"A világbajnok kisodródik a pályáról! Micsoda izgalom!"
"Lángol! A Red Bull lángol!"
Ez volt az a pillanat amikor biztos voltam benne, hogy a szívem megszűnt dobogni. A kamera apa arcára váltott, Lewis autójára, ami a balesetet okozta, majd vissza a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
𝐌𝐀𝐗
Nem vágyok a gyerekek közelébe és Natalieval sem futok össze a hétköznapok maradékában, az elkerülhetetlen esti látogatása kivételével. Olyankor sem igazán beszélünk. Némán megcsinálja azt, amit én nem tudok egyedül aztán elmegy. Nem tudom hogy hogy kellene beszélgetést kezdeményeznem vele a szombámban történtek után. Tudom, hogy amikor felhívtam túl hamar akartam túl sokat, alig ismerem és úgy beszéltem vele, mintha régi barátok volnánk, aztán nem is tudom, hogy este, amikor újra összefutottunk mit gondoltam, most viszont már furcsa lenne, ha visszatérnék ahhoz a kissé merev stílushoz, amit az ember a főnöke gyerekeivel vesz fel.
Aztán szombat hajnalban arra kelek, hogy szakad az eső és nem tudok kimenni a sétára, amivel a napom szoktam elkezdeni. Hirtelen nem tudom hova tenni magam, nem tudom, mit csináljak. Most lenne a legnagyobb szükségem arra, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem, de odakint úgy ömlik a víz az égből, mintha dézsából öntenék.
Lecsoszogok a lépcsőn és leülök a sarokülőre a konyhában, hogy tökéletes rálátásom legyen a teraszra az ajtó tiszta üvegén át.
Odafent Natalie becsukja az ajtaját, aztán a folyosón lévő fürdőszobába megy és pillanatokon belül meghallom az eltéveszthetetlen víz zubogás hangját. Mindig énekel a zuhany alatt, de általában csak a hümmögését szoktam hallani. Úgy tűnik azt hiszi, hogy egyedül van, mert amikor énekelni kezd a hangja az egész házban visszhangot ver. A régi Spice Girls szám meglepő tisztasággal bukik elő az ajkai közül én pedig akaratlanul is felnevetek, ahogy elképzelem hogy rappel a kádban.
A hűtőhöz lépek miközben Natalie előadja élete koncertjét és egy nagyobb serpenyőt teszek a már bekapcsolt gázra, hogy beleüthessek hat tojást. Rutinos mozdulattal előveszem a sót a szekrényből majd a vállam apró mozdulatával bezárom, mielőtt belevágnám a fejem.
Az éneklés abbamarad és hamarosan csupasz lábak csattogása váltja fel. Natalie szinte repül a konyháig csak hogy az ajtóban megtorpanjon, amikor meglát.
– Kérsz rántottát? – kérdezem rápillantva miközben a szekrényből előveszek két tányért.
Az agyamban először nem is regisztrálódik, amit látok aztán viszont egy pillanatra megdermedek a gáz felett a tojást nézve.
Natalie törtfehér szatén pizsamát visel, amivel semmi baj nem lenne, mert nem vagyok fura, de ez nem az a két darabos szett, amit már jó párszor láttam. Ez szoknyában végződik épp csak takarva a combját. És csipkés. Mármint... egy pillanatra elfelejtem, hogy kell gondolkodni és a bőröm furcsán forró lesz. Ilyen melegben biztosan kellemes ilyen vékony anyagban aludni, de mi a jó francért van rajta csipke? Mi a francért takarja pont a melleit a csipke, egyből a kis halmokra vonzva a tekinteteket? Nem lehetett volna taktikai okokból a csípője köré tenni azt a csipkét? Igazából az sem lett volna jobb, mert akkor csak még jobban kihangsúlyozódik a csípője. Nem lehetett volna a csipkét úgy ahogy volt kibaszni az ablakon, mikor ezt a ruhát csinálták a gyárban a kis kínaiak? Komolyan el kellene velük beszélgetni, amiért képesek voltak ilyen szégyenteljes dolgot leművelni, mint megvarrni ezt.
