Élet a halál után-Hyunlix ff. [omegaverse]

31.

-Minho pov-

- Hidd el, hogy Jisung érdekében nem mondtunk róla semmit! - bizonygatta Felix folyamatosan. Teljesen ki voltam idegileg, és a kis omega sem segített rajta.

- És mégis mikor akartátok közölni hogy van egy gyerekem?! Mikor már leérettségizett? Egyáltalán hogyan akartátok felnevelni, alfa nélkül? - kis csend után csettintettem - Aha, szóval ezért akartátok hogy Hwang Sam idejöjjön.

Felix bűnbánóan lesütötte a szemét, a földet bámulta. Megijedt amikor felemeltem a hangom, Hyunjin pedig védelmezően elé tette a kezét.

- Nyugodj le Minho. Inkább örülj hogy apa lettél! Sam csak segítségnek jött volna, hiszen mégiscsak a maffia egyik feje vagy Chan mellett. - fenyegetően megvillantak a szemei, de több nem történt.

Lassan kifújtam a benntartott levegőt, végtagjaim elernyedtek.

Igazuk van. Örülnöm kéne, hiszen apa leszek.

- Minho, jól vagy...? - Hyunjin kérdése zökkentett ki, rájöttem hogy mereven bámultam őket már percek óta. Hitetlenül megráztam a fejem.

- Úristen...apa leszek

A két szerelmespár unottan néztek rám, szinte egyszerre forgatták meg a szemüket, mint akiket egy bluetooth kapcsolna össze.

- Igen Minho, apa leszel! - mondta Felix, aki addigra már összeszedte a bátorságát hogy megszólaljon.

Szerettem volna megosztani velük az örömöm, de ezek elkezdtek szerelmeskedni, így segítségkérőn fordultam a nyíló ajtó felé, amin azonban Chan lépett be.

- És mivel apa leszel, jó példát mutatva meg kell védened a szeretteid.

- Ezt hogy érted?

- Úgy értem, hogy indulunk. - Hyunjinék felpattantak a helyükről, és én is azonnal összekaptam magam.

Nem most van itt az idő hogy pezsgőt bontsunk. Még nem.

•°•°•°•

-Felix pov-

Az út rendkívül csendben telt, mindenki feszült idegekkel várta hogy végre odaérjünk. Az elő-alakulataink már helyszínen voltak, és folyamatosan küldték a jelentéseket. Kamerákat is állítottak fel, így én és Minho végig azokat figyeltük.

Hyunjin eközben a J.Y által szerzett alaprajzot nézte át már századjára, próbált lazának tűnni, de egyértelműen kivolt idegileg. A szívem nagyot dobbant a gondolatra, hogy miattam aggódik ennyire.

- Felix, jó reggelt! - pöckölte meg a vállam Minho. A hirtelen fájdalomtól összerándultam, és mérgesen néztem a mellettem ülőre, aki csak gúnyosan felvonta a szemöldökét.

Na, visszatért Linóleum.

- Kuss. - morogtam és újra a kamerának szenteltem a figyelmem. Mozgás alig volt észlelhető, így inkább ráhagytam Minhora, és előrehajolva megkopogtattam Chan vállát.

- Igen? - szólt hátra.

- Channie hyung, akkor amint mi is odaérünk, rögtön indul a hadművelet? - erre rázkódó vállal felnevetett.

- Hadműveletnek nem nevezném, de igen, Changbin és Seungmin már csak ránk várnak.

Changbinék vezették az öltönyöseket, ezért értelemszerűen ők érkeztek meg leghamarabb.