Újra a pályán: Döntés

12.

Yoongival nem nagyon tudtunk megbeszélni semmit, mert igen belejöttünk a csókokba. Mikor már másodjára kellett letusoljak, késésben voltam és ténylegesen fájt a fenekem minden lépés után.
Yoongi velem együtt hagyta el a lakásomat. Metróval együtt utaztunk, de ő leszállt a saját állomásánál és én tovább utaztam.

A délutáni időpontnak köszönhetően, kihallatszott a nyitva hagyott pályára vezető ajtón az edzés. Felismertem az ismerős hangokat, hokiezdés folyt. Érdeklődve álltam meg az ajtóban, akaratlanul is visszaemlékezve, ahogy régen Jungkook edzését nézem.
Csak őt néztem a pályán, ahogy sorra küldi be a kapuba a fekete korongokat, teljes felszerelésben. Több órákig képes voltam nézni, ahogy ezt az egy mozdulatot gyakorolja, hol abbahagyva, hogy összeszedje a korongokat, hol két szót váltott az edzőjével.
Az akkori piros-fehér mez helyett kék és ezüst mez köszönt engem, kissé idegen elsőre, de hamar megszokom a látványát. A sípszóra a csapattagok összegyűlnek egy kupacba az edző köré és a csatakiálltás után szétoszlanak.
Sorra nézem, ahogy a csapat tagjai leveszik a sisakokat, amint elhagyják a jeget, de egyikük felnéz rám. Azonnal megismerem, hiába a rövid haj.
Sötétbarna tekintete lágyan néz rám, egy kicsit megijedek, hiszen nem tudok hova eltűnni, mert akkor azonnal levenné, hogy miatta megyek el.
Idétlenül intettem neki, majd úgy csináltam, mintha épp hívnának, pedig egyáltalán nem hívtak. Láttam még, ahogy ő is int nekem, mielőtt kifordultam volna az ajtón.
Ahogy végigsétálok a másik épületbe, olyan érzésem van, mintha elárultam volna Jungkookot. De fogalmam sincs, hogy miért.

Kapok egy kis szidást Han Kyuntól, amiért késtem és azonnal ráállít a futópadra, amint átöltöztem a szokásos edző felszerelésbe.
Konkrétan sprintelek a futópadon, de a lépteim hangja nem hangosabb, mint egyébként.
Han edző mellettem állva figyeli a légzésemet és azt mennyire fáradok. Már egy jó ideje csak ezt figyeli rajtam, de az állóképességemmel nincsen probléma.
- Lassíts le fokozatosan. - mondja, én pedig a futópadon fokozatosan lassítok, míg kocogok, végül leállítom és kortyolok egy kevés vizet a kulacsomból. - A szokásos lábgyakorlat jön, de 10 kilógrammal több súlyt tegyél rá.
- Rendben. - nyelek egy nagyot, a kulacsomat fogva átmegyek a szokásos edzőgéphez és felrakom a súlyokat a rúdra, majd rögzítem.
Lassan kezdem el az emelést, egy kicsit soknak tartom a plusz 10 kilót, de megbírkózom vele. Bármi, hogy korcsolyázhassak már a jégen.
Kissebb hangzavart hallok meg, ahogy bejön egy újabb csapat. Nem fordulok a bejárat felé, mert nekem is van dolgom és Han edző azt is figyeli mennyire összpontosítok az edzésre.
- Állj le egy kicsit. - mondja Han edző, a segítségével rögzítődik a súly. Kiveszi zsebéből a telefont és félrevonul. Addig van egy kicsi időm pihenni, amit ki is használok. Iszok pár korty vizet és körbenézek a már népesebb edzőteremben.
Szememmel azonnal kiszúrom Jungkookot a csapattársával, ahogy épp valamiről beszélnek. Szóval a hokicsapat volt az, akik hangosan jelentek meg, bár visszavették a hangerőt, amint le lettek foglalva a kezeik vagy éppenséggel a lábaik.
- A hokicsapat. - mondja Han edző, amint mellém lép, kissé megijedek, de nem mutatom ki. - Sikerült leszerződtetni új tagokat is, akik a kezdőállásban vannak.
- Látom. - bólogatok egy kicsit. - Vannak ismerős arcok.
- Nem köszöntek neked? - kérdezi.
- De igen. - hazudom. - De mindenkinek dolga van. - visszafekszem és megtartom a lábammal a súlyt. - Kezdhetjük.
- Á-á. - rázza meg a fejét az edző és int kezével, hogy szálljak le a gépről. - Van egy órányi időd a jégen!
- Komolyan? - kérdezem azonnal boldogabban.
- Persze! - megerősíti szavait. - Bár még nem engednélek a jégre, nem vagy eléggé felkészült állapotban, de nem lesz bajod, ha korcsolyázol egy kicsit.
- Köszönöm! - hálásan hajolok meg. A kulacsomat felkapva már rohanok is, hogy minél hamarabb a pályán tudhassam magam.

