Számkivetett || Fred Weasley ff.

7. A mindent eldöntő meccs

Egy újabb hét telt el. Viszont kivételesen ez egy baromi jó hét volt. Egyre jobban értem azt, hogy kezdenek helyre állni a dolgok. Dracoval nem beszélünk sokat de mindig mosolygunk egymásra ha látjuk a másikat. Freddel továbbra is barátok vagyunk, de kezdem azt érzni, hogy többre vágyom. Ez az érzés olyan megmagyarázhatatlan és olyan mintha belülről emésztene fel ez az egész.

Éppen a reggelinél ülök amikor Harry kérdez tőlem valamit.

- Ugye eljössz a mai kivddics meccsre? - kérdezi reménykedve. - Ezt a meccset most nem hagyhatod ki!

Tudják nagyon jól, hogy nem igazán szeretem a kviddicset, nekem túl erőszakos. Nem bírom nézni ahogy mások leesnek a seprűről meg ilyenek szóval sose megyek el rájuk, de tudom, hogy a mai meccs egy, hanem a legfontosabb meccs az évben, úgyhogy ott kell lennem.

- Igen, ott leszek. - mondtam unottan.

- Remek! - mosolyog rám Harry.

Magamra erőltettem egy mosolyt és ettem tovább.

Reggeli után Hermionéval mentünk átváltoztatástan órára. Egészen szeretem ezt az órát és érdekel is a téma. McGalagony is egész kedves de persze tud ám szigorú is lenni.

- Tudom, hogy nem szereted a kviddicset de tudod, hogy sokat jelent ez Harrynek. - papolt nekem Hermione.

- Igen tudom, ezért is megyek el. - mondtam nyugodtan.

- Azért remélem, hogy még a griffendélnek szurkolsz attól, hogy most jóba vagytok Malfoyyal. - reménykedett bizonytalanul. - Ha ezt a meccset megnyerjük szinte biztos, hogy mi fogunk győzni év végén!

- Ugyan Hermione, persze! - mondtam nevetve. - Nyilván a griffendélnek szurkolok!

- Akkor jól van! - mosolyogott rám.

Eléggé magabiztos választ adtam, mégha nem is így éreztem. Mármint örülnék ha a girffendél nyerne, de ha a mardekár akkor is. Inkább nem szurkolok senkinek. Az lesz a legjobb.

Beérve az órára leültünk egymás mellé és vártuk, hogy megérkezzen McGalagony.

Pár perc várakozás után meg is érkezett. Elkezdett magyarázni valamit de szokás szerint elterelődött a figyelmem.

Szokásos gondolatok. Családfa. Draco. Szüleim. Fred, stb.

Az utóbbi egy hétben nem igen foglalkoztam ezzel a családfás dologgal, mondhatni nem is érdekelt már az egész. Biztos apám intézte el ezt az egészet, de ha neki így jobb hát legyen így.

McGalagony erélyes hangja terelte vissza a figyelmemet az órára.

- Miss Malfoy! - szelte át a termet a hangja.

Én egy picit összerezzentem, de nem túl feltűnően.

- Igen? - kérdeztem vissza bizonytalanul.

- Azt kérdeztem, hogy tudja e, hogy milyen varázsigével változtatunk át vérfarkast emberré. - ismételte meg a kérdését.

A mellettem ülő Hermione már rég a magasban volt a keze, talán már mióta először feltette a kérdést. Azonban én nem tudtam. Ahoz képest, hogy elég jó hetem volt elég keveset tanultam.

- Nem, nem tudom. - válaszoltam halkan.

A tanár baljóslóan pillantott rám majd a mellettem ülő lányra.

- Hermione, ön tudja? - kérdezte.

- Igen! - felelte magabiztosan. - Homorphus.

McGalagony elismerően bólintott majd folytatta az órát. Próbáltam az óra maradék részében mindenre figyelni. Nagyjából sikerült is, szorgosan jegyzeteletem és közben halgattam a tanár magyarázatát.