Újra a pályán: Döntés

10.

Az esés után Yoongi bocsánatot kért és lemászott rólam, majd felálltam egyedül. Kínos csendben hagytuk el a korcsolyapályát, mintha valami furcsa dolog történt volna közöttünk. Végig a szemeibe néztem, azokba a világosbarna szemekbe, magamat láttam bennük. Bensőm is megremegett, amikor csak nézett engem, mintha keresne valamit bennem.

Együtt metrózunk egy darabon, de nem beszélgetünk. Én is, mint Yoongi, magamba fordulok és a történteken gondolkozom. Tudom milyen az, ha tetszik valaki, ahogy azt is tudom, hogy ha valaki akar tőlem valamit. Yoongi egy alkalommal sem akart tőlem semmit, sőt mondta is, hogy ő nem vonzódik a fiúkhoz. Gondolom meglepődött a közelségem miatt, de én is az ő közelsége miatt.
Oldalra pillantok Yoongira. Zsebre dugott kezekkel ül mellettem, maszkban, hátrahajtott fejjel az ablaknak támaszkodva. Jól látható a lecipzárazott kabátjának köszönhetően az Ádám csutkája is, ahogy fehér bőre, nem nagyon szeret napon lenni.
Elkapom róla tekintetemet, amikor megmozdul és feláll mellőlem. Szorosabban fogom táskám pántját, levettem, hogy kényelmesen ülhessek.
- Itt szállok le. - tájékoztat. Felnézek a megállót mutató csíkra, dolgozni fog.
- Oké. - enyhén biccentek neki. - Majd beszélünk.
- Hívlak. - int egyet utoljára, amikor megáll a metró és leszáll. Hátrafordulok, hogy nézhessem az ablakon keresztül. De a helyett, hogy a lépcsők irányába menne, leguggol és kezével feltűri sapkáját. Az a kevés ember megnézi, majd kikerüli a fiatal rappert. Amikor elindul a metro felém fordul és pár másodpercre találkozik tekintetünk. Mosolyogva intek neki utoljára a mai napra és visszafordulok.
A fejem ugyanúgy az ablaknak támasztom, mint ahogy ő tette, de pár perc után kényelmetlenné válik és normálisan ülök a megállómig.

***

Második napja edzek folyamatosan bent Kyung utasításait követve. Lefuttat velem a futógépen tíz kilométert, majd a lábamat erősítjük emelésekkel, lépcsőzéssel, guggolással vagy és plankeléssel.
Ebédszünet után balettórára küld, hogy javítsunk a tartásomon. Két napja nem láttam a pálya sima jegét, ami miatt kezdem rosszul érezni magam. Épp hogy sikerült megszoknom a korcsolya hangját a jégen, erre nem látom egy jó ideig.

Nem húzom fel vékony kabátom cipzárját, hanem leengedve hagyom, hadd simogasson a téli hűvős este. Még kellene futnom egy kicsit, de azt hiszem azt mára kihúzom, mert meg akarom látogatni Arin asszonyt. Rég láttam és szeretnék beszámolni neki, hogy haladok és őt is meghallgatni.
Tervem azonban nem jön be, mert nem találom otthon, így egy nagyot sóhajtva indulok a metró felé, hogy haza mehessek.

