Újra a pályán: Döntés

14.

A dühöm miatt észre sem vettem, ahogy egy második személy is a pályára áll, majd mellém kerül, mintha meghívtam volna magam mellé.
Háttal megyek és kinyújtom karjaimat, mintha gyakorolnék. Összeteszem két karom, majd ujjaimat is összekulcsolom és úgy húzom magamhoz. Az illető mellől a pálya közepére síklok és több fordulós pörgést mutatok be, utána egy Toe loop-ugrás és végül egy félkör. Megállok, lihegek egy sort és végignézem, ahogy Jungkook a pályán cikázik. Ez nem is az ő pályája, nem szabadna itt legyen.
- Miért vagy itt? - szegezem neki a kérdést.
- Egy darabig néztelek az ajtóból. Kedvem támadt korcsolyázni. - von vállat, szokásosan úgy áll meg, hogy rámszorja a darát. - Mi dúlt fel?
- Semmi. - ellököm magam tőle, hogy még kihasználhassam a maradék időt.
- Ne áltasd magad Jimin, ismerlek. - követ. - Tudom mikor vagy feldúlt vagy mikor vagy nyugodt. A korcsolyázásodból látszik.
- Hogyne látszana! - csattanok fel. - Minden érzelmet bele kell vigyek a korcsolyázásomba! - Jungkook szemébe nézek. - Miért jöttél?
- Láttam, hogy bent vagy. - válaszolja. - Csak melletted akartam korcsolyázni, mint régen.
- Mint régen. - horkantok fel egy kicsit. - Jungkook semmi sem olyan, mint régen! Semmi!
- Jimin...
- Hagyj Jungkook! - távolodom el tőle jobban.
- Mi a jó abban, hogy eltolsz magadtól? - kérdezi. - Ezt teszed a haveroddal is, nem?
- Mi van? - kérdezek rá, hiszen nem értem.
- Azzal a Yoongival. - mondja. - Őt is eltolod magadtól, ahogy engem?
- Hogy jön ide Yoongi? - nézek rá értetlenül. - Ő küldött?
- Nem, most nem. - rázza meg a fejét. Hogy érti, hogy most nem?
- Magyarázatot, azonnal! - követelem.
- A kórházba, amikor ott voltam és jobb volt az állapotod - magyarázza. - Mikor kivettem a szabadnapot, hogy láthassalak. - megvilágosodok, akkor jött el másodszorra hozzám. - Nem volt nehéz megtalálnia és üzennie nekem. Felhívtam és beszéltünk, mert állítólag hiányoltál.
- Megverem. - mormogom orrom alatt.
- Csak jót akart neked Jimin és én is! - sokkal közelebb csúszik hozzám, megfogja a kezemet. - Csakis jót akarunk neked.
- Vedd le a kezed rólam. - mondom teljesen nyugodtan. - Hazudtatok mindketten!
Lelököm magamról Jungkook kezét és a pálya szélére sietek, majd lehúzom magamról a korcsolyámat és felhúzom a cipőmet.
- Jimin várj! - siet utánam Jungkook.
- Ne gyere a közelembe! - kiálltom neki, begyúrom a táskámba a korcsolyámat élvédő nélkül. Az ujjamat sikerül elvágni, de nem érdekel. Minél hamarabb szabadulni akarok innen.

Felrohanok a lépcsőkön és ezúttal nem a fő épületet használom, hanem az itteni bejáratot és kirohanok a hűvős levegőre.
Nincs messze a két épület egymástól, azonnal megismerem a maszkos alakot a járásáról és testtartásáról. A helyett, hogy elé siettem volna, sarkon fordulok és inkább elindulok gyalog haza, mint a tömegközlekedést válasszam.
Elegem van.
Elegem van Yoongiból, az ostromaiból, a gyengéd szavaiból és abból, hogy tudja mivel vegyen le a lábamról.
Elegem van Jungkookból, a jelenlétéből, abból, hogy nem hagy magamra, pedig nyilvánvaló, hogy nem akarok vele lenni.
Elegem van magamból, mert nem tudom hogy mi tévő legyek a két pasival. Hol egyikhez, hol a másikhoz húz a szívem. És közben elfelejtettem, hogy ki vagyok, hogy ki akarok lenni.

