Élet a halál után-Hyunlix ff. [omegaverse]

4.

-másnap reggel-

Riadtan,izzadságban úszva ültem fel az ágyon,csak lassan realizálva hogy hol vagyok. Fáj. Fáj a fejem.

Idegesen kisepertem a szőke fürtjeim a szememből,és az órára néztem. Reggel 5 van,ki basztat ilyenkor? Nem elég hogy elrabolják az embert és halottnak állítják be,de még aludni se hagyják rendesen.

Mondjuk rémálmom volt éppen szóval annyira mégse bántam.

Szemforgatva tápászkodtam fel,és valahogy eljutottam az ajtóig. Az se érdekelt hogy nem nézek ki emberien,ha Hyunjin az akkor csak jó.

Apropó Hyunjin.

-tegnap este-

Valamennyi idő eltelt,fogalmam sincs mennyi,mintha megállt volna a világ a kedvemért.

Hirtelen úgy éreztem hogy baj lesz ha mi munkatársak leszünk. Miért? Mert még mindig vonzódom hozzá. Az a bódító orgona illat...lassan megőrjít.

Ahogyan ezen gondolkoztam,az előttem álló alfa hirtelen lehajolt és felhúzott a földről.

Karjaiba vont és gyengéden megölelt. Nem igazán értettem hogy mivan,de visszaöleltem. Istenem ez az ember!

Egyik pillanatban még játsza a nagykutyát,utána meg bújik a másikhoz.

Nem tudtam nem elmosolyodni,hiányzott az ölelése. Az érintése. Egyszerűen ő maga,ő hiányzott nekem. Mindenféle érzés kavargott bennem,de abban a pillanatban csak arra koncentráltam hogy itt van,és végre újra a karjaiban lehettem.

Hyunjin...miért hagytál el?

Fel se fogtam hogy ezt hangosan mondtam ki,csak akkor mikor Hyunjin lassan eltolt magától,és kerülve a szemkontaktust megszólalt.

-Felix,szörnyen sajnálom az egészet. Én...Hagyd hogy jóvá tegyem!

Valami eltörött bennem. Megráztam a fejem és ráförmedtem.

-Nem! Nem,elegem van! Elegem van hogy évekig levegőnek néztél,mikor megígérted hogy ott leszel mellettem! Hogy meg fogsz védeni! Hogy segíteni fogsz! Aztán első adandó alkalommal már lespanoltál valami utolsó senkiházi faszparasztokkal!!-fakadtam ki.

Hyunjin elkerekedett szemmel kapta rám a fejét,és már mondani akart valamit,de félbevágtam.

-Aztán meg idejössz hogy te sajnálod?! Igen? Mi vagyok én,valami hím kurva? Ne felejtsük el a múltat! Jól tudod mi minden történt és te idejössz miután konkrétan elraboltál,hogy te sajnálod? IGEN HYUNJIN?? TÉNYLEG?-a végét már nagyjából ordítottam.

Muszáj volt kiadnom magamból,de éreztem hogy ez még mindig nem elég. Viszont a torkom megfájdult,és idegileg is kivoltam az elmúlt 24 óra eseményei miatt.

-Félreérted! Én esküszöm hogy...én csak...

-CSAK MI? HMM? MICSODA DRÁGA HYUNJIN? Takarodj!! Húzz innen,nem akarlak látni se!-nem hittem hogy hallgatni fog rám,egyrészt mivel mégiscsak egy omega vagyok,másrészt meg azt hittem nem adja fel ilyen könnyen.

Bár kellett a személyes tér hogy megnyugodjak és feldolgozzam a dolgokat.

Hyunjin sóhajtva az ajtó felé fordult,és utoljára visszanézve becsukta maga mögött.