30. Feltétel nélkül

141 3 0
                                    

Körülöttem hangokat hallok. Nem ismerem fel őket, de ismerősek. Fekszek, de nem tudom hol. Az biztos, hogy voltam már itt, de nem emlékszem mikor. Ki akarom nyitni a szemem de nem megy. Nem mozdul meg a szemhéjam. Olyan különös az egész, mintha ez már megtörtént volna, csak nem tudom mikor.

Szép lassan erőt veszek magamon és megpróbálom újra kinyitni a szemem. Ezúttal sikerül, viszont egyből vissza is zárom az erős fény miatt. Aztán rájövök hol vagyok és kiket hallok körülöttem.

A gyengélkedőn vagyok és Umbirdge, Piton és McGalagony van itt mellettem.

- Azt hiszem ébredezik! - mondta McGalagony.

Szűken kinyitom a szemem, hogy ne zavarjon a fény és megszoljam.

- H-Hol... - próbáltam beszélni de Mcgalagony félbe szakított.

- A gyengélkedőn vagy, elájultál. - mondta. - Pihenj csak, később még rádnézünk! - mondta majd ki is mentek a gyengélkedőről.

Most cseppet sem érdekelt, hogy elájultam vagy, hogy itt vagyok. Az egyetlen dolog ami érdekelt jelen pillanatban az az, hogy mi van Freddel.

...

A plafont bámulom. Meg kell mondjam nem annyira izgi itt a gyengélkedőn. Meghallom Madam Pomfrey halk cipőkopogását így felé fordulok.

- Á jó látni, hogy felébredt! - mondta boldogan. - Fel tudsz ülni kedvesem?

Felültem. Nem mondom, hogy nem vagyok baszott gyenge de feltápászkodtam.

- Levennéd a felsőd kérlek? - kérte. - Megszeretnélek vizsgálni!

Egy pillanatra megfagyott bennem a vér. Ha leveszem meglátja a vágásokat. Amit a legkevésbé szeretnék.

- Muszáj? - kérdeztem.

- Igen drágám, ne szégyellősködj! - mondta majd elővette azt az izét amivel a szívet nézi.

Remegő kézzel vettem le a felsőmet. Még sosem féltem ennyire mint most. Az egész testem remegett, kívül-belül. Próbáltam úgy fordítani a kezem, hogy ne látszódjon.

- Miért remegsz így kedvesem? - kérdezte miközben a hátamra helyezte azt a hideg fém izét.

- Csak fázom. - próbáltam színlelni a félelmet a hangomban.

Pár pillanatik gondolkozott majd válaszolt.

- Értem, akkor vedd vissza a felsőd. - javasolta. - Meg ne fázz!

Nem is kellett több egyből visszakaptam magamra a pulcsimat és próbáltam kicsit lenyugodni.

- Minden rendben? - kérdeztem.

- Igen minden! - mosolygott rám a javasasszony. - Egészséges vagy, valószínű a stressz okozta az ájulást. Ma még bent tartalak, de reggel kiengedlek!

Bólintottam majd visszabújtam az ágyba és próbáltam elaludni. A javasasszony cipőkopogása egyre csak halkult ami azt jelentette, hogy elment.

Kicsapódott a gyengélkedő ajtaja mire felkaptam a fejem és megláttam bejönni Piton professzort.

- Piton professzor, maga mit keres itt? - kérdeztem erőtlenül miközben próbáltam felülni.

Piton nem válaszolt, csak megállt az ágy mellett és rámnézett.

- Hogy vagy? - kérdezte.

- Jobban. - feleltem.

- Nézd sajnálom, hogy túlhajtottalak, hallgatnom kellett volna Albusra. - mondta komoran.

Számkivetett || Fred Weasley ff.Where stories live. Discover now