"A világbajnok kisodródik a pályáról! Micsoda izgalom!"
"Lángol! A Red Bull lángol!"
Ez volt az a pillanat amikor biztos voltam benne, hogy a szívem megszűnt dobogni. A kamera apa arcára váltott, Lewis autójára, ami a balesetet okozta, majd vissza a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝐍 𝐀 𝐓 𝐀 𝐋 𝐈 𝐄
"Köszöntjük innen, a kommentátori fülkéből is a kedves nézőket..."
A tv hangja beleolvadt az ebédelő gyerekek csivitelésébe és az evőeszközök ütemtelen koccanásaiba, amikor azok a tányérok széléhez értek. A konyhában a szakácsok lomoltak, az udvaron fújó meleg, nyári szél az ablaküvegnek ütötte a faágakat. Már napok óta olyan meleg volt Angliában, hogy csak a vízparton lehetett elviselni a hőséget, mert a lakásokban a légkondik sorban elromlottak, a fagylalt egy pillanat alatt elolvadt mindenki kezében, a nagyvárosokban, pedig egyre komolyabb fennakadásokat okozott az egyre nagyobb forróság.
Szerencsére, a Gromfordban lévő kilencven hektáros farmon, ahol évek óta tartottam már táborokat nyaranta gyerekeknek, ez a meleg annyira nem volt elviselhetetlen. Itt, a világtól távol könnyebben átfújta a tájat a tenger felől érkező hűvösebb szellő és persze a tábor főépülete mögött lévő medence, vagy az alig tíz perces sétára lévő tó sem volt elhanyagolható, ha valaki gyorsan szeretett volna lehűlni. Ettől függetlenül az itt is elkerülhetetlenül bekrepáló légkondi miatt az étkezőben bődületes hőség volt. Csak a bent lévő kereszt huzat miatt volt tűrhető a meleg.
Egy tányérnyi joghurtos csirkével a kezemben helyet foglaltam az egyik asztalnál a gyerekek között. Ide nehezen ért el a huzat által keltett szellő, de ez volt a legközelebb a tvhez én pedig sosem hagytam ki egyetlen Formula 1-es futamot sem mióta apukám volt a Red Bull csapatfőnöke. Azt hiszem, ez volt az én támogatásom legnagyobb megnyilvánulása.
Sosem mentem el a futamokra, vagy az időmérőkre. Nem az én világom volt az amiben apa megtalálta az élete értelmét. Ettől függetlenül mindig felhívtam előtte, hogy sok sikert kívánjak neki és utána is, hogy együtt örülhessek vele a csapata győzelmének, ami majdnem minden futam után megtörtént az utóbbi hónapokban.
– Délután lemehetünk a tóhoz? – kérdezi tőlem az egyik kislány kirángatva a gondolataimból. – A fiúkkal meg akarjuk nézni a békákat.
– Szerintem gyűjthetnénk kavicsokat – ül le mellénk Theo az asztalhoz csapva a tálcáját. – És kicserélhetnénk Xavier akváriumában a dekort.
A gyerekek szemei felcsillannak a fiú szavait hallva én pedig beletörődően bólintok. Bár már előre félek, hogy mennyit kell majd takarítanom, ha kilögybölik a tábori aranyhal akváriumából a vizet miközben díszítenek. Theonak azonban nem igazán lehetett sosem nemet mondani, ha a fejébe vesz valamit és Xavier akváriumára való igaz, hogy már ráfért volna egy kis átrendezés.
– Szabad? – kérdezik tőlem a gyerekek.
– Ha megígéritek, hogy vigyáztok Xavierre.
– Ez az! – pacsiznak össze a gyerekek Theoval én pedig elnevetem magam az arcukra kiülő izgalom miatt.
