Élet a halál után-Hyunlix ff. [omegaverse]

37.

-Írói pov-

Seungheon elégedetten hagyta el Felix celláját, és boldogan dőlt le az egyik szétmállott kanapéra, tudva hogy úgyis utánuk fog jönni a fia és a kis csapata.

Habár aggasztotta kicsit a tény hogy az omega bármelyik pillanatban szülhet, nem fárasztotta magát a dologgal. Felőle akár meg is pusztulhatott volna mindkettő, csak az számított hogy Hyunjint magához csalja.

Nagyon jól tudta hogy Jeongin átállt hozzájuk, és tudta hogy a fiú seperc alatt megtalálja a tartózkodási helyüket. Pontosan ezt akarta elérni, hogy aztán végezhessen mindegyikkel, beleértve Hyunjint is.

- Ha itt ér véget a Hwang család, akkor az legalább dicsőséges legyen, és velem haljon ki! - mondta nagyot ásítva. Felnézett a sárga falra, amin az óra folyamatosan ketyegett.

Tik-tak

Tik-tak

Tik-tak

Tik-

Körülbelül fél nap telhetett el.

- Aaaaah mikor jönnek már? - türelmetlenül ficánkolt a helyén. Kétségkívül teljesen elment az esze, 50 éves létére egészen máshogy viselkedett.

- Bármelyik pillanatban itt lehetnek főnök. - mondta Jud, az egyetlen talpnyalója - Viszont úgy vélem problémák adódtak a fogolynál.

Erre rögtön felkapta a fejét, és máris az öreg Jud előtt termett. Ketten elmentek a cella ajtajáig, de már a folyosón lehetett hallani a szenvedő omega hangjait.

- Kezdődik. - mondta Jud.

- Micsoda csalódás, azt hittem legalább kibírja még egy kis ideig...kár érte. Ígyis úgyis meghalna. - Seungheon vállat rántott, majd megfordult és visszasétált a kanapéjához.

- Ne segítsünk neki? - kérdezte tétovázva az öreg, aki csak azért maradt ott mert Seungheon jól megkente pénzzel.

- Viccelsz Juddie? Hagyjad, hadd szenvedjen! Én ledőlök amíg meg nem érkeznek a vendégeink.

- Értettem...

-Felix pov-

Szinte a halálomon voltam, mikor egy ismeretlen alak benyitott, és kertelés nélkül leguggolt mellém, kezében fertőtlenítővel és lepedővel, meg minden ami szüléshez kellhetett.

- Mit akarsz? - összerezzent a hangom hallatán, ekkor vettem észre hogy csupán egy törékeny öreg bácsiról van szó.

- Segítek. De ehhez az kell hogy kövesd az utasításaim.

- Miért bíznék benned? Seungheon csatlósa vagy.

- Ha nem bízol bennem akkor te és a gyermeketek is meghal. A párod úton van hogy kiszabadítson, de nem sok mindent tudna kezdeni kettő holttesttel nem igaz?

Lesütött szemekkel bólintottam, a belső hangom szerint bízhattam benne.

Alig 1 órával később már a kezemben tartottam a bepólyált picikét, és könnyes szemekkel csendben hálálkodtam az öregnek amiért segített.

Csak mosolyogva biccentett egyet, és egy cumisüveget felém tartva meghatódva nézte Gwinamot, aki már békésen szuszogott karjaimban.

- Honnan...

- Az legyen az én titkom. - mondta kedvesen.

- Hálával tartozom önnek... - megakadtam, mert rájöttem hogy még mindig nem tudtam a nevét.

- Jud vagyok. Nyugodtan tegezz. - óvatosan megsimogatta Gwinam fejecskéjét - Gyönyörű kisfiú.

- Akárcsak az apja! - mondtam büszkén, mire Jud halkan elnevette magát.