~ hiraeth | minsung

19. Csókolj meg

\___/

A hét további részében kezdtem rendesen hozzászokni, hogy odahaza hadiállapotok uralkodnak, s hogy egy másodpercre sincs nyugta az embernek, ami szomorú, de ezt dobta a gép, az élet nem kívánságműsor.

Esténként és reggelenként rutinszerűen kirobbant egy szaftos kis veszekedés, többnyire valami jelentéktelen kis apróság jóvoltából, olyankor viszont Han Jisung tanácsát megfogadva angolosan távoztam, s bevonultam a szobámba, hogy a cicáim babusgatásával tereljem el a figyelmemet. S ki kell mondjam, ez a metódus igenis működött; sokkalta gördülékenyebben elrendeztem magamban a konstast konfliktusok adta kellemetlen érzéseket, hogyha bekuckóztam a szobámba és eltereltem valamiképp a figyelmemet. Ez viszont csak ugyebár akkor volt kivitelezhető, hogyha anyu épp nem velem kiabált, habár a nő a napokban inkább Sunmira helyezte a hangsúlyt. Csúnya dolog tőlem ilyet mondani, de valahol kapóra jött nekem Sunmi ottléte abból a szempontból, hogy anyu főként vele marakodott, így engem legalább ideiglenesen békén hagyott. Persze nem éppen volt kellemes azt sem hallgatni, amint Sunmival üvölt, viszont valljuk be, a nővéremet sem kell ám félteni, ugyanis a fiatal nő nem fél harcba szállni anyumedúzával.

Az mondjuk sokkal jobban zavart, hogy a legtöbb vita a két kisgyerek füle hallatára zajlott, ezért sokszor beinvitáltam őket a szobámba a cicákat simogatni, hogy ne kelljen jelen lenniük amint az anyjuk és a nagyanyjuk egymás torkának esnek. Junmyeon és Nara pedig kifejezetten örültek annak, hogy játszhatnak a cicáimmal, így sokszor bekopogtak maguktól is a szobámba, én pedig természetesen beengedtem őket, sőt, sokszor kapcsoltam nekik mesét is a laptopomon, hogy addig se legyenek a veszekedések epicentrumában. Szívemen viseltem a kicsik sorsát, még akkor is, ha nem kimondottan értek a gyerekek nyelvén. Junmyeon és Nara mégiscsak a nővérem porontyai, szóval úgy érzem, hogy valahol felelősséggel tartozom értük.

Mikor aztán esténként a gyerekek lefeküdtek aludni, Chaeryeong rendszerint kikönyörögte, hogy nézzem vele együtt a Szulejmánt, ami engem a legkevésbé sem érdekelt ugyan, de nem akartam lerázni az ikertestvéremet, így belementem, sőt, Sunmi is csatlakozott hozzánk, ami két szempontból is kedvező volt számomra. Elsőként azért, mert addig sem tépték egymás haját anyuval, másrészt pedig határozottan rég volt már olyan alkalom, hogy eltölthettem egy kis érdemi időt a nővéreim társaságában. Lehet nem mindig mutatom ki megfelelően, de igenis nagyon szeretem őket, és fontos kulcsszereplői az életemnek. Tehát, Chaeryeong szobájában leültünk hármasban nézni a Szulejmánt, ami a lányon kívül igazából egyikünket sem érdekelt, én például egy ponton túl be is aludtam rajta, amit az ikertestvérem sérelmezett is, de sebaj. Mondjuk Sunmi is ásítozott rendesen, de a nő erőt véve magán, legalább színlelt érdeklődéssel az arcán végignézte az epizódot. Jómagam valahogy nem lettem Szulejmán-rajongó, ezt bátran állíthatom.

Az iskolában egész kellemesen teltek a napjaim. Példának okáért a szerdán megírt angol felmérőm hármasra sikeredett, aminek meglehetősen örültem, pláne úgy, hogy ezáltal megmenekültem anyu haragjától, habár ettől az osztályzattól sem volt kifejezetten elragadtatva. Ráadásul betartottam a saját magamnak tett fogadalmamat is, s gőzerővel rákapcsoltam a tanulásra; példának okáért csütörtökön lefeleltem kémiából kettesre, amivel javítottam is a múltkori elégségesemen, illetve biológián is önként jelentkeztem, majd kiesve a padból, persze mindebben leginkább az motivált, hogy imponáljak Han Jisungnak.

Olyan részletekbe menően bemagoltam azt a hülye gombák szaporodásáról szóló tananyagot, hogy erőfeszítéseimet Han Jisung természetesen egy akkora egyessel jutalmazta, hogy ha az említett osztályzat valamiféle objektum lett volna, akkor fel sem bírtam volna emelni. Ezenkívül alaposan meg is dicsért, ami igazándiból többet ért nekem mint a földkerekség összes kitűnő osztályzata. Azt szerettem volna, hogy okosnak és következetesnek tartson, ne pedig egy hanyag pernahajdernak, mert olyannal senki sem szívesen kezd. Na nem mintha amúgy kezdene velem, de én mindenesetre mégis szerettem volna lenyűgözni őt.