Számkivetett || Fred Weasley ff.

39. Az igazi arca

Már jócskán este volt és én még mindig az ágyban forgolódtam. Nem tudtam aludni. Idegen a hely és egyszerűen nem ment. Audrinával együtt vacsoráztunk. Egész jó volt. Sokkal jobb hangulatban telt mint egy átlagos Malfoy vacsora. Sokat beszélgettünk és nevettünk. Meséltem neki Fredről és azok alapján amiket mondtam szimpatikusnak gondolta. És említettem, hogy Lucius arra kényszerített, hogy szakítsak vele. A pártomat fogta az ügyben és biztatott, hogy maradjak vele és mutassam meg neki, hogy mennyire szeretem. Meghalgatta minden egyes történetet amit meséltem neki és nem szidott le amikor véletlen kiborítottam a vizemet.

Vacsora után pedig tévéztünk. Sose álmodtam volna róla, hogy én valaha tévézni fogom mert az mugli dolog, de megtörtént. Egy egész ijesztő horror filmet néztünk meg az után megittunk egy pohár bort és lefeküdtünk aludni. Csak hogy nem tudtam.

Felkeltem az ágyból és lementem a konyhába. Olyan fura, hogy itt van hűtő. Ez elég muglis, de bejön. Kivettem a kancsó vizet és töltöttem magamnak egy pohárba majd kiittan a tartalmát. Mielőtt visszamentem volna kedvem támadt kicsit körül nézni. Nem igazán vezetett körbe Audrina a házban úgyhogy úgy döntöttem körül nézek magam. Lehet, hogy ez bunkóság de a legjobb szándék vezérelt.

Annyiból állt a körül nézésem, hogy megnéztem mik vannak a fiókokban és a szekrényekben. Nem sok érdekes dologot találtam, pár evőeszköz, tányér, edény és konyhai eszközök. Csak az volt a furcsa, hogy ha nem tud megmaradni egy helyen sokáig, akkor miért rendezkedik be ennyire?

Mentem volna vissza amikor megláttam, hogy a folyosó végén ég a villany egy szobában ahol résnyire nyitva van az ajtó. Furcsálltam mert elvileg mindenki alszik. Odalopakodtam és hallgatózni kezdtem.

- Ugye levetted róla? - kérdezte Audrina suttogva.

- Igen persze, túl egyszerű is volt. Észre se vette. - mondta gúnyosan Anthony.

Még is kiről vagy miről beszélnek?

- Oké és hol van? - kérdezte a nő.

- Oh hát ott hagytam. - válaszolta a férfi.

- Te ostoba! - kiáltott rá mire ő is és én is összerezzentem. - Hogy hagyhattad ott? Bárki megtalálhatja!

Nem hallottam még ennyire kiabálni. Mármint gondoltam, hogy tud de nem gondoltam volna, hogy ilyen... más. Teljesen átváltozott. Mintha két külön ember lenne.

- Nagyon sajnálom asszonyom! - hebeget habogott a férfi. - Többet nem fordul elő ilyesmi!

Úgy beszélt a férfi mintha a talpnyalója lenne Audrinának. "Asszonyom". Mi folyik itt? Nem ilyenek voltak. Teljesen megváltoztak pár óra alatt.

Közelebb mentem, hogy belássak. Épp, hogy betudtam pillantani annyira szűk volt a rés. Láttam ahogy Anthony ül egy forgós székben és a kezével támasztja az arcát. Audrina pedig fel-alá járkált a szobában csípőre tett kézzel és látszólag elég erősen gondolkozott, majd Anthonyhoz fordult és azt mondta:

- Oké, jól van. Később majd még számolunk ezért! - mondta mérgesen. - De a lényeg most a lány. Kell az ereje. Akarom érted? Az nekem járt volna!

- Teljesen egyet értek felség de nem gondolod, hogy a Malfoyok keresni fogják őt? - kérdezte Anthony.