Előveszem telefonomat a zsebemből és tárcsázom a telefonszámát. Hosszan csengett ki, de végre meghallottam idős hangját, megnyugvás lett urrá rajtam.
- Jimin! - szólal meg az idős hang boldogan.
- Ahjumma! - mosolyodom el rögtön.
- Mondjad drága! - tudja, hogy bajom van, csak akkor hívom, amikor nagy a baj. - Olyan rég voltál nálam.
- Otthon tetszik lenni? - kérdezem, mert ha otthon van,cakkor oda megyek.
- Én igen. - válaszolja, közben sarkon fordulok és a metro felé kezdek menni, hogy elmenjek Arinhoz.
- Úton vagyok. - jelentem ki. - De ugye nem fogom zavarni?
- Jimin drágám, te sose zavarsz! - olyan derűsen mondta, hogy el is hittem neki. Bár ha azt mondaná, hogy haldoklom, azt is simán elhiszem neki.
- Negyed óra és ott vagyok! - mondom, majd rendesen elköszönök Arintól és bontom a hívást. A rövid telefonhívás alatt Yoongi kétszer hívott, amit figyelmen kívül hagytam. Most nem fogok vele foglalkozni.

Arin mosolyogva fogad az ajtójában, ami miatt egy kicsit megdorgálom, hiszen az idősek egészsége törékeny. De én is megkaptam a szídást, hiszen vékony kabátban járkálok ilyen későn és vigyázhatnék jobban magamra. Igaza van, de már ez a vastagság is meleg nekem.
Míg ő a konyhában csinálja az újabb adag kimchit a családjának, addig én mellette állva segítek be neki.
- Mondjad drága - unszol, miközben feldarabolom a kimchihez a dolgokat.
- Emlékszik Yoongira? - kérdezek rá, Arin bólint egy aprót. - Együtt vagyok vele.
- Na! - lepődik meg, rámnéz. Az arcomat fürkészi. - Nem vagy nagyon boldog.
- Most nem. - értek egyet vele, majd sóhajtok egy nagyot. - Jó Yoongival lenni, de már az első pillanattól kezdve olyan bűntudatom volt, hogy azt nem lehet megfogalmazni. - mondom ki egy szuszra. - Aztán megláttam Jungkookot. A szemeiben láttam, hogy megbántottam és rosszul éreztem magam miatta. Majd mindketten egy légtérbe kerültek és szorongtam. - magyarázom. - Ma pedig kiderült, hogy amikor jobban voltam a kórházban, nem magától jött el Jungkook, hanem Yoongi felkereste és úgy jött el. A hátam mögött szervezkedtek. És ki tudja? Lehet Yoongi és Jungkook összeülnek, hogy kibeszéljenek és kinevessenek! Meg ott van az a Daehwi gyerek! Ahjjj! - mérgelődöm. - A balettoktatónk ugyan az a személy. Tudom, hogy nem árul el a lány, de mégis kételkedek, hiszen ez normális. Félek, hogy kiszívárogtatja a volt edzőmnek azt, hogy újra korcsolyázom, plusz készülök is rendesen, hogy versenyezhessek végre. Aztán megtudom, hogy az a gyerek egy őstehetség és a vérében van minden! Annyira dühös vagyok és mindenkin csattan körülöttem!
Mire a végére érek lihegek a levegőhiány miatt. Sokkal rosszabbul érzem most magam, mintha magamban tartottam volna.
- Hát, most jól összejött neked Jimin. - bólogat Arin. - De átérzem a helyzeted, én is voltam két jóképű férfi között, kellett döntenem.
- És hogy döntött? - kérdezek rá.
- Jött a harmadik, aki a férjem lett. - válaszolja, mire elnevetem magam. - De félretéve az én helyzetemet, neked más most. Szerintem el kell gondolkozz rajta rendesen, mit és kit szeretnél pontosan.
- Ez az - sóhajtok egy kicsit. - Gondolkozni sincs időm, mert hol edzésre járok, ott Jungkook van, mert átigazolt a hokicsapathoz. Ha pedig van szabadidőm, akkor Yoongival töltöm.
- Jimin, szakítanod kell magadra is időt. - mondja Arin. - A saját gondolataid is fontosak, bármennyire is nem akarsz egyedül lenni, néha szüksége van az embernek rá.
- Megpróbálom. - nézek hálásan Arinra. - Most már keverhetem?
- Várj egy kicsit. - szól rám, miközbe hozzáadja a fűszereket a kimchihez és én elkezdem összekeverni.

Na, vajon hogy dönt Jimin?