Beengedem magam a kapukóddal és fellépcsőzök a harmadik emeleti lakás ajtajához. A kulcsot előveszem zsebemből és kinyitom a bejárati ajtót, amin belépek és magam mögött becsukom. Lehúzom cipőmet, kabátomat felakasztom.
A nagy csendet a telefonom csengőhangja szakítja meg, egy aprót ugrok, majd kihalászom a kabátom zsebéből.
- Mondjad. - szólok bele a telefonba.
- Mizu? - kérdezi rekedt hangon, kicsit idegen ez nekem.
- Most értem haza. - válaszolom összeráncolt homlokkal, miközbe a konyhába megyek és kiveszem a maradék tésztát, amit tegnap hagytam meg, hozzá még egy kis húst és zöldséget is. - Veled? Nem hallottam felőled két napja!
- Csak nem hiányoltál? - kicsit jobb hangulata lesz.
- Igen hyung, hiányoztál. - adok neki igazat, amúgy sem titkolom, ha hiányzik egy barátom. - Minden oké?
- Aham. - elhúzza a második a betűt. - Lenne kedved kicsit kikapcsolni? Holnap Vasárnap.
- Tudom, délután edzésem van. - megforgatom a szemeimet, de ezt ő nem láthatja. - Várj! Te tudod, hogyan kell kikapcsolni?
- A helyedben nem lepődnék meg! Sokkal inkább az a meglepőbb, hogy te a hét minden napján dolgozol!
- Ya! Nem minden nap. - ellenkezek azonnal.
- Jimin, az hogy csak pár órát dolgozol, az is számít. - mondja nagyot szusszantva a telefonba. - Na? Velem tartasz vagy maradsz otthon?
- Megyek. - adom be a derekam és visszapakolok mindent a hűtőbe.
Megtárgyaljuk, hogy hova kell mennem, nincs nagyon messze, de Yoongi rámszól, hogy rendesen öltözzek fel, mert hosszabb ideig ott fog tartani.

Szót fogadok neki és előveszem a vastagabbik téli kabátomat, amit még anno anyuval vásároltunk meg. Világosszürke színe van, fekete zsebekkel és úgy nézek ki benne, mint egy Déli-Sarkon élő expediciós. Azért is vettem meg, hogy megnyugtassam anyut, mert nem hitte el azt a tényt, miszerint nem fázok az őszi kabátomban. Most pedig azért veszem fel, hogy megnyugtassam Yoongit.
Megrázom egy kicsit a fejem és elkezdek készülődni, igazából letusolok és tiszta ruhát veszek. A kabáttal a hátamon, kulccsal és pénztárcával a zsebembe hagyom el a tömbházat.
Tizenöt perc sétára van a megbeszélt bár.
Amint belépek megcsap az étel és az ital jellegzetes kombinációja. Meleg van bent, ezért azonnal leveszem kabátomat. Sokan vannak a hétvége miatt, de nem zavar, sőt sokkal jobban esik a hangzavar, a nevetés és a kiabálás, mintha túl sokáig vett volna körbe a csend.
Ha nem állt volna fel Yoongi, nem veszem észre, hogy hol is van a helyünk.
- Hyung. - enyhén meghajolok és becuccolok a vele szembeni helybe. Az asztalon a húsok különböző fajtái hevernek a tányérokon, ahogy kimchi is.
- Rendeltem magunknak. - tajékoztat a nyilvánvalóról. Megbont egy sojut és a tiszta poharat felfordítva tölt nekem.
- Remek, éhes vagyok már! - mondom felvirulva. Felveszem a poharat az asztalról és koccintok Yoongival, majd oldalra fordulva iszom meg az italt.
- Gondoltam. - mondja az ivás utan, majd pálcikát vesz a kezébe és megforgassa a húst.
- Hogy ment a munka? - kérdezek rá.
- Honnan tudod, hogy dolgoztam? - kérdez vissza azonnal.
- Hyung - megcsóválom egy kicsit a fejem. - Nem ott szálltál le, ahol én, hanem az ügynökséged megállójában. Az arcod borostás és a szemeid alatt karikák vannak. Dolgoztál, szóval dalolj.
- Nem dalolok. - rázza meg a fejét. - Én rapper vagyok!
- Mindegy! - legyintek és a kezembe veszem a pálcikámat és az ollót, majd elkezdem felvágni a húst kisebb darabokra. - Hogy ment?
- Kész van két albumom. - válaszolja, felvont szemöldökkel nézek Yoongira, miközben abbahagyom a vágást. - Most mi az?
- Te előre megcsináltál két albumot? - kérdezem ledöbbenve. - De hogy? Csak két napja nem beszélünk!
- Tehetség? - kérdez vissza és elvesz pár húsdarabot, amit megesz. - Az egyiken nyolc van, a másikon öt.
- Az tizenhárom dal. - mondom még mindig lesokkolva.
- De még lesz onnan, ahonnan az a tizenhárom dal jött!

Mit szóltok, mi lesz még ebből?