Yoonginak hála, már nem tartottam annyira a korcsolyázástól, bár egy kicsi félsz bennem volt még. Bemelegítésként tettem pár kört, majd szimplán találomra elkezdtem a lépéseket, majd az ugrásokat is, hogy gyakorolhassak. Eddig a legmagasabb pontot a tripla Axelel kaptam, így azt többször is gyakoroltam, bár az érkezések egy kicsit fájtak a reggeli akció miatt.
Próbálkoztam a négy fordulósókkal is, de minden alkalommal elestem, így mára feladtam azt. Tanácsot fogok kérni Han edzőtől, hogy könnyebben mehessen, de ameddig rendesen jégen nem edzek, addig csak a tarsolyomban tartogatom az ugrásra való gyakorlást.
Tudom mennyi időm van a következő szezon kezdetéig, szóval nem sietek, főleg ha Han edző készít fel. Bár fel vagyok készülve arra az esetre, ha lecserélődik a teendői miatt, azonban eddig egész jól megoldotta az edzésemet és a cége irányítását.

Sajnos az egy óra hamar letelt. A korcsolyapályát átadom a következő korcsolyázónak, aki hosszan nézett engem, ahogy lemegyek a jégről. Végig a bal oldalamat nézte, ami nem kis feszengést okozott nekem. Elég jól látható a heg, a hideg miatt rózsaszínes színe is lesz, így jobban kiemelve, hogy igenis ott van és nem szabad megfeledkezzem róla.
Leveszem a korcsolyámat, az élvédőket ráerősítem és visszaviszem a helyére az öltözőbe. Bár nem használom olyan gyakran, mégis karbantartom rendesen.
Magamra veszem a kabátomat, sapkát is nyomok a fejembe. Az előcsarnokban elég nagy a hangzavar a hokicsapat miatt. Gondolom az egész csapat ott cuccol le az edzés után.
Jungkook kiszúr és felém indul. Nagyot sóhajtok, azt reméltem, hogy elkerülhetem őt.
- Szia! - köszön halványan mosolyogva.
- Szia! - üdvözlöm, magasabb lett. - Leszereltél?
- Igen. Nem vettem ki sűrűn szabadnapokat és korábban leszerelhettem. - válaszolja.
- És átigazoltál. - teszem hozzá, hiszen ugyanannál a cégnél voltunk ezelőtt is.
- Át. - bólint. - A leszerelés utáni héten igazoltam át. A régi csapattagok elhagyták a csapatot és sokkal jobb a mostani csapat. - teszi hozzá, pedig van egy olyan érzésem, hogy miattam csinálta, bár nem tudom, hogy honnan tudhatta meg, itt vagyok Han Kyunnál. - És te? Visszatérsz?
- Még csak edzek, de tervezzük. - bólogatok egy kicsit. - Ha már elvették a korcsolyázás csillaga címet tőlem és átadták annak a Daehwi gyereknek, többet kell elérnem.
- Szóval van célod. - jobban elmosolyodik, valahogy hiányzott Jungkook mosolya.
- Van és nem is akármilyen. - teszem hozzá mosolyogva. - ...
Azonban, mielőtt kimondhattam volna, hogy mi is a célom a hokicsapat egy emberként ripakodott rá az érkezőre, mert nem ismerték. A lépcső tetején állva láttam, hogy Yoongi az, elém jött, pedig nem is beszéltünk meg semmi ilyet.
- Mennem kell. - mondom Jungkooknak, majd egy integetés után a hokicsapat tagjai között utat vágva magamnak Yoongihoz sétálok. - Szia hyung, hát te?
- Szia. Gondoltam eléd jövök. - válaszolja és a hokicsapat felé néz. - Nekik mi bajuk?
- Fogalmam sincs. - rázom meg a fejem a csapat férfi felé nézve. A lépcső tetején Jungkook áll, tekintetében, mintha fájdalmat látnék. Úgy érzem magam, mintha cserben hagytam volna.

Jungkook is megjelent!