~ hiraeth | minsung

3. Egy gyönyörű barátság kezdete

\___/

Az eddig csak fizikailag jelenlévő Han Jisung ekkor szíveskedett először felemelni a buksiját, amikor pedig megláttam a fiatal fiú eddig ügyesen rejtegetett arcát, akkor az államat szerintem minimum a padlóról kellett volna összekaparni. A leendő osztályfőnököm arcvonásai gyönyörűek voltak; a szemei csak úgy ragyogtak, mint egy ártalmatlan kis őzikének a reflektorfényben, almácskái zavarában kissé kipirosodtak, alsó párnácskája pedig meg-megremegett. A fiú tényleg gyönyörű volt; olyan kár, hogy az osztályfőnökünk, ha nem az volna, akkor már rég elkaptam volna, hogy testközelből is alaposan megismerjem. Rettenetesen zavarban volt szegény, amit nem csodálok, ugyanis az egész osztály úgy pásztázta egy emberként szerencsétlent, mintha valami földönkívülit pottyantottak volna le egyenesen elénk. Mi tagadás, nem lettem volna abban a pillanatban a fiú helyében.

- Ööö, sziasztok, Han Jisung vagyok, és én leszek az új osztályfőnökötök - bírta rá magát arra, hogy végre megszólaljon, ámbár hangja irdatlanul remegett, ujjaival pedig reflexszerűen nyúlt oda tarkójához, hogy ezzel a mozdulattal próbálva oldani a belső feszültségét. - Ne haragudjatok, csak rettenetesen izgulok, ez az első napom - nevette el magát zavartan.

- Semmi baj tanár úr, nyugodjon meg - mosolygott rá biztatóan a hátulsó padból Lily. - Meséljen csak magáról. - biztatta őt.

- Huszonhárom éves vagyok, és ez az utolsó évem a pedagógia egyetemen, szóval mostmár taníthatok, most lesz az első évem. Incheonban születettem, gimnáziumba viszont Malajziában jártam, ott is éltem néhány évig. Hát... talán ennyi amit tudni kell rólam - nevetgélt tovább Han Jisung, felelve Lily kérdésére.

- Van valamilyen háziállata a tanár úrnak? - jött a következő, ámbár kissé fura kérdés Lisa padtársától, Jennie-től.

- Igen, van egy kiscicám, Haroo - felelte egy fokkal felszabadultabb hangon Han Jisung, miközben én szinte pislogás nélkül analizáltam a fiatal férfi minden egyes apró mozzanatát. - Ő egy fekete cica, két éves lesz az idén. Nagyon szeretem, mindig velem alszik.

- Awwww, ez nagyon aranyos - olvadoztak erre a lányok.

Ahá, szóval Han Jisung macskás ember, ami egyértelműen plussz pont, hiszen én is imádom a cicákat. A lányok persze folyékony halmazállapotra váltva nyilvánították ki véleményüket ennek az egyébként tényleg édes információnak a hallatán, én viszont fiú létemre ennél azért visszafogottabban kezelem az ilyesmit. Attól persze még befúrnám a fejemet a szexi tanár úr vékony combjai közé...

- Barátnője van a tanár úrnak? - támaszkodott meg a könyökein Ryujin, a nővérem padtársa és barátnője. Na ez az a kérdés, amit tényleg csak az igazán merész személyek mernek feltenni nulla ismeretség közepette egy tanárnak.

- Nem, szingli vagyok - vonogatta meg a vállacskáit a fiú, s látszott rajta, hogy ez a téma kényelmetlenül érinti őt, amit az is tanúsított, hogy nagy gyorsan terelte is a témát. - Na, de most meséljetek ti is! Mutatkozzatok be és mondjatok magatokról valamit, legyetek szívesek, hogy kicsit én is megismerhesselek titeket. Kezdjük akkor veled - mutatott a legelső padban ülő Jonghora.

Az említett ekkor beszélni kezdett magáról, miközben ezúttal én voltam az, aki közelebb hajolt Sanhoz, egy rövid kis diskurálás céljából.

- Hé - sutyorogtam.

- Hm? - pusmogott nekem vissza, felém sem nézve, hogy ne legyen feltűnő a titokzatosnak tűnő suttogásunk.

- Vélemény? - sziszegtem a fogaim közt.

- Dögös. Dugnivaló. Cuki. Mi kell még? - búgta vissza a lehető leghalkabban San, s őszintén szólva osztottam a legjobb barátom véleményét. - És szerinted?