Számkivetett || Fred Weasley ff.

10. Utolsó nap

Ma van a téli szünet előtti utolsó nap. Ma már nincs tanítás, igazából mindenki pakol vagy búcsúzkodik a barátaitól. Én speciel palkoltam be az utazóládámba, már alig vártam, hogy végre újra az Oduba legyek. Annyira hiányzik Molly fősztje.

Egyébként még nem igazán beszéltük meg Freddel ezt a csókos szituációt amit sajnálom mert én az vártam volna tőle, hogy megkéri, hogy legyek a barátnője. Persze igent mondtam volna mert nagyon szeretem őt.

Az utolsó Roxforti reggelinél ülök ebben az évben. Piritóst ettem és teát ittam mellé, nagyon finom volt mint mindig.

- Én már annyira várom a karácsonyt! - lelkendezett Ron. - Sarah te most sem fogsz majd szánkózni velünk?

- Nem hiszem. - mondtam.

Most végképp nem tudnék szánkózni velük, hisz azzal az emberrel szánkóznék szivesen akit 15 évig a testvéremnek hittem. Még most sem sikerült teljesen felfognom, hogy mi is történt. Azt már sikerült megértenem, hogy az apám nem az apám mert sose voltunk olyan közel egymáshoz viszont azt, hogy anya nem az anyám és, hogy Draco nem a testvérem az már teljesen más. Ők közel állnak hozzám mégha nem is beszélünk minden héten, nehéz felfogni.

Mikor végeztünk a reggelivel mindenki ment fel a szobájába összepakolni a cuccait, amit haza szeretne vinni.

Én is bepakoltam pár dolgot amit úgy gondoltam kellhet majd és utána pedig elhatároztam, hogy elmegyek egy kicsit sétálni.

Szeltem a folyosókat meg a lépcsőfokokat mígnem egy eléggé kies folyosóra értem. Nem volt a folyosón senki már csak én. De nem zavart, inkább élveztem.

- Sarah! - szólalt meg valaki mögöttem.

Kicsit összerezzentem de nem túl feltűnően. Hátranéztem és láttam, hogy Draco volt az.

- Szia Draco! - mosolyogtam rá.

- Beszélnünk kell! - mondta baljóslón.

- Valami baj van? - kérdeztem idegesen.

Nem szeretem ha az emberek annyit mondanak, hogy "beszélnünk kell" mert ez olyan mintha leszidnának.

- Hát úgy is mondhatjuk. - vakarta meg a tarkóját. - Szóval az van, hogy haza kéne jönnöd a téli szünetre.

- Mi? - fagytam le. - Ugye most csak viccelsz?

Nincs az az isten, hogy én haza menjek. Biztos, hogy nem fogok!

- Nem Sarah! Ez most tényleg fontos. - mondta. - Apánk beszélni szeretne veled valami fontosról!

Ijednek látszott, de nem tudom mitől.

- Hát rohadtul nem érdekel a mondandója! - mondtam mérgesen.

Már mentem volna el mikor megfogta a karom és visszahúzott majd így szólt.

- Nem engedem, hogy bántson! - mondta szikrákat szóró szemmel. - A testvérem vagy, és senki nem bánthat!

A testvére. Én is azt hittem. Még mindig olyan nehéz felfogni. Talán elkéne mondanom neki, talán ő megértene engem.

- Draco, valamit tudnod kell rólam. - mondtam lehajtott fejjel.

- Mi történt Sarah? - kérdezte aggódó tekintettel.

- Nem rég megtudtam valamit ami mindent megváltoztatott. - keztem el mesélni de közben pedig gyűltek a könnyek a szemembe.

- Örökbefogadtak, nem igaz? - kérdezte hirtelen Draco.