Élet a halál után-Hyunlix ff. [omegaverse]

6. (18+)

-Jisung pov-

Beszálltunk Hyunjin autójába,és rövidesen visszafelé tartottunk a céghez.

Kissé kínos volt a csend,és éreztem hogy vibrált a levegő a feszültségtől.

Mármint a két jómadár között,egyszerűen tudtam hogy ezek nem csak tegnap találkoztak először.

Már a kávézóban is,mikor egymásra néztek. Szemtanúja voltam egy olyan pillanatnak ahol lehet jobb ha nem vagyok ott.

Olyan nincs hogy ez a kettő ne lenne fülig szerelmes a másikba. De komolyan.

Láttam a szemükben. Ahogy egymásra néztek,hihetetlen.

Mint akik mindig is szerették a másikat,de valami történt és most nem tudják mit tegyenek a másik társaságában.

Sejtettem hogy valószínűleg már alakult köztük valami amikor...amikor fogalmam sincs mi,de valami borzasztó történt.

Egyszerűen éreztem. Ahogy Felix rögtön pánikolt mikor kiderült számára hogy Hyunjin a társa...

Ha visszaértünk megpróbálom kiszedni a főnökből. Ő biztos tud valamit,hiszen elég közel áll Hyunjinhoz,ráadásul Felix egy különleges protokollt kapott.

Nem mindenkiért megy külön fekete autó,külön személyzettel és orvossal aki biztosítja hogy nem lett semmi különösebb baja a nyugtatótól.

Előfordult már hogy valaki meghalt egy rossz allergiás reakció miatt. De ez nem is lényeg.

Felix valahogy más. A lakosztálya is modernebb mint a többieké...

Nagyon remélem hogy Hyunjin keze van a dologban mert...Ahh Jisung ne legyél idióta,Felix a barátod!

Ne legyél rá féltékeny!

Nagyot nyeltem és igyekeztem elüldözni a sötét gondolataim.

Mégis,mivan ha...?

[...]

Minho irodája felé tartva már egész máson aggódtam.

Féltem hogy mérges lesz,nem akartam elveszíteni a munkám természetesen.

Csak nem leszek lebaszva azért mert kicsit tovább tartott az "Álcázzuk Felixet" művelet. Vagyis remélem.

Ahogy beléptem az ajtón,tudtam hogy minden fohászom hiába. A jóisten se tudott mit kezdeni Minho dühével.

Éreztem az illatán hogy ideges. Rohadtul ideges. Válaszul akaratlanul is félelmet sugárzó méz illatot kezdtem el árasztani,amire rögtön megfordult.

Megugrottam ijedtemben mikor elindult felém,szinte láttam leperegni az életem a szemeim előtt.

Kimért léptékkel sétált el mellettem,majd lassan kulcsra zárta az ajtót mögöttem. Nem mertem hátranézni.

-Jisung,hol voltál eddig?-suttogta a fülembe.

-Cs-csak elmentünk kávézni a-a fodrász után és e-elszaladt az idő.-szabadkoztam remegő hanggal.

Éreztem ahogy mélyen beszívja az illatom,és éreztem hogy egy különös forróság önti el a testem. Ismét megéreztem a leheletét a fülemen.

-Hmm...szükségem lett volna rád...-súgta mély hangon. Éreztem ahogy érintkezett a hátam a mellkasával,éreztem hogy pont olyan gyorsan dobog a szíve mint nekem.

-Neeem...mostmár mindenképpen rád van szükségem,csakis rád...~

Megvilágosodtam. Pont ma jöttek elő az alfa ösztönei...és ezek szerint engem akar használni mint omegát hogy segítsen neki.