Reggel fáradtan és kialvatlanul keltem. Szinte egész éjjel fent voltam és azon gondolkoztam, hogy hogy hozzam helyre a Freddel történteket. Eddig nem találtam ki semmi jó mentséget vagy ilyesmi, talán csak simán bocsánatot kérek. Remélem megbocsájt mert tényleg nem akarom elveszíteni.
Felöltöztem, fogat mostam és összekészülődtem és elindultam a nagyterembe. Hermione és Ginny már nem voltak ott, gondoltam már lent vannak. Bár nem értem miért nem keltettek fel engem is.
Leérve azt láttam, hogy a griffendél eléggé lehangolt viszont a mardekársok mind jókedvűek voltak. Vajon mi történt?
Leültem Hermione mellé és elvettem egy szelet piritóst.
- Sziasztok! - köszöntem vidáman.
Azonban senki nem válaszolt és mindenki úgy nézett rám mint valami áruló. Fredet nem is láttam.
- Oké, úgy látom ma mindenki rossz kedvű. - mondtam kuncogva de mikor láttam, hogy senki nem értékeli a poénomat komolyra váltottam. - Mi történt? Miért vagytok ilyen rosszkedvűek?
- Nem tudom, mond meg te! - vetette oda Harry.
- Tessék? - kérdeztem vissza. - Hogy érted?
- Hol voltál tegnap? - kérdezte érzelemmentes hangon Ron.
Oké, talán az a bajuk, hogy nem voltam ott tegnap az edzésen. Bár nem tudom, hogy miért lenne ez akkora baj. Mindenesetre nem akarom nekik elmondani még ami Freddel történt, majd ha megbeszéltük.
- Dolgom volt. - fogtam rövidre. - Sajnálom, hogy nem voltam ott az edzésen, csak...
- És pont azon az edzésen nem vagy ott amin lebukunk? - kérdezte ingerülten Harry.
- Tessék? Lebuktatok? - kérdeztem csodálkozva.
- Mintha nem tudnád. - mondta haragosan Ron.
- Ezt, hogy érted? Hogy nekem is közöm van ehez? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Miért, nincs? - kérdezte kimérten Harry. - Sarah, olyan fura vagy a téli szünet óta, de így már értem.
Hogy mi? Azt hiszik, hogy közöm van ehez? Nem hiszem el, hogy ennyire nem ismernek!
- Ez nem igaz! - ellenkeztem. - Ismertek! Hermione mond, hogy te nem így gondolod!
Hermionéra néztem aki sajnálkozva nézett rám de nem szólalt meg. Halgatás beleegyezés.
- Malfoy benne volt, te is benne lehettél! - vágta oda Seamus.
Én a mardekár felé fordultam és szemem megakadt a jóledvű, nevetgélő Dracon. Benne volt? Nekem miért nem szólt? Nem bízik bennem? A szemem könnybe lábadt mikor visszafordultam és mindenki vádó tekintetével találkoztam.
- Komolyan azt hiszitek, hogy beárultalak titeket? - kérdeztem remegő hangon.
Mindenki halgatott de a tekintetük leírta, hogy mit gondolnak. Utálnak. Felálltam és kirohantam a nagyteremből. A folyosón gyorslépésekben mentem egészen a mozsdóig.
Szerencsére nem volt bent senki így senki nem hallhatta a szerencsétlen sírásomat. A tükörbe néztem és láttam, hogy mennyire szarul is nézek ki. A szemem piros és kisírt. A kezem és a lábam remeg. Nem tudom elhinni, hogy a barátaim akikkel elsős korom óta jóba vagyok, árulónak tartanak engem. Hogy történhetett ez?
Megelégeltem a sírást, letöröltem a könnyeim és felvettem egy kamu mosolyt és kisétáltam. Elindultam az első órára ami sötét varázslatok kivédése. Annyira nincs kedvem most hozzá, mármint sosincs, de ma különösképp nincs.
YOU ARE READING
Számkivetett || Fred Weasley ff.
FanfictionLétezik olyan, hogy hibázik a Teszlek süveg? Sokak szerint nem, de Sarah Malfoy számára talán. Íme egy Malfoy aki a griffendél tagja. Apja kitagadasa után az Odu nyújt számára otthon és benne élő Weasley-k szeretete, különösképpen az egyiké. Fred We...