Az évek óta nyíltan biszexuális Lee Minho egy teljesen átlagos, középiskolás, hétköznapi életet él. Csajozás, pasizás, hétvégenként fergeteges bulik, pia, cigaretta, jó és rossz jegyek, tanulás, felmérők, lógás. Egészen addig, amíg a fiatal fiú a le...
Tetszik amit látok Átélni nem átok Megfürödni ebben Eme képzeletben
Ha jő lehetőség Kalandvágy és szükség Hogy azok vonattal Vigyenek mosollyal
Messzi-messzi tájra Új világot tárva Ide nekem, elém A cél jöjjön felém
Örömnek szikrája Kábít neki bája Tompává tesz füstje Mámornak kedveltje
Amint hazaértem a suliból a Han Jisunggal történő rövidke beszélgetést követően, olyan voltam mint valami diliházból szabadult őrült; azt sem tudtam, hova kapjak nagy hirtelenemben, teljesen összeszedetlenül viselkedtem, hiszen mindenképpen szerettem volna valamit készíteni a fiú születésnapja alkalmából, azonban félő volt, hogy ilyen korlátozott időintervallumon belül nem leszek képes megrajzolni egy ténylegesen személyes, s szívhez szóló alkotást a számára. Ennek ellenére viszont meglehetősen eltökélt voltam a szándékaimat illetően, így nem vesztegetve tovább feleslegesen egyetlen percet sem, fogtam magam, előkerestem a rajzeszközeim közül egy kisebb méretű vásznat, majd gőzerővel neki is kezdtem a festésnek.
Beraktam háttérzajként valami béna Netflixes filmet a laptopomon, miközben az ecset csak úgy füstölgött a vászon alatt. Munka közben Soonie, Doongie és Dori végig ott sertepertéltek körülöttem, én azonban ezúttal nem hagytam elvonni a figyelmemet a cuki kis szőrmókjaim által, hanem csakis kizárólag a festésre koncentráltam, hogy időben meglegyek vele. Alig húsz perc után még a csuklóm is szó szerint beállt, s görcsölni kezdett, de nem érdekelt; igenis meg akartam csinálni, s meglepetést okozni Han Jisungnak, ha addig élek is. Lehet az én ajándékom nem jelent majd neki túl sokat, vagy eltörpül a számára fontosabb embereké mellett, de én tényleg őszinte szívvel készítettem neki most ezt.
Bele sem gondoltam abba, hogy mit fessek, a kezem szinte magától mozgott, önálló életre kelve. Ösztönszerűen tettem mindent, s állítólag a különféle művészeti ágazatokban ez is bizonyul a legjobb módszernek az eredményt illetően. Körülbelül másfél óráig tartó feszített munkatempót követően kész is lettem a festménnyel, miután egy fültől-fülig érő, elégedett mosollyal az arcomon néztem végig az elkészült művemen.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az általam festett kép Han Jisung szeretett fekete cicáját, Haroo-t ábrázolta. Tisztában voltam azzal, hogy az említett fiúnak mennyit jelent ez a kisállatka, ezért is esett a választásom őrá. Alig vártam már, hogy mit fog szólni hozzá a tanárom; mertem remélni, hogy képes leszek ezzel az apró figyelmességgel mosolyt csalni az aranyos mókus arcocskájára.
Szépen, gondosan kihelyeztem a vásznat az erkélyemre, hogy a hűvös kinti szellő mihamarabb megszárítsa az arra rákent vastag festékréteget, s amíg erre vártam, ráérősen elpakoltam az íróasztalomról az alkotáshoz szükséges holmijaimat, illetve elmostam az ecseteket. Alig tíz perc múlva már javában száraznak ítéltem meg a vásznon elterülő Haroo alakját, így visszahoztam azt a szobámba, s precízen beburkoltam egy csillagmintás ajándékcsomagolásba, majd az iskolatáskámba süllyesztettem, elrejtve azt a kíváncsi szemek elől, nemhogy Chaeryeong, vagy esetleg anyuék meglátják, mert az ilyesmit nehéz lenne kimagyaráznom. Egyszerűen csak nem akarom, hogy tudjanak az életem ezen részéről; még az ikernővéremet ugyan többé-kevésbé beavatom a dolgaimba, de nyíltan beszélni a szüleimmel az érzéseimről már egészen más tészta. Nem értenének meg, pedig ez az én életem, az én érzéseim, s nem teszek azáltal semmi büntetendőt, hogyha vágyakozom a tanárom után; a gondolatrendőrség csaknem visz el érte.
