Élet a halál után-Hyunlix ff. [omegaverse]

14.

-Seungmin pov-

"Sajnálom Seungmin." - az utolsó dolog amire emlékszem mielőtt elájultam volna.

Egy csendes helyen tértem magamhoz de nem nyitottam ki a szemem. Fel akartam dolgozni a történteket.

Reggel valami telefonbetyár közölte velem hogy 12 órán belül meghalok, akkor azt hittem viccel. Végülis eléggé gyanús hogy élek, mert lélegzem és tudok mozogni, sőt megvan a testem is. Már csak az a kérdés hogy mi történt.

Éppen kifele mentünk a suliból Jeonginnal, pont egyik barátunkról beszélgettünk.

- Jisungról azóta sincs semmi hír? - nézett rám aggodalmasan Jeongin, aki az egyik legjobb barátom.

Eredetileg trió voltunk de egyikünk nyomtalanul eltűnt három héttel ezelőtt, már mindent tűvé tettünk érte de semmi...

Szomorúan megráztam a fejem.

- Semmi. A rendőrség szerint ideje feladni, valószínűleg...- gombóc nőtt a torkomban - valószínűleg elrabolták vagy rosszabb...- a barátom elfehéredett.

- Mondd hogy nem...- szegény már a könnyeivel küzdött, bár nekem is nagyon nehezemre esett erősnek maradni. Azzal hogy Jisung felszívódott, rámszállt az idősebb testvér szerep, én maradtam az egyedüli hyungja.

Eközben kiértünk a bejáraton, mindketten tudtuk hogy itt elválnak útjaink. Megöleltem majd intettem neki egyet.

- Este beszélünk, rendben? - nagyot nyelve bólintott. A szívem szakadt meg. Nem meséltem neki a hívásról, egyébként is csak baromság.

Pakoltam volna a cuccaim mikor egy egykorú fekete hajú srác sétált hozzám segítséget kérni. Hátramentünk a suli mögé keresni valami könyvet, a srác megfordult mert talált valamit, én meg megakartam várni. De aztán...

[...]

Kim Seungmin, lehetett volna több eszed! Ki a fasz hagy el egy könyvet a suli mögött ami olyan mint egy sikátor?

Nagyon magam alatt voltam Jisung eltűnése miatt, amiatt nem láttam át a szitán, pedig visszatekintve eléggé átlátszó mese volt.

Ismeretlen hangok vettek körbe, nem akartam kinyitni a szemem csak azért se. Viszont ekkor meghallottam egy ismerős hangot, ami 3 hete először ütötte meg a fülem.

- Ji...sung?

-Minho pov-

Aggodalmakkal tettem le a telefonom az asztalra miután Felix szakította a hívást.

Aggódtam. Jisungért. Napok óta nem láttam, mintha került volna. Egyszerűen éreztem hogy történt valami csak nemtudtam hogy mi, és ez rohadtul zavart.

Igen, lehet hogy elcsavarta a fejem azzal az édes illatával amiről a virágos mezők jutnak az eszembe, és előfordulhat hogy egy alkalmazottam. De attól még...magaménak akarom tudni az omegát. Sose gondoltam volna hogy ezt mondom egy omegára de itt vagyunk.

Miután Felix kedvesen közölte hogy Jisung beteg, először nyugalmat éreztem hogy akkor semmi gond. De azután jött a virgács basszameg, mikor kiderült hogy 2 rohadt hónap, pánikba estem.

Mi történhetett vele?

Félek.

Nem akarom hogy bármi komoly baja legyen.

Megakarom látogatni.

Igen, ez lesz.

Ha tetszik neki, ha nem, akkor is.