~ hiraeth | minsung

27. Woosan helyett Woolix?! Azt már nem!

\____/

Ketten állnak messze ott
Hoznak könnyet, bánatot
Mi látunk titeket
Akkor is ha lehunyjuk szemünket

Mit? Mit tettetek?
Két szívet is összetörtetek
A csillagok fényében
Másképp kellett volna történjen

- Várj, várj, várj, bébi pipi, kezdjük az egészet elölről, mert nem igazán veszi be az agyam - ingattam hitetlenkedve a kobakomat a Maxident utcától mindössze pár utcányival arrébb található otthonos kiskávézóban ücsörögve, szürke melegítőnadrágban, bő fekete pulcsiban, hatalmas táskákkal a szemeim alatt, kora vasárnap reggel, mikor még nem volt semmi forgalom a város ezen részén, így szinte csak mi kettecskén ültünk az említett kávéházban Felixszel.

A tegnap esti váratlan és egyben lesújtó történések miatt nyilván megkövetelte a haza, hogy mihamarabb összefussunk kettesben Felixszel megdiskurálni, hogy esetleg a Gimpoban történteket csak álmodtuk-e, avagy valóban csókolózott egymással Hwang és Han Jisung. Sajnos egyöntetűen rá kellett jönnünk arra az elkeserítő tényre, miszerint nagyon is jól láttuk amit láttunk; nekem speciel azóta sem megy ki a fejemből a kép, amint Hwang mocskos szája sorra a kis mókus puha párnácskáinak simul. Az a majom mit tett le az asztalra, mivel érdemelte ki pont ő, basszus, hogy megcsókolhassa Han Jisungot?! Kitudja, milyen mocskos testrészeken járt a szája, lehet más gombás farkát szopta még tíz perccel azelőtt, s aztán büszkén azzal megy csókolgatni egy olyan ártatlan, s tiszta teremtést mint amilyen Han Jisung. A csapnivaló mindenségit neki!

Tegnap este azt a felejthetetlen csókjelenetet követően a két jómadár aztán visszatért hozzám és Felixhez, hogy együtt nézzük tovább a színpadon nagyban zajló előadást, ahol épp a busaniak lejtették profin betanult modern táncukat. Han Jisung nyilván tetőtől-talpig a zavar ruhájába öltözött, arca pirosabb volt a túlérett paradicsomnál, ellenben Hwang arcáról csupán diadalittasságot és elégedettséget véltem leolvasni, s olyan érzésem támadt, mintha szavak nélkül is borsot akart volna törni az én, s persze Felix orra alá. Ez aztán ám az őszinte, nemes szándék, gratulálok hozzá, Hwang, szánalomból jeles! Biztosan csak azért kapta le Han Jisungot a szemünk láttára, hogy Felixet hergelje, s hogy engem kiiktasson a képből, ennél mi sem egyértelműbb, hiszen ha valóban azért csókolta volna meg a tanáromat, mert őszinte szándékok vezérlik, akkor nem vett volna fel ennyire hencegő stílust. Beképzelt majomparádé.

Ezek után nekünk Felixszel értelemszerűen már nem sok kedvünk fűlött a velük való dorbézoláshoz, ezért úgy döntöttünk, hogy legjobb lesz ha hazamegyünk, részünkről véget vetve a mai programnak. Viszont mivel az a rendbontó idióta Hyunjin még mindenképpen maradni akart, s miatta értelemszerűen Han Jisung is, ezért abban maradtunk, hogy Felix hazavisz engem, a tanárom pedig majd hazadobja Hyunjint ha jönnek vissza Seoulba.

Fájó szívvel ugyan, de végül ott hagytuk őket kettesben, habár Felixben szemmel láthatóan olyannyira tombolt a düh, hogy attól féltem, mindjárt nekihajt egy fának zaklatottságában. Szinte nem is beszélgettünk egymással egész úton, ugyanis Felix csupán idegbetegen fújtatva markolta a kormányt, de olyan erővel, hogy kezdtek elfehéredni az ujjbegyei, én pedig látván a kritikus hangulatát inkább nem erőltettem a beszédet, nemhogy felrobban.

Egyébként én is irtózatosan lesújtva éreztem magam, de igyekeztem egyenlőre nem kimutatni a szeplős fiú előtt a valódi érzéseimet, hiszen én magam sem tudtam, hogy pontosan mit érzek jelenleg. Féltékeny volnék? Lehet, de tulajdonképpen mi okom volna rá? Semmi, hisz' köztem és Han Jisung között nincs semmi több puszta tanár-diák kapcsolatnál, így tulajdonképpen indokolatlan a Hwang iránt érzett irigység, viszont látszólag Felixnek sincs túl sok oka felháborodni. Ha csak puszta haverok Hyunjinnal, akik szexuális viszonyt folytatnak egymással, akkor mégis miért böki ennyire a csőrét, hogyha a magas szőke mással csókolózik? Egyszerűen nem bírom eldönteni, hogy titkon tetszik-e neki Hyunjin, s ezáltal csupán a belsejében mindent elsöprő féltékenység beszél belőle, avagy pusztán az önbecsülésén ejtett csorbát az, hogy passzolva lett valaki által. Nem tudok rajta eligazodni, de ha őszinte akarok lenni, akkor ezen a ponton már saját magamon sem.