Számkivetett || Fred Weasley ff.

41. Otthon

Kínok között estem ki az Odu nappaliában lévő kandallóból a kemény padlóra. Nem is igazán vettem észre de idő közben napfelkelte lett. Engem iszonyatos síró görcs ragadott el amit nem tudtam visszafogni. Annyi ideig tartottam vissza, hogy egyszerűen most már nem ment.

Először Ron jött le álmos szemekkel. Konkrétan majdnem hátraesett ijedtében amikor meglátott és szinte egyből kiment az álmosság a szeméből.

- Azta kurva, mi történt veled? - rohant oda hozzám de én válaszolni se tudtam rá csak sírni tudtam.

Hányingerem volt. És annyira sírtam, hogy elhánytam magam. Az Odu padlójára. Úgy szégyelltem magam de nem tudtam most azzal is foglalkozni.

- Jesszus. - mondta ismét Ron majd letérdelt hozzám szorosan megölelt és próbált nyugtatni.

Annyira szügségem volt egy ölelésre, ami azt érezteti, hogy otthon vagyok. És Roné olyan volt. Hagyta, hogy a vállán sírjak és nem bánta, hogy véres lesz a ruhája, ahogy szorítom a kezemmel.

- Hol... van... Fred? - próbáltam érthetően kerdeztni a sírás közben.

- Szóljak neki? - kérdezte lágy hangon miközben a hajamat simogatta.

- Igen. - nyögtam ki és állt volna fel amikor visszahúztam. - De ne menj el.

- Oké, oké. - mondta majd felordított. - Fred!

A hangos hangra összerezzentem mire Ron szorosabban ölelt át.

- Sajnálom. - mondta.

Kb egy perc múlva lent is volt Fred. Először nem vett észre és mérgesen kereste öccsét.

- Miért kellett feléb... - nem tudta befejezni mert meglátott engem. - Mi a fasz? - rohant oda hozzám. - Mi a fasz történt veled? - kérdezte és konkrétan kiszakított Ron karjai közül és vedő karjai közé vett. - Mi történt vele? - fordult Ronhoz.

- Nem mondta, csak sírt és hányt. - nézett a mellettem lévő hányásra.

- Sajnálom, nem volt hova mennem. - sírtam és sírtam egyre jobban.

- Semmi baj, jól van. - nyugtatott Fred és szorított egyre jobban. - Mi történt veled édesem? - kérdezte lágy hangon.

Elakarom mondtani. De, hogy? Találkoztam az anyámmal és megakart ölni? Ron azt se tudja, hogy örökbe fogadtak. Ez olyan elcseszett egy helyzet.

- Találkoztam az igazi anyámmal. - mondtam végül remegő hangon miközben Fred pólójába kapaszkodtam.

- Ezt ő tette veled? - kérdezte meglepetten Fred.

Nem mondtam semmit csak fájdalmasan bólogattam. Mindenem fájt, még beszélni is fájt. Szinte biztos voltam benne, hogy pár csontom is el van törve.

Ugyan Fred nem igen mondott semmit de éreztem, ahogy az izmai megfeszülnek. Frusztrált lett, amit meg is értettem. Viszont Ron csak értetlenül nézett rám és Fredre, mivel ő nem tudott semmiről. Viszont nem kérdezett semmit. Még ő is tudta, hogy most ez nem alkalmas.

A könnyeim szinte már teljesen elárasztották Fred pólóját de nem érdekelte. Hagyta, hogy sírjak a vállán és ismét azt éreztesse, hogy biztonságban vagyok.

- Sarah, gyere fel, meg kell mosakodnod. - mondta halk lágy hangon Fred.

- Nem bírok. - mondtam remegő hangon. - A lábam... azt hiszem eltört.

Ugyan nem láttam de szinte biztos, hogy Fred és Ron egymásra pillantott.

- Ron szólj Purcynek. - mondta Fred az öccsének aki azonnal fel is pattant és felszaladt az emeletre.