Újra a pályán: Döntés

13.

A következő egy hónap elég kaotikusan telt. Ha nem edzésen voltam, akkor Yoongival töltöttem a szabad óráimat. Ha nem vele voltam, akkor a dokinál, ha pedig nem a dokival voltam, akkor Arint kerestem fel és még néhány időset.
Han edzőnél is eljött az az idő, amikor sokkal elfoglaltabb lett, így magamra kellett megcsináljam az edzéstervet, amit összeállított nekem. Időbeosztás szerint kellett megtennem mindezt, plusz elrendezte, hogy legalább egy órára használhassam a műkorisok pályáját. Ezt minden nap a hét hat napjából. A hetediket pihenéssel tölthettem.

***

Volt olyan szerencsém, hogy Hétfő reggel nem kellett korán kelnem és edzésre mennem, így kipihenhettem az előző napi mozgást is, hála Yoonginak.
- Nem kéne felkelj? - kérdezi az ágyra ülve mellém, felém nyújtja a kávét. Leengedem telefonomat, felkönyökölök és elveszem a csészét.
- Nem. - válaszolom egyszerűen. - Az edző szólt, hogy nem kell a délelőtti edzést megtartanom, mert megbeszélés lesz. Minden edző ott lesz, így a délelőtt mindenkinek szabad.
- Irigykedem.
- Ne tedd, előre dolgoztál. Én azt sem tudok, mert ha megprobálom lefülelik, hogy gyakorlok. - belekortyolok a kávéba és elhúzom a számat, nem elég édes, de erős. - Hamarabb kerülnék a címlapra, mint azt szeretnénk az edzővel.
- Gondolom lesz sajtótájékoztató is. - felülök rendesen az ágyban, megigazítom magamon a takarót, bár Yoongi miatt nem lehet.
- Persze, hogy lesz. - válaszolom mosolyogva. - A nyilatkozat is ki fog menni rólam, abban az időben és bombázni fognak a kérdésekkel. A pszichivel ezen dolgozunk már két hete.
- És hogy?
- Váratlanul benyög valami kérdést, amire válaszolnom kell. - válaszolom neki. - Egyszer azt kérdezte, milyen alsó van rajtam.
- Válaszoltál neki?
- Kénytelen voltam. - nevetem el magam. - De tetszett ez a szimuláció.
- Nem félsz a durvább kérdésektől? - kérdezi Yoongi egy újabbat kortyol a kávéjába.
- De igen, ezért van a szimuláció. - válaszolom meg a kérdést.
- Úgy értem, a baleset, a szüleid vagy rólad. - sorolja fel, mire nagyot szusszantok.
- Elkerülhetetlen. - vonok vállat. - Még mindig fájnak a történtek hyung. Nem tudom, hogy fogom tudni végigcsinálni az interjút, de megteszem.
- Mert?
- Mert szükség van rá. - válaszolom, egy újabbat kortyolok a kávéba, de feladom és az éjjeliszekrényre rakom a csészét, majdnem tele van kávéval.
- Tudod ugye, hogy nem elszomorítani akartalak?
- Tudom hyung. - bólogatok egy kicsikét. Kitakarom magam és Yoongi fürdője felé veszem az utamat.
- Jimin, legalább lenne egy kicsi gátlásod! - szól utánam, miután meztelenül végigvonultam előtte.
- Minek, ha láttál mindent? - kérdezem mosolyogva.
- Na csak várj... - indul meg utánam, mire nevetve nyitom ki a fürdő ajtaját, hagyva neki, hogy bejöjjön hozzám és a zuhany alá állok rögtön, amit meg is nyitok. A kevés hideg víz után, felmelegedik és gőz keletkezik. Sokáig nem maradok egyedül, hanem Yoongi is csatlakozik hozzám és jó sokáig kihasználjuk a meleg víz adta örömöket.

Boldogabban lépek be az előcsarnokba, ahol pár hoki játékos üldögél a kanapékon, teljes felszerelésben, bár korcsolya nélkül. Nem értem minek öltöznek be, ha itt a kellemes melegben üldögélnek, majd a pályára mennek edzeni. Amúgy is szezon van nekik.
Tovább sietek a második épületbe, hiába van annak külön bejárata, nem szeretem használni, olyan idegen nekem.
Átöltözöm a tiszta edzőruhámba, majd a sok gép közül felállok a futópadra és elkezdem a szokásos három órás edzést. Ez után még lesz egy táncom is, amit itt az épületben lesz megtartva az oktatóm által, majd utána egy óra korcsolyázás a jégen. Összesen öt óra, pedig tudom, hogy sokkal többre vagyok képes az állóképességemnek köszönhetően, így a korcsolyázás utan még egy órát futni fogok a padon.
Míg én sprintelni kezdek az első óra elteltével, megjelennek a hokisok is egymás után. Csoportokba verődnek és kettessével vagy hármassával foglalják be a gépeket. A futópadot fokozatosan állítom le, hogy elvégezhessem időben a lábgyakorlatokat is.
Több súlyt állítok be a gépnél, hogy lábemelést csinálhassak.
- Az sok lesz. - mondja az ismerős hang, mire legyintek.
- Nem ez az első, hogy ennyivel edzek Jungkook. - nézek fel a hokisra. - Ja, és nem fogok ketté tőrni.
- Meglátjuk. - von vállat és elsétál, értetlenül nézek utána, hiszen egyszer sem szólt így hozzám az elmúlt évek alatt. Mi baja lehet?
És valahogy egész idő alatt engem figyel, amit igyekszem figyelmen kívül hagyni, ahogy a többi hokis tekintetét is. Mi van ezekkel?

Amint lejár a harmadik óra is, minden cuccomat felkapva megyek átöltözni ismét és sietek a táncórára is. Mivel a tartásom még mindig nem a legjobb, ezért azon dolgozunk, bár a bokáimat is terheljük ugrásokkal. Több forgást is meg kell csináljak, majd szökkelnem is kell.
- Rendben Jimin, mára ennyi! - tapsol kettő Mihee, lihegve ülök le a padlóra. Lehet kihagyom azt a plusz egy óra futást, ha ennyire nem bírom a szökellést.
- Ohkéh! - elterülök a padlón és lehunyom a szemeimet egy kicsit.
- Sokkal jobb lett a tartásod! - dícsér meg Mihee, de nem hiszek neki, mert minden órán ugyanazt csináljuk. Javítunk a tartásomon. - Jövő héten nem leszek, de magadtól is tudsz gyakorolni, igaz?
- Igen. - bólogatok. - Valaki közbejött?
- Daehwi. - válaszolja, mire azonnal felülök. - Az a gyermek egy őstehetség! Látnod kell, ahogy...
- Oké, elég lesz! - szakítom félbe Miheet. - Megoldom a gyakorlást egyedül. Köszönöm!
- Biztos? - kérdezi tanácstalanul.
- Igen. - erősítem meg szavaimat. - Csak gyakorolnom kell. - állok fel a földről és a táskámért nyúlva kiveszem a kulacsomat és kortyolok belőle egy kicsit. - Megyek! Szia Mihee!
- Szia Jimin! - köszön el tőlem Mihee. A táskával a kezembe hagyom el a termet.
A korcsolyapálya közelében elég biztonságosnak érzem magam, hogy a földhöz vágjam a táskámat és egy kicsit toporzékolhassak. Tudom, hogy Mihee tud titkot tartani, de nem hittem volna, hogy ő tanítja azt a fránya Daehwit, azt a tolvajt.
Az öltözőbe sietek és kiveszem a korcsolyámat, majd a pálya közelében a legelső széken húzom át.
Fellépek a pályára és azt az egy órát nem gyakorlással töltöm, hanem örjöngéssel. Annyira haragszom magamra, hogy az a Daewhi gyerek elvette a csillag címet tőlem, ahogy azt is, hogy az edzőmet is elvette. Egy vesztesnek érzem magam, aki nem tud semmit az igazi világról, a versenyről, a korcsolyázásról. Egy hülyének, aki túl naiv, hogy azt higyje, minden rendben lesz.