~ hiraeth | minsung

28. Mintha "randira" hívott volna

\___/

Gazdag fényszikrák közt voltunk
Sötétből menekülni ámde nem tudtunk
Léleknek sikolyát meghallottuk
Az újabb esélyt másiknak megadjuk?

Adjuk meg, hogy megszeghessük
Majd bűnbánó dalt újra énekelhessük
Vezet-e út ki a sötétségből?
Van-e mentsvár a reménytelenségből?

A Wooyounggal való beszélgetés, -avagy nevezzük inkább összekülönbözésnek a köztünk történteket követően már nyilván nem volt túl sok kedvem maradni Mingyu bulijában, ez egyértelmű volt, viszont nem akartam egymagam távozni a fiú flancos villájából. Ketten jöttünk Felixszel ebbe a buliba, így értelemszerűen ketten is fogunk innét távozni, ráadásul a szőkeség kitudja mi mindenre vetemedne ha ilyen ittas és tudatmódosult állapotban itt maradna megannyi potenciális szexpartnerrel körülvéve. Még a végén valami ostobaságot csinálna, amit aztán másnap megbánna. Ezen ismeretek tükrében tehát fogtam magam, és sietve felrobogtam vissza az emeletre, azzal a céllal, hogy bármi áron megkeressem Felixet, ámbár szerencsére nem kellett sokáig kutakodnom utána, ugyanis a szeplős fiút a folyosó falába kapaszkodva találtam meg, amint épp próbált megállni a két kocsonyaként remegő alsó végtagján.

Mikor odaértem hozzá, Felix azonnali hatállyal rám mászott, amit addig természetesen készségesen hagytam is, amíg csak csókolóztunk, viszont mikor már húzott volna be az egyik szobába egy gyors menet lebonyolítása céljából, akkor már kénytelen voltam leállítani őt. Nem állt szándékomban kihasználni a fiút, hiszen erősen ittas volt, illetve szemmel láthatóan valamiféle könnyűdrog hatása alatt állt, én azonban viszonylag józan állapotban voltam, így észnél kellett lennem. Kötelességemnek éreztem, hogy ezek szerint felelősségteljesebb félként vigyázzak rá, így óvatosan kézen fogva a tiltakozó szőkét kifelé indultam vele Mingyu villájából, azzal a céllal, hogy hazavigyem őt.

Felmerült bennem az, hogy vajon Chaeryeong hogyan jut majd haza, de végtére is úgy voltam vele, hogy majdcsak valahogy megoldja Ryujin vagy esetleg Sunmi noona segítségével a hazajövetelt, elvégre karakán, talpraesett lányról van szó.

Mivel Felix a hazavezetésre jelenleg a legkevésbé sem volt kompatibilis, így felszálltam vele az épp akkor megérkező éjszakai buszjáratra, habár jócskán meggyűlt vele a bajom, hiszen páratlanul értetlen volt, és mindenáron vissza akart menni. Ráadásul lehet nem valami férfias kijelentés ez, de én igenis félek a sötétben, ergo nem szívesen mászkálok éjszaka az utcán, viszont Felixet most mégis kénytelen voltam egészen a lakóháza elé kísérni. Felmenni már nem akartam közvetlenül a lakásajtó elé, elvégre nem lett volna valami célravezető, hogyha Hwang a szőkével lát együtt, így abban reménykedtem, hogy fel tud valahogy menni egyedül a lépcsőkön, anélkül, hogy hasra esne és kitörné a nyakát.

Miután sikeresen hazaszállítottam Felixet, jómagam is hazabuszoztam, legnagyobb örömömre pedig a szüleim már javában az igazak álmát aludták, így elkerülve a kellemetlen kérdezősködést hajthattam álomra a fejem.

Másnap, tehát hétfő reggel energetikusan pattantam ki az ágyamból már hét órakor, hisz' természetesen már tűkön ülve vártam, hogy beérjek az iskolába, s alaposan kifaggathassam Sant a Wooyounggal kapcsolatban történtekről.

Titkon abban reménykedtem, hogy mikor besétálok az iskola épületébe, az fogad majd, hogy ennyi félreértés és viszály után végre összejöttek ők ketten. Persze túl szép lett volna, hogyha mindez igaz lett volna, tekintve, hogy mindketten makacs személyiségek, s nem engednek a saját igazukból, viszont a remény hal meg utoljára, nemde?

Apu ismételten vállalta, hogy elvisz engem és Chaeryeongot a suliba kocsival, hogy ne kelljen buszoznunk ebben a hűvös, esős, októberi időben, így miután elkészültünk, már be is pattantunk a járműbe. Sokkal közelebb éreztem magamhoz egyébként a nővéremet a tegnap esti beszélgetésünk óta, hiszen lényegében én vagyok az egyetlen olyan személy, aki tud a titkáról, s igazándiból én tényleg minden ízemmel támogatom ezt a kapcsolatot. Csak anyu meg ne tudja, hogy Chaeryeong nem az ellenkező nemet részesíti előnyben, mert mindketten mehetünk otthonról isten hírével.