"A világbajnok kisodródik a pályáról! Micsoda izgalom!"
"Lángol! A Red Bull lángol!"
Ez volt az a pillanat amikor biztos voltam benne, hogy a szívem megszűnt dobogni. A kamera apa arcára váltott, Lewis autójára, ami a balesetet okozta, majd vissza a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝐍𝐀𝐓𝐀𝐋𝐈𝐄
– Őszintén nem értem az egészet – morgom miközben a fülbevalómat igyekszek beügyeskedni a fülembe. – Apu... nem is tudom. Sosem volt ilyen...
– Hát ma ilyen volt. Ultragáz volt a szituáció – rázza meg Max a fejét miközben a nyakkendőjét próbálja szépen megkötni a nyakán. – Brad mondjuk csak nevetett, de azért volt apádban egy kis...
– Ez annyira nem ő – szakítom ismét félbe és felállok a tükör elől, hogy segítsek neki a gallérjával. Régen Theo egyenruháját is mindig én igazítottam meg, az évek alatt profivá váltam benne. – Hiszen... imád téged. Nem értem, hogy az, hogy most már egy pár vagyunk, hogy változtathat ekkorát a felfogásán.
Mikor kész leszek hátra lépek, gyorsan feltartom a hüvelykujjam jelezve, hogy tetszik, amit látok aztán a gardróbba sétálok elhagyva útközben Max egyik autós pólóját, amit készülődés közben viseltem. Max követ, de megáll a gardrób szoba ajtajánál, hogy a vállával a falnak dőlve figyelje, ahogy kiválasztom a ruhám.
– Nem baj! Nem számít.
– Nekem viszont igenis számít. Patrick esetében, teljesen érthető volt tőle ez a reakció, mert ő valóban tapló volt, de te?
– Pilóta vagyok. Folyton utazok, hoznom kell az eredményeket különben hamar képes vagyok megkeseredni, az én fajtám hamar lesz alkoholista, mindig fennáll a veszélye, hogy egy rossz kanyar és... – nem fejezi be a mondatot, csak lesüti a szemét én pedig bólintok. Tudom, mire gondol. Nem kell, hogy elmondja. – Apád attól szeretne megvédeni, ami tudja, hogy egyszer elkerülhetetlen lesz. Mert még ha semmire se függök rá vagy nem szenvedek valami balesetet, ami miatt képtelenné válok vezetni akkor is ott van a puszta tény, hogy állandóan utazni fogok jövő héttől. Senki sem vágyik ilyen jövőre a saját lányának.
Kiakasztok egy nagyon szép, fodros, hófehér ruhát a szekrényből, ami az új gardróbomban lévő többi ruhámmal együtt érkezett és magam elé tartva Max felé fordulok.
– Szerinted?
– Szerintem, ha krumplis zsákot húznál magadra is gyönyörű lennél.
– Nem bízhatok meg a józan ítélőképességedben! – forgatom meg a szemem, amíg a tükörhöz lépek, hogy magam elé próbáljam. – Apám pedig azt hiszi, hogy az enyémben nem bízhat meg.
– Schat... meg lehet...
– De nem akarom megérteni Max! – szakítom félbe dühösen. – Nem azért szerettem beléd, mert megbabonáztak a szép szemeid! Nem vagyok már kislány, aki ilyenek miatt mondaná azt, hogy szerelmes. És azzal, hogy apám előadja a sértődöttet vagy hogy megfenyeget, hogy kidob a csapatból csak is azt bizonyítja, hogy nem gondolja, hogy felnőtt nőként képes vagyok felelősségteljes döntéseket hozni.
