Számkivetett || Fred Weasley ff.

37. Analia

Egy nagy házba érkeztünk. Nem volt hatalmas mint a Malfoy kúria de szép nagy volt. Iszonyatosan ideges voltam. Találkozni fogok az igazi anyámmal tizen akárhány év után.

Olyan érzés fogott el mintha jártam volna már itt. Mintha mindenre emlékeznék de közben meg egy emlékem sincs innen. Ismerős volt minden négyzetcentimétere de még sem ismertem. Egész vidáman nézett ki a ház, nem olyan ridegen mint a Malfoy kúria. A falak nagyobbrésze fehér volt és tele voltak képekkel, emberekről, tájakról és sok minden másról. Otthonos volt. Szöges ellentéte volt a Malfoy kúriának.

A nappalin keresztül menve jutottunk el az étkezőhöz ahol a kúriához hasonlóan volt egy hosszú asztal, körbe székekkel. Az étkező hasonlított a kúriában található étkezőhöz de még is valahogy otthonosabbak éreztem.

- Analia? - hallottam meg egy női hangot a hátam mögött.

Ismerős volt. De valahogy mégsem. Nostalgikus érzés fogott el mintha egész életemben hallottam volna ezt a hangot, de igazából egyszer sem hallottam.

Hátrafordutlam és egy középkorú nő állt előttem. Hasonlított a körözési lapon ábrázolt nőre de sokkal szebb volt. Csodálatosan nézett ki. Hosszú fekete haja most rendezetten állt összefogva a feje tetején és ruhája tiszta és sima volt. Enyhe sminke kiemelte a szép arcbőrét. A nyaklánc ugyanúgy a nyakában volt mint a képen de most még szebben ált rajta. Felém sétált ami szinte nem is séta volt hanem tánc. Olyan kecsesen és tisztesség teljesen sétált, hogy rögtön leütött róla, hogy egy jól nevelt nő.

Nem tudtam megszólalni. Ő itt az anyám. És fel sem ismerem. Habár úgy érzem, hogy ismerem még sem emlékszek rá.

- J-jónapot! - dadogtam. - M-maga Audrina? - kérdeztem félénken.

A nő halványan elmosolyodott. Ez a mosoly is olyan ismerős volt.

- Igen kedveském. - mondta nyugodtan. - Te pedig Analia, ugye?

Fel sem tünt, hogy milyen néven hívott. Ezt a nevet mondta az a férfi hang amikor majdnem meghaltam. Vajon ez az igazi nevem?

- Én S-Sarah vagyok. - mondtam bizonytalanul.

- Oh hát persze. Sarah. - mondta, a hangjában pedig feltünt némi csalódottság. - Gyere, menjünk a nappaliba. Van mit megbeszélnünk. - mondta kedvesen majd a vállamhoz ért és mutatta az utat.

Olyan ismerős volt az érintése. Valahogy elszállt az összes félelmem, ahogy hozzám ért.

- Anthony, tudnál nekünk csinálni egy italt? - fordult hátra a férfihoz aki idehozott.

A férfi bólintott majd elment, mi pedig leültünk a nappaliban. A nő a kanapéra mutatott, hogy oda üljek le. Így is tettem. Ő pedig az egyik fotelben foglalt helyet. Kicsit körbe néztem a nappaliban, ami eléggé hasonlított a griffendél klubbhelységére annyi kivétellel, hogy a falak fehérek voltak. Csodálatos piros kanapén ültem vele szemben pedig két ugyan olyan piros fotel volt. Köztük pedig egy tölgyfa asztal volt aminek a teteje üveg volt. A fotelek mögött a griffendél klubbhelységéhez hasonlóan volt egy kandalló ahol lobogott a tűz. Nagyon konfortosan éreztem magam itt, valószínű azért mert olyan volt mint a házam klubbhelysége.

- Annyi kérdésem van... - kezdtem bele. - miért pont most keresett meg?

Kérdeztem ami először eszembe jutott. A nő kedvesen elmosolyodott majd válaszolt.

- Először is, kérlek tegezz. Olyan furán hangzik a magázás. - mondta kedvesen. - És azért mert most volt alkalmam, hogy megismerhesselek. Gondolom hallottad, hogy köröznek. - váltott hangulatot és a szemében könnyek csillogtak. - Ezt a házat Anthony bérli és hat különböző varázslat védi, hogy ne találhassanak meg. Így tudok rejtve maradni, de így sem sokáig.