Fel sem fogtam, hogy igazából rólam van szó csak hátrálni kezdtem. Szépen lassan figyelve, hogy ne borítsak fel semmit. A fa padló egy részen megnyikorgott alattam és behunyt szemmel reménykedtem, hogy nem hallották. Tovább hátráltam amikor nekimentem egy polcnak és arról leesett egy virágcserép. Hatalmas zajjal érkezett a földre és ripityára tört. Nincs az az isten, hogy ezt ne hallották volna.

Igazam is lett. Mindketten kijöttek a szobából és megdöbbenve még is elégedetten néztek rám.

- Szóval hallgatóztál. - mondta nevetve Audrina. - Bár őszintén nem vártam mást hisz Malfoyok neveltek fel.

Olyan más volt. Vádló arca leírta, hogy ki is ő valójában. Egy nem jó ember. És én bedőltem neki. Én ostoba hiszékeny hülye.

Közelíteni kezdtett mire én hátrálni. Elővehettem volna a pálcám de attól tartottam, hogy akkor ő is és akkor abból nem sül el semmi jó. Szóval csak annyit mondtam:

- Ne gyere közelebb! - mondtam elég hangosan és mérgesen miközben belül remegtem.

Audrina elnevette magát. Gúnyolódott.

- Tudom, hogy félsz. - mondta miközben egyre közelebb jött. - Tőlem mindenki fél!

Konkrétan pszichopatának tűnt. Olyan érzéstelenül beszélt velem, hogy még Luciust is felülmúlta.

- Nem tudom mennyit hallottál, de gondolom sejted mi fog történni. - mondta mosolyogva amitől mégjobban pszichopatának tűnt.

- Az erőmet akarod. - mondtam összeszorított ököllel. - De nem kapod meg olyan egyszerűen!

- Oh, az majd meglátjuk drágam. - nevetett gúnyosan.

Amint kimondta eldöntöttem a polcot aminek neki mentem és minden tárgy ami rajta volt összetört én pedig rohanni kezdtem a konyha felé.

- Anthony menj utána! - ordította.

Kigondolta volna? A csicskása végzi a piszkos munkát. De nem foglalkozhattam ezzel. Az ablak zárva volt és nem tudtam kinyitni. Kivettem a fiókból egy kést és magam mögé helyeztem a biztonság kedvéért. Elővettem a pálcám habár tudtam, hogy nem varázsolhatok és vártam Anthonyra.

- Állj meg ott! - ordítottam rá amint belépett a konyhába.

Mivel nála nem volt kéznél a pálca ezért felemelte a kezét. De ekkor Audrina is ide ért.

- Ostoba! Ő még nem varázsolhat! - ordította le Anthonyt.

Megláttam egy válzát a pulton és hirtelen felkaptam és Aurinához vágtam. Kicsit elvesztette a józan gondolkodását, Anthony pedig lesokkolódott. Kihasználva az alkalmat futni kezdtem de nem tartott sokáig míg Audrina magához nem tért és utánam nem kiabált.

- Te ribanc! - üvöltötte hangosan és dühösen. - Stupor! - hangzott fel az átok de mivel pont akkor értem a lépcsőhoz, így a falat érte a varázslat.

Egy pillanatra hátra néztem, és láttam, hogy futnak utánam. Megszaporáztam a lépteim és feliszkoltam a lépcsőn, be a szobámba. Bezártam az ajtót de tudtam, hogy ez nem állítja meg őket ezért az ajtó elé toltam a szekrényt. Az ablakhoz siettem és kinyitottam. Elég magas volt. De nem volt más választásom.

Már próbálták betörni az ajtót amikor én még mindig tétováztam. Majd egy hatalmas puffanás és a szobában vannak nekem meg ennél sem kellett több kiugrottam az ablakon.

A lábamra érkeztem majd az oldalamra döltem, próbáltam felfogni az esést de nem igazán sikerült. Éreztem, hogy az arcombat is lehorzsoltam illetve az oldalamat is elégge megütöttem lehet a bordám is eltört, de ezzel most nem tudtam foglalkozni. Ismét futni kezdtem ami igen fájdalmas volt. Patakogba folytak a könnyeim amikor hirtelen Audrina jött velem szembe. Gondolkodni sem volt időm, ő már rám fújt valami port és elájultam.