Számkivetett || Fred Weasley ff.

16. A pillanat heve

A szerelem nem egyértelmű dolog. Nem tudod megérinteni vagy megfogni. Hallhatsz szavakat és elhiheted őket vagy nem, ez a te döntésed.

De van az a szerelem amit érezni lehet. Amikor ott áll előtted és azok a pillangók a hasadban feltámadnak. És amikor konkrétan két ember között lehet érezni a szikrát. Na az az igaz szerelem.

Az első pillanattól kezdve amikor megláttam Freder tudtam, hogy valami más. Nem egy sima barátság volt. Mindig hozzá mentem ha valami vagy valaki bántott. Ha Draco piszkált állandóan megakarta verni, de mindig visszafogtam mert még ha nem is ismeri be, de tudja, hogy Draco szétrúgta volna a seggét.

Fred volt az aki úgy igazán ott volt nekem mikor szükségem volt valakire. Harryékkel szemben ő más volt, valaki egészen más.

...

- Szia életem! - köszöntem mosolyogva Frednek. - Hogy vagy?

- Szia! - köszönt vissza majd megcsókolt. - Remekül és te?

- Megvagyok köszi. - mondtam semleges hangon.

- Mi a baj? - kérdezte összehúzott szemöldökkel.

- Ah, semmi csak, még mindig nem találtam semmit se arról a nőröl. - mondtam kicsit lehangoltan.

- Értem, és feladod? - kérdezte elbizonytalanodva.

- Nem. - vágtam rá gondolkodás nélkül. - Csak nem tudom merre menjek tovább.

- Talán beszélned kéne Pitonnal. - javasolta.

- Nem, ki van zárva! - mondtam komolyan. - Nem akarom megint belekeverni és amúgy sem hiszem, hogy elmondaná bármit is tud. A múltkor is alig tudta kibökni.

Tényleg Piton nélkül akarom ezt most megoldani mert nem akarom, hogy miattam kerüljön bajba. És különben is nem hiszem, hogy a múltkori után bármit is elmondana nekem.

- Oké, értettem. - emelte fel védekezően a kezét. - De azért megpróbálhatnád. - mondta mire én szúrós szemmel néztem rá. - Oké, nem. Értettem.

- Jó, most mennem kell órár, de az órák után még találkozunk. - mondtam nyugodt hangon majd puszit nyomtam az arcára és elindultam magiatörire.

A legunalmasabb óra volt a varázsló történelemben az biztos. Főleg ezzel a tanárral. Elképesztően unni szoktam ezt az órát, de legalább lesz időm gondolkodni ezen az ügyön.

Egyébként ma lesz megint egy DS edzés és szinte mindenki izgatott. Ugyan is Harry szerint most már mindenkinek sikerülni fog a patrónus bűbáj, akinek eddig még nem sikerült.

...

Az órán ülve, a körözési lappal a padon gondolkozni kezdtem. Vajon ki lehet ez a nő? Lehet, hogy semmi köze a szülinapomhoz de elég fura, hogy ez így egybe esik. És az is fura, hogy anyáék abba a szobába rakták.

Alaposan végig mértem a nőt. Kicsit kócos hullámos hosszú barna haj és zöld szemek. Ruhája kicsit gyűrött de elegáns. Arcán megvetés ül, semmi megbánás vagy ilyesmi. Nyakában egy elég nagy darab medál lógott ami jó feltűnő volt így kiemelte a dekoltázsát.

Óra után közösen ebédeltünk Harryékkel és közben beszélgettünk átlagos sulis dolgokról.

- Srácok, lemegyünk órák után a könyvtárba? - kérdezte izgágán Hermione.

- Benne vagyok. - válaszoltam mosolyogva.

- Persze, szivesen. - válaszolt ő is.

- Nekem mindegy. - mondta Ron egyhangúan.