Újra a pályán: Döntés

11.

Ahogy egyre jobban közeledett a következő nap, mi Yoongival egyre jobban éreztük magunkat. Ez pedig, nemcsak a beszélgetéseinkben látszódott megy hanem a viselkedésben is. Sokkal közvetlenebbek lettünk egymással és többször felfigyeltem arra a tényre, miszerint flörtölünk rendesen.
Mikor elindultunk, egymásba kapaszkodva sétaltunk az utcán, egyetértettünk abban, hogy hozzám megyünk aludni. Már nem az első alkalom lesz, hogy nálam alszik Yoongi.
A hideg levegőnek és a sétának köszönhetően józanodtam egy keveset, de még mindig éreztem magamban az alkohol melegét.
Botladozva mentünk fel a harmadikra, igyekeztünk halkak lenni, de egy lépcsőfoknak köszönhetően ez nem jött össze és hangosan nevettük el magunkat.

A hangulat miatt vagy mert be voltunk csípve rendesen, egy adott pillanatban elcsattant egy csók. Yoongi dominált felettem, de nem is bántam, nem szeretek felül lenni.
Kabátjainkat a fogas helyett a földre dobáltuk, ahogy a ruháink többségét is a hálószoba irányába.

***

A saját hortyogásomra ébredek. Párat pislogok, hogy teljesen felkeltsem magam. Oldalamra fordulok, hogy láthassam az éjjeliszekrényen álló órán az időt. Még csak délelőtt van, de három óra alatt össze kell szednem magam és elindulni. Mozgolódás folyik mellettem, Yoongira kapom a fejem, még alszik. Nem tudom mennyire józanodott ki a kis séta alatt, de én tisztán emlékszem mindenre, ami utána történt. Talán túlságosan is.
Halkan bújok ki a takaró alól, tiszta ruhát veszek ki magamnak és a fürdőmbe zárkózom.
A meleg vizet hoszzan folytatom magamra a tus alatt, lemosva magamról az utca és az alkohol mocskát. Volt szerencsém tükörbe nézni, mikor bejöttem a fürdőbe és annak ellenére, hogy Yoongi azt állította nem gyakorlott a férfi partnerekkel, ahhoz képest szépen kidekorált. Na és a teljesítménye...
Ha ma korcsolyázni fogok, biztosan fájtatni fogom a derekam és a fenekemet is.
Melegítőben lépek ki a fürdő gőztől fűtött négy fala közül, azonnal észreveszem a mozgolódást a folyósón.
- Jó reggelt! - köszönök az alsóban lehajoló Yoonginak, aki épp az egyik zokniját veszi fel a padlóról.
- Neked is. - motyogja, elfordítja a fejét is, hogy ne láthassam.
- Hyung - sétálok hozzá közelebb, de nem érintem meg, a háta azért elég durva. - Tusolj le, adok tiszta ruhát.
- Jó. - bólint egy kicsit, amit alig látok. Az összeszedett ruhadarabokat a földre szórja és a fürdőmbe menekül. Enyhén megrázom a fejem és a hálóba sétálva kikeresek pár ruhát Yoonginak, szerencsére vannak sötétebb és az ő stílusának passzoló darabok. Bekopogok és belépek. Közelebb rakom a lépcsőimet, amire rárakom a ruhákat neki.
- Hyung, itt vannak a kis lépcsőimen. - tájékoztatom Yoongit, kicsit elhúzza a zuhanyfüggönyt és lenéz a ruhakupacra.
- Kösz. - visszahúzza a függönyt.
- Csinálok enni. - jelentem be, majd magára hagyom a fürdőben és a konyhába foglalom le magam.
Igazából nem vagyok annyira a konyha ura, mint amennyire szeretnék lenni, de azért a szendvicseket nem lehet elrontani. Lefőzök kávét is, mindkettőnknek töltök és meg is cukrozom.

Míg én félmeztelenül flangálok a konyhában, addig Yoongi teljesen felöltözve jelenik meg. Egyből a kávét veszi el és belekortyol, leül velem szembe az asztalhoz, míg a szendvicsembe harapok ismét.
- Egyél. - tolom felé a szendvicsekkel teli tányért, mire elvesz egyet és leharapja a csücskét. - Ha mondani akarsz valamit, mond ki, nem vagyok gondolatolvasó.
- Oké. - szusszant egyet és a szendvicset tartva a kezébe rám néz. - Mindenre emlékszel?
- Mindenre. - válaszolom azonnal.
- Arra is, amikor... - nem kell befejezze a kérdést, tudom mire gondol.
- Igen.
- És arra is...
- Yoongi, mindenre. - nyomatékosítom a szavaimat. - Van egy kérdésem feléd. Érzel is valamit irántam vagy betudhatjuk egy gyenge pillanatnak a tegnap estét?
- Nehéz megállapítani. - mondja pár perc gondolkodás után és ismét beleharap a szendvicsbe. - Te?
- Nálam ez más. - enyhén megcsóválom a fejem. - A korcsolyázás előtt nem néztem úgy rád, mint egy pasira.
- Mi van az elmúlt napokkal? - kérdezi azonnal.
- Gondolkoztam. - válaszolom, de azt nem teszem hozzá, hogy miatta többet is edzettem, mert figyelmetlen voltam. - Aranyos voltál, ahogy az állomáson guggoltál. Tegnap este vicces és elengedted magad, aztán csak megtörtént. - sorolom. - Az biztos, hogy van vonzódás közöttünk és ha letagadod vak vagy.
- Fhu baszki - dől hátra a székén, mire elmosolyodom. - Ne nézz így! - morran fel, mikor találkozik a tekintetem az övével.
- Hogy? - kérdezem. - El is takarhatom a szemem. - eltakarom a szememet a szabad kezemmel és megeszem a szendvicsem utolsó darabkáját.
- Ne hülyéskedj. - nem veszem el a szemem, de hallom, ahogy feláll a székéről. Pár pillanattal később a meleg kezével veszi el kezemet. - Úgy néztél rám, mint aki mindjárt szerelmes lesz!
- Mindig lágy tekintetem van! - mondom felnézve rá, nem engedte el a kezemet, ami valahogy nem zavar, mégis valami kavarog bennem.
- Olyan a tekinteted, mintha egy kutyát látnál és ne tagadd, láttam hogy néztél Hollyra, amikor nálam voltál! - emlékeztet. Igaza van, imádom az állatokat és szeretem is őket, különösen Hollyt, mert a közelében Yoongi mintha boldogabb lenne. Hiánya, a kutyák kihozzák az emberből a gyengébbik oldalukat.
- A kutyák a gyengéim...- mondom sóhajtva egy nagyot, szinte hozzá tettem, hogy te is Yoongi, de idejében befogtam. - Amúgy meg a szeretet és szeretet között is van külömbség, csak nem nagyon lehet behatárolni.
- És hogy akarod behatárolni azt, ahogy rám nézel? - kérdez rá.
- Kezdődő valaminek? - kérdezek rá bizonytalanul. - Miért akarod behatárolni? El is felejthessük.
- Mert, - kezdi, kezével elengedi az enyémet, az arcomat fogja meg, hüvelykujjával a hegemet cirógatja, amiben megállítom ujját. - nem akarom elfelejteni és nem is tudnám. - válaszátol egy pillanatra elfelejtek lélegezni, de mire észbe kapom már csókolózunk.

Hoppá!