"A világbajnok kisodródik a pályáról! Micsoda izgalom!"
"Lángol! A Red Bull lángol!"
Ez volt az a pillanat amikor biztos voltam benne, hogy a szívem megszűnt dobogni. A kamera apa arcára váltott, Lewis autójára, ami a balesetet okozta, majd vissza a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝐍 𝐀 𝐓 𝐀 𝐋 𝐈 𝐄
– Szóval ideköltözik? – kérdezi Theo a tóban játszadozó gyerekeket figyelve.
– Csak egy időre. Amíg fel nem épül – felelem teljes természetességgel, mintha nem arról beszélnénk, hogy egy világhírű sportoló fog velünk lakni egy ideig.
Theo bólint, majd belefúj a sípjába, hogy felhívja magára a gyerekek figyelmét és kiterelje őket a vízből. Nagyot nyögve hamarosan mind feltotyognak hozzánk a partra, mint a kiskacsák egy alapos fürdés után. De ahogy a csoport elindul a házak felé akaratlanul is kiszúrom az egyik egyedül kóválygó kislányt a sor végén.
A kislány nagy, barna szemei megtalálják az én kékeim és halványan elmosolyodok, amikor a kinyújtom felé a kezem ő pedig belém kapaszkodik. Hollynak nagyon nehezen ment a beilleszkedés az iskolában. A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni azokkal, akik különböznek tőlük, Holly pedig a többi vele egyidőssel ellentétben szinte egyáltalán nem beszél. Tud. Párszor hallottam már beszélni a lovakhoz vagy a birkákhoz, de az emberekben nem bízik annyira, hogy megszólaljon körülöttük. A szülei éppen azért küldték a táborba, hogy hátha itt majd talál barátokat, de annak ellenére, hogy nála kedvesebb és aranyosabb gyereket aligha láttam korábban a beilleszkedés még mindig nehézkes számára. Főleg a vele egyidősek társaságában.
– Jól érezted magad a vízben? – kérdezem, ő pedig megrántja a vállát. "Nem volt rossz"-nak fordítom ezt a mozdulatot magamban. – De azért várod már a délutáni lovaglást?
Holly azonnal bólogatni kezd én pedig végigsimítok a kezén miközben az előttünk sétáló gyerekek beszélgetését hallgatom a Kishableányról és a sellőkről. A lányok meg vannak róla győződve, hogy Ariel már nem menő, de az állatkertben látott sellő a legkirályabb dolog, amit valaha láttak.
– Nem lehet ember! – bizonygatja az egyik a mellette sétáló szőke fiúcskának. – Sellő. Az emberek nem tudják olyan sokáig visszatartani a levegőjüket.
– A gyöngyhalászok akár egy negyed óráig is képesek rá – rántja meg a vállát a kisfiú. – A rekord 24 és fél perc.
– De ő egy sellő.
– Natalie! – fordul felém a kis srác sértetten. – Mondd meg nekik, hogy sellők nem léteznek!
Holly és az előttünk sétáló két kislány reménykedve pillantanak rám Sawyer viszont jól tudom, milyen mérges lenne, ha nem mondanék igazat. Enyhe autizmusa van és nehezen kezeli, ha valami nem úgy alakul, ahogy azt ő korábban aprólékosan megtervezte. Szóval amikor végül válaszolok remélem, hogy minden felet kielégít a válaszom.
– Én úgy hallottam, hogy az óceánok több mint hetven százalékát nem fedezték még fel. Lehetséges, hogy azokban a százalékokban sellők is laknak.
