Élet a halál után-Hyunlix ff. [omegaverse]

2.

[...]
Hazaérve ledobtam magam az ágyamra és csak néztem ki a fejemből. Fogalmam sincs meddig ülhettem ott,túl sok minden kavargott a fejemben,egyszerűen zavaros volt az egész.

Mármint,ha téged felhívnak random hogy cső ma meghalsz,akkor mit kell tenni? Egyáltalán kell valamit tenni,vagy csak ölbe tett kézzel várod a kaszást?

Időközben visszatértem a valóságba és elkezdtem zenét bömböltetni,határozottan jólesett. Hátravágtam magam az ágyon és dúdolni kezdtem,fejből tudtam a szöveget.

Was I stupid to love you?
Was I reckless to help?
Was it obvious to everybody else?
That I'd fallen for lie
You were never onmy side
Fool me once,fool me twice
Are you death or paradise?
Now you'll never see me cry
There's just no time to die...

[...]
Ránéztem az órámra a falon. Ha igaz ez az egész,akkor van körülbelül...1 órám. Marha jó!

Feltápászkodtam és elindultam volna a fürdőbe hányni egyet de megláttam egy képet a polcomon. Fehér bekeretezett kis fénykép volt,rajta én és Hyunjin,kb 4 évvel ezelőtt. A földön ültünk a kedvenc helyünkön a parkban,fejem a vállára hajtva,mindketten mosolygunk a kamerába.

Gyengéden végigsimítottam a kereten,akkoriban még minden rendben volt...a gimi előtt. Talán még lehet hogy...áh ugyanmár!

Eszembe jutott hogy hogyan készült az a kép. Pontosabban mik hangzottak el akkor...gombóc nőtt a torkomban az emlékek hatására. Megfogtam a képet és visszaültem az ágyra. Azt hittem már rég kidobtam ezt is,ahogy minden mást ami vele kapcsolatos.

4 évvel ezelőtt...

-Felix állj már meg!-nevetett rám Hyunjin a fényképezővel a kezében. Mindenáron le akart fotózni,de én nem bírtam magammal,túlságosan felpörgetett a tény hogy mindkettőnket ugyanoda vettek fel.

Boldogan ugrándoztam körbe-körbe,a fekete hajú pedig csak nevetett rajtam. Én mosolyogva lehuppantam a földre,mire ő is mellém ült.

Hirtelen elkomorodtam,és a távolba meredtem. Ez neki rögtön feltűnt,és egy pillanat alatt eltűnt a boldog kifejezés az arcáról.

-Lix? Mi történt? Mi jár a fejedben?-kérdezte aggódva,miközben engem fürkészett. Nem akartam ránézni,hogy nem mertem vagy pusztán csak olyan kedvem volt,azt nemtudom.

Sóhajtott egyet,és hirtelen az államnál fogva maga felé fordított. A hirtelen mozdulattól megugrott a gyomrom,jó értelemben.

Szemeit az enyémbe fúrta,és ismét rákérdezett.
-Min gondolkozol?-mondta halkan. Nyeltem egyet,és félre akartam nézni de ő nem engedte. Sóhajtottam.

-Tudod...te mindig is népszerű voltál. És most új helyre megyünk mindketten,semmi kétség hogy ott is rögtön megszeretnek. Én meg...-a mondat végét nem tudtam befejezni,mert a könnyeimmel küzdöttem.

Hyunjin pontosan tudta mire gondolok. Gyengéden végigsimított az arcomon nyugtatóan. Összetámasztotta a homlokunk,és lehunyta a szemét.

-Felix. Nagyon jól tudod,hogy nekem te vagy az első. A legjobb barátom vagy. Ott leszek melletted,ne aggódj ilyeneken! Senki nem bánthat amíg én itt vagyok. Rendben?-suttogta.

Éreztem hogy elpirulok,ezért a vállába temettem égő arcom. Gyengéden átölelt,és tudtam hogy mosolygott. Tudtam. Annyi érzés kavargott bennem,egyszerűen végleg megfogalmazódott bennem az,amiben eddig nem voltam biztos.