris ez nem élet.
-Anyám nem beszél velem.-bökte ki a még inkább fájó dolgot ami nyomja a lelkét.
-Mi? De nem azt mondtad, hogy jóba vagytok?
-De igen. De amióta vele vagyok, ő eltávolodott tőlem. Nem akartam múltkor mondani,de ... de amíg nem jöttem össze vele addig annyira csodás volt minden. Anyával imádtam beszélgetni, annyi mindenben segített. Rengeteg mindenért hálás vagyok neki és ha nem lett volna ez az egész biztos boldog lenne ha téged megismerne. Hogy milyen vicces és kedves csaj vagy.-mosolyodott el halványan.
-Fontos neked amit anyukád mond igaz?
-Igen, de nem hallgattam rá. Kurva nagy hülyeséget csináltam Chloe.-sírta el magát, de a kezével próbálta takarni a könnyeit.
-Gyere ide.-ültem közelebb, de Chris teste megfeszült.
-Akkora faszságot csináltam, hogy a telefont se veszi fel nekem. Borzasztóan fáj, mert a családunk egy nagyon összetartó család. Én pedig tönkre basztam mindent csak azért mert azt hittem ő az igazi. Aztán sorba derültek ki a dologok és most itt vagyok. 41 évesen se család se gyerekek. Semmit nem tudok felmutatni.
-Chris minden helyre fog jönni. Valami kiskapu biztos van.
-Nem tudom.-rázta a fejét, mire én a kezét elhúztam az arcától.-Ne.. kérlek..-húzta vissza a kezét, mire én a vállának támasztottam az állam.
-Ugye tudod, hogy egyáltalán nem gáz ha sírsz.
-De igen.
-Nem Chris. Nem az. Szóval vedd el a kezed és nyugodtan sírj, ha az jólesik. -leengedte az ölébe a kezét és most láttam az arcán végig csorogni a sós cseppeket amik a pólóján landoltak.
Óvatosan letöröltem az arcáról a könnycseppeket mire halványan elmosolyodott.
-Te egy nagyon jólelkű lány vagy. Ugye tudod.
-Kedves vagy. Köszönöm.
Chris nagyot sóhajtva megtörölte a szemeit, majd felém fordult.
-Beszéljünk valami vidám dologról inkább.
-Van egy kérdésem ami borzasztó fontos és minden egyéb dolognál prioritást élvez.-tettem fel az ujjam, nyomatékosítva a szavaim.
-És mi lenne az?
-Hol alszol?
-Mondtam a kocsiban.
-Nem fogsz a kocsiban aludni.
-Akkor aludjak a ház előtti bokorba?
-Alszol a kanapémon. Kihúzható. Csak ne lepődj meg ha egy centiről fognak este figyelni.
-Zénó?-nevette el magát.
-Hát nem is én.-kacagtam fel.-Tudod ki ülne feletted egész este.
-Pedig esti mesét szeretnék.-pillantott fel a szemeimbe könyörögve.
-Na azt várhatod.-kuncogtam el magam.-Nem vagy már gyerek. Inkább neked kéne nekem esti mesét mondanod. Kettőnk közül én vagyok a fiatalabb.
-Hány évvel is?
-Nem mondom meg.-böktem meg az oldalát vigyorogva.
-Naaa.. lécci.
-Nem.
-Akkor mikor van a szülinapod? Azt meg kérdezhetem?
-Nyáron.
-Az enyém is.-derült fel az arca. -Tartsuk együtt a partyt?
-Chris.-kacagtam el magam, hogy ennyire beleélte magát.-Mit fog szólni a párod?
-Valahogy ennek véget kell vetnem, mert meg fogok bolondulni, úgyhogy nem tudom mikor lesz a szülinapod, de szeretnék veled ünnepelni. Addigra el kell rendezzem ezt az egész felfordulást.
-Ez a beszéd.-veregettem meg a vállát boldogan. Láttam rajta, hogy valahonnan erőt merített és eltökélt szándékai vannak, hogy le akarja zárni azt a kapcsolatot.
-Köszönöm.-nézett fel a szemeimbe.-Köszönöm, hogy előtted önmagam lehetek és hogy sírhattam.-nevette el magát, de a hangja elcsuklott.-Köszönöm, hogy meghallgatsz és, hogy a lánybúcsún bíztál bennem annyira, hogy elkísérjelek akár csak egy utcával odébb is mint ahol az otthonod van, de köszönök neked mindent. Legfőképp a mosolyod.-csuklott el újra a hangja amitől már nekem is könnyes volt a szemem, mivel soha senki nem mondott nekem ilyen szép dolgokat. -Azt hogy humoros vagy és hogy ilyen hatalmas a szíved, hogy nem hagysz a kocsiban aludni.-kérdés nélkül öleltem magamhoz, mire ő is körém fonta a karjait.
-Most itt fogunk egymás nyakában sírni?-nevettem el magam ahogy a könnyeim végig csorogtak az arcomon.
-Úgy tűnik.-kacagott fel ő is, majd elhúzódott tőlem.
-Kérsz zsepit?
-Van nálad? Mert én nem hoztam.-nevettem fel újra, mire kikeresett a zsebéből nekem is és magának is egy-egy zsebkendőt.
Megtörölve a szemeim egy nagy sóhaj szakadt fel a torkomból. Jól esett valakivel ennyire őszintén beszélgetni. A barátságunk ezzel még szorosabb lett úgy érzem és ezt szerintem Chris is így gondolja.
Csendben sétáltunk haza, mind a kettőnken megkönnyebbülés volt ez a sétával egybekötött beszélgetés. Úgy éreztem, hogy felszabadult a lelkem és van egy ember akiben megbízhatok.
Ez az ember épp most dől el a kanapémon fáradtan, de ahogy rám pillant egy boldog mosoly virít az arcán.
-Szép álmokat Chloe.
-Szép álmokat Chris.-oltottam le a lámpát, majd ahogy beléptem a szobámba megtorpantam.
-Ha félek bemehetek hozzád?-kiáltott utánam Chris.
-Legyél tökös és ne félj!-nevettem el magam mire hallottam a nappali felől, hogy ő is kacag.
-Ijesztő a macskád.
-Én is az vagyok.-dőltem le az ágyamra, de az ajtóm nyitva hagytam.
-Te már alszol?-kérdezett újra.
-Ajjj ....dugulj már el és aludj!-nevettem fel, mire ő belőle is kibukott a röhögés.
-Szép álmokat kislány.
-Szép álmokat nagyfiú.-fúrtam az arcom a párnámba és próbáltam álomba szenderülni.
Furcsa volt a tudat, hogy nem csak én és Zénó vagyunk a lakásba, hanem egy pasi is tartózkodik itt, de nem bántam. Egy percig se!