Élet a halál után-Hyunlix ff. [omegaverse]

40.

Bársonykék az ég
az orgonák lilák
az aszfalt sűrű krém
benne bóbiták
•°•°•°•

Seungheon rámarkolt a ravaszra.

Chan homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek, várta a megfelelő pillanatot.

A francba, mire vársz?! Lődd le! Lődd már le!

De nem lőtt. Valami visszatartotta, mintha láncok sokasága tekeredett volna kinyújtott karjára, elnehezítve azt. Megremegett, összeszorított szájjal küzdött magával, reménytelenül.

- Haló?! Valaki mondjon valamit! Chan, Minho!! - senki nem figyelt oda Jeongin rémült kiáltásaira, aki végül szitkozódva megszakította a kapcsolatot, és a csapatának keresésre indult.

Egyedül Minho volt eszénél, és tekintetét oda-vissza kapkodva pörgött azon hogy hogyan juthatnak ki ebből...De aztán meglátta hogy visszatért Jisung, és egy az egyben csütörtököt mondott az ítélőképessége.

Jisung úgyszintén egy helyben állt tanácstalanul és rémülten, moccanni sem mert.

- Ez így unalmas. - eresztette le a fegyvert Seungheon. 8 meghökkent szempár kísérte figyelemmel, ugyanis Jisung mellett felbukkant a legfiatalabb is, aki rögtön felfogta mi a helyzet.

- Úgyérted...megadod magad? - engedte le a kezét Chan is.

A férfi lassan megfordult, és egy őszintének tűnő mosollyal a fején bólintott.

A többség nem ocsúdott fel a döbbenetből, síri csend volt köztük, egyedül Seungmin halk nyögéseit hallhatták.

Felix teste ellazult, azonban Hyunjin továbbra és ugrásra készen állt.

Hiszen mégis ő ismerte legjobban az apját.

- Nem tetszik ez nekem. - morogta magában, a tekintete szinte lyukat égetett az apja tarkójába.

Chan lassan letette a lába mellé a fegyvert, Seungheon ugyanígy tett.

- Itt a vége, Seungheon. - szólt Chan, és elindult volna hogy megkötözze azt, amikor váratlan esemény történt.

- Várj, mi? - úgy nézett rá mint egy iskolás gyerek a matek leckéjének első két sorára - Én nem úgy értettem hogy most rögtön!

Minden rettentő gyorsan történt

Seungheon Felix felé mozdult, majd rögtön visszalépett, a mosolyát ijesztően elégedett vigyor vette át.

Az omega a hasához kapott, kistányér nagyságú szemekkel bámulta az apósát. Elkezdett köhögni, és reménykedett hogy ez nem valóságos. A tekintete a lába elé vándorolt, ahol egy kisebb vértócsa kezdett gyűlni.

Vér...ez nem lehet

Nem...

Ez...az én vérem

- FELIX! - sikoltotta Jisung halálra rémülve. Felix vért hányt.

Seungheon hisztérikusan felröhögött, és ujjongani kezdett miközben Felix térdre esve görnyedt előre, próbálva elszorítani a vérző sebet a hasán.

Jisung nem foglalkozva senkivel és semmivel rohant mellé támogatni, de ő is tudta hogy vége.

Felix meg fog halni.

Tudta, egyszerűen nem volt képes feldolgozni, olyan sokkhatás érte őt is, csakúgy mint mindenki mást.

Amikor Seungheon hirtelen mozdult, Felix hasába döfte a kabátjának ujjában elrejtett kést, olyan mélyre hogy az elérte a belső szerveit, és meg is forgatta benne az éles fémet.