Számkivetett || Fred Weasley ff.

27. Újabb hazugság

- Mi történik velem? - kérdeztem.

...

Piton hirtelen állt fel és mintha szellemet látott volna úgy nézett rám. De talán érthető, hisz "égtem". Már a lábam alig bírta elbírni a testemet és így a tértemre estem. Piton azonnal odament hozzám és mellém gugolt.

- Sarah nézz rám. - mondta kimérten.

Egyszerűen nem ment. Nem tudtam másra koncentrálni mint a sok érzelemre ami a testemben tombol. Gyorsan kapkodtam a levegőt mert azt éreztem, hogy nincs elég és megfulladok.

- Sarah, nézz rám! - mondta hangosabban.

Véltem felfedezni egy kis aggódást a hangjába így nagy nehezen felé fordítottam az arcomat. Piton szemébe nézve tényleg ott csillogott az aggódás amit talán még soha sem láttam.

- Figyelj arra amit mondok! - mondta komolyan. - Az összes érzelmedet amit most érzel próbáld meg egy adott érzésbe összegyűjteni!

Ezt meg, hogy érti? Még is, hogy kéne ezt megtennem?

- Vegyél mély levegőt és koncentrálj egy érzésre és engedd el a többit! - magyarázta. - Abba az érzésbe temesd a többit amelyik a legerősebben tombol benned!

De hisz mindegyik érzést ugyanolyan erősséggel érzem. Hogy válasszam ki melyik a legerősebb?

- D-De, ho-hogy? - próbáltam kiejteni a szavakat de csak dünnyögés jött rajta ki.

- Csak koncentrálj egy érzésre és jobb lesz! - mondta biztatóan.

Egy érzés. Melyik legyen az? Annyi mindent éreztem, hogy azt se tudtam pontosan mit érzek. De talán amelyik a legerősebben tombolt bennem az a harag volt. Haragudtam Jasonre amiért pletykált rólam, haragudtam Fredre amiért elhitte és végül haragudtam magamra amiért ebbe az egészbe belekeveredtem.

Csak is a haragra koncentráltam és olyan érzés fogott el mintha egy doboz "harag" felirattal vonzaná az összes ézelmemet majd egyszerűen bezárul az a doboz. És letünt az a sok érzelem, ahogy elaludt a tűz is körülöttem.

Kezdtem megnyugodni és a szívverésem is csillapodott. Két kérdés kavarogott a fejemben, az első, hogy ez még is mi a franc volt és a második, hogy Piton honnan tudta mit kell tenni?

- Ez még is mi a fene volt? - kérdeztem értetlenül. - És honnan tudta, hogyan mit kell tenni?

De válasz nem jött. Piton visszaült az asztala mögé és mintha mi sem történt volna írta tovább a naplóját. Ez most komoly?

- Piton professzor! - szóltam rá hangosabban. - Meg mondtaná, hogy ez mi volt? Lángot az aurám!

Piton a kezével támasztotta homlokát és látszólag azon gondolkozott mit mondjon nekem. Remélem kapok normális magyarázatot nem mint manapság lehet bármire is kapni.

- Figyelj, ami most történt, - akadt meg egy kicsit majd folytatta. - arról nem beszélhetsz senkinek!

- Még is miért? - kérdeztem karbatett kézzel.

- Mert veszélyes. - mondta komolyan még is aggódva.

Na jó én most már semmit nem értek. Miért veszélyes bárkinek is elmondanom és miért nem mondja meg mi volt ez? Az egész olyan zavaros.

- Piton professzor, én nem értek semmit, meg mondaná még is mi volt ez az előbb? - kérdeztem újra.

Piton nagy levegőt vett majd kifújta. Nem értem mi lehet olyan nehéz abban, hogy elmondja még is mi volt